„A történelem nem ismétli önmagát, de rímel” – mondta Mark Twain és amennyiben az állítása igaz a nagy eszmetörténeti korszakokra is, akkor javában a posztmodern felvilágosodás évtizedeiben járunk. Ezúttal az észt felváltotta az adat mindenhatósága, nem lehet úgy kinyitni egy lapot, hogy ne olvassunk a robotizáció, a mesterséges intelligencia vagy éppen a különböző testreszabott alkalmazások diadalmenetéről. Csúcsra jár az új ipari forradalom, az értelem és az ésszerűség. Az emberiség még soha nem szervezte magát ennyire hatékonyan és racionálisan, pláne globális léptékben.
Ugyanakkor, ha rímel a korszellem, akkor hamarosan egy új, romantikus korszak hajnalára ébredünk, melyben „az érzelem megeszi az ésszerűséget reggelire” – legalábbis ezt állítja Tim Leberecht The Business Romantic című könyvében (erre Peter Drucker is csak csettintene).
„Voltam bölcsész, tanultam üzletvitelt, német filozófusokat olvastam, majd üzletemberként a Wall Street Journalt. Mindig is művész szerettem volna lenni, de végül „a marketinges srác” lettem” – kezdi két éve megjelent már-már lírai könyvét a javíthatatlan romantikus Leberecht.
Az üzlet, vagy talán pontosabban az üzletelés, az egyik legérdekesebb kaland az ember számára: új kapcsolatokat alakítunk ki, közösségben vagyunk, információt vagy épp árut cserélünk, tudásra teszünk szert és megismerjük a világot. Az üzletelés egy színes szociális élmény.
Sajnos mindez egyre inkább halványodik, hiszen manapság jellemzően a termelékenység, a hatékonyság és az optimalizáció szempontrendszere áll a középpontban. Meglehet klisé, de a technológiai fejlődés tempója mellett lassan, de biztosan elkopik minden, amely érdemessé teszi az életet arra, hogy megéljük.
Mielőtt felébredne a bennünk szunnyadó luddita, érdemes tisztázni, hogy a szerző nem a technológia ellen agitál. Sőt, kifejezetten nyitott az újításokra, akkor, ha azok hozzásegítenek egymás jobb megértéséhez és az élet valódi jobbá tételéhez. A könyvben szerepelnek azonban riasztó példák, melyek elidegenítenek, kettő ezek közül: a láthatatlan udvarló-építő oldal, mely 4000 forintért cserébe egy havi 100 üzenetet küldő pszeudó-barátot generál a felhasználóinak, vagy a Breakup Text, amely néhány kattintást követően szakítós szövegeket ír.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon visszatérhetünk-e az eredeti varázshoz? Vagy netán már végképp veszve az emberiség a ráció oltárán? Leberecht szerint több romantikára lenne szükségünk. Különösen az üzleti életben, tekintve, hogy életünk nagy részét legtöbben munkával töltjük. Minderre nagy szükség van: a legtöbb kutatás szerint boldogtalanok vagyunk a munkahelyünkön, hiányoljuk a kellő motivációt és a közös célokat. Az elmúlt évben az összes felsővezető, akivel találkoztam ezeket említette a legfontosabb kihívások között.
De mit értünk romantika alatt? Természetesen nem munkahelyi viszonyokról van itt szó.
A romantika az érzelmek és az érzékenység győzelme az ész és az értelem felett, befelé fordulás, de folyamatos és gyötrő kíváncsiság az új és idegen iránt, hit a közösségben, persze magánnyal kombinálva, a titok és a misztikum csodálata, a képzeletben hívő különcködés.
Chopin hangol, Keats és Byron tollat ragad.
Bizonyítandó, hogy nem csupán légből kapott a romantika-hiány teóriája, a szerző álláshirdetést adott fel, melyben romantikus munkaerőt keres. Egy héten belül, több mint száz jelentkezést kapott a nem mindennapi kiírásra.
Leberecht sok érdekes példával, 12 pontban szedte össze, hogy mi vezetheti vissza a számok és az adatok bűvöletébe veszett romantikus lelket az üzlet – egyébként első percben még gyakran meglévő – de idővel elpárolgó varázsához. Talán nem lenne sportszerű az összes javaslatot bemutatni, de kettőt kedvcsinálóként mindenképp.
Szenvedés (egy kicsit)
A fejezetet bevezető Huxley: Szép Új Világ idézete adja meg az alaphangot: „Nekem semmi szükségem a kényelemre. Nekem Isten kell, nekem a költészet kell. Igazi veszélyekre vágyom, szabadságra és jóságra vágyom. Vétkezni akarok!”
A szerző egy San Francisco-i pékség előtt kígyózó sorral illusztrálja: amiért megküzdünk – vagy legalábbis úgy érezzük, hogy megküzdöttünk – azt jobban értékeljük.
Nem csupán azért áll a sor, mert jó a pékáru, hanem mert várakozás közben úgy érezzük, kiérdemeltük azt a reggelit. Igazi első világbeli küzdelem ez, melyet az IKEA sikere is jól szemléltet. A svéd bútorgyártó mesteri szintre fejlesztette a vásárlói bosszantását, két szinten is: az áruházakban lévő labirintusból kijutni talán kisebb kihívás, persze a fogyasztói kálvária később otthon folytatódik, ahogy az ember nekilát az új bútor összeszerelésének. Micsoda győzelem összeszerelni egy Kallax polcot! Minél nagyobb a szenvedés, annál jelentőségteljesebb az eredmény. Egy romantikus számára nincs kiábrándítóbb, mint kész és kényelmes dolgok.
Misztikum
2012-ben jelent meg Beck Song Reader című albuma, de nem a megszokott formátumban: kottaként. Egy szépen csomagolt kottafüzet, amely arra készteti a rajongókat, hogy játsszák el, rögzítsék és osszák meg a 20 számot online. Az album körül rögtön kialakult egyfajta mesterséges titokzatosság, hiszen Beck csak a koncerteken játszotta el a számokat, gyorsan piacot nyitva a kalózfelvételeknek, de párhuzamosan növelve a koncertek élményét és egyediségét.
És ha már az egyediségnél tartunk: zseniális eseménysorozat a brit Secret Cinema. A 2007-ben indult, élő mozi élményt nyújtó sorozat meglehetősen egyszerű ötletre épít: titkos filmvetítéseket kombinál interaktív élményekkel. A titkos esemény gyakorlatilag egy vakrandevú egy filmmel. A résztvevők nem tudják, hogy milyen filmet látnak majd, habár néhány utalást és tippet azért kapnak. A vetítés stílszerűen passzol a filmhez, különleges helyszínen, egyedi kulisszák között: az Alien esetében egy űrhajóvá alakított gyárépületben és szkafanderben, a Casablanca esetében pedig Rick’s Café Américain-jában. Kit ne ragadna magával ez a titokzatosság? Mégis számomra a leginkább magával ragadó, romantikus misztikum a Forgotify. Több millió, Spotify által soha nem játszott zeneszám egy oldalon. A lehetőség, hogy 60 millió felhasználó közül elsőként hallgathassunk bele egy-egy felvételbe. Valódi romantikus szertartás.
A könyve végén Leberecht egyfajta útmutatóval is szolgál: mit olvas, mit hallgat vagy épp milyen eseményre jár a mai kor romantikus gondolkodója.
Semmiképpen nem árt, ha kicsit visszatérünk azokhoz a dolgokhoz, melyek évszázadokon át mozgatták az emberiség dinamikáját. Hosszabb távon mindez kulcsfontosságú lehet: ha az automatizáció és a mesterséges intelligencia még nagyobb teret nyer, az emberek számára jó eséllyel csak azok a munkakörök maradnak, amelyek pont azokat a tulajdonságokat követelik meg, melyekről egyre többen mondanak le.
The Business Romantic, Tim Leberecht, HarperBusiness, 320 oldal
Szabadi András,
BCG, marketing koordinátor
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
A nyitóképen: Caspar David Friedrich, Vándor a ködtenger felett című képének részlete látható, 1818, olaj, vászon, 98.4 cm × 74.8 cm, (Kunsthalle Hamburg, Hamburg, Németország).
