Megújult a Forbes magazin, odatették magukat Amerikában

Új dizájnt kaptunk Amerikából, és boldogok vagyunk vele. A legtöbb változáshoz kell egy kis idő, míg hozzászokik az ember, ehhez nekem igazán nem kellett. Kézbe vettem az új amerikai lapot […]

Bővebben

Felszállás 2017: hol késik az ingyen net a fedélzetről?

Vonat, hajó, repülő. 2017 van. Az örökké online-on air generáció egyre türelmetlenebbül kérdezi: miért nincs már stabil, megfizethető wifi-kapcsolat minden fedélzeten? 

Elvileg évek óta van ingyenwifi a MÁV Budapest-Bécs között közlekedő pót- és helyjegyköteles vonatán, sok helyen évek óta hiába keressük. Hasonló a helyzet jó néhány belföldi buszjáraton és persze a pályaudvarokon, repülőtereken, repülőgépeken, és egyáltalán nem csak Magyarországon, hanem a világ számos pontján, beleértve az Egyesült Államokat. Megannyi internetkapcsolat-kereséssel töltött óra, megannyi éterben elveszett e-mail és dokumentum.

A Volán 2010-ben kezdett ingyen wifit ígérni a távolsági buszjáratain, de azóta sem garantálja az állandó sávszélességet, és elismeri, hogy földrajzi elhelyezkedéstől, lefedettségtől függően a szolgáltatás akadozhat. Csillag, apróbetű: a Volánbusz Zrt. nem vállal felelősséget a szolgáltatás meglétével, illetve a sebességével kapcsolatban. A MÁV három évvel később, összesen 700 vonatán indított szolgáltazást. A maximális sávszélesség vagononként 7,2 Mbps, ezen kell osztozkodni az utastársakkal, már ahol működik. Ferihegyen viszont még nem volt a wifivel gondunk. Legalábbis amíg fel nem szálltunk egy gépre.

Több net, ugyanannyi nyűglődés

Statisztikák szerint az átlagos utazó három különböző eszközzel utazik: van nála telefon, tablet és laptop is. „A kapcsolat éppen annyira nélkülözhetetlen, mint a levegő, amit belélegzünk” – mondja Dawn Callahan, a Boingo Wireless marketingvezetője a Washigton Postnak. A cég utazóknak kínál vezeték nélküli elérést a világ minden pontján, és az elmúlt öt évben húszszorosára nőtt az igény a szolgáltatásukra. Állítását igazolják a Reserach+Data Insights eredményei, amelyek szerint tízből hét utazónak fontosabb a megbízható internetkapcsolat, mint a hotel elhelyezkedése, a parkolási lehetőségek vagy az ingyen reggeli. Egyetértünk.

utazas_olvasas_vonat_1100

Hogy pontosan hol akarnak az utazók kapcsolódni? Mindenhol. Na jó, majdnem mindenhol: 83 százalék a hotelben, 72 százalék kávézókban, 64 százalék reptereken. A Cisco számításai szerint 2020-ra a hálózati kapcsolódási pontok, a hotspotok száma 432 millió lesz világszerte. Ez hatszoros növekedést jelent a maihoz képest.

A stabil wifi már nem luxus, de még mindig inkább csak reménykedhetünk abban, hogy megkapjuk.

És sokan reménykedünk, ez a baj. Mindenki online akar lenni, minél tovább, minél több eszközzel. A szolgáltatók nem bírják az iramot, ahol van is net, többnyire legfeljebb csak egyszerűbb böngészésre, e-mailek olvasására alkalmas, gyakran már képeket sem tölt be. Nem egyszer láttunk már olyat is, hogy az egyébként ideig-óráig ingyenes wifi-szolgálatatás megszerzéséhez hosszú adatlapot kell kitölteni, de a net már a regisztráció alatt lehal. A legtöbben legtöbbször feladjuk, állítja a Speedify, amelynek appja sebesség és biztonság szempontjából optimalizálja a telefonokat és tableteket.

Wifivel repül az idő

Idén év elején az Ookle adott ki egy tanulmányt, amelyben húsz amerikai repteret vizsgált internet-elérés szempontjából. Ezzel a hógolyó elindult. Nemcsak társadalmi párbeszéd kezdődött a témában, hanem konkrét lépések is: a JetBlue légitársaság elsőként jelentette be, hogy sokkal hatékonyabb netszolgáltatásra vált, viszont ennek költségeit a repjegyeken keresztül az utasokra hárítja. Majd az American Airlines közleményt adott ki arról, hogy új Boeing 737 Max gépén már nem szerelnek képernyőket az ülések háttámlájára. Miért? Mert észrevették, hogy azok helyett úgyis mindenki a saját netbookját vagy tabletjét bámulja. Számukra is egyértelművé vált: azt, hogy a repülőgépeken miért nincs még mindig stabil (ingyenes) net, az állandóan online társadalom egyre kevésbé hajlandó elfogadni.

„Az Egyesült Államok repterein és a fapados európai reptereken még mindig fizetős és korlátozott, de München és Frankfurt például már kimásztak az internetgödörből” – mondja Miklós, aki az elmúlt évtizedben ideje jelentős részét repüléssel töltötte, havonta akár többször is megcélozott más földrészeket Budapestről, persze sok átszállással. Akinek a repülve netezés élet-halál kérdés, ahogy Miklósnak is, az vagy befizet egy extra szolgáltatásra, vagy saját mobil hotspotot visz magával. A Boingo alapszolgáltatása, amellyel négy különböző kütyünkkel kapcsolódhatunk hálózatra a világ egymillió hotspotján, 9,95 dollárba kerül havonta. Az American Airlinesnál az államokon belül a napidíj 16 dollár, a nemzetközi utakon a kétórás díj 12 dollár. A Delta Airlines globális szolgáltatásáért 28 dolláros napidíjat számol fel. „Az Emiratesen utanként egy-két dollárt bárki kifizet, a Lufthansa 15 eurója már nem egy szórakoztató ár, a Swiss horribilis áraihoz pedig még forgalomkorlátozás is jár” – így Miklós.

Ahogy sok más légitársaság, az American Airlines és a Delta is a Gogo szolgáltatását használja. Az USA legjelentősebb szolgáltatócége szinte monopolhelyzetben van, 250 adóvevő tornyához közel tízezer gép kapcsolódik nap mint nap. Egy gépre 100 Mbps jut, és a cég az ígéri, hogy a korábbi küszködéssel szemben hamarosan már akár videókat is letölthetnek majd a kapcsolódó utasok, akkor is, ha közben éppen a tengerentúlra utaznak. Az Aeromexicoval együttműködve a Gogo még ingyenes Netflix hozzáférést is ígér, és persze mindezt 10-20 ezer méter magasan.

Európa kivár

A szatellitszolgáltató Inmarsat becslése szerint a repülőgépes wifipiac globálisan, éves szinten egy 4-5 milliárd dolláros piaccá fejlődik az évtized végére. Mégis, a Routehappy alapján az Egyesült Államokban a gépek 75 százalékán érhető el internet, de Európában alig néhány légitársaság kínál ilyen szolgáltatást, többnyire csak a hosszú utakra.

Hogy a változást felgyorsítsák, az Inmarsat és a Deutsche Telekom tavaly bevették magukat a Lufthansa flottájába, és 250 millió dollár értékben installáták a kapcsolódáshoz szükséges eszközöket. Egy ilyen adóvevő felszerelése gépenként 100-500 ezer dollár között mozoghat. Az EasyJet ígérete szerint hamarosan akcióba lép és ő is telepítésbe kezd, a Ryanair viszont kijelentette: megvárja, amíg a technológia annyira olcsó lesz, hogy az utasoknak is megérje majd kinyitni érte a pénztárcát. A KLM és az Air France egyelőre csak a legújabb gépeire adaptálta a szolgáltatást, és csak a hosszabb utakra szánják azt (egyébként szintén a Gogo szolgáltatását használják). A British Airways állítólag idén a rövidebb utakra is ad majd netet. „Az ember úgysem internetelérés alapján dönti el, hogy hol száll át” – sommázza Miklós a kiszolgáltatottságát. Máté, aki szintén havonta többször kel útra, de főleg rövidebb európai célpontokat keres fel, sokkal dühösebb, amikor azt mondja: „mindenki regisztráltat és fizettet, lassú, nem működik és időhöz van kötve, szar”.

A Wi-Fi Alliance – amelynek mottója: összekapcsolunk mindenkit és mindent, mindenhol – szerint szenvedéseink hamarosan véget érhetnek, vagy legalábbis kicsit jobb lehet a helyzetünk. Az új standardok ugyanis lehetővé tehetik a felhasználóknak, hogy átugorják a hosszú azonosítási eljárást a különböző hálózatoknál, ehelyett elég összesen egyszer regisztrálniuk.

„Az új helyeken mindig sokat kell várni, mire kapcsolódik, de összességében az az érzésem, hogy elkezdtünk kimászni az internet horrokorszakából”

– mondja Miklós. Mire számíthatunk tehát 2017-ben? Talán valamivel több helyen lesz net, picivel olcsóbban, de nagyjából még mindig egy 3G sebességével és megbízhatóságával, tehát ugyannyit kell majd küszködnünk érte.

 

„Minél több lesz a jóság és a szeretet, annál erősebbek leszünk, így feltétlenül sikeresek leszünk”

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin