Világszinten

Áll egy ember az utcán, rajta kötény, fehér ing, lánya, fia mellette.  Mögötte bolt, a bejárat felett a neve. A kereskedőtrükköket szüleitől tanulta, nem salestréningen, de aki tőle távozik, mégis mindig úgy érzi, […]

Bővebben

Ezt csak a Badacsony tudja! – tehát ezeket a borokat idd, ha arra jársz

Ha tokaji furmint, somlói juhfark, akkor badacsonyi kéknyelű – ezt szeretnék a fejünkbe égetni a Badacsonyi borvidék borászai, de főleg Istvándy Gergely. A borász és gazdálkodó Kék korszakot hirdetett birtokán, és közös kóstolóra hívta szinte az összes olyan bortermelőt, aki foglalkozik ezzel a kizárólag ezen a borvidéken megtalálható szőlőfajtával. Harminc bort kóstoltunk vakon (tehát nem tudtuk, mikor kié van a poharunkban), és találtunk párat, amiben te sem fogsz csalódni.

A kéknyelűk , mint ahogy egyelőre majdnem minden fajtabor vagy bortípus (pl. aszú, bikavér) itthon, ezerféle verzióban készülnek, ahány borász, annyi stílus, a tapasztalatlan vásárló sosem lehet benne biztos, hogy mit vesz le a polcról. Éppen ezért, és mert nem is igazán vagyok ennek a fajtának a rajongója, én is ritkán szoktam kéknyelűt venni, sem inni. Nem mintha olyan gyakran találkoznék vele. Összesen 46 hektáron termesztik, ami legfeljebb ahhoz képest sok, hogy néhány éve még csak tizenpár hektár volt belőle. Az egyik legnagyobb összefüggő terület, három hektár a káptalantóti Istvándy Birtok kezében van, ami megmagyarázza a kóstolót szervező Istvándy Gergely lelkesedését.*

Egyelőre lényegében mindenki kísérletezik a fajtával, de hogy a helyi 15-20 borásznak fontos az ügy, mutatja, hogy személyesen jöttek el a tesztre – nem könnyű ennyi badacsonyi gazdálkodót a turistaszezon közepén összeterelni. Mindannyian tudják, hogy ez a fajta eladható –Badacsony eleve egy romantikus hívószó a magyarok körében, a borértők pedig az itteni borok ásványos karaktere miatt szeretik –, és valószínűleg többre is képes, mint azt mostanáig gondoltuk. Minél több jó bor készülne belőle, annál inkább erősítenék azok egymást a piacon.

Szerdán, zárt körben harminc bort kóstoltunk, elsősorban az elmúlt három évjáratból. Az alapcél nem az volt, hogy megtaláljuk a legjobbakat, hanem hogy megtaláljuk azt a stílust, amit ezeknek a fajtaboroknak egységesen képviselnie kellene. Mit vártunk el ezektől a boroktól a teszten? Csak azt, amit egyébként is minden jobb minőségű fajtabortól elvárhatunk: legyen benne felismerhető a szőlőfajta és a borvidék; legyen tiszta, tehát technológiailag hibátlan; legyen jól iható, tehát például ne legyen kellemetlenül magas az alkoholtartalma vagy az érlelés íz- és illatjegyei. Mutatom, mely borok tetszettek nekünk a legjobban.

Skizo Kéknyelű 2017

Mi ez? Kisebb, 3,5 hektáros borászat, amelyet néhány éve vállalkozó kedvű barátok indítottak. Egyedi arculatukkal azonnal feltűntek a színen, azóta is folyamatosan kóstolhatunk tőlük jó borokat.

Milyen? Illata virágos és ásványos, felismerhető belőle a fajta és a borvidék is. Szép savak tartják, száraz, szikár bor, hosszú is, végig citrusos és krétás-ásványos jegyek viszik. Jó érlelési potenciálja van, hosszú életű lehet.

Mennyiért? 2500-2900 Ft

Szászi Kéknyelű 2017

Mi ez? 18 hektár és egy borterasz csodás kilátással. Családi borászat, bioművelés, természetes vonalú borkészítés, a borokban általában felismerhető egyedi karakter.

Milyen? Abszolút kedvencem, és a mellettem ülő ifj. Szászi Endrének is, pedig egyikünknek sem esett le, hogy az ő borát kóstoljuk. Erről jegyzeteltem magamnak a legtöbbet: visszafogott aromatika, de tiszta, kellemes, fajtajelleg érezhető. A korty közepesen telt, arányos, szép az ásványossága, jó a struktúrája, van tartása. Enyhe oxidáltság a szépséghibája, de a hordóhasználat szép, és érleléssel még jobb lehet. Azért már most is szuper jó.

Mennyiért? 2500-3200 Ft

Laposa Kéknyelű 2016

Mi ez? A Laposa Pincészetet most már a második generáció viszi; miközben Laposa Bence az egyre nagyobb és sokoldalúbb (több gasztroegység) birtokot igazgatja, testvére, Zsófi készíti a borokat. Sztorijukat megtalálod tavalyi Balaton-mellékletünkben (2017. júliusi szám), a velük kapcsolatos aktualitásokat pedig az idei tóparti összeállításunkban (2018. júliusi Forbes).

Milyen? Az a típusú ásványos-termálos fülledtség, amit a Laposa boraiban gyakran érezni, ebben is megjelent, aztán gyorsan el is szállt. Nyomában még határozottabb ásványosság, és fajtajegyek jelentek meg. Tartalmas, feszes, arányos bor, vaskosabb, nagyobb darab (12% vol.), és hosszan érlelhető még.

Mennyiért? 3200-3700 Ft

Büttner Kéknyelű 2016

Mi ez? Összesen három éves ez a borászat, de van már 15 hektárjuk és jó néhány klassz boruk. Dr. Büttner Tamás és Dr. Bálint András koprodukcióját is érdemes követni.

Milyen? Az illata visszafogott, ott és akkor keveset mutatott, a kortya annál többet. A gyümölcsök közül a kortyban felbukkan az érett nyári alma, de aztán dominál az érleléshez használt fahordó füstössége és vaníliás jegyei. Szép struktúra, karakteres bor. Nekem picit túlzott a hordóhasználat, de ez ízlés kérdése, ráadásul további érleléssel szépen összesimulhat a gyümölcsös karakterrel.

Mennyiért? 2500-2900 Ft

Villa Tolnay Kéknyelű 2013

Mi ez?  Nagy rajongója vagyok a svájci többségi tulajdonos Philipp Oser, és a magyar borász-társtulaj, a maximalista Nagy László borainak. Ez a vakkóstoló szuper megerősítés volt, hogy nem alaptalanul vagyok elfogult a boraikkal. A Csobánc-hegy lábánál álló vendégházukat, Tolnay Klári egykori villáját szállás és borvacsorák esetén is érdemes számításba venni.

Milyen? Ez a bor is bizonyítja, hogy a kéknyelűnek jót tesz a 2-3 éves érlelés. Visszafogott aromatika, és inkább a gömbölyű, telt stílus, pár gramm maradékcukorral (picit több savat elbírna a dolog). Érett nyári gyümölcsök sorakoznak benne, a hordós jegyekkel szépen összesimulnak, jól csúszik.

Mennyiért? 3000 Ft

A kéknyelűket délután bárki megkóstolhatta, aki Káptalantótiban járt (Fotó: Papp Attila)

Pár konklúzió

A kb. harminc borász, pár borszakértő és újságíró, meg a független konferanszié, az Országos Borbíráló Bizottságot vezető Horkay András szerint a kéknyelűek esetében is egyértelműen kettéválik a reduktív borkészítési stílus, és a hagyományos fahordós vonal, miközben a visszafogottság áll a legjobban ezeknek a boroknak is. A legfontosabb következtetés talán az volt, hogy ezeket a borokat nem frissen kell a piacra dobni, hanem néhány éves érlelés után. A Szeremley Pincészettől kóstoltunk egy 2006-os és egy 2000-es tételt is, mindkettő remek kondiban volt. „Ha így érik a palackban kéknyelű, akkor érdemes azon elgondolkodni, hogy hova pozícionálja a fajtát a borvidék” – mondta Horkay.

Volt néhány technológiailag hibás bor is, példát pedig végül ezekből statuáltak: Folly Arborétum Kéknyelű 2017, Szabó Pince Kéknyelű 2017, Szászi Pince Kéknyelű 2017, Fölföldi Kéknyelű 2016, Istvándy Pincészet Kéknyelű 2015 és 2016, Skizo 2017, Sipos Pince Kéknyelű 2016, Csendes Dűlő Szőlőbirtok Kéknyelű 2013.

Jó borok, szép környezet. (Fotó: Papp Attila)

*A legnagyobb területről (és a legnagyobb hozammal) valószínűleg az összesen 250 hektárt tulajdonló, és további 1000 hektárról szőlőt vásároló Varga Pincészet szüretel kéknyelűt. A Varga évente 30 ezer palackot ad el egyedül a kéknyelű fajtaborából, de az az ezer forint alatti árával egy alacsonyabb minőséget képvisel. A náluk prémiumnak számító Aranymetszés termékcsalád kéknyelűje sem volt ott ezen a vakkóstolón, pedig egyébként kíváncsi lettem volna, hova kerül a sorban.

Akiktől viszont a fentieken kívül kóstoltunk: Sabar, Folly, Németh, Válibor, Kiss, Istvándy, Szabó, Szent Antal, Dobosi, Málik, Nyári, Sipos, NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Fölföldi, Borbély, Csendes Dűlő, Szeremley, Csanády. 

A palackfotókat a Bortársaság oldaláról vettem.

Olvasd el A jó élet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő