Lipovszky Csenge illatesztéta évek alatt fejlesztette ki módszertanát, melynek központjában a szaglás és a személyiség kapcsolata áll. Kurzusai során a résztvevők az illatok segítségével kerülhetnek közelebb önmaguk megismeréséhez.
Egy impozáns drogériában Csenge megszagoltat velem pár illatot és feltesz néhány szagokkal kapcsolatos kérdést. Az illatesztéta pillanatok alatt elmossa a bennem felmerülő kételyt, meglepően találó leírást ad rólam csupán az illatválasztásaim alapján. Más az ő terápiáján mondta ki, hogy a megerőszakolásának feloldozása volt az az illat, amit Csenge segítségével megtalált, de előfordult az is, hogy valaki a módszerének köszönhetően nyerte vissza szaglását.
Lipovszky Csenge // fotó: Sebestyén László
Tévéből az illatterápiáig
Csengét első gyermekét várva bocsátották el váratlanul akkori munkahelyéről, a Duna Tv-ből, de utólag értékelve az akkor anyagilag és morálisan is nehéz időszakot, ez segítette abban, hogy megtalálja mostani hivatását. „Sok olyan ember van, aki már gyerekkorában mindent megszagolt. Na, én nem ilyen voltam, de mindenről voltak szagemlékeim” – meséli az illatesztéta, akinél a szaglás fontossága az egyetemi évek alatt jelent meg igazán.
Míg mások kiállításokra vagy koncertekre jártak, ő azokat a helyeket kutatta, ahol szagolni lehet.
Ekkoriban Magyarországon még nem léteztek drogériák. Parfümökkel főleg titkos, eldugott helyiségekben lehetett találkozni, ahol „az öreg nénikék csak azoknak mutatták meg kincseiket, akiket szimpatikusnak találtak.” A Pécsett irodalomtudományt és esztétikát hallgató Csenge ezeken a felfedező utakon jött rá arra, hogy a szagok inspirálják, erős szellemi és érzelmi hatással vannak rá.
Egyre több parfümöt gyűjtött (ezeknek többségét a környező országokból tudta csak beszerezni), majd tapasztalatait az akkor népszerű fórumokon osztotta meg. „Sok embernek fontos, hogy milyen illat illik hozzá. Ezt is szeretik tudni, mint mondjuk a horoszkópot.” A saját blog, a Scent Poetry beindításával egyre többen keresték meg és a tanácsadás, illetve az illatos rendezvények kezdtek professzionális keretek között megvalósulni.
Csenge személyre szabottan kezdett el illatokat ajánlani és a visszajelzések meglehetősen pozitívak voltak. Az évek alatt egy módszertant is kifejlesztett, képzései túlmutatnak azon, hogy kihez milyen parfüm illik. „Ez egy két órás önismeret, ahol én vagyok a mediátor. Az a lényeg, hogy az embereket ráébresszem, hallgassanak a saját megérzéseikre.”
Csenge szerint a szaglás azért is jó terápiás módszer, mert visszavezet minket az érzelmeinkhez és az ösztönösséghez.
A kurzusokon csak arra koncentrálnak, hogy szagoljanak. Az érzelmek feléleszthetőek azáltal, hogy bizonyos illatok kiből mit váltanak ki.
„Az ember a belső megérzéseiről nagyon nehezen nyilatkozik, de ha odateszünk egy médiumot, mely jelen esetben egy illat, sokkal jobban meg tud nyílni. Ezáltal az érzelmeikhez is közelebb tudnak kerülni” Az illatesztéta módszertanának lényege, hogy az emberi és illat archetípusok megfeleltethetőek egymásnak. A grafológusokhoz hasonlóan, Csengének is sokat mondanak el bizonyos információk: milyen szagot szeret vagy nem szeret valaki, milyen reakciói vannak bizonyos összetevőkre, stb.
Lipovszky Csenge // fotó: Sebestyén László
A terápiákon megrázó történetek és vallomások is előfordultak.
„Valaki itt mondta ki, hogy a megerőszakolásának feloldozása volt az az illat, amit megtalált. Ez hozta vissza neki az elveszett méltóságát.”
Megtörtént olyan is, amikor egy férfi résztvevő már évek óta nem érzett szagokat, de a terápián szépen lassan visszacsalogatták az érzékelését.
„Nem véletlen, miért zárja le valaki a szaglását. Ha valakinek ez az érzékszerve érzékeny, ki van szolgáltatva a világnak.” Sokan akaratunkon kívül döntenek úgy, hogy kizárják az illatokat, mert azok túl fájdalmas dolgokra emlékeztetnek. Csenge példaként említi a gyerekkori traumákat, amikor a gyerek úgy érzi, hogy túl erősen lépnek bele a határaiba. Ha például a szülők erős dohányosok, a gyerek nem tudja az érdekeit képviselni, ezért úgy tudja megvédeni magát, hogy egyszerűen elzárja a szaglását. Ez ugyan jó védekezés, de egyúttal az érzékelés szépségétől is megfosztja magát, beleértve például az ízlelést is. „Egy ízben 80 százalék illatot érzünk. Próbáld csak ki, hogy befogod az orrod és megiszol egy alma, egy barack és egy narancslevet. Nem igazán fogsz különbséget érezni.”
Az illatesztéta az élvezetek mellett szagok információgazdagságát is hangsúlyozza. Általuk megállapítható, ha a tej megromlott, vagy ha tűz gyulladt ki valahol – ez a veszélyjelző funkció máig megmaradt az ember egyedfejlődése során.
Magyarország, cuki ország
Csenge szerint Magyarországon nincs igazán illat-, és szagkultúra, leginkább a fiatalok azok, akik a parfümökben, így az életben is, nyitottabbak és vállalkozóbb kedvűek. „Nehéz helyzetben vagyunk. Egy évben 600-1000 új parfüm lát napvilágot, az embereknek pedig nincs idejük és türelmük ezeket végigpróbálgatni.”
Itthon inkább higiéniai kiegészítésképp használják a parfümöt, nem önkifejezésként. „Azt is elfelejtettük, hogy az illatok nem a másikra hatnak, hanem önmagunkra”
– mondja Csenge, aki a mindennapok során is tudatosan választ illatot. Egy nehéz nap előtt nem egy virágos, flörtölős parfümöt fúj magára, hanem olyat, ami erőd ad neki. „Valami brutál erős fűszereset, ami olyan, mint egy pajzs.”
A világon húsz éve indult az a trend, melynek fókuszában a gourmand, ehető összetevők állnak és még mindig ezek hasítanak a hazai piacon. A fejlesztés egy felmérés alapján történt, melyben azt vizsgálták, mikor voltak a legnagyobb érzelmi reakciók egy ember életében. Az eredmények a gyerekkort mutatták ki, amit pedig az édességekkel lehet leginkább felidézni. Ekkor kezdték el a karamellt, a csokoládét, a vaníliát és a vattacukrot is „belerakni” a parfümökbe, és ez az irányzat a mai napig tart. „Minden kornak megvan a nőideálja, ami a parfümön is látszik. A mi korunké a cuki, habos, csacsogó, nagy gondot nem zavaró nőszemély. Ez mindent elárul a civilizációnkról is. Jó, ha az ember kitör abból a sémából, amit ránk próbálnak erőltetni.”
Lipovszky Csenge // fotó: Sebestyén László
Szezonális parfümtrendek persze most is vannak, az idei évben a levendula, a füge és az agarfa gyantája, az oud volt népszerű. A túlnyomó többségben szintetikus összetevők mellé a természetes esszenciákat próbálják visszacsempészni az alkotók, hogy a bőrre fújva, az egyen-illat helyett, mindenkinél mássá alakuljon a parfüm.
Nem Orr
Csenge hangsúlyozza, hogy az Orr néven elhíresült parfümőrökhöz képest ő teljesen mással foglalkozik. „Ők alkotják az illatokat, engem viszont nem az alkotás érdekel.” Azt szeretné megértetni az emberekkel, hogy egy szagban (amit ő nem pejoratív értelemben ért) pont az a lényeg, amit úgy tűnik, mára elfelejtettünk: mi zajlik az illat és az ember között.
Nem sokan foglalkoznak illatesztétikával, Magyarországon és Kelet-Európában Csengén kívül senki sem. Határterületekkel már próbálkoznak ugyan, de Csenge szakmája és illatkalandtúrái egyedülállóak. Mentorának tekint minden olyan parfümőrt, aromaterapeutát, pszichológust, akikkel életében találkozott, de szinte mindenki mástól tanult valamit.
A személyes tanácsadás Csenge munkájának csak az egyik része. Az illatokkal végzett érzelmi érzelmi intelligenciafejlesztést felsővezető képzésben kamatoztatja, de tart csapatépítő tréninget, vagy parfüm-, és borvacsorát is.
Az emberekben ott van az új iránti fogékonyság, a cégek körében egyre népszerűbbek az illatkóstoltatók is. „Bár mára ez lett az egyedüli hivatalos foglalkozásom, a pénznél van egy fontosabb dolog is számomra, Azt érzem, hogy az embereknek egyre fontosabb, hogy legyen valamifajta szolgálat az életükben. Hálás vagyok, hogy én megtaláltam ezt a hivatásomban. Nagyon jó látni, ahogy a szemem előtt alakulnak át az életek, és én ennek a segítő részese lehetek.”
Csenge három legkedvesebb illata:
- A gyerekeim „álom” illata. Az éjjeli gyerekszobájuk szaga, ami kicsit édes, kicsit tejes, kicsit meleg.
- A Balaton illata. Én akkor szeretem, amikor mocsaras, béka-, és csatornaszagú.
- A hársfa illata.
