Átbukunk a gerincen, gurulunk is lefelé a túloldalon és várjuk, hogy feltűnjön a vulkán. Sötétedik, a hegyvonulatok sziluettjei még látszanak, de már erősebbek a völgyben a falvak fényei. Aztán az egyik kanyarban bevillan az eltéveszthetetlen: a szürkületben gyönyörűen látszik a vöröslő lávafolyam. Ács Gábor vulkánnézőbe ment La Palmára.
Amint kipattanok a kocsiból, rögtön vissza is hőkölök. Hamueső hullik, ilyet még sose éreztem, elsőre kifejezetten kellemetlen. Sebaj, betervezzük a soron kívüli hajmosást, maszk fel, szemüveg fel, egyik kéz mindig a homlokon szem felett. Így már élvezhető a csodás látvány, a kitörés lávaszökőkútja és a hegyoldalon lefelé tartó izzó lávafolyam. Biztos látszik máshonnan jobban is, de majdnem egy óráig nem tudunk tapodtat se elmozdulni, egyszerűen nem lehet a szemet levenni róla.
Három éve jártunk először La Palma szigetén, amely azonnal a nagy kedvenceink közé került. Végig túráztuk a vulkánok útját, fenn a gerincen, nem messze haladtunk el a most kitört tűzhányótól.
Az „egyszer az életben látni kell” listámon már akkor is szerepelt egy működő vulkán felkeresése, de persze egy pillanatig se fordult meg a fejemben, hogy épp itt lesz hamarosan erre lehetőség.
Közben pályát választott egy gyermek, vulkanológusnak készül, így nem meglepő, hogy amikor bő egy hete feldobtam a kérdést, rövid dilemmázás után egyhangúlag született meg a családi döntés: mikor, ha nem most? Irány újra La Palma.
A két legismertebb Kanári-szigetre nem nehéz eljutni, Tenerifére és Gran Canariára van közvetlen járat Budapestről és hamarosan újraindul Fuerteventurára is. La Palma a kontinensről már nehezebb dió, kevés a működő útvonal, a legtöbben két helyi cég szinte óránként induló repülőivel, vagy a napi több hajó egyikével kelnek át Teneriféről.
A vulkáni hamu nagy ellensége a repülésnek, ezt minimum az emlékezets izlandi eset óta tudjuk. A kitörés kezdete óta a légiközlekedés La Palmára is elég bizonytalan, nagyon leegyszerűsítve a széliránytól függ, hogy fogad és indít-e járatokat a reptér. Többnyire igen, de bármikor bezárhat. A vulkán a sziget nyugati oldalán van, az elválasztó gerinc alatt több száz méterrel. A reptér a keletin. A nyugati szél fújja a hamufelhőt a sziget keleti oldalára, a reptér megközelítéséhez használt repülési útvonal felé. Ezért mi is nagyon sok időjárás-jelentést átnyálaztunk a várható szélirányt illetően és döntöttünk a repülős érkezés és távozás mellett. B tervnek meg ott volt a hajó, odafelé nem is volt rá szükség.
Az időról időre újabb ágakon futó lávafolyam néhány kilométeres sávban halad az óceán felé és már két új félszigetet hozott létre a vízben. A kitörést elég pontosan jelezték előre a szakemberek és időben kezdték a kitelepítéseket is. Emberéletet nem követelt a lávafolyam, de már eddig több mint ezer házat tarolt le, 6 ezer embert kellett kitelepíteni, a kárt fel sem lehet becsülni. A hatóságok minden lehetséges útvonalat lezártak és felügyelnek, amelyen illetéktelenek a láva közelébe kerülhetnek, úgy tűnik profi a szervezés, urai a helyzetnek.
A lezárt zóna határán, La Lagunában a kocsma nyitva, de a teraszt hanyagolják, a hamu miatt bent zajlik a társadalmi élet. A házak többsége üresnek tűnik, villanyfény alig, aki tudott, akkor is odébb állt, ha még nem muszáj. Ezen a részen volt napokig kijárási tilalom a levegőminőség miatt, aki teheti, távolabb vészeli át a kitörés időszakát. De van, aki otthona csinosításával foglalatoskodik, szürreális, ahogy festegetik a kerítést.
Alig néhány kilométerrel odébb már nem sok minden érződik a rendkívüli helyzetből.
Puerto de Tazacorte strandján az éttermek teraszán már a természet csodájában gyönyörködő turisták és helyiek ücsörögnek, a hosszan benyúló töksötét mólóra kisebb csoportok települnek ki, hogy plédeken ücsörögve hippi stílusban onnan élvezzék a látványt.
Felette a Mirador del Time kilátóponton van nagy forgalom, tévéstábok jönnek-mennek és jelentkeznek be élőben, háttérben a vulkánnal. A sziget keleti felén csak annyi a változás az átlagos élethez képest, hogy sokan sepregetnek a hamu miatt.
Nappal a lávafolyam alig látszik, egyszerre ijesztő és varázslatos viszont, ahogy a vulkánból felszálló füst eltakarja a napot. Találunk egy elágazást, amely meglepő módon nincs lezárva, itt bő három kilométerre lehet megközelíteni a kitörés helyét, csak ott jönnek a betontömbök az úton. Itt érezni leginkább a természet erejét. Távol a főút, csend van. Nappal is látszik a lávaszökőkút és nagyon erősen hallható a hegy süvítése-prüszkölése. Összefutunk két kollégával, a második legnagyobb spanyol lapnak, az El Mundónak tudósítanak, de rajtuk kívül senki a környéken. Itt is órákat tudnánk ácsorogni, de már indulni kell hazafelé.
Ráadásul a C terv szerint. A szél akkor fordult, a repteret akkor zárták le, amikor már elment a B terv szerinti reggeli hajó. A C-ben már húzós, hogy elérhető-e a repülő hazafelé Tenerifén, főszerkesztőm csak nevetni tud, amikor felkészítem, lehet, hogy lekésem a Forbes Flow-t.
Mintha érezte volna, hogy szerencsénk lesz, nem kellett beugrania, örök hálám a kiváló taxisofőrnek és a pánikszerűen rohanó magyarok számára új biztonsági csatornát nyitó, igen jófej reptéri alkalmazottaknak azért, hogy pár órával később én kérdezgethettem három kiváló milliárdos befektetőt a színpadon.