Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Három borvidék, három nő, akik sokszor vállaltak nagyot egy kemény szakmában

Három hazai borvidék három borászát terveztük bemutatni az augusztusi Forbesban, aztán úgy alakult, hogy mindhárom alanyunk nő lett, és mindhármuk történetéből újabb és újabb bátor fordulatok bontakoztak ki. A teljes cikkeket elolvashatod az aktuális magazinban online és print verzióban is. Ez itt csak ízelítő.

Csetvei Kriszti, Csetvei Pince, Mór

Először csak egy hordó saját bort akart, aztán borászat lett belőle (Fotó: Orbital Strangers)

Csetvei Krisztina alig harmincévesen, egy válás és édesanyja elvesztése után, multis állását otthagyva, nulla mezőgazdasági tapasztalattal, a családi örökségét kockára téve lett talpraesett móri borász.

„Eredetileg nem sok mindent gondoltam át. Tudtam, hogy kell egy pince, kell szőlő, és majd valahogy lesz. Persze, ez nem így van. Ráadásul többet szerettem volna, mint ami az örökségből meglett, de engem úgy neveltek, hogy nem szabad hitelt felvenni, addig nyújtózkodunk, amíg a takaró ér.” Miután a harmincmilliós befektetett összeg kevésnek bizonyult, a pince társtulajdonosa lett apja, Csetvei Gyula. „Apám kemény volt, sokszor sírtam miatta. Aztán bevallotta, hogy csak attól félt, hogy majd kiugrom ebből is, hogy meggondolom magam. Látni akarta, hogy képes-e megingatni, én viszont úgy éreztem, hogy mindenáron ezt akarom, a borászkodást.”

Sokat dolgozott, legalább annyit tanult, és a termelés után az értékesítést is gyorsan belendítette.

„Megvettem a top 50 étterem magazint, abból választottam ki, hogy hova szeretnék bekerülni a boraimmal. Így is lett, besétáltam, bemutatkoztam, és máig jó érzés, hogy ha csak egy tétel szerepel Mórról egy borlapon, az sok esetben az én borom.”

Pincéje négy év után lett önfenntartó, Krisztit tavaly az ötven legjobb magyar borász közé választották.

Berecz Stéphanie, Kikelet Pince, Tokaj-Hegyalja

Személyes tapasztalatai és szakmai tudása alapján mára sok fiatalt mentorált a borvidéken (Fotó: Orbital Strangers)

A Loire-mentén született francia lány 24 évesen, a bordeaux-i egyetem végzőseként, épp hogy a rendszerváltás után jött Magyarországra, persze magyar nyelvtudás nélkül. Gyakorlati munkája végén állást ajánlottak neki Hegyalján, ugyanitt, a Tokaj Disznókő Pincészetnél pár évvel később főborász lett. Majd, mondván „éreztem magamban, hogy többet tudok tenni a szüreti válogatás kapcsán” a Pannon Tokaj és a mádi Holdvölgy Pincészet élén dolgozott, aztán a Royal Tokaj szaktanácsadójaként. Közben férjével megalapította a Tokaj Kikelet birtokot.

„A beilleszkedéshez az a legjobb, ha az ember gyökereket ereszt. Ez lehet a család vagy lehetnek barátok. Amikor idejöttem, itthon nem voltak borász hölgyek, nem voltak fiatalok és kistermelők sem. 1999-től vált könnyebbé. Nőként? Az elején azt hittem, hátrány, de úgy tűnik, hogy nem az.”

Mára a magyar borászok nemhogy befogadták, de Stéphanie igen nagy becsületet vívott ki magának. 2014-ben a Borászok Borászának választotta a szakma, a Gault Millau szaklap pedig az Év Borászatának a Kikelet birtokot. Legfontosabb borvidékünk elsőszámú női arca lett még azelőtt, hogy nők a szakmában megjelentek volna – külföldi létére.

Ujvári Vivien, Barta Pince Tokaj-Hegyalja, Ujvári Pince Badacsony

Saját márkáját egyelőre itthon, a Barta Pincét világszerte képviseli (Fotó: Orbital Strangers)

Tokaj-Hegyalján a nagy presztízsű Barta Pince alkalmazott főborásza, szülőhelyén, a Badacsonyban a családi minibirtok szakmai vezetője. Ujvári Vivien a borok kedvéért ingázik az ország két vidéke között, pedig eredetileg nem is erre a pályára készült.

Előbb könnyűipari mérnök lett, aztán egy baráti telefonhívás adta meg neki az utolsó lökést a szőlész-borász szak elvégzéséhez és ezzel a pályamódosításhoz. A kertészmérnöki egyetem utolsó félévét már egy kaliforniai borászatnál töltötte, aztán fél évig Új-Zélandon, Marlborough vidékén szerzett tapasztalatot. Ausztráliában már évi 42 ezer tonna szőlő feldolgozásában vett részt mint junior borász, onnan pedig egy állásinterjú kedvéért jött haza, Degenfeld Mária grófnővel egyeztettek a Tokaj-hegyaljai Gróf Degenfeld Szőlőbirtok álláslehetőségeiről.

Mire felvette élete első főborász titulusát, már nyakába is szakadt a 32 hektáros terület és a 2013-as szüret. Huszonhét éves volt akkor, és a kis borsodi falvak tősgyökeres közönsége meg az idősebb férfi borászok sokszor kétkedve nézték, mihez kezd majd a kihívásokkal.

Szerencséje volt, mert az évjárat kiváló volt, szabadideje meg semmi, úgyhogy nem kellett a rossznyelvekkel foglalkoznia. Viviennek inkább az számít a mai napig, hogy ekkor szüretelt élete első aszúja később aranyérmes lett a világ legnagyobb borversenyén, a Decanteren.

Még többet olvashatsz a három borászról az augusztusi Forbesban. Lapozz bele a magazinba!

Kiemelt kép: Berecz Stéphanie (Fotó: Orbital Strangers)

 

„A világ egy könyv és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el”