Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Kékszalag: a valódi kormányosok tudják, mi vár rájuk

Európa első és azóta is legnagyobb tókerülő vitorlás versenye. Parádé és felvonulás, de komoly teljesítmény, pszichikai és fizikai értelemben is kihívás. Helyszíni beszámoló!

1934 óta megrendezik, jövőre lesz az ötvenedik. Tulajdonképpen sosem maradt el, 1944-ben, a Pestet bombázó szövetséges repülőrajok és a tó feletti légicsaták dacára is megtartották, igaz, a légó miatt halasztva és szűkebb távval. Az eredetileg kétévente meghirdetett regattát a komor ötvenes években sem sikerült betiltani, a háború utáni első versenyen a díj helyett a versenyzők kaptak a részvételért egy-egy oldal szalonnát. A vitorlásvirtus már csak ilyen, ha menni kell, hát menni kell. Ma már a legfőbb balatoni attrakcióként tartják számon, a trendiségnek köszönhetően egyre több résztvevővel (a rekordot a 2010-es év tartja, 623 hajón 9 nemzet 3115 versenyzője indult),

A táv kellően hosszú, a szabályok kellően szigorúak. Rajt Füreden csütörtökön reggel kilenckor, egy nagy kör a keleti medencében, bójakerülés Kenesén és Siófokon, onnan vágta a tihanyi csövön át Keszthelyig, forduló és vissza Füredre a befutóra. Kikötés, motorhasználat természetesen tilos, a hajózási és versenyszabályzat betartandó. A 140-160 kilométeres (de kétszázzal bölcsebb számolni) navigációs versenytáv – a vitorlások ugyebár legkevésbé haladnak ából bébe egyenes vonalú egyenletes mozgással – a legtöbb egységnek egy teljes napot és minimum egy teljes éjszakás folyamatos hajózást jelent. A rekordok persze nem erről szólnak. Az 1944-es, gyönyörű  faépítésű Nemere II. (Németh István) ötvenhét évig tartotta, bő tíz óra szintidővel, ezt csak három éve haladta meg a ma is leggyorsabb Raffica, egy jó órával (Király Zsolt). Ezek persze hagyományos, egytestű, tőkesúlyos hajók, a többtestű rohanógépek egy másik kategória. 2010 óta katamaránok és trimaránok is indulhatnak, az aktuális pályacsúcsot a – most éppen másodikként befutó – Fifty-Fifty tartja alig több, mint hét órával (Józsa Márton).

Na, de nézzük mindezt egy egyszerű tiszai vitorlás szemével, a részvétel a fontos szellemében. Úgy kezdődik, hogy egy nappal korábban át kell vinni a kiváló, sportos, huszonkét lábas (szűk hétméteres), magyar gyártmányú Scholtz 22-est Lelléről Füredre, a három fős legénységgel (úgyis, mint mancsaft). Örömvitorlázás és összeszokás, pont ránk fér. Este Füreden a szükséges adminisztráció (a versenyen csak leigazolt sportolók vehetnek részt, fejenként 11.000 Ft-os nevezési díj ellenében), majd bemelegítésként a füredi éjszaka. Ilyenkor itt van már mindenki, többezer vitorlás, kötelező jelleggel technikai ruházatban betöltve a teraszokat. Nagy a hangzavar, nagyok a mondások, mindenki Cook kapitány, és mindenki meg fogja nyerni minimum a saját hajóosztályát (a Kékszalag  hivatalos osztálybajnokság is). A valódi kormányosok persze ilyenkor már alszanak, ők tudják, mi vár rájuk.

Például a rajt – amit nem illik lekésni a túl lassan felszolgált kávék okán -, helyzet és pozícióharc, hangos vezényszavak, az ellenfél megtévesztésére fordítva kiadott utasításokkal, nemritkán adrenalin által vezérelt ütközésekkel és nem igazán sportszerű megoldásokkal.

rajt

Utána már széthúzódik a mezőny, jön az agyalás. A sikeres versenyvitorlázáshoz a jó, és jól felkészített hajón kívül két dolog kell: széltaktika és szerencse. Ha valaki előtted van és nem éred be, semmiképp ne csináld ugyanazt, mint ő. Kockáztass, és vagy bejön, vagy nem. A vitorlázás alapvetően szellemi tevékenység, fejben zajlik, fejben is fárasztó. Kell hozzá persze tapasztalat, helyismeret, meteofigyelés és biztos tudás, de sokszor inkább szerencsejáték, mint technikai sport. A Kékszalag kellően hosszú ahhoz, hogy bármi megtörténjen.

A kenesei bójáig kellemes szélben halad a mezőny, a jól startolók persze elhúznak egy kicsit, a többiek harcolnak egymással. Ilyenkor, összetömörödve, mindenki lát mindenkit alapon persze szabályszerűen (kivéve a