Olyan, mintha egy álomból kéne felébrednem. És nem azért, mert az Eredetben használt Édith Piaf-dal szólal meg sejtelmesen a budaörsi Nourban: a desszert manufaktúra a termékeivel csiszolja álomszerűre, szinte tökélyre a cukrászkultúra ultraprémium, eddig itthon nem túl lendületes szegmensét. És hamarosan Budapesten is nyit egy üzletük.
Fine dining, burzsoázia, hedonizmus – ez a Martin Deluxe, a Forbes luxusrovata.
Forradalommal dobálózni kiváltképp szemforgatásra ad okot, ha a Budapesten felbukkanó, alighanem ciklikus gasztrotrendeket írnánk le. Jó tizenöt éve indulunk, ugye, a csúcsgasztronómia akkor még köhécselő, mára már olajozott motorjának berúgásával. Aztán jön a kézműveshambi-forradalom, majd továbbgyűrűző hatásként kapcsolódik a hullámokra a kézműves sör-forradalom. (A „kézművesnek” talán külön fejezetet is nyithatnánk.)
A sorrendiséget lehet, hogy keverem, de a lendületre ilyen látványosan talán legutóbb a pâtisserie révolution kapcsolt rá. Freyja, Vaj, Megszegett Ígéret, Három Tarka Macska és a – bizonyosan hasonlóan kreatív elnevezésű – társaik tornászták fel a pékmesterség felső küszöbét és a többnyire körúton belül mozgó stratégiai tanácsadók és a gasztronómiai firkászok fene jó dolgát. (Persze azért vannak olyanok is, amik meg egy kicsit lejjebb viszik. Ilyen mondjuk az önmagában teljesen értelmezhető sharing menü koncepció, amire most már indokolatlanul népszerűen húzzák a vendéglátósok a „kevesebbet többért” haszonmaximalizáló elvet.)
