Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Egykori Sziget-alapító: Van egy törzsem Costa Ricán!

Karafiáth Balázs, a Sziget és néhány sikeres startup társalapítója egy ideje Kaliforniában és Pesten épít céget, évente néhány hétre pedig beveszi magát egy bambuszbungalóba a közép-amerikai esőerdő közepében. A bionika és a biodinamika talaján élő és gazdálkodó neotörzsének sokdiplomás, multikulti tagjaival termeszti a kakaóbabot, keresi az utat a természethez és a kiutat a globális klímaválságból. Elvonulás hippi álmokkal és szélessávú internettel.

Vezetők, akik nem csak az üzlet miatt kelnek útra – és nem csak élményekkel térnek haza. Forbes CEO Trip – 3. rész.

„Hihetetlen hely. Két nap után lemosódik rólad a stressz és minden para, bekerülsz egy más tudatállapotba. A bungalónk a hegy tetején a dzsungelben van, a reggelihez 1 kilométeren át egy tanösvényen vezet az út. Megtanulsz mindent a flóráról, faunáról még az első kávé előtt.”


Karafiáth Balázs (45) egy kicsit mindig kilógott a mainstream üzletemberek közül. Az egyetem (Corvinus, később Yale) közben és után több sikeres startup társalapítója volt: Gerendai Károllyal együtt indították a Sziget Fesztivált (Balázst akkor még Szekfű Balázsnak hívták), társalapítója volt a Carnation nevezetű online marketing- és médiaügynökségnek, a kétezres években pedig Mérő László matematikussal épített vállalkozást Darwin’s Evolution Marketing néven. Közben mémtudományból doktorált, és saját útkeresése részeként kipróbált többféle terápiát. Egy ideje már a helyén érzi magát, „lélekjelenlét coachként” a tudatos vezetésben segít menedzsereknek – mindezt Budapestről és San Franciscóból teszi.

Legfiatalabb cégét (Purpose&Play) Kaliforniában alapította (saját életfilozófiáját is valahogy így lehetne tömöríteni), és miközben a világ két pontja között ingázik, egyre többször útba ejti azt a bizonyos dzsungelt és benne a bungalót Costa Ricán. Nem csak azért, mert a közép-amerikai állam a világ egyik legboldogabb országa (Dániáét közelítő várható élettartammal, magyarországi árakkal, hadsereg nélkül, kitömött oktatási és egészségügyi büdzsével), hanem, mert Balázs tagja lett egy ottani törzsnek.

Igen, egy, a dzsungel közepén, bambuszházakban élő, biogazdálkodást folytató, több diplomával és szélessávú nettel ellátott neotörzsnek.

Karafiáth Balázs és kétéves kislánya az épülő bambuszházak előtt

Brave Earth

A Brave Earth (ezt a nevet választotta magának a törzs) gyökerei a Yale-ig, illetve a nevadai sivatagig nyúlnak vissza. Az egyetemen „szenzációs arcok” voltak Balázs csoporttársai, ott volt például a Costa Rica-i pénzügyminiszter (David Fuentes Ramirez), vagy egy indiai és nigériai felmenőkkel bíró, Vancouverben felnőtt amerikai srác, aki „tisztára úgy néz ki, mint egy núbiai herceg”. Balázs az előbbinek köszönhetően járt először Costa Ricán, utóbbinak hála pedig eljutott a világ talán legextrémebb fesztiváljára, a Burning Man-re, ahol megismerte a későbbi törzs több tagját.

„I’m your Burning Man sherpa, we are going to the desert” – mondta egy ponton Alnoor Ladha (egy évvel ezelőttig a Greenpeace igazgatósági tagja), és Balázs ott találta magát a sivatag közepén, egy Szigetnyi tömeg, 70-80 ezer ember társaságában, nappal negyvenplusz, éjjel plusznulla fokban. A Burning Man (amit azért hívnak így, mert a fesztivál végén közösen elégetnek egy hatalmas emberalakú szalmabábut) eleve vonzza a harmadik évezred hippijeit – annyira nem meglepő, hogy a Brave Earth alapötlete is itt fogant.

Mint minden neotörzset, ezt is valamilyen közösen kiválasztott, közösen vallott gondolat szervezi egységbe. Az alapötlet az volt, hogy

hozzanak létre egy olyan közösséget, amelyben az együttélés egyben egy dokumentált kísérlet a kilépésre a modern kapitalizmus törvényeiből.

A kísérlet egy fontos alappillére a bionika (biomimikri), vagyis olyan mintákat próbálnak követni, amelyek a természetben (állatvilágban) maguktól működnek. A dzsungelbe tervezett épületek dizájnját például a természeti ihleti: lesznek óriási levélformájú háztetők, amelyek majd pont úgy védenek a sok csapadék ellen, ahogyan az esőerdőkben eleve előforduló növények jókora levelei is teszik.

A másik vezérelv a fenntarthatóság és a biogazdálkodás: úgy megművelni a földet, hogy az hosszú távon is termő maradjon. Itt Rudolf Steiner (nem mellesleg a Waldorf-iskolák atyja) biodinamikus módszerei az irányadók, a kísérleti terep pedig a törzs bázisa Costa Ricán. A gazdálkodás – főleg kakaóbab termesztés – egy 90 hektáros területen zajlik, aminek egy részét körülbelül másfél éve vásárolták meg a törzs tagjai, köztük Balázs.

Így néz ki a Finca Luna Nueva (Új Hold) biodinamikus farm egyik eco lodge szálláshelye 


Costa Ricán januártól áprilisig a legkellemesebb az élet, Balázsék (feleségével és immár 2 éves kislányával) legszívesebben a magyar télből utaznak oda. „Tavalyelőtt télen is ott voltunk a tengerparton, és lejött hozzánk a törzs nagy része. Megbeszéltük, hogy belevágunk” – mondja Balázs, aki idén februárban is ott töltött egy hetet.

Létrehoztak egy rt.-t (így lehet legálisan földet venni Costa Ricán), majd körülbelül tizenöten fejenként 50 ezer dollárral (durván 12 millió forint) beszálltak, összedobták a szükséges tőkét.

„Senki nem úgy képzelte, hogy mostantól csak kasza-kapa” – a Brave Earth tagjai a buja természetben ötvözik a törzsi kultúrát a 21. századi technológiával

A pénz nagy része a farm megvásárlására ment el (400 ezer dollár), ami a földterületen kívül 5 bungalót (eco lodge szálláshelyeket), egy közös helyiséget és egy konyhát jelent, szabad hozzáféréssel a szomszédos étteremhez, medencéhez, jacuzzihoz. És természetesen alapfelszereltség a szélessávú internet is, hiszen a csapatból

„senki nem úgy képzelte, hogy mostantól csak kasza-kapa”.

Globális törzsük tagjai – egy arab származású francia, de most Peruban tanuló ayahuasca sámán, egy New York-i alkalmazott művész, egy energiagyógyító angol lány, egy ayurvéda orvospár, klímakutató és még néhány izgalmas figura – ugyanis nem akar kivonulni a világból, csak megpróbálják valahogy közelíteni egymáshoz a törzsi kultúrát és a 2000-es évek technológiáját.

„Indulgent gypsy-k vagyunk” – fogalmaz Balázs –, olyan modern hippik, akik egy jobb világról álmodnak, a maguk módján tenni is akarnak érte, de ehhez a saját beágyazottságukat, networkjüket is használják. Ez net nélkül nem megy.

Mint ahogy a pénz sem kikerülhető. Komoly ütközőpont ez amúgy a törzsön belül:

hogy fér meg ez a kultúra – amely a kapitalista világ peremén próbál természetközeli ősi módon létezni – a kapitalista világgal, amelyben a fő értékmérő a pénz?

Balázs erről azt vallja: „elvekben nem tud erősebb lenni a kapitalista felfogás, de az építkezés pénzbe kerül”. Márpedig sok fejlesztési tervük van, most éppen helyi szakemberek bambuszházikókat ácsolnak, a bambuszfeldolgozó üzem már áll.

Bambuszból errefelé nincs hiány, már épült egy bambuszmegmunkáló üzem, és az összes háznak is ez az alapanyaga

C tervnek se rossz

A terv nagyjából összeállt: a fő tevékenység a kakaóbab lesz (csokoládé alapanyagnak, mert a klímaváltozás miatt néhány éven belül nagy termőterületek szorulhatnak ki a világon és komoly csokihiány jöhet), de emellett a törzs tagjai mindenféle elvonulásokat (retreateket) szervezhetnek majd a farmra.

Jóga, önfejlesztés, bármilyen tematika szóba jöhet – Amerikában nagy a kereslet erre a műfajra, és Costa Rica már most nagyon népszerű célpont –, ezért is épülnek az újabb bambuszházak.

Dr. Laszlo (ahogy Amerikában hívják) egy bambuszcsövön át kémlel

„Ez nekünk nem klasszikus befektetés. Olyan pénz, amit akár el is bukhatunk, de örülünk, ha bejön.”

Balázsék a lányuknak vették a földterületet, és bár ma még rövid időkre mennek oda, három év múlva lesz mindenkinek háza, helye. „Az ökobungalók mellé mindenkinek épül a saját háza, és jó érzés, hogy már nem csak B tervünk van (Amerika), hanem C is. Ha a klímaváltozás miatt muszáj lesz: költözünk Costa Ricára.”

A farm közvetlenül a Bosque Eterno de los Niños (Gyerekek örökkévaló őserdeje) szomszédságában fekszik, ami arról híres, hogy a dzsungelt féltő svéd iskolások adományaiból vált Közép-Amerika legnagyobb magánkézben lévő természetvédelmi területévé. Costa Rica fővárosa, San José 2-3 órányi autóútra van


Budapestről Costa Ricára (San Joséba) néhány évvel ezelőttig szinte csak Madridból lehetett eljutni, jó drágán. Körülbelül két éve azonban megszaporodtak a lehetőségek, már van repülőjárat Zürichből, Londonból, Frankfurtból és Párizsból is. Egy oda-vissza repülőjegy körülbelül 250-300 ezer forintba kerül.

A repülőút Nyugat-Európából 11-12 óráig tart. Costa Rica nem variál az óraátállítással, így télen 7, nyáron 8 óra az időeltolódás Budapesthez képest. Mivel az ország közel van az Egyenlítőhöz, a Nap szinte egész évben reggel 6-kor kel fel, és este 6-kor nyugszik le. Balázs ezt külön értékeli: “hihetetlenül egészséges ritmust ad az ember életének”.


Várjuk olyan 40 év alatti vezetők és/vagy alapítók jelentkezését, akik szívesen elmesélnék egy-egy különleges útjukat. Jelentkezni: a tema@forbes.hu-n lehet. 

Oszd meg!