OLED, QLED, Mini LED? Melyik a legideálisabb a sportokhoz? Mi az, ami még számít, ha valaki alapvetően ilyen tartalmakhoz keres televíziót? Mik a fontos, és a lényegtelen szolgáltatások? Na, pont ezt a témát járjuk kicsit körbe!
November 20-án rajtol a labdarúgó-vb, ami tipikusan egy olyan esemény, amelyhez sokan időzítik a tv vásárlást. Ráadásul most a világbajnokság totálisan szokatlan módon egybecsúszik a karácsonyi szezonnal, és a Black Friday érával, ami méginkább fokozhatja a vevői hajlandóságot.
A választék azonban óriási, így mostani cikkünkben arra próbálunk választ keresni, hogy focimeccs nézéshez, illetve úgy általában a sportközvetítésekhez milyen tv az ideális, milyen tulajdonságok és szolgáltatások fontosak, és melyek azok, amelyek kevésbé számítanak.
Képminőség
Nyilván ez, azaz a látványvilág a legfontosabb egy tv esetében, úgyhogy erre érdemes a legjobban odafigyelni.
Méret: Minél nagyobb, annál jobb, ez nem is lehet kérdés!
Felbontás: Ma már Full HD (1920 x 1080 képpont) kevés van, a 4K (3840 x 2160) már az olcsó kategóriában is elérhető, így mindenképpen ezt javasoljuk. 8K (7680 x 4320) televíziót sporthoz, focimeccsekhez nem érdemes vásárolni, ugyanis ilyen felbontásban egyelőre még nincsenek közvetítések, és nem is néz ki úgy, hogy hamarosan változna a helyzet.
Kijelzőtechnológia: Ma egyértelműen az OLED eljárás produkálja a legjobb kontrasztot, a legragyogóbb színeket, és a legjobb betekintési szöget. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ha valaki oldalról nézi a képernyőt (mert például többen ülik körbe a készüléket) az sem fogja tapasztalni a színek fakulását, torzulását.
Az OLED-et követi a kvantumpontos LED LCD, azaz QLED technológia a fent említett paraméterek tekintetében, végül pedig jönnek a hagyományos LED LCD modellek.
Ez utóbbiaknál két fajta panellel (IPS és VA) ellátott televíziók közül lehet választani. A VA paneles termékek kontrasztja nagyobb, viszont a színei nem annyira pontosak (ennek a sportnál nincs akkora jelentősége, hiszen nem grafikai munkára keresünk eszközt), valamint a betekintési szögük lényegesen rosszabb, ami viszont fontos lehet.
Mini LED: A QLED és a LED LCD modelleknél már megjelent a Mini LED háttérvilágítási eljárás, amit úgy harangoztak be korábban, mint egy olyan forradalmi módszer, ami radikálisan javítja a képminőséget. Azonban én azt tapasztaltam, hogy szemre nincs komoly különbség a hagyományos LED-es és a Mini LED-es televíziók képe között. Persze, a kontraszt egy picit nagyobb, a nagy dinamikatartományú anyagok visszaadása picit látványosabb, de igazán nagy eltérésről nem beszélhetünk.
Fényerő: Bárki bármit mond, az összes mai televízió fényereje elég ahhoz, hogy átlagos környezetben szép és látható maradjon a kép. Az egyes modelleknél elérhető óriási maximális fényerőnek csupán a nagy dinamikatartományú, úgynevezett HDR anyagok visszaadásánál van jelentősége, mert ennek köszönhetően látványosabb lesz az úgynevezett HDR effektus. Azonban a sportközvetítések ma csak a legritkább esetben HDR-esek, a focimeccseket sem ilyen formátumban sugározzák Magyarországon a tartalomszolgáltatók, szóval ennek esetükben nincs jelentősége.
Képfrissítési ráta: A drágább modellek már 120 Hz-es képfrissítési frekvenciát kínálnak, ami azt jelenti, hogy a képernyő másodpercenként 120 képkocka megjelenítésére képes, ami duplája annak, amit a hagyományos 60 Hz-es modellek produkálnak. Ilyen képkockasűrűségű sportközvetítések ma még nincsenek, azonban a jobb televíziókba épített képjavító algoritmusok képesek virtuális képkockákat kiszámolni, és beilleszteni a valódiak közé, aminek köszönhetően folyamatosabbnak érzékeli az agyunk a mozgást.
Ez a funkció egyébként a filmeknél zavaró lehet, mert úgy érzékeljük, hogy az összhatás kicsit művi, szappanopera szerű, de a sportközvetítéseknél jellemzően nem okoz problémát, az esetleges akadozásokat pedig prímán lehet orvosolni a segítségével.
Egyszóval a 120 Hz-es kijelzőnek, és az úgynevezett interpolációs technológiáknak egyértelműen van értelme.
Ez utóbbiakat minden gyártó máshogy nevezi (LG: TruMotion, Samsung: Picture Clarity, Sony: Motionlflow stb.), a vásárlási döntés meghozatala előtt érdemes utánanézni annak, hogy ez a szolgáltatás a kinézett modell esetében támogatott-e.
FreeSync, G-Sync: A dinamikusan változó képfrissítési ráta (FreeSync és G-Sync) technológiáknak csak a játékok esetén van értelme. Ezek támogatására nem kell figyelnie annak, aki alapvetően meccsnézésre, sportokhoz keres televíziót.
Hang
Bár annyira nem számít sokat, mint a kép, azért a jó hangzás is hozzá tud tenni az élményhez. Amennyiben persze valakinek van otthon egy normális soundbarja, sztereó- vagy házimozi szettje, akkor ezzel nem kell foglalkoznia. Ám a többiek, nem árt, ha szentelnek a vásárlás előtt néhány pillanatot a megszólalásra is.
Hangteljesítmény: Egy átlagos méretű lakást, szobát már egy 20 wattos maximális névleges kimeneti teljesítményt produkáló televízió is meg tud tölteni hangokkal. A hangerő tehát a legtöbb televíziónál megfelelő, azonban ez önmagában nem minden.
Mélysugárzók: A megfelelő minőségű hangzásnak a basszusok teremtenek stabil alapot. Ha ezek hallhatóak, akkor a megszólalás dinamikus, élettel teli, hitelesebbnek tűnik a közönség morajlása, a labda pattogása, vagy akár a motorhang is. Emiatt érdemes olyan készüléket vásárolni, amely rendelkezik beépített mélysugárzóval, amely pont az ilyen típusú hangok gazdagabb, erőteljesebb megszólaltatásáért felel.
Extra hangszórók: Akadnak már olyan tévék, amelyek rendelkeznek oldalra és felfelé irányított hangszórókkal is. Ezek a térhatás megteremtésére ugyan önmagukban alkalmatlanok, de a végeredményt picit jobbá, teltebbé teszik.
Beépített hangprojektor: Tapasztalataim szerint azok a készülékek produkálják a legjobb, legtisztább hangzást, amelyek beépített hangprojektorral rendelkeznek, azaz a hangszórók direkt a nézők irányába vannak fordítva, és azokat nem a készülékházban rejtették el.
Extrák
Ma már nem ritka, ha a különféle okostévé rendszerek olyan extrákat is kínálnak, amelyek a sportszerető nézők számára különösen hasznosak lehetnek.
Sport mód: A sokak által sokszor hangoztatott úgynevezett Sport mód speciel nem ilyen. Ennek kiválasztásával ugyanis mindössze annyi történik, hogy a gyártó által előzetesen ideálisnak ítélt beállítások aktiválásra kerülnek. Tehát például megnő a fényerő, hideg lesz a színhőmérséklet, bekapcsol a kontrasztjavítás, vagy módosulnak a hangszínszabályzó paraméterei. Mindez viszont nem feltétlenül passzol a felhasználói elvárásaihoz (sőt…), ráadásul ezek a beállítások manuálisan is egyszerűen módosíthatók úgy, hogy a legjobban lefedjék a néző(k) ízlését.
Sportriasztás: Az LG tévék egyik nagy és exkluzív extrája, a Sportriasztás viszont valóban hasznos dolog. Itt lehetőség van egy-egy kedvenc csapat megadására különféle sportágakban (labdarúgás, hoki, amerikai foci stb.), és ezt követően
a televízió egyrészt szól, ha hamarosan kezdődik a mérkőzés, valamint felkínál érdekes statisztikákat és egyéb információkat,
például a két fél korábbi összecsapásairól. Emellett a Sportriasztás segítségével a képernyőn akkor is nyomon követhető az eredmény alakulása, ha éppen más tartalom fut a képernyőn.
Osztott képernyő: Már vannak olyan tévék, amelyeknél felosztható a képernyő, és míg az egyik felén mondjuk fut a közvetítés, addig egy másik ablakban élő statisztikákat, vagy fórum hozzászólásokat lehet böngészni. Ez a szolgáltatás például az újabb Samsung televíziókon kifejezetten felhasználóbarát módon, kényelmesen működik.
Ambilight: A Philips exkluzív Ambilight technológiája a hátlapra szerelt LED-ek segítségével képes színes fényglóriát varázsolni a képernyő köré. A cég már azt is megoldotta, hogy a glória az egyes nemzetek zászlajait idézze, ami a meccsek előtt segíthet a ráhangolódásban.
Röviden és velősen
Focimeccsekhez tehát a legjobb egy olyan nagy OLED tv, amely 4K felbontású, 120 Hz-es a képfrissítési frekvenciája, és mélysugárzós, lehetőleg saját hangprojektoros integrált audio rendszert kapott. A kiemelkedő fényerő, a 8K felbontás, a FreeSync támogatás viszont nem igazán fontos, mint ahogy a virtuális térhatású hangzás funkció megléte sem.