Az amerikai-kínai kereskedelmi háború egyik legnagyobb vesztese a Huawei. Ez már nemcsak vélemény, hanem tény: a gyártó legújabb csúcsmobilja a Google szolgáltatásai utáni világban próbál érvényesülni, és bár magában szuper telefon, még itt, a cikk elején muszáj tisztázni, hogy messze nem való mindenkinek, és akkor még finoman fogalmaztam. Lássuk, mi vár ránk, ha beruházunk a majd’ 400 ezer forintos Huawei P40 Próba!
Bevallom, mikor először keresett meg a Huawei azzal, hogy
hahó, itt van a P40 Pro, lehetne tesztelni, nem voltam túlságosan elragadtatva
az ötlettől. Annyit tudtam, hogy a készülék már a Google mobilszolgáltatásai
nélkül érkezik, illetve, hogy a tesztelés előtt mindenképp részt kell vennem
egy távtréningen, ahol a gyártó hazai csapatának munkatársai tartanak
gyorstalpalót az új csúcsmobil használatáról. Ez nemcsak azt mutatta, hogy
elhivatott csapatról van szó, hanem hogy a GMS-mentes élet egyáltalán nem lesz
sétagalopp, és ezzel a Huawei is tisztában van.
Pannon GMS
A GMS a Google Mobile Services rövidítése, ez az a szoftver- és szolgáltatáscsomag, ami lehetővé teszi a Google Play áruház, vele együtt pedig egy sor Google által fejlesztett és működtetett alkalmazás használatát. A GMS az androidos ökoszisztéma szerves része, hiányában olyan alapvető szolgáltatásoknak inthetünk búcsút, mint a Google Drive, a Youtube, a Maps vagy a Gmail. Sőt, a Google-fiókunkba sem tudunk bejelentkezni, ami számos egyéb, GMS-en alapuló applikáció használatát is ellehetetleníti. És persze van egy halom olyan alkalmazás, amik látszólag nem, de a kód szintjén igenis függ a GMS-től. Ha ez nincs, nem működnek.
Az átlátszó védőtok a kiszerelés része
A Huaweit ugye nemrégiben Amerika első számú ellenségévé nyilvánította Donald Trump kormánya, annak ellenére, hogy a cég termékei szinte alig kaphatók az országban. Egy tavalyi rendelet mindenesetre megtiltotta az amerikai székhelyű cégeknek, hogy együtt dolgozzanak kínai gyártóval, így a Google egyszerűen megvonta a Huaweitől a GMS-támogatást.
A gyártó egy ideig saját operációs rendszerben gondolkodott, mivel azonban a nyílt forráskódú Android GMS nélkül még igenis előtelepíthető a készülékeire, hibrid megoldás mellett döntött: a GMS-t kicserélte saját, Huawei Mobile Services nevű megoldására.
Google Play helyett App Gallery, megszokott ökoszisztéma helyett egy sor alternatíva áll mindazok rendelkezésére, akik most P40-szériás okostelefont vásárolnak. A februárban megjelent P40 Lite volt az első korai fecske (legalábbis Európában, Amerikában már a P30 Prón sem volt GMS), a kütyübolondok akkor már kaptak egy kis ízelítőt a Google-mentesítésből, de értelemszerűen kíváncsibbak voltak, hogy mi lesz azzal a Pro-szériával, ami túlzás nélkül az utóbbi évek legjobb telefonjait termelte ki magából. Túlélheti-e ez a remek termékvonal a GMS hiányát?
Ez az a kérdés, amire egyelőre nehéz válaszolni. Én két hetet töltöttem a Huawei P40 Pro társaságában, mindezt úgy, hogy személy szerint nagyon is függök a Google megoldásaitól. Hogy mást ne mondjak, a munkahelyem is az amerikai techóriás szolgáltatásait használja, szóval, ha szeretnék hozzáférni bármi olyan információhoz, ami az újságírói tevékenységemet szolgálja, urambocsá mindezt home office-ból, akkor vagy az appokhoz nyúlok, vagy eljátszom, amit a Huawei pillanatnyilag ajánl: bejelentkezem a böngészőből és mintegy PC-n matatok a Drive-ban vagy a Gmailben.
Alternatívák mondjuk vannak, az androidos körökben gyakran emlegetett Blue Maillel a levelezést és a naptárat, a másik kifejezetten népszerű kínai mobilgyártó Xiaomi által fejlesztett Mi File Managerrel pedig a Drive-ot érjük el. Ugyan a készüléken van egy Phone Clone nevű app, amivel az előző androidos telefonunkról áthozhatunk egy rakás adatot és alkalmazást, ezek egy része ugyanúgy a GMS függvénye lesz, szóval ne számítsunk 100 százalékos sikerre – nálam 71 százalék csorgott át az egyébként kényelmes, wifit és Bluetooth-t használó eljáráson.
Nemcsak szép, de a tapintása is nagyon kellemes
Muszáj megemlítenem, hogy a szabadon modolható Android operációs rendszer miatt az internet sötét bugyraiban már többféle okos megoldás is elérhető arra az esetre, ha valaki a készülék garanciavesztése terhére is felerőszakolná a GMS-t a Huawei készülékeire. Ezek többsége ideiglenes tapasz, mert mind a Google, mind a Huawei vadászik az egyébként adatbiztonságot is veszélyeztető hackekre – előbbi még egy közleményt is kiadott arról, mennyire nem ajánlott ezzel szórakozni.
Bevallom, én több megoldással is próbálkoztam, de vagy egyáltalán nem működtek, vagy csak részeredményeket értem el velük. Teljes root még nem volt elérhető, bár, ha lesz, biztos vagyok abban, hogy a keményvonalas felhasználók még mélyebbre túrnak majd a telefon szoftverébe.
Jómagam inkább ráerősítek a hivatalos véleményekre: nem éri meg elcseszni a garanciát egy halom olyan szoftverért, amit egyszerűen nem erre a készülékre szántak.
Maradjunk hát a hivatalos, jogtiszta páncélban feszítő júzereknek való megoldásnál, és vagy telepítsünk App Gallery alternatíváit, vagy lépjünk be abba a bizonyos böngészőbe.
Persze muszáj elfogadnunk, hogy ez sem Chrome lesz, hanem a Huawei saját appja, ami furcsamód rögtön azzal nyit, hogy engedélyt kér a hanghívások indításához. Ez valamiért a P40 Pro heppje, fél percenként hozzá akar férni valamilyen szemöldökráncolást indukáló funkcióhoz. A legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor elsőként elindítva a telefont, létre kellett hoznom a HMS használatához elengedhetetlen Huawei-azonosítómat.
Az amúgy elég hosszadalmas és megannyi feltétel elfogadásával járó folyamat végén a rendszer a bankkártyaadataim megadására buzdított, mondván, később így könnyebb lesz a vásárlás az App Galleryben. Hogy ez most, a cég körüli hercehurca idején mennyire szerencsés, a felhasználók döntik el. Ahogy tulajdonképpen a HMS sorsa is rajtuk áll, hisz ők azok, akik vagy elfogadják a kínai rendszert, vagy felhagynak a Huaweijel.
Hardverben kiváló
Abban mondjuk biztos vagyok, hogy ha valaki így dönt, nem a P40 Pro miatt teszi, mert ez egy piszok jó telefon. Ha csak technikai oldalról nézzük, igazi erőgép: 8 gigabájt memória, 256 gigás, szupergyors UFS-tárhely, valamint a Huawei saját 2019-es főegysége, a Kirin 990 5G gondoskodik arról, hogy a még App Galleryből is letölthető (sőt, előtelepített installerrel érkező!) Fortnite legnagyobb részletesség mellett is kiizzadja magából a 60 fps-es sebességet. Akik követik a telefonpiacot, persze tudják, hogy a Samsung Galaxy S20-ban található processzor több kakaót biztosít a Huawei egyéves technológiájánál, de ez a legtöbb felhasználót aligha érdekli, hisz nem sok olyan app van, aminek 8 mag ne lenne elég.
A komponensek hatását egy 90 Hz-es, 6,58 colos, 2640×1200-as natív felbontású (igen, mobilos körökben ez szokatlan, de mindegy) kijelzőn élvezhetjük, ami természetesen OLED, és még a HDR10 szabvánnyal is jó barátságot ápol. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy nagyon kellemes a szemnek, gyorsan gördül, a színek szépek, az ikonok, hátterek szinte lefolynak az egyébként finoman hajlított szélű panelen.
És ha már a külcsínnél tartunk, a P40 Pro szexi dög.
Nem túl nagy, nem túl tégla, inkább csak simán elegáns készülék, amit nem csúfítanak el felesleges elemek. Gombból mindössze egy bekapcsoló és egy hangerőszabályozó van rajta, az ujjlenyomatolvasó a kijelző mögött rejtezik, bemenet pedig csak egy árva USB Type-C található az alján. Mellette lehet becsúsztatni a(z esetleg két) nano-SIM-et is, de persze eSIM támogatás is van, ha valaki erre vágyna.
A dobozban egy USB-s töltőt találunk, a 40 wattos gyorstöltés pedig egy óra alatt maximumra tornássza a 4200 mAh-s akkumulátort. Ezzel a telefon két napig is simán használható, aki pedig aggódik a csatlakozó miatt, vezeték nélküli töltővel is feltöltheti a P40 Prót. Az IP68-as szabványnak köszönhetően a készülék víz- és porálló, az adatátvitelről pedig 5G-támogatás és wifi6 szabvány gondoskodnak. Hogy ezek mennyire hasznosak, ízlés dolga, mindenesetre segítenek a szokottnál időtállóbb választássá tenni a készüléket.
A kamerák elhelyezkedését viszonylag sok kritika érte a legutóbbi csúcskészülékekben – különösen a Huawei Mate 20 Pro volt ebből a szempontból megmosolyogtató, az alant látható mém is ettől a készüléktől indult el.
A P40 Pro esetében is van egy kétujjnyi vastagságú kamerasziget a mobil hátoldalán, ami kicsit ki is domborodik a telefonból, így ha letesszük az asztalra, mindenképpen dőlni fog picit (igen, tokban is). De nem ízléstelen vagy ciki a látvány, inkább tiszteletet parancsol, különösen a tesztváltozat fémkék (hivatalosan „jégfehér”) színében.
A borítás egyébként üveg, és nagyon-nagyon kellemes a tapintása, valahogy folyton simogatnám, akár van rajta Youtube, akár nincs.
Az előlapi kamera mellé arcfelismerő is került, ami egyrészt biztonsági megoldás, másrészt technológiai bravúr, hisz a 32 megapixeles szelfikamera ezzel a szenzorral együtt alig egy apró fekete kapszulányi helyet váj ki a képből. Egyeseket idegesíthet, hogy a kamera „mögött” nem látszik, épp mi történik, de engem ez egyszer sem zavart.
Persze ha már a kameránál tartunk, érdemes picit tisztába tenni, mi is az a P40 Pro. Ugye a Huawei tízesével emeli az éves szériái számát: a már említett Lite volt az első, legolcsóbb idei modell, majd most az annál acélosabb hardverrel érkező P40, illetve a tesztnek is alávetett, fotózásra kihegyezett P40 Pro.
Ez a sorozat a fényképezés zsebbe csúsztatható technológiai ünnepe: a hátlapra pakolt négylencsés kameraszigetet a német Leicával közösen fejlesztette a Huawei, az eredményre pedig nehéz szavakat találni.
Nem vagyok profi fotós (az általam lőtt macskás és fűcsomós képektől is megkímélem a publikumot), így nem tudom, mennyiben válthat ki a P40 Pro egy kifejezetten szakiknak készített gépet. Azt viszont igen, hogy akár munkára, akár személyes élmények megörökítésére használjuk, a P40 Pro fényképei túlteljesítik elvárásainkat. A főegység 50 megapixeles, alapjáraton viszont 12,5 megapixelen üzemel, hogy helyet takarítson meg – és hát ennyi is bőven elég, az RYYB színszűrésnek köszönhetően így is élesnek és élénknek hatnak a fotók.
Utóbbi lényege, hogy a sokszor használt RGB színskála zöldjét sárgára cseréljük, ezáltal több pixel lesz érzékeny a fényre. Ehhez jön még többek között az autofókusz és a képstabilizálás, illetve a legfeljebb ötvenszeres zoomolás. Utóbbi eszelős: akár a tőlünk laza százötven méterre parkoló autó rendszámtábláját is ki tudjuk olvasni vele. Van a piacon ennél durvább is, a Galaxy S20 százszoros nagyításra képes, de ez is elég, ha ki akarjuk deríteni, milyen színű mókus rohangál a lakásunkhoz közeli park fáin (igen, ezt teszi az emberrel a bezártság).
Amennyiben videózni szeretnénk, és a fránya mókus gyorsan iszkol sem kell pánikba esnünk: a Huawei P40 Próval akár 256x-os lassított felvételt is készíthetünk, 4K-ban. Ez 7680 képkockát jelent másodpercenként, nincs másik ehhez fogható megoldás jelenleg a mobilpiacon. Van itt még egy sor szoftveres extra, például a beépített mesterséges intelligencia, ami képes eltüntetni a képről a gyalogosokat, vagy kiválasztani az adatok szerinti legjobb képet, ha egyszerre sokat készítettünk.
Elképesztő az egész, tök jó lesz megosztani a barátaimmal a Google Fotókon… ja, mégsem.
Mikor lesz ennek vége!?
Jó kérdés, próbáltam utánajárni, de ezt a gordiuszi csomót nem egy budapesti lakásból fogják megoldani. A Google mindenesetre február végén licenckérelmet nyújtott be az amerikai kormányhoz, hogy kínai kereskedelmi háború és kémügy ide-oda, ők azért csak üzletelnének a számukra igenis fontos gyártóval.
Ne feledjük, hogy tavaly a Huawei volt a második legnagyobb mobilgyártó a világon, 5G-s infrastruktúrája pedig már Európa partjait nyaldossa – egy ilyen partner még egy akkora techóriásnak, mint a Google is kiemelten értékes.
A Microsoft kapott efféle engedélyt a kormánytól (ennek a cégnek a szolgáltatásai működnek is a P40 Prón), szóval a reményhal még mindig nem pusztult el – kérdés, a koronavírusjárvány és a Trump-adminisztráció vuhani labort illető kérdései mennyire nehezítik, lassítják le vagy épp lehetetlenítik el az újabb együttműködést.
A Google az ezzel kapcsolatos kérdéseimet azzal ütötte le, hogy még mindig a februárban kiadott közleményük a legrelevánsabb mondanivaló, azt nyugodtan idézzem, hozzátenniük egyelőre nincs mit. Ebben egyértelműen leírják, hogy a mostani helyzet a törvények miatt áll fenn, ők mossák kezeiket. A Huawei szerint mindenesetre akár mit is kezdjen magával a kormány és a Google, ők végzik a dolgukat.
„A Huawei nem függ ezektől a döntésektől. Mi tovább fejlesztjük saját alkalmazás-ökoszisztémánkat, mert hiszünk abban, hogy a többféle mobilos ökoszisztéma élénkíti a piaci versenyt, amivel végső soron a fogyasztók járnak jól, hiszen magasabb színvonalú megoldásokat kapnak majd” – írták.
Ezzel nincs is semmi baj, az viszont nagyon is kérdéses, vásárlói szinten hogyan kommunikálja a gyártó, hogy hiába van itt a világ talán legjobb telefonja, a 395 ezres ár fejében egy kiherélt Android lesz a vevő jussa. A cég a hardver képességeire mutogat és arról beszél, hogy a HMS bővítésével a felhasználók általános élményének javítása a cél.
„A jól ismert, független méréseket végző DxOMark éppen a napokban értékelte a valaha volt legjobbra P40 Pro kamerateljesítményét: 128 ponttal, magasan vezeti a mobil kamerarendszerek versenyét a készülékünk kamerája. Mindehhez a szoftveres felhasználói élményt is igyekszünk folyamatosan fejleszteni. Az a célunk, hogy év végéig minden, a felhasználók számára fontos alkalmazás letölthetővé váljon. ”
Aha. A gond csak az, hogy ha Magdi néni a karanténban rendeli meg kisunokája überfasza csúcsajándékát, akkor tudja-e, érti-e majd, hogy az évekig kuporgatott nyugdíjból egy olyan mobilt kap Lacika, ami végfelhasználói értelemben nem ér fel az ő sokéves Mate 8-ához.
Nem lesz baj
A gyártó mindenesetre úgy véli, hogy a telefon összeladásai nem lesznek alacsonyabbak, mint a P30 Pro eladásai voltak a készülék teljes életciklusa során. Annak ellenére sem, hogy a járvány azért nehezíti a terjesztést:
„A Kínában az otthonlét nem különösebben befolyásolja a P40-széria eladásait, Európa és más régiók súlyosabban érintettek. Európában gyakorlatilag egyetlen offline üzlet sem működik a szokott módon. Magyarországon az előző évihez képest az eladások közel 45 százalékkal csökkentek, ami nem jó jel az új termékek megismerését és eladási számait tekintve, így a P40 Pro még nem érte el a kitűzött értékesítési mennyiséget. Úgy gondoljuk, hogy a kereslet hosszú távon kiegyenlítődik, azaz, ha most alacsonyabb is, a vírus lecsengése után újra csúcsra tör, ahogy azt Kínában már tapasztaltuk.”
Ha már Kína és terjesztés, muszáj szót ejteni a döbbenetes árazásról is. Jómagam odavagyok a drága kütyükért, sosem kérdőjelezem meg, ha valaki olyasmire ad ki százezreket, amiket sokan hülyeségnek gondolnak. No de 395 ezer forint? A kamera, a hardver, mind-mind tényleg pazar, de ez nagyon sok pénz, főleg a válság kellős közepén. Érdekes egyébként, hogy Kínában a telefon ennél olcsóbban rendelhető meg. Ennek a gyártó szerint „összetett okai vannak”, ezekből hármat említettek, a kínai 13 százalékos áfát, az előrendelői fázist, valamint a jótállást. „Míg Kínában egyéves garanciával kínáljuk a terméket, addig Magyarországon kétévessel.”
Az App Galleryben még sok ázsiai alkalmazás van
A kulcs a kommunikáció: a HMS nem rossz vagy jó, egyszerűen csak van. Nyilván nehéz lehet a Huaweinek, mert az Androidot a Google-lel azonosító európai vásárlóréteg eleinte bizonyára nem lesz vevő a szokásaiktól eltérő újdonságra, de pont emiatt kell nagyon jól pozícionálnia a terméket, és a vele bevezetett rendszert. A dobozon rajta van, hogy App Gallery, ez szuper, de a hivatalos reklámanyagok szinte mind a fotózásról és a hardverről szólnak, gondolom, mert ez volt fejlesztési fókusz. Ha viszont a vásárlók valamiért nem értik meg, miről is szól a HMS, mit ajánl és mivé válhat, olyasmi miatt csalódhatnak, ami megfelelő információátadással elkerülhető lenne.
„Mindent meg fogunk tenni, számos extra szolgáltatással és szoftveres megoldással is segítjük a vásárlókat a GMS-nélküli készülékek használatában, hogy a legjobb felhasználói élményt kapják. A felhasználók a tech médiában és a hivatalos Huawei-fórumokon is megoldást találhatnak arra, hogy hogyan tudják telefonjaikon elérni mindazokat az applikációkat, amelyek a legfontosabbak számukra” – írja a cég.
Nem messzemenő következtetés tehát, hogy tisztában vannak az élőttük álló nehézségekkel. A magam részéről izgatottan váron a fejleményeket – különösen azt, hogy amennyiben a Google engedélyt kap, vagy akár az elnökválasztás után a kormány feloldja a tiltást, a Huawei kitart-e a HMS mellett. Végtére is a cég szerint is hangsúlyozott verseny ezt diktálná, nem?
Képek: Smejkál Péter
