Csak idén három, összesen már ötvenhét kötete jelent meg. Mondott már mesét üzbegisztáni karavánszerájokon, jövőre Grúziába és Kanadába menne az ottani mesehagyományt felfedezni. Most pedig több mint ezer tanítvány és iskolateremtés után a globális papírhiány és az egekben lévő nyomdai árak ellenére mesefolyóiratot indít, hogy megismertesse a meséket és a mesékkel foglalkozó szakembereket az olvasókkal. Interjú Boldizsár Ildikó meseterapeutával, a Metamorphoses Meseterápiás Módszer alapítójával.
Forbes.hu: Idén márciusban beszélgettünk utoljára, akkor még ötvennégy kiadott könyved volt, most az ötvenhetedik kerül a polcokra. Harminc év után miért most adtad ki újra az Amália álmait?
Boldizsár Ildikó: Az Amália álmai című kötet az ötvenhetedik, de egyben az első könyvem is. 1991-ben jelent meg először, és abban az évben Artisjus Év Könyve-díjat kapott. Minden példányt egyenként kötöttek japán kötéssel, a könyv maga tárgyként is műalkotásnak számított. Ma már megfizethetetlen lenne ilyet előállítani. Hiába volt azonban olyan különleges – ami egyébként az illusztrátor és könyvtervező Szalma János érdeme –, sajnos a kiadó pincéjében szinte az összes példány elázott.
