Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Illusztráció: Risto Avramovski

Fut a Forbes, avagy nemcsak felhúzzuk a nyúlcipőt, de álmodni is merünk

A Forbesban is vagyunk, akik rendszeresen futócipőt húzunk. Aztán meg derpegünk, panaszkodunk és álmodozunk a munkahelyi konyhában.

A novemberi Forbes magazin Urban mellékletének főszereplője a városi futás. Ennek kapcsán a szerkesztőség és a kiadó lelkes futói szabadjára engedték az indulataikat és a fantáziájukat: mi jó, mi nem jó, mi lenne jó Budapesten.

(Nem, egy futásra tervezett Duna-hidat mi sem gondolunk teljesen komolyan.)

A novemberi Forbes magazin Urban-mellékletének belső borítója

A RÓMAI PART egy felkapott hely. Ott aztán tényleg mindent lehet már, enni, inni, bringázni, piknikezni, sőt akár úszni is. Mindent lehet, kivéve úgy futni, hogy az valóban kényelmes legyen. Örülnék, ha a járda egy szakaszát lefednék rekortánnal, sőt az így képzett pálya akár a Lupáig is tarthatna, az valóban világbajnok lenne! – Peti, saleses, heti 20 km

A REKORTÁNNAL beborított rakpart bárhol nagy ajándék volna a futóknak, de én már azzal is beérném, ha a gyalogsávok tisztességesen el lennének különítve a kerékpárúttól. A Margit híd és a Szabadság híd közötti szakaszon a bringások elől elugrálni már extrémsport. – Stella, főmunkatárs, heti 40–50 km

JÓ LENNE, ha több helyen ki lehetne futni Budapestről, mármint anélkül, hogy az ember kockáztatná a bokaficamot. Például a Szentendrére vezető bringautat le lehetne koppintani máshol is, de persze kátyúk nélkül, megfelelő közvilágítással és ivókutakkal megtámogatva. Jó példa erre például a csepeli Duna-part, ahol egy kellemes, erdős szakasz vezet Szigetszentmiklós határáig. Ezt egész szépen ki is
világították, tök jó arra futni – azt leszámítva, hogy a régi utat nemrég apró kaviccsal borították be. – Anna, újságíró, heti 30 km

BÁR ÉN NEM VAGYOK városi futó, a Normafánál van egy olyan pálya, amit nemcsak rekortán borít, és ezáltal ideális a futásra, de az erdő mellett vezet el, így a környezete is kivételes látványt nyújt. Hasonló pályából volna jó sokkal-sokkal több. De hogy ne csak a városhatárról beszéljek, épülhetne egy kizárólag gyalogosoknak szánt Duna-híd, amin akár futni is lehetne. – Laci, szerkesztő, heti kábé 4 km, „becsült adat”

KIÉPÜLHETNE egy budapesti maratonkör, ami az egész várost körbeölelné. Lennének rajta frissítőpontok, bennük mosdó, ivókút, minden, ami egy ultrához kell. Ezzel elsősorban azoknak segítene a város, akik húsz kilométernél többet szeretnének futni, mondjuk, versenyre készülnek. De akár egy Kéktúra jellegű, országos futópálya is nagy ajándék lenne. – Szabi, head of online, heti 45–50 km

A RAKPARTI gyalogos lámpák túl sokszor akasztják meg a futókat. Megoldás: lehetne bennük egy mozgásérzékelő, hogy csak akkor gyulladjanak ki, ha nagyon fontos. Most akkor is ácsorognom kell a pirosnál, ha épp semmi sem jön, és ez nemcsak idegesítő, de az izomsavasodás miatt az edzést is megnehezíti. – Krisztián, újságíró, ex-középtávfutó, alkalomadtán 8–10 km

CSÖKKENTENI KÉNE a szmogot a városban, mert valahányszor biciklizni indulok, érzem, hogy a káros levegő miatt gyengül az immunrendszerem. – Sári, saleses, még nem fut, de szeretne

További futással kapcsolatos cikkeket a novemberi Forbes magazin Urban mellékletében találhattok. Olvassatok bele!

Illusztráció: Risto Avramovski

Oszd meg!