Megújult a Forbes magazin, odatették magukat Amerikában

Új dizájnt kaptunk Amerikából, és boldogok vagyunk vele. A legtöbb változáshoz kell egy kis idő, míg hozzászokik az ember, ehhez nekem igazán nem kellett. Kézbe vettem az új amerikai lapot […]

Bővebben

Csipkét ver a 3D-nyomtató: így kerül a kifutóra a technológiai forradalom

Léteznek olyan innovációk, amelyek teljes mértékben átírhatják a korábban ismert üzleti modelleket és a fogyasztói mintákat. A 3D-nyomtatás pont ilyen. A negyedik ipari forradalommal érkezett fejlesztés egyben olyan új technológiát jelent, amely összeolvasztja a fizikai, a digitális és a biológiai elemeket. Mindez hatással lehet arra is, amit a luxusiparról gondolunk.

Azt ma már talán senki sem vitatja, hogy a 3D-nyomtatás megkérdőjelezhetetlen változást hozott az anyagtudomány, a digitális dizájn és az alkalmazott gyártási technológia területén. A legismertebb 3D-nyomtatási technika az úgynevezett FDM (Fused Deposition Modelling), melynek során egy fúvóka olvasztott műselyemszál-rétegeket rak le egymásra 220 Celsius-fokos hőmérsékleten. Ez tehát a tudományos-műszaki háttér, de nem csak a kutatókat foglalkoztatja, hogy robbanthat-e igazán nagyot a 3D-nyomtatás a divatiparban, annak is a luxus szegmensében? Az amerika Forbes ennek járt utána.

A luxusipar kihívásai

A legnagyobb kihívás, amivel a 3D-nyomtatásnak meg kell küzdenie, az a szellemi tulajdonnal való visszaélés és a hamisítás kérdése. A luxusiparban kiemelten fontosak a jogi vonatkozások, hiszen a kreatív ötletek, a dizájn és egy márka vagy tervező termékei szerzői jogban, védjegyekben és szabadalom formájában is megjelennek. A jogi védelem nélkül a kreativitás és az innováció sérülnek, hiszen a márkák és a vásárlói hűség értelmetlenné válnának.

960x0

Ez még 2015, New York: 3D-nyomtatott kreációt láthatunk a kifutón.

A nagyjából évi 500 milliárd dollárra becsült hamisítványokkal történő globális kereskedelem önmagában is hatalmas piac, de a 3D-nyomtatás technológiája még tovább is fokozhatja ezt. Komoly veszély lehet a gyártókra, hogy a 3D-nyomtatók segítségével a táskákból, kiegészítőkből és ékszerekből rengeteg olcsó változatot lehet gyorsan elkészíteni. Néhány olyan intézkedés, mint például a mikrochipek elhelyezése a valódi elemekben, egy lehetséges megoldás lehet erre a kérdésre, de mindez csak a helyzet kordában tartására lehet alkalmas, mert a hamisítványok nem fognak eltűnni a piacról, amíg csak igény van rájuk. Attól kezdve, hogy a divatipari termékek gyorsan gyárthatóvá válnak, a vásárlók várhatóan sokkal aktívabb szerepet fognak játszani a tervezésben és a termékek megalkotásában, és így veszélybe kerül néhány olyan, csak erre az iparra jellemző tényező, mint például az exkluzív áruházi élmények. Nem nehéz belátni, hogy a luxusmárkák jelentős piacot veszíthetnek a jövőben, ha az üzletüknek ez az aspektusa is csorbát szenved.

A 3D-nyomtatás korlátai

A 3D-nyomtatásnak mindeddig nem volt uniformizáló hatása a luxusiparra. A technológia egyelőre csak arra alkalmazható, ha puha helyett keményebb anyagokkal dolgozunk és a kreatív minták helyett geometrikusakat használunk. Jelenleg úgy tűnik, hogy a 3D-nyomtatás térnyerése leginkább az ékszeriparban, a szemüvegkeretek és az órák gyártásában elképzelhető. Még az olyan magas minőséget képviselő ékszerkészítő műhely is, mint a – többek között Alexander McQueennel dolgozó – berlini VOJD Studios, a 3D-nyomtatott termékeinek befejezését emberi munkával és hagyományos technológiával végzi.

Ami az otthoni 3D-nyomtatást illeti, bár újdonságnak számít és rendkívül kényelmes is, mégis korlátaihoz ér, amikor luxustermékeknél használnánk. A mai, élményalapú társadalomban a 3D-nyomtatás nem nyújthatja ugyanazt az impulzust, ugyanazt a hatást, mint amikor egy áruházban luxusterméket vásárolunk, és ezzel arra is lehetőséget kapunk, hogy egy kicsit mi is a brand részévé váljunk.

A 3D-nyomtatás történetében rendkívül lassú az anyagok fejlődése: a merevség, a robosztus jelleg és a kényelem hiánya továbbra is jelen vannak. Mivel a technológia azon alapszik, hogy olvasztott műanyagdarabokat helyez el egymásra, a kész darabnak nem lesz meg az a karaktere, hogy egy szövet együtt lélegezhet a tulajdonosával. Éppen ezért jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a 3D-nyomtatás nem valószínű, hogy elsöprő sikert arat a divatipar luxus szegmensében. (Ennek az iparágnak 2015 és 2024 között hatalmas növekedést jósolnak, 1,8 milliárd dollárról 60,7 milliárd dollárra.)

A hibrideké a jövő?

Ennek ellenére a 3D-nyomtatás és a divatipar találkozását nem kell alábecsülni: vannak olyan cégek, akiket ez a technológia kifejezetten fellelkesített. Ilyen például az izraeli Danit Peleg, aki a hírnevét annak köszönheti, hogy igazi, hordható ruhákat készít, 3D-vel. A maláj tervező, Melina Looi közreműködött például Ázsia első 3D-s divatbemutatójának megszervezésében, ami egy olyan rendezvény, ami a régióban orientálja a vásárlókat és rávilágít az új trendekre.

Ahelyett, hogy a 3D-nyomtatás körüli hájp arra biztatna minket, hogy elvakuljunk vagy félretegyük a témát, érdemes megragadni az ebben a technológiában rejlő lehetőségeket. Kísérletezés az anyagokkal és dizájnnal, új koncepciók megalkotása és az ízlés még magasabb szintre emelése lehet az a néhány terület, ahol ez biztosan újat hozhat. A luxusmárkák felvértezhetik magukat a 3D-nyomtatás képességével, hiszen így még inkább megfelelhetnek annak a vásárlói elvárásnak, hogy a termékük a vásárlói egyéniségét fejezze ki.

A divatipar szereplői a jövőt leginkább a hibrid technológiában látják, vagyis abban, hogy a 3D-nyomtatási technológia hagyományos módszerekkel találkozik, összeadva minkét módszer legjobb tulajdonságait. A 3D-nyomtatás berobbanhat és – megfelelő tervezés mellett – a luxusmárkák maguk mellé állíthatják ezt a technológiát azért, hogy a segítségével hozzátegyenek a saját imázsukhoz.

 

 

 

A matematikában az ember a dolgokat nem megérti, hanem megszokja.