Nincs weboldal, nincs telefon, nincs foglalási rendszer, csak egy módon lehet bejutni: ha elsétál a kedves vendég az étterembe, ls megkérdezi, van-e hely. És mégis mindig tele van.
Nizza a magyar turisták számára is népszerű úticél, már csak a közvetlen fapados összeköttetés miatt is. A városban és a Côte d’Azur-ön jelenleg is kellemes őszi idő van, 18 fokos csúcshőmérséklettel és rengeteg napsütéssel, azaz akár még idén is be lehet iktatni egy kis kirándulást.
A környéken adja magát egy kis kirándulás a 3 Michelin-csillagos Mirazur étterembe, a festői Mentonba, ahol meglepő módon még akár pár napon belül is találni üres asztalt, róluk írtam már részletesebben a Forbes magazinban korábban. De most nem róluk írok, hanem a nulla csillagos, mégis nagyon szerethető, kiváló nizzai ételeket kínáló La Merenda étteremről, ahova először éppen a Mirazur séfje, Mauro Colagreco javaslatára mentem el, és azóta is rendszeresen visszatérő vendég vagyok.
A Nizza óvárosában található hely megdöbbentően kicsi, gyakorlatilag egy szobányi, raádáasul ebbe már beleértendő a konyha is. Ennek megfelelően ne számítsunk komoly terpeszkedési lehetőségekre, minden négyzetcentimétert kihasználnak, hogy a lehető legtöbb vendéget le tudják ültetni, így természetesen az olyan jelenetek, amikor egy asztalt el kell húzni a helyéről, hogy kiférjen a vendég, a két asztal közötti pár centiméteren ugyanis nem érdemes megpróbálkozni. De ez is hozzátartozik az étterem sármjához, ahogy a kis táblácskán bemutatott étlap is, ami szinte mindig ugyanaz, néha-néha van egy kis szezonális változás, de alapvetően a jól bevált ételeiket kínálják, amiket aztán meglehetősen gyorsan fel is tudnak szolgálni. Néha megjelenik mondjuk a cukkinivirág, vagy paradicsomos pite, de inkább a rusztikus, gyakran belsőségekre (pacal, andouilette [belsőségekből készülő kolbászfajta, borjúfej]) épülő kínálat a jellemző, de azért akad a rövidke étlapon a finnyásabbak számára is párféle étel.
Dominique Le Stanc vezeti a konyhát, a kedves mosolyú, szerény férfi meglepően fényes karriert hagyott ott annak kedvéért, hogy ezt a kisvendéglőt üzemeltesse. Már 1984-ben saját éttermet nyitott a Côte d’Azur-ön, ami aztán egy Michelin-csillagig jutott, innen váltott később az elegáns nizzai luxushotel, a Negresco étterem séfpozíciójába. Ezt az éttermet egészen két csillagig juttatta, de közben arról álmodozott, hogy egyszer majd visszatérhet a gyökereihez, és egy nagyon különleges, de nagyon egyszerű, saját étteremben főzhet. Amikor a törzshelyén, a La Merendában a tulajdonosok elkezdték a nyugdíjba vonulásukat tervezgetni, kész volt e megoldás, feleségével együtt megvásárolta z éttermet, és azóta is látható boldogsággal üzemelteti.
És mi lehet a siker titka? A kiváló ízű, házias ételek, az állandó csapat, és nem utolsó sorban a fenntartható, a dolgozókra is figyelő üzletmenet: csak hétköznap vannak nyitva, egy rövidke ebéd után délutánra is bezárnak, és csak este lehet beülni újra. Így mindenkinek jut ideje a pihenésre s, családra is, és ez pont érezhető is az ételeken.
Cím
La Merenda
4, Rue Raoul Bosio
Nizza
Franciaország