Ági az idegenforgalmi karriert hátrahagyva ugrott fejest a semmibe egy idegen országban. Ma egyedül építi saját üzletét, és rak rendet, sokszor inkább a fejekben, mint a lakásokban.
Sosem könnyű, amikor az ember a karrierjét eldobva kisgyerekekkel dobbant egy idegen országba úgy, hogy fogalma sincs, mit is fog ott kezdeni magával. Székely-Tóth Ágnes 2017-ben pont ilyen helyzetbe került. Férjével úgy határoztak, hogy a festői Budapestet elhagyva Berlinben kezdenek új életet.
Az irodai taposómalomba nem akart visszaugrani, úgyhogy rövid ideig tartó tépelődés után úgy döntött, hogy saját vállalkozást indít. Régi szenvedélyének hódolva, a Rend oldalán harcolva, a Káosz elleni küzdelemből fog megélni.
Egészen pontosan coach lett, és azoknak segít, akiknek mindennapjait tönkreteszi a rengeteg hányódó lom, és akik képtelenek szervezettséget vinni az életükbe.
Forbes: Saját meghatározásod szerint Ordnungscoach vagy, amit magyarra nagyjából „rend coachként” vagy „otthonszervezési tanácsadóként” lehetne lefordítani. De pontosan mi is az, amit csinálsz?
Székely-Tóth Ágnes: Sok olyan ember van, aki ilyen-olyan okokból kifolyólag kaotikus körülmények között él. A lakását vagy munkahelyét elborítják a tárgyak, amelyek mindenféle rendszerezettség nélkül hevernek a padlóra hányva, szekrényekbe vagy polcokra tömködve.
Székely-Tóth Ágnes, Endlich in Ordnung. Fotó: Szauder Dávid
Nem, vagy nehezen találja meg a dolgait, és mindez szép lassan tönkreteszi, vagy már tönkre is tette a mindennapjait, a magán- és családi életét vagy épp a karrierjét. Ezek az emberek nem mernek vendégeket fogadni, csak résnyire nyitják ki az ajtót a postásnak, és fogalmuk sincs, hogyan kezdjenek hozzá a rendrakáshoz.
Tehát akkor nem egy takarítóra van szükségük.
Nem, hiszen nem csak össze kell pakolni valahol, letörölni a polcot vagy felmosni a koszt. Egy komplexebb szolgáltatásról van szó, aminek csak egy része az, hogy kidobáljuk a felesleges dolgokat, kitaláljuk, hogyan lehet helytakarékosan tárolni a használati tárgyakat, vagy egy szervezettebb szisztémát kialakítani.
Emellett szükség van egyfajta belső változásra, nagyobb céltudatosságra, illetve a döntésképtelenség feloldására, hiszen a problémák hátterében sok esetben pont ez áll.
Ilyenkor a kliens egyszerűen nem tudja vagy akarja eldönteni azt, hogy mire van szüksége, és mire nincs, és emiatt aztán felhalmozza az otthonában a tárgyakat.
Ide kapcsolódik a figyelemzavar is, amikor arról nem képes határozni, hogy éppen mit is kellene csinálnia. Ilyenkor egyik dologból a másikba kap, nem fejez be semmit.
Amin éppen tevékenykedik, azt félbehagyja, ami pedig a kezében volt, azt leteszi ott, ahol van. Mindez pedig táptalaja az életüket átszövő és megnyomorító káosznak.
Hogyan lehet ezen változtani?
Sok önismereti munkával, és a segítségemmel. Könnyebb esetben az emberek egyszerűen nem tartják fontosnak, hogy odafigyeljenek a környezetükre, és elkényelmesedve, lustaságból élnek ilyen körülmények között.
Előtte. Fotó: Endlich in Ordnung
Utána. Fotó: Endlich in Ordnung
Mások pedig időhiány miatt vagy akár az otthonról hozott viselkedésmintáik miatt válnak rendetlenné, ez pedig azért felülírható, csak dolgozni kell rajta. Ebben sokat segíthet egy coach, aki megmondja, melyik végén kezdjük el, mit kell pontosan tenni, és átsegít a nehéznek tűnő döntéseken, keretet ad a szelektálásnak, rendszerezésnek.
Ebben a folyamatban kiemelt jelentőséggel bír a kliensek megismerése, egyfajta közeli kapcsolat kialakítása, hiszen nincsenek általános, mindenkire érvényes szabályok.
Minden esetben személyre szabott tanácsadásra van szükség, és az is nagyon fontos, hogy magát a konkrét tevékenységet, tehát a pakolást, szortírozást, az új rendszer kialakítását közösen végezzük el. Hogy az eredmény tartós legyen, ahhoz nem pusztán a lakásban vagy házban kell rendet tenni, hanem a megbízó fejében is, és sokszor ez az igazán nagy kihívás.
Az a cél, hogy kialakuljon egy olyan rendszer otthon, amit már magától működtetni tud, mindennek tudja, hol a helye, és oda-vissza is tudja könnyen helyezni.
Ennek előfeltétele, hogy minimalizálunk, hogy sokkal kevesebb legyen a birtokunkban, mert a sok tárgy, a nyugtalanságot keltő ingerekkel teli környezet konkrétan rossz hatással van az életminőségére.
Az sem kevésbé fontos szempont, hogy így pénzt is tud spórolni, hiszen számtalanszor előfordul, hogy valaki azért vásárol meg egy terméket, mert azt egyszerűen nem találja meg otthon. Így viszont lesz belőle még egy, ami csak tovább növeli a probléma méretét, és ebből is látszik, hogy a rendetlenség öngerjesztő folyamat.
Szintén nem elhanyagolható cél, hogy egy fenntartható, környezettudatosan működő otthont alakítsunk ki, küzdjünk a túlfogyasztás ellen, és a dolgainkat tartsuk minél tovább körforgásban.
A kliensekkel többször is találkozol?
Általában 6-8 alkalomra van szükség, míg végzünk, de van olyan ügyfelem is, aki meg van arról győződve, hogy élete végéig fogok járni hozzá. Ő azért speciális eset, hiszen komoly ADHD-val küzd, és például állandóan átrendezi a lakást, amivel megtöri a már kialakított, kidolgozott szisztémákat. Sokat fejlődött, szorgalmas, megcsinálja a kiosztott házi feladatokat, de nagyon messze még az út vége.
Honnan jött az ötlet, hogy erre építs karriert? Láttad Marie Kondót a Netflixen, és a homlokodra csaptál, hogy ez az az út, amit kerestél?
Már gyerekkoromban is állandóan pakolásztam, és azon agyaltam, hogy hogyan lehet átrendezni a szobát, optimalizálni a rendet otthon, amit nyilván anyukámtól örököltem. Ez az attitűd akkor is megmaradt, amikor tinédzser lettem, illetve később, amikor családot alapítottunk. Persze imádtam a tévében a rendrakós műsorokat, amelyek már jóval azelőtt megjelentek, hogy Marie Kondo berobbant volna.
A káoszban. Fotó: Endlich in Ordnung
A káosz után. Fotó: Endlich in Ordnung
Ismerem és elismerem a munkásságát, de sok mindent én a munkám során máshogy, a saját módszeremmel, egyénre szabottan és környezettudatosan csinálok.
Én is „végigmariztam” az első könyve megjelenésekor a lakást, imádtam minden percét. Az ő módszere azoknak jó, akik képesek a rendrakást a saját kezükbe venni, elkezdeni és be is fejezni, és közben mindenről eldönteni, kell-e vagy sem. És szeretnek hajtogatni is.
Az én ügyfeleim általában lebénulnak, ha ránéznek a lakásukra, és inkább elmennek vásárolni.
Marie Kondo abban nyitotta fel inkább a szemem, hogy erre az egész rendrakósdira lehet akár olyan munkaként is tekinteni, amiből meg lehet élni.
Erre mikor került sor?
2021 környékén, miután kiköltöztünk Berlinbe, és nagyjából rendeződtek a dolgok, elmentem egy business coach-hoz, hogy segítsen kitalálni, mit kezdjek magammal. Itthon idegenforgalmi területen dolgoztam, vezető pozícióban. Abban pedig biztos voltam, hogy ezt többé nem szeretném csinálni.
Nem akarok visszamenni az irodába, nem motivál, hogy legyen csapatom, hogy embereket irányítsak.
Viccként említettem meg a tanácsadónak a rend iránti vonzódásomat, és hogy a barátnőim régóta mondják, hogy nekem ezt kellene csinálnom hivatásszerűen. Ő rögtön tűzbe jött, de még kellett három-négy alkalom, hogy meggyőzzön, érdemes ebbe belevágni.
Nagy volt a konkurencia?
Amikor elkezdtem kacérkodni a gondolattal, akkor csupán néhányan foglalkoztak ilyesmivel Berlinben. Ma már azért jóval többen vannak, de még így is állandóan tele van a naptáram. Nem hirdetem magam, mindössze két nyilvános helyen vagyok fenn, ami a környékbelieknek szóló információkat tartalmaz, valamint van egy honlapom az elérhetőségeimmel. De így is megtalálnak, és a tapasztalataim szerint óriási igény van erre a szolgáltatásra.
Kik az ügyfelek?
Először azt hittem, hogy egyik fancy palotából megyek majd a másikba, de abszolút nem ez az általános. Egyetlen ilyen kaliberű érdeklődő volt eddig, azonban róla is kiderült, hogy valójában olyan takarítónőt keres, aki rendet is rak nála, miközben ő nincs otthon.
A kliensek túlnyomó része a középrétegből kerül ki, ami jól jelzi, hogy erre itt egyáltalán nem valamiféle luxus úri huncutságként tekintenek.
Az ügyfelek között akadnak olyanok, aki már évtizedek óta küzdenek, és nagyon megörültek, mikor kiderült, hogy ennek a területnek is vannak olyan szakértői, akik megoldást kínálhatnak számukra. Ebből is látszik, hogy a rendrakási tanácsadás még Németországban is viszonylag új dolognak számít.
Alapvetően a hozzám hasonló, középkorú nőket jelöltem meg célcsoportként, mondván őket értem leginkább, az ő élethelyzetükkel tudok könnyen azonosulni. De a valóság másként alakult, és az ügyfeleim között megtalálható minden korosztály, nők és férfiak egyaránt. Kifejezetten sok az egyedülálló apuka, az idősebb özvegy férfi, akiknek hirtelen nyakukba szakadt a háztartás. A tapasztalataim szerint nekik óriási szükségük van a külső támaszra, hogy megtanulják, hogyan tudják rendben tartani a lakásukat, az életüket.
Székely-Tóth Ágnes Berlinben épített új karriert a semmiből.
Emellett szintén jó páran akadnak olyanok, akik az életvégi elrendezéshez keresnek segítséget. Tehát magyarán nem szeretnék, hogy az évtizedek során összegyűjtött emlékeik, tárgyaik végül egy konténerben végezzék. Fontos számukra, hogy ha lehet, akkor ezek olyanokhoz kerüljenek, akik tudják vagy akarják még használni őket, vagy hogy egyszerűen csak eladjanak egy-két darabot.
Ez lelkileg egyébként borzalmasan megterhelő olykor, nemcsak az ő, hanem az én számomra is.
Csak magánszemélyekhez mész vagy cégekhez is?
Mind a kettőre akad példa, hiszen rengeteg olyan munkahely van, ahol irtózatos a rendetlenség. És nem is csak feltétlenül irodák, hiszen például a közelmúltban négy fokban, a szakadó esőben rozsdás szerszámokat pakoltam egy fuvarozótelep udvarán a kliensek oldalán, mert egyedül nem kezdtek hozzá az elmúlt 15 évben.
Németül mennyire tudtál, amikor kiköltöztél? Gondolom, ehhez a munkához azért szükséges a nyelvismeret.
Amikor megérkeztünk, akkor a köszönés ment, és semmi más. Beiratkoztam tanfolyamokra, és bruttó egy év alatt eljutottam a C1 szintre. A covid alatt sok volt a lezárás, nem volt a legideálisabb a szituáció a nyelvtanulásra. A kurzusok jó alapot adtak, de nyilván sokat segít, hogy aktívan használom a nyelvet napi négy-hat órában.
És az is igaz, hogy ezen a területen pusztán az angollal nagyon lekorlátoznám magam a piacon, még úgy is, hogy Berlinben nagyon sok a külföldi.
Megérteni megértek mindent, néha az önkifejezés okoz problémát, de nagyon elfogadóak az itteniek, egyáltalán nem jelent gondot, hogy nem vagyok német. Mielőtt elkezdjük a közös munkát, egy alkalmat arra szánok, hogy megismerjük egymást, amelynek során természetesen lehetőségük van felmérni, hogy milyen a habitusom és a nyelvtudásom. Ám eddig még senkit sem zavart, hogy nem beszélek tökéletesen németül.
Mennyit dolgozol?
Két kisebb gyerekünk van, a férjem rengeteget dolgozik, otthon is én tartom a frontot leginkább, és így jelenleg nagyjából félállásban csinálom a rendracoach-ságot. Ez volt a fő cél a munkaválasztásnál, hogy megmaradjon a flexibilitásom, magam osszam be a napjaimat. 4-6 óránál többet nem is feltétlenül szeretnék dolgozni, amíg kicsik a gyerekek, ráadásul azért iszonyú kimerítő tud lenni órákon át válogatni, rendszerezni, lelkesíteni és célirányosan haladni.
Egyáltalán meg lehet élni ebből?
Ahhoz képest, hogy félállásban és rugalmasan dolgozom, valamint nincsenek nagy költségeim, nincs okom panaszra. Németország más részein jóval többet is lehet keresni ezzel a munkával, Berlin viszonylag szegény tartomány, a lehetőségek is szűkebbek.
Mennyire volt komplikált a vállalkozás elindításának hivatalos része?
Németországban is borzalmas a bürokrácia, de ez esetben egészen flottul és egyszerűen mentek a dolgok. Ebben óriási segítséget nyújtott az a nonprofit szervezet, amelyet kifejezetten a betelepülők számára hoztak létre azzal a céllal, hogy segítsék őket az ilyen jellegű ügyekben.
Szó szerint bevándorló nők tartanak kurzusokat bevándorló nőknek az EU és a berlini tartomány támogatásával arról, hogy mikor, hogyan és mit kell csinálni ahhoz, hogy valaki saját vállalkozásba kezdjen.
Pontról pontra átvettük azt, hogy milyen lépéseken kell végigmenni, de olyan mélységig, hogy egy-egy konkrét formanyomtatványon mit és hogyan kell kitölteni. Emellett itt tanácsadással is foglalkoznak, többek között azzal kapcsolatban, hogy kinek milyen marketingeszközöket érdemes használni, vagy milyen ingyenes hirdetési lehetőségek állnak rendelkezésre.
Mennyi idő kellett ahhoz, hogy beinduljanak a dolgok?
2021 végén kezdtem el, az első időszakban az itteni magyar közösség tagjainak végeztem ingyenes próbamunkákat. Egyrészt azért, hogy felmérjem, hogy ilyesmire van-e létező igény, értékelik-e az emberek ezt a tevékenységet.
Munka közben. A szelektálás és rendszerezés a kulcs. Fotó: Endlich in Ordnung
Emellett természetesen a saját módszeremet is tökéletesítettem, mert rájöttem, ami nálam otthon jól működött, az nem feltétlenül vált be abban a formában egy idegen helyen. Szóval ez egy nagyon hasznos időszak volt, és ezt követően szép lassan elkezdtek csordogálni az ügyfelek is. Ekkor még bőven benn jártunk a covid-érában, ami nem könnyítette meg a dolgot.
De ahogy lazultak a lezárások, úgy nőtt a megrendelések száma, most pedig már ott tartunk, hogy hónapokra előre be vagyok táblázva.
Rajta tartod az ujjad az iparági trendek ütőerén? Azaz követed még az újdonságokat, nyitott vagy arra, hogy friss módszereket is beemelj a repertoárodba?
Folyamatosan figyelem a trendeket, követek sok lakberendezési, rendrakási trükkökkel foglalkozó oldalt, influenszert. Az emberek nagyon kreatívak, mindig vannak új ötletek, inspirációk, amiket be tudok építeni a saját módszerembe, át tudok vinni az ügyfeleimmel közös munkába. Sokat olvasok pszichológiai témában is, hogy értsem, hogy működnek az ügyfeleim és a különböző mentális betegségeik, hogy tudnánk bizonyos zsákutcákból kijutni velük.
Ezt a szakmát nem tanítják sehol, de szerintem szolgaian másolva metódusokat nem is lehetne sikereket elérni.
Mindenkinek megvan a saját stílusa, és meg kell találnia, hogy mik azok a fogások, technikák, amelyek passzolnak a saját és az aktuális ügyfél személyiségéhez. Lehet, hogy ami valakinél nagyon jól működik, az másnál egyáltalán nem.
A legfontosabb azonban az ítélkezés nélküli, empatikus, elfogadó, de határozott és célkövető hozzáállás.
És maga a vállalkozás bővülhet tovább? Ha jól értem, munka lenne, vehetnél fel embereket, terjeszkedhetnél.
Ez így van, csakhogy nem akarok. Egyedül szeretnék dolgozni, semmi vágy nincs bennem arra, hogy másokat irányítsak, hogy mások munkájáért vállaljak felelősséget, és tartsam a hátam értük adott esetben. Itthon ez ment az idegenforgalmi szektorban, és besokalltam az egésztől.
Székely-Tóth Ágnes, rend coach Berlinben. Fotó: Szauder Dávid
Ráadásul én nem menedzserkedni szeretnék, meg üzletasszonyt játszani, hanem alapvetően az tölt el örömmel, amit most csinálok. Tehát a konkrét, kézzelfogható, látványos eredményekkel járó munka, a személyes kapcsolódás. Nyilván lehetne komplexebb szolgáltatást kínálni, kitágítani a határokat, de tényleg nem akarok felvenni senkit.
Azt tudom elképzelni, hogy egyfajta jutalékos rendszerben dolgozzak együtt más, eltérő profilú vállalkozásokkal, mert erre is lenne igény, de ez még egyelőre nagyon a jövő zenéje.
