Nem talált minőségi ebédkiszállítót – csinált egy sajátot. Gáspár Gábor csapata és a Food Revolution a prémium szegmensben dobbantana nagyot. Azoknak kínálnak gourmet élményt, akik kompromisszummentesen, de a rendelés folyamatával keveset bíbelődve, az éttermeket és a főzést kikerülve szeretnének étkezni.
Jó, mondjuk tényleg kicsit túltolom a kaja-kérdést. Mint a szerkesztőség élelmezési minisztere, a megérkezésem utáni ötödik percben teszem fel a nap legfontosabb dilemmáját: „mit eszünk ma?”Sosem tudtam kibékülni azokkal az ételkiszállítókkal, ahol a heti menüt előre lehetett ikszelgetni. Pedig a felhozatal alfáját és ómegáját megszemlélhettem, amikor még multinál dolgoztam. Óriási irodaházunk portáján többajtós szekrényekbe jöttek a rendre műanyag tálcás-alufedős dobozkába csomagolt adagok azoknak a kollégáknak, akik számára az étkezésnek csak funkciója, nem élvezeti értéke van; akik költségminimalizálnak; vagy akik elvesztek a kilokalóriák vad számlálásában. Velük a szekrénynél való reggeli biccentés után a hat mikró egyikének pittyegésére várva futottam össze a konyhánkban.
Jobb esetben otthoni kosztnak kinéző, izgalommentes kaját, rosszabbaknál felismerhetetlen mócsingmasszát szororongatva vártak a sorukra.
A jelenséget így elkönyvelve, na meg a Martin Deluxe névre ráigazolva egészen sokáig rá se hederítettem erre a szegmensre. Aztán egy javaslatra pillantok rá a Food Revolutionre. Már a honlap meggyőz: Michelin-csillagos konyhákon, ötcsillagos hotelekben gyakorló szakács-referenciák, guszta ételfotók.
Ez nem olyan ebédkiszállító, mint amire gondolsz – súgják a Food Revolution profi ételfotói. A valóság sem marad el a várakozásoktól, amit a galéria végén láthatsz. Fotók: Food Revolution, Knittel Martin/Forbes (16 kép)
Persze, mindez lehetne kamuduma, üres buzzword is – de egy teszthét végigevése után ráigazol a csapat a prémium szócskára.
Mócsing helyett tényleg a Michelin lehetne a kulcsszó: az üvegtálakba pakolt elő- és főételek nemcsak csúcs ízélménnyel, hanem igényes platinggel is érkeznek, a hét előrehaladtával pedig én is egyre nagyobb örömmel és várakozásokkal indulok az irodába. Még a kollégák – a multi után a Forbes szerkesztősége – is kíváncsian figyelik, mit hoz 11-kor a futár.
Én meg azon kapom magam, hogy a hét során szinte mindenkinek citálom a cég sztoriját.
Nem csak bekanalazni kell
„2020-ban volt állandó probléma, hogy honnan rendeljünk” – kezdi mesélni a Forbes.hu-nak a Food Revolution alapításának történetét Gáspár Gábor tulajdonos. Egy kis, konténerszerű irodában ülünk vele és két tulajdonostársával, Botond Balázzsal és Kuminecz Gáborral a Honvédkórháztól alig pár lépésre, az utca másik végén a TritonLife található. Hogy ez miért releváns, a sztoriban még kitérünk rá – de most vissza a kezdetekhez.
„Nem volt egyetlen olyan szolgáltatás sem, amivel hetente kellett maximum tíz percet foglalkoznod, de minden elérhető – folytatja Gábor. – Egészséges, termelői alapanyagok, személyre szabott éttermi minőségű ételek. De rengeteg késés, probléma viszont igen. Ha ebből nem kértél, vagy elmehettél étterembe, vagy pedig felbérelhettél egy személyi edzőt, akinek a kínálata kimerült a műanyag dobozban szállított csirke-rizs vagy lazac-zöldség tengelyén.”
Gábort végül lakótársa otthoni konyhavművészete nyűgözte le. Gyakran volt steak, sertésszűz a menü, amit rituálészerűen, a legjobb alapanyagokat megvásárolva készített el. Baráti társaságukkal próbálták meggyőzni, hogy csinálja mindezt „nagyban” és hozzon létre rá egy vállalkozást. De nem tudták rávenni, hogy kamatoztassa szenvedélyét.
A piaci rést látva, „jó, akkor majd én”-alapon a fiatal alapító viszont belevágott az üzletbe.
Gáspár Gábornak gondot okozott az ételrendelés: sok idő ment el vele, nagy volt a hibafaktor, és az ár-érték arány sem stimmelt. Frusztrációból piaci rés, lehetőségből üzlet született. Fotó: Sebestyén László
Két célt tűzött ki maga elé: azt, hogy jó minőségű alapanyagokkal dolgozva éttermi szintű, kompromisszummentes étkezést fog nyújtani, amit nemcsak bekanalaznak az emberek, hanem élveznek is; és hogy mindezt fenntarthatóan, mosható üvegtálakban szállítva nyújtja azoknak, akik megengedhetik maguknak a minőségi étkezést.
A minőségi étkezés premisszájához viszont nagyon jó szakácsok is kellenek, amivel a járványhelyzet miatt szerencséje volt a friss vállalkozónak. „Egy vendéglátós csoportban tettem ki az álláshirdetést. Egy nap alatt kétszáz ember jelentkezett” – nevet Gábor, akinek elmondása szerint reggel nyolctól este tízig csörgött a telefonja. Így megengedhette magának azt a luxust, hogy megválogatja, kivel kezdi el az üzletét. Csak a legjobbakat hívta, köztük nem egy a legmenőbb gasztrobirodalmak konyhájáról került ki. Például Szegezdy Rebeka, aki a két Michelin-csillagos Stand műhelyét is megjárva Richard Branson luxusvillájában főzött Mallorcán, vagy Sziszik István, aki első magyarként stázsolt a három Michelin-csillagos ikonikus Nomában.
Így indult 2021-ben a Food Revolution, a prémium ételrendelő oldal, ami először még ismerősöknek és közvetlen környezetüknek szállított. A rendeléseket Google-űrlapokkal kezelték Gáborék, a rendszer szájhagyomány útján terjedt. „Nem volt egyetlen kép sem arról, mit rendelsz, és a futárokkal is voltak gondok. Nagyon kezdetleges volt az egész” – veszi át a beszélgetés fonalát Balázs. A társtulajdonos Kuminecz Gáborral együtt tavaly érkezett a vállalkozásba.
„Baráti ajánlásra rendeltünk mi is, és nagyon szerettük. De hallottuk, hogy nem nagyon tudja fenntartani magát a cég, nem tud bővülni. Pedig láttam, hogy ebben óriási lehetőség van – csak egyedül nehéz ezt kiaknázni. Tavaly áprilisban szálltunk be, az üzleti hátterünkkel rengeteg tapasztalatot hoztunk” – mondja Balázs. A kezdetleges Google-dokumentum helyett új weboldalt fejlesztettek egy új vállalat, a Food Revo Kft. neve alatt.
Stabilan, hogy bírják a tempót
Az ekkor már nagyjából napi 100 rendelést kiszolgáló Food Revolution üzletén viszont először nem is a lakossági megrendelők áradása dobott nagyot. Sőt, a 2021-es indulás után, a begyűrűző élelmiszer-infláció miatt kissé csökkent is. Az alapanyagárak ugrásával muszáj volt az árazást is feljebb tornázni, hogy ne legyen veszteséges az üzlet.
„Emiatt sokan elkezdtek otthon főzni. Többen mondták, hogy semmi gond a szolgáltatásunkkal, csak egyszerűen hoztak egy gazdasági döntést – mondja Kuminecz Gábor. – De ha 60–70 százalékos éllemiszeripari inflációval találkozunk, sőt, a tej, vaj esetében akár száz százalék fölött van a drágulás, akkor ezt nyilván be kell áraznunk, ahogy mindenki más is beárazta a szolgáltatásába.”
Az infláció miatt visszaszoruló lakossági kereslet helyett egy másik szegmens hozott áttörést: a magánkórházak ételkiszállítását látja el a Food Revolution. Kuminecz Gábor szerint ez a stabil háttér mellett rengeteg tapasztalatot is nyújt: nincs olyan lakossági igény, amit ne tudnának kiszolgálni. Fotó: Sebestyén László
Az infláció bilincseivel visszatartott kereslet így végül nem tudott rohamos növekedésnek indulni. De az áttörés nem is innen érkezett – és ezzel visszakanyarodunk beszélgetésünk helyszínéhez, a konténeriroda melletti konyhához és az utca végi Tritonhoz. (A TritonLife Magyarország második legnagyobb magánegészségügyi szolgáltatója – a szerk.) Gábor Balázsék beszállása előtt még itt szemelt ki egy nagyobb telephelyet az üzletnek, de egy másik vállalkozás elhappolta előle a lehetőséget.
„Aztán amikor továbbáltak innen, felajánlották a Tritonosok, hogy jöjjünk, itt van egy konyhájuk – meséli Gábor. – A tárgyalás közben pedig kérdezték, lenne-e kedvünk ételt kiszállítani nekik.” A csapat természetesen lecsapott az alkalomra, ami két ok miatt is jó stratégiai döntésnek bizonyult.
A magánkórház napi ötszöri étkezésének kiszolgálása egyrészt biztosít egy stabil üzletmenetet és növekedési lehetőséget. Másrészt rendkívül jól formálja a minőségi elvárásokat, és a dietetikai igények széles körének való megfelelést. Ezt később a lakossági üzletágban is tudják kamatoztatni Gáborék.
„Van, hogy félve hívnak fel, hogy ilyen-olyan érzékenységük van, el tudjuk-e ennek megfelelően készíteni a rendeléseket – mondja Kuminecz Gábor. – De a kórházakban már mindent láttunk.
Vagy húszféle diétának megfelelően tudnak főzni a konyhán a srácok.”
A dietetikai elvárások és az ételek egészségessége mellett kiemelkedő figyelmet fordítanak arra is, hogy az alapanyagokat tényleg a legjobb minőségben szerezzék be. Érezni, hogy Gábornak ez az egyik legfontosabb, mert a beszélgetés során többször visszakanyarodik a témára. Végtelenül sokáig lehet arról mesélni, mondja, hogy a szennyezett alapanyag milyen hatással van az egészségünkre. Vagy hogy miért nem az olcsóbb, de teleantibiotikumozott lazacot veszik, hanem inkább olyan telepről szerzik, ahol a legjobb hőmérsékleten tartják őket, figyelve az életminőségükre – mert így lesz a legfinomabb és legtáplálóbb.
„Ez a filozófia kezdettől fogva velünk volt, amiben a magánkórházak igényei is segítettek. Szeretnénk edukálni is az embereket, mert rengeteg átverés van a piacon. Az elején mi is sokszor futottunk akadályokba. Rendeltünk például tanyasi csirkét, ami csak félig volt sárga, és a tömegének hatvan százaléka víz. Sok idő volt, mire megtaláltuk azokat a beszállítókat, akik nem vernek át minket és velünk együtt mindenki mást” – mondja Gábor.
Egymilliárd, Bécs, és ami utána jön
A 2021-es száz rendelés után jelenleg napi ötszázat szolgálnak ki, mondják, a Triton mellett a Medicover étkeztetéséért (a 44 ágyas fekvőosztály, valamint a szülészeti osztály kismamáinak és hozzátartozóiknak ellátásáért) is ők felelnek. „Olyan minőségi alapanyagokat és kézműves termékeket szállítanak, amivel mindenki elégedett – mondja Bakos Csilla, a Medicover fekvőosztályának főnővére. – Többször halljuk a pácienseinktől, hogy nem hétköznapi ételt kaptak. A tálalás is esztétikus, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy a betegek érezzék az odafigyelést.”
Reggel öt óra harminckor indul a konyhai műszak a tizenkétfős szakácscsapatnak, amihez folyamatosan keresik az utánpótlást, hogy tudják tartani a bővülési ütemet. A lakossági üzletet még annyira nem is hirdették, mesélik, még csak most fognak rákapcsolni – de a kényszeres nagy ugrás helyett inkább óvatosan akarnak bővülni.
„Lett volna lehetőségünk arra, hogy komolyabb tartalomgyártókkal működjünk együtt – mondja Balázs. – De nem szerettük volna azt, hogy kiposztol minket egy top influenszer, amivel plusz kétszáz rendelés özönlik hozzánk. Nem tudnánk lekezelni. Már így is többször volt az kihívás, hogy sokkal gyorsabban nőttünk, mint amennyire fel voltunk készülve a rendelésszám kiszolgálására.”
Nem szeretnének rohamtempóval növekedni, mondja Botond Balázs. A konyha mérete még a dupláját is ellátná, a staff viszont nem tudná lekezelni a rohamtempót. Fotó: Sebestyén László
Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem dédelgetnek szép célokat, nem látva a növekedési potenciált. Sőt, beszélgetésünk során viszonylag hamar elhangzik a bécsi terjeszkedés. Szeretnék, hogy egy éven belül már aktív tervezés alatt álljon a projekt, jövő nyárra már beszállítói partnerekkel való egyeztetéseket vizionálnak. Az indok a „sokkal nagyobb piac”, és ez a kisebb ugrás készítheti fel őket arra, hogy ha rentábilis a nyugati üzlet, később akár más országokba terjeszkedjenek.
Ezzel együtt a magyar piacra is koncentrálnának, a magánkórházak és az egyéni rendelések mellett magániskolákban, óvodákban és irodaházakban terjeszkednének. Csak a fizetőképes kereslet felső korlátja valamelyest korlátozza a Food Revolution lehetőségeit. Itthon a prémium ételkiszállítással, az 4–7 ezer forintos főételekkel még igencsak niche piacon mozognak.
„Magyarországon ezt a szolgáltatást két helyen lehet felépíteni – vélekedik Kuminecz Gábor. – Az egyik Budapest. A másik a Győr-Sopron régió. Ezen a két helyen van olyan fizetőképes kereslet, amihez tudatosság is társul.
Mert hiába van az embereknek pénze, ha nem foglalkoznak a tudatos étkezéssel.”
A niche piac ellenére viszont úgy gondolja a csapat, hogy a prémium ételkiszállítással még Magyarországon is meg lehet ugrani a milliárdos árbevételt. Ez is a cél, a tavalyi tört év – 7–8 hónap hivatalos működés – közel 50 millió forintos bevétele után már szépen menetelnek felé: az első félévben nagyjából már két és félszeresét érték el a 2022-es zárásnak.
Mákos tészta, máshogy. A heti menü felkerülésénél van, hogy páran hátrahőkölnek, „hogy miért kerül nálunk a mákos tészta 3490 forintba, amikor a kifőzdében 990” – mosolyog Balázs. „Nálunk sokszor az alapanyagár több, mint amit egy étteremben a kasszánál fizetsz.”
Mindez finanszírozza az üzletet és fejlesztéseket, a további terjeszkedéshez pedig angyalbefektetők, vagy esetleg szimplán csak vállalkozói hitelek felé fordulhatnak – az elsődleges kihívásuk így nem a pénzügyi oldalról érkezik.
„Az most a feladatunk, hogy megkülönböztessük magunkat más cégektől – mondja Gábor. – Hogy mi a különbség a hatezer forintos és a tizenkétezer forintos lazac között.”
