FördősZé@Forbes

  Fördős Zé apukája az első sorban ült le az áprilisi Kilövésen, ahol bemutattuk a lapot. A család büszke Zére és a közös cégre, ő maga is azok közé a […]

Bővebben

Ma nyílik az a kiállítás, ami rekordokat dönthet a Magyar Nemzeti Galériában

A Fortepan gyűjteményéből született már könyv, számtalan cikk, és most egy kiállítás is. 4 életkor, 200 fotó, 16 háttérsztori.

– Maga hogy értelmezi?

– Újra meg újra megalkotja a mindenség negativitását. A lét egyedül valóságának ásítozó ürességét, a semmit.

Na, ez az a párbeszéd, amit ezen a kiállításon biztosan nem fogunk hallani (hacsak nem olyan elvetemülttel hoz össze a szerencsénk, aki a Woody Allen-klasszikus, a Játszd újra, Sam teljes szövegkönyvét mondja föl a kiállításlátogató partnerének, a fenti idézet ugyanis onnan származik).

A Fortepan egy privát fotókat bemutató online archívum, a maga nemében páratlan a világon. Nevét egy fotós nyersanyagról kapta: ez volt a Kodak által alapított, majd 1947-ben Forte néven újraindított váci gyár legnépszerűbb filmje, amelyre két generáció amatőr és profi fotósai dolgoztak. Maga a gyűjtemény két középiskolai osztálytárs, Tamási Miklós és Szepessy Ákos gyűjtőszenvedélyéből nőtt ki. Még a 80-as években kezdték el összerakni a gyűjtemény alapjait: járták az ócskapiacokat, a lomtalanításokat, majd sok-sok év után,

2010-ben létrehozták saját internetes oldalukat 5 ezer digitalizált fotóval, ma ez a szám jóval 110 ezer fölött jár.

Ha innen nézzük, a kiválogatott kétszáz fotó csak egy nagyon szűk szelete a gyűjteménynek – de mindenkit megnyugtatunk,

másfél, nézelődéssel és gondolkozással töltött óra bőven kevés lesz a kiállított anyag értő befogadásához.

Kézenfekvő lett volna, hogy a kiállítás kurátorai kronologikus sorrendben helyezzék egymás után a képeket. És milyen jó, hogy nem így tettek. A fő rendezőelvvé az emberi lét négy életkora – a gyerekkor, a fiatalság, a felnőttlét és az idős kor – vált, így az egymás közelébe tett képek lehetőséget teremtenek a különböző asszociációs lehetőségekre. Mielőtt ez az írás a fent idézett Woody-filmrészlethez hasonlatossá válna (most jönne az a rész), következzen néhány kép a kiállításról!

Anna néni is jön a megnyitóra! Ez a mondat Virágvölgyi István, a kiállítás kurátorának szájából hangzott el, Anna néni pedig a képen balról a második, csak ekkor még nem néni. Ez a fesztelen hangulatot ábrázoló, 1948-ból származó kép egy család kirándulásán készült. A felvétel negatívja aztán néhány évtizedig pihent egy családi gyűjteményben, majd elkallódott. A Fortepan tulajdonosai később egy felhívást tettek közzé, ezen ismerte fel magát a fent említett Anna néni. (Forrás: Fortepan 01996)

 

Matrózblúzos gyerekek a Zichy-kastély kertjében Soponya-Nagylángon 1909-ben. (Forrás: Fortepan 95338)

 

Ez az 1961-ből származó fotó a BRFK archívumából maradt meg. A korszakban szokás volt, hogy a bűnözőkkel újrajátszatták a tett elkövetését: a képen az látható, amint a Pókembert játszó betörőnek ismételten be kell törnie a Corvin Áruházba. (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.c.10)

 

Kemény tél volt az 1942-es. A pesti alsó rakpart a Zoltán utca torkolatánál, háttérben a Lánchíd és a Budai Vár. (Forrás: Fortepan 105707)

 

Az MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség) búvárai 1967-ben. (Forrás: Fortepan 118442)

 

Mindig gondban vagyok a ruhadarabok megnevezésével, de azt hiszem, itt egyértelműen blúzokról van szó. Négy blúzról, méghozzá 1904-ből. (Forrás: Fortepan 26051)

 

Egy példa a fent említett asszociációs lehetőségekre: a kiállítás rendezői a punk figurákat pontosan a fenti négy blúzos hölgy alá helyezték el a falakon. A kép a fenti után 78 évvel, 1982-ben készült az óbudai Flórián téren. Készítője, Urbán Tamás egyébként a Fortepan egyik fontos adományozója, aki az Ifjúsági Magazin fotósaként mindenki másnál részletesebben dokumentálta a korszak underground kultúráját. (Forrás: Fortepan 125247)

 

A felvétel a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Klinikájának előadótermét ábrázolja 1928-ban. Mivel a képek döntő hányadát amatőr fotósok készítették és a képek sokszor kalandos úton jutottak el az archívumba, a történetük sokszor nem visszavezethető és nem lehet tudni, hogy pontosan mi szerepel rajtuk. Itt ez pont elég egyértelmű, de azon órák óta gondolkozom, hogy a Hans Castorpi pózban fekvő figura él-e. (Forrás: Fortepan 130210)

 

Ő itt Nádas Péter, a későbbi író önarcképe, a Vivian Maier-hasonmásverseny dobogósa. Egyébként ez az 1958-ban készült felvétel a Fortepanon százezredikként megjelent fotó. (Forrás: Fortepan 137070)

 

Minden múlt a múltam

Magyar Nemzeti Galéria, 2019. április 17. – augusztus 25.

Olvasd el A jó élet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő