Imádják a látogatók, imádják a fellépők és imádják a kritikusok. Ez a Fekete Zaj, ami szembemegy mindennel, ami a hazai mainstream fesztiválkultúrát jellemzi. A 15. születésnapját ünneplő rendezvény alapító atyját, lelkét és motorját, Varga Balázst faggattuk ennek kapcsán a múltról, jelenről és jövőről.
A hazai igen változatos zenei fesztiválpalettáról is kilóg a Fekete Zaj. Az elkötelezett rajongói táborral bíró rendezvény teljesen máshogy közelíti meg a programok, a helyszínek és a gazdasági háttér kialakítását, mint a legtöbb magyarországi rendezvény. Ez tűnhet öngyilkos taktikának, de a dolog valahogy mégis működik. Sőt, az idén 15. születésnapját ünneplő Zaj ma már külföldön is elismertnek és megbecsültnek számít.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a fesztivál szíve és lelke a hétköznapi életben menedzserként, koncertszervezőként tevékenykedő Varga Balázs, aki a Tixa tulajdonosaként az online jegyértékesítés terén is komoly pozíciókat épített ki. Vele beszélgettünk a fejlődésről, a múlt és jelen nehézségeiről, szépségeiről, és hogy mi várhat egy ilyen jellegű rendezvényre az Instagram és TikTok korában.
Forbes: Hova helyezhető jelenleg a a Fekete Zajt a jelenlegi magyarországi fesztiválkínálatban méret, látogatók száma és fellépők szintje alapján?
Varga Balázs, Fekete Zaj: Továbbra is alapvetően kicsi, rétegzenei eseményről van szó. A cél az első pillanattól kezdve az volt, hogy egy családias rendezvényt hozzunk össze, ahol még telt ház esetén is mindenki kényelmesen elfér, vagy talál nyugodt zugot. Illetve, hogy a látogatók egész nap jól érezhessék magukat, úgy mintha egy nyaraláson lennének.
Idén ünnepli 15. születésnapját a Fekete Zaj. Kép: Fekete Zaj
Nem csak koncerteket akarunk kínálni, hanem inkább egyfajta 0-24 órás közösségi élményt, túrákkal, workshopokkal, retro gamer sarokkal, irodalmi és színházi programokkal fűszerezve.
Ez valahol érthető, hiszen koncertek terén el vagyunk kényeztetve ma már. A fővárosban van jó pár abszolút korrekt helyszín, és egymásnak adják a kilincset a külföldi sztárok is.
Igen, de egy jó fesztivál olyat tud nyújtani, amit egy szimpla klub- vagy arénakoncert nem: A felfedezés örömét. Erre pedig óriási figyelmet fordítunk. Ezért helyezünk hangsúlyt arra, hogy nagy legyen a rotáció fellépők terén, hogy ne váljunk sematikussá.
Emiatt hoztunk létre különleges színpadokat az erdőben vagy épp a tó közepén. Ha valaki eljön, hogy megnézzen egy zenekart, utána elmehet sétálni, és simán előfordulhat, hogy belebotolhat egy olyan produkcióba, amelyről még korábban sosem hallott, és amely mégis képes magába szippantani. Mindez pedig megfejelve a különleges környezettel, és az élő előadás varázsával olyan élmény, amit az ember nem kap meg, ha egy playlistet hallgat.
Igazából ez az egyik legjobb dolog az egészben. Van amikor beteszünk egy erdei helyszínre egy marginális, viszonylag ismeretlen előadót, és azt látjuk, hogy délután ötkor egy csomó ember táncol, vagy ne adj’ Isten, pogózik rá, az egyszerűen megfizethetetlen.
Ezeken e helyszíneken egyébként nem csak zenei programok vannak, hiszen itt lehet jógázni, akadnak színházi- vagy egyéb művészeti előadások, valamint pódiumbeszélgetések is. Emellett a helyszín adottságait kihasználva a látogatók nap közben akár kirándulni is elmehetnek, mert a fesztivál a várostól távol, a Mátra szívében található.
Minden évben rengeteg a koncert. Kép: Fekete Zaj Fesztivál / Bands Through The Lens
Tavaly még arra is akadt példa, hogy a kettőt összekötöttük: Egy holland zenekar egy mikrobuszban alakított ki egy mini “színpadot”, és a túrázókat meglepve adott teljesen váratlanul pop-up koncerteket 6-7 ember számára az erdő közepén. Végül pedig utolsó nap természetesen egy hagyományos fellépésen is megmutatták magukat.
Kicsit olyan ez, mint amilyen a Sziget volt az egészen korai korszakában.
Igen, én is látok egyfajta párhuzamot, ami persze egyáltalán nem véletlen, hiszen egykor a Sziget is egy underground eseményként indult. De hát erre szükség is van, hiszen pénzügyi lehetőségek korlátozottak, de kreativitással és lelkesedéssel sok minden kompenzálható. És pont a Sziget példája bizonyítja, hogy attól, hogy valami nem a mainstreamre koncentrál, még lehet sikeres.
Honnan jött az ötlet, hogy a Mátrában, mindentől távol hozz létre egy kulturális fesztivált?
Évtizedek óta koncertszervezőként is tevékenykedtem, de ennél többre vágytam. A kétezres évek vége felé már régóta kutattam egy alkalmas, de egyben különleges helyszín után, de semmi sem nyerte el a tetszésem.
Különleges előadókból nincs hiány! Kép: Fekete Zaj Fesztivál / Bands Through The Lens
Egyszer viszont egy pazar estét és éjszakát töltöttem egy zenei táborban, ahova egy ismerős zenekart kísértem el. Akkor és ott pedig úgy éreztem, hogy megtaláltam, amit kerestem.
Ez volt a Mátrafüred melletti sástói kemping, ami tényleg fantasztikus természeti környezetben található. Hegyek ölelik körbe, szinte az erdő közepén fekszik, van itt tó és kilátó is.
A legtöbb hasonló zenei világú fesztivált vagy városban vagy rendkívül nomád, hangulattalan körülmények között rendezik meg. Például egy nagy szántóföldön, ahol a pusztában sátraznak a látogatók viszonylag ingerszegény körülmények között.
Itt viszont az infrastruktúra sokkal jobb. Bátran ki merem jelenteni, hogy jelenleg ez az ország egyik legkiválóbb kempingje, remek vizesblokkokkal és egészen pazar sátorhelyekkel. Ráadásul vannak kis klasszikus faházak, nagyobb, osztálykirándulásokat megidéző, emeletes ágyas helyiségek, valamint hagyományos, teljes kényelmet nyújtó hotelszobák is. Egyébként ez utóbbiak fogynak el a leggyorsabban, gyakorlatilag azonnal, ahogy foglalhatóvá válnak.
Nem okoz problémát, hogy kicsit nehezen megközelíthető, hogy azért még így is eléggé távol van mindentől?
A probléma nem az, hogy távol van. Hanem, hogy az emberek azt hiszik, hogy távol van, ami nagy szívfájdalmam. Budapestről autóval egy óra alatt elérhető úgy, hogy az út nagy részét autópályán lehet megtenni. Távolsági buszok pedig óránként járnak a Stadionoktól, és a kemping bejáratánál teszik le az utasokat. Emellett természetesen indítunk fesztiváljáratokat is. Persze, ha valaki ránéz a térképre, akkor azt gondolja, hogy tényleg a világ végén vagyunk, ám ez a valóságban nincs így.
Varga Balázs, a Fekete Zaj alapítója és motorja.
Nyilván egyszerűbb lenne minden, ha Budapesthez közelebb lenne a Fekete Zaj, a lustábbak könnyebben mozdulnának, azonban ezzel valószínűleg elveszítené azt a mágiát, amit a helyszín nyújt, és már semmi nem lenne ugyanolyan. Úgyhogy egyáltalán nem gondolkozom az költözésen. Pláne, hogy szívügyemnek érzem már a Mátrát, és szeretnék tenni azért, hogy közelebb hozzam az emberekhez, megismertessem a szépségeit velük. Ez azért vicces kicsit, mert a Viharsarokból származom, és gyerekkoromban négy-öt órát kellett utazni ahhoz, hogy egyáltalán emelkedőt lássak.
A külföldi fellépők mit szólnak, amikor meglátják a helyszínt? Van aki furcsának tartja, vagy ilyesmivel nem foglalkoznak?
Mindenki más és más. Vannak akik csak beesnek a fesztiválra, vagy ez csak egy újabb fellépés nekik egy hosszú turnén, és nem foglalkoznak ilyesmivel. De akadnak olyanok is, akik értékelik a különlegességét. Az izlandi Sólstafir zenekar tagjai, akik az extrém metál szubkultúrában azért elég nagy névnek számítanak, átérezték, hogy számukra valószínűleg ez egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom, hogy egy ilyen helyen járhatnak.
Ők tökéletesen elmerültek a belassulás és a már említett felfedezés élményében, és például vidáman csónakáztak a tó közepén a kacsák között, a hegyek árnyékában.
Tavaly a rengeteget turnézó The Ocean tagjai is nagyon lelkesedtek a helyszín miatt, és utólag is nagyon pozitívan posztoltak a Zajról.
Az első alkalomhoz képest mennyi minden változott? Milyen kézzel fogható, szemmel látható elemei vannak a fejlődésnek?
Már vannak színpadaink! Az első évben ugyanis egyetlen normálisnak nevezhető fellépői helyszín volt. A kettes számú „színpad” egy fedett placc alatt kapott helyet, ahonnan kitoltuk a pingpong asztalt, és a helyén játszottak a zenészek, miközben a közönség körbeállta őket.
Egészen egyedülálló koncerthelyszínek is akadnak a rendezvényen. Kép: Fekete Zaj Fesztivál / Bands Through The Lens
Ehhez képest az evolúció óriási, hiszen mint ahogyan azt említettem, mostanra már jó pár különleges kialakítású helyszínt hoztunk létre. A semmiből kellett kiépítenünk mindent, a logisztikától kezdve a vendéglátás kihívásain és biztonsági feladatok megoldásán át egészen a fesztivál infrastruktúra kialakításáig.
Akkor kicsit olyan ez, mint egy IT garázscég, ami a semmiből indult.
Tényleg olyan, azzal az apró és nem elhanyagolható különbséggel, hogy mondjuk egy Apple-lel ellentétben a Zaj sosem tudott gazdaságilag nyereséges projektté kinőni. Mindig csak többet és többet akartam, akartunk nyújtani a közönségnek, ez pedig egyszerűen nem állt arányban a bevétellel. Úgyhogy az anyagi hátteret állandóan áthatja egyfajta toldozgatás-foltozgatás.
Attól, hogy szerelemprojekt ez a fesztivál, kell hozzá üzleti szemlélet, tervezés, amihez sok segítségre és csapatmunkára van szükség.
Erre jó példa az, hogy amíg a Tixánál természetes, hogy Slacket használunk, a Zajnál nem minden stábtagot tudunk arra rávenni, hogy használjon egy olyan, számára ismeretlen kommunikációs felületet, ami amúgy egyszerűbbé tenné a belső működést. Ha pedig egyszer nyereségesre fordulna a Fekete Zaj, akkor jó eséllyel visszaforgatnánk a pénzt további szolgáltatásfejlesztésbe, illetve programokba.
Nem gondoltál arra, hogy bevonj külső forrásokat?
Az összes projektem, így a menedzserkedés, koncertszervezés, valamint a Fekete Zaj és a Tixa is teljesen független. Száz százalékos tulajdonos vagyok mindkettőben, a nulláról építettem fel ezeket, és nem is igazán szeretnék ezen változtatni, még akkor sem, ha ez bizonyos kényelmetlen lemondásokkal jár olykor.
De itt mindenképpen meg kell említeni, hogy a Fekete Zajnak van egy elhivatott, külső, rajongói bázisa. Ez egy teljesen alulról szerveződő, általam semmilyen szinten nem befolyásolt közösség, amelynek a tagjai a saját energiájukat, idejüket és anyagi forrásaikat áldozzák fel arra, hogy minden érdektől mentesen támogassák a fesztivált.
Volt néhány év, amikor a kemping felújítása miatt nem volt lehetőség arra, hogy megrendezzük az eseményt a Mátrában. De ők, akik a kezdetektől látogatók voltak, ekkor is mindig szerveztek egy privát találkozót a közelben néhány száz fővel, az úgynevezett Fekete Zaj Osztálykirándulást, hogy életben tartsák a szellemiséget. Így is inspiráltak arra, hogy ne adjuk fel, hogy kezdjük újra, és nem utolsó sorban pénzt is gyűjtöttek.
Szó szerint a nulláról kellett felépíteni az infrastruktúrát. Kép: Fekete Zaj Fesztivál / Bands Through The Lens
Ez pedig óriási erőt adott ahhoz, hogy ne engedjük el a dolgot. Csodálatos, és majdhogynem egyedülálló kezdeményezés ez itthon, amiért nem lehetek, nem lehetünk eléggé hálásak. Nem véletlen az sem, hogy az újrakezdés óta az Osztálykirándulás névre hallgat az egyik színpad, hogy ezzel is jelezzük, hogy mennyire hálásak vagyunk mindenért. Emellett egy ideje elindítottuk a közösségi finanszírozási kampányokat is, amelyekkel minden évben más-más alprorjektje gyűjtünk, például arra, hogy látványosabb legyen az egyik színpadunk, vagy új installációkat készíthessünk.
Hagyományos értelemben vett szponzorok vannak?
Nem igazán, ami nyilván a mi hibánk is, hiszen lehetne sokkal agresszívebben keresni is ezeket a lehetőségeket. De azért így is van példa különféle, akár nem szokványos együttműködésre. Idén például lehetőségünk van együtt dolgozni egy nagy ügynökséggel. Volt egy remek ötletük és mivel szeretnek minket és tökéletesen passzolt a fesztiválhoz, ezért elérhetővé tették nekünk az egész koncepciót. A honlapunkon egy külön microsite formájában megtalálható a Mátra Hangja nevű online szintetizátor, amibe betáplálták a Mátra domborzata alapján leképzett hanghullámokat, és ennek segítségével egyszerűen hozhat létre bárki zenét különféle effektekkel, így például mátrai kacsahápogással, szél zúgással fűszerezve.
Mi pedig erre építve kiírtunk egy pályázatot, aminek keretein belül bárki használhatja ezt a szoftvert. Ezzel ők is szélesebb körben megmutathatják magukat, és a kampányokat pedig benevezhetik különféle marketinges versenyekre. Ilyen például az Aranypenge, ahol a projekt egy bronz, egy ezüst és egy arany minősítést is nyert.
Hazánkban nagyon-nagyon jó a rendezvény megítélése. Az országos médiában is olyan jelzőkkel illetik, mint “Az ország legjobb fesztiválja” vagy épp “terápiás élménynek” titulálják. De mi a helyzet külfölddel? Ismerik? Vannak látogatók más országokból?
A költségvetésünk töredéke annak, mint amiből a hasonló közönséget megcélzó, nyugati rendezvények gazdálkodhatnak. De ennek ellenére rajta vagyunk a térképen, ismerik és elismerik a Fekete Zajt. Rajta vagyok a különféle fesztiválokkal foglalkozó, fesztivállátogatókat és szervezőket tömörítő nemzetközi levelezőlistákon, valamint közösségi média csoportokban, és azokban rendszeresen előkerülünk, mint erősen ajánlott esemény.
Lehet jövője az ilyen hagyományosabb, több napos rendezvényeknek az Instagram és TikTok korában?
Én elképzelhetetlennek tartottam volna az életet koncertek vagy fesztiválok nélkül. De látom, hogy ma a fiatalok teljesen máshogy nőnek fel és mások a prioritásaik, mint anno nekünk, és ez a szórakozási szokásaikon is meglátszik. A Fekete Zajra már az induláskor sem a tinédzserek jártak, hanem inkább a húszas-harmincas éveikben lévők.
Szerelemprojektből nőtte ki magát. Kép: Fekete Zaj Fesztivál / Bands Through The Lens
Persze törekszünk arra, hogy bevonzzuk a fiatalabb korosztályokat, többek között ezért is indítottunk egy gyakornoki programot. Egyelőre még azt látjuk, hogy van érdeklődés az ilyen események iránt, de tény, hogy a közönség egyre válogatósabb lesz. Nálunk eddig nőtt a látogatószám, tudtunk bővülni, de hogy a jövő mit hozhat, arról fogalmam sincs.
