Körbejártuk áprilisi nagykoncertje helyszínét, az MVM Dome-ot, és közben most megjelent lemezéről, a magyar zene sokat harsogtatott aranykoráról és társadalmi apátiáról beszélgettünk Beton.Hofival.
» Március 1. péntek, délután 1 óra. Kint 10 fok felett, beborult és szemerkél. A 32 éves Schwarcz Ádám, azaz Beton.Hofi belép az MVM Dome hátsó, VIII-as kapuján. Fekete-sárga sportdzsekit hord, műbőrnadrágban van és csizmában. Vele jön menedzsere, Kamau Makumi, avagy Kama a Banana Recordstól. Elindulunk az aulából, elsétálunk a last minute mosdók mellett és benyitunk a csarnokrészbe, ahol a másnapi Pogány Induló-koncert színpadát építik.
Forbes.hu: Nem kell aláírnunk semmit a beléptetéshez? Most honnan fogom így megtudni, hogy Schwarc, Schwarcz, Schwarz vagy Schwartz?
Beton.Hofi: Cz. Óvodába meg kellett tanulnom, mert mindenki elrontotta.
Akkor ez egy geg, hogy valahol cz, valahol pedig tz vagy z szerepel interjúkban?
Nem geg. Nézd, hadd ne én mondjam ki. A magyar újságírásnak egy nagyon aprócska szeplője, hogy nem néznek utána akkurátusan.
Azért jófejség tőled, hogy nem zavar.
Most mit csináljak? Nem lehet ennyi tyúkot kergetni!
» Az interjú után fogjuk fel, hogy én is z-ztem a márciusi Krúbi-címlapsztoriban. Kot-kot.
Ki ő?
Fonogram-díjas rapper, 2020 óta aktív. Előtte félprofi szinten focizott, slam poetryzett, utóbbihoz kellett művésznevet választania, eszébe jutott, hogy „betonszofi”, ebből lett a Beton.Hofi. Mára rendszeres visszatérő a Spotify magyar listáin, legismertebb slágerét, a Bagirát több mint 18 milliószor indították el a platformon. Koncertjeiért a közönség, kollabjaiért pedig a szakma tapossa agyon egymást, legutóbb a Carson Coma új számában, a Frida Kahlóban működött közre. Március 8-án jelent meg harmadik mixtape-je, a 0, MVM Dome-os koncertje, a Magyarország – Magyarország 0:0 április 13-án lesz.
Fotó: Sebestyén László.
Mit látunk?
Itt lesz szerintem a Pogány, azt építik.
Rendes tőlük, hogy beengedtek.
Azért szép lenne, ha nem. A Pogányék már csak beengednek, érted.
Neked nem rendes színpadod lesz, ugye?
Nem, elvileg itt lesz középen.
Elvileg?
Hát maga a terv most manifesztálódik.
Mennyire tartod rajta az ujjad?
Valamennyire, de nem reális, hogy rajta tudjam minden kis részletén, mert közben még az albumon dolgozom, dolgoztam. Másfél napig bent is laktam köbö a stúdióban.
Albumot tényleg olyan csinálni, mint iskolai beadandót? Van egy határidő, de csak az utolsó héten kezdesz el dolgozni rajta?
Van egy ilyen dinamikája, abszolút, de talán nem az utolsó egy hét. Albumot csinálni olyan, hogy bemondod egy évvel korábban, hogy mondjuk ősszel album.
Mixtape. Jó, ebbe ne menjünk bele.
Igen, mixtape. És akkor nyolcszor címet változtatsz, csúszol vele mindig különböző okok miatt. Viszont ha hívnak valahova, mindig azt mondod, hogy á, albumot csinálok! Ki is vesz a teljes életedből, mert van egy ilyen lelki terhe is, hogy ez a folyamat tart. Amíg nem készítetted el, tudatilag van egy befejezetlen érzés egy alkotó emberben.
Szeretsz albumot csinálni?
(Pár másodperc csend.) Szeretek, de olyan, mintha időn kívül lenne ez az egész. Nem összehasonlítható az az időszak azzal, ami előtte és ami utána van. Mindenképp embert próbáló.
Mint amikor a Luke Skywalker ott, a Dagobah-n meglátogatja Yodát, bemegy a farönkbe, és látja Darth Vadert meg az összes nyomasztását.
Így élted meg a három albumot?
Az albumkészítési időszakokat kifejezetten. Bementem a saját farönk odvaimba.
Miért 0? Ki a nulla?
Szerintem nagyon fontos szimbólum. Próbáltam olyan címet választani, ami, ezúttal, hogy egy trilógia befejező része, univerzálisabb szimbólum, ami jobban jelképez minden területet. Nem egy rétegpoént, mint mondjuk a Comic Sins, amibe van egy twist, és aki ismeri azt a betűtípust meg az előzménytörténetét, az tudja dekódolni, de persze működik magától is. A Playbániában is van egy minimális játék, de a harmadik mixtape-re úgy éreztem, hogy ez a fajta máz már leolvadt sok mindenről, mind a magánéletemben, mind a szakmai tapasztalatomban.
Direkt nőnapra tetted a megjelenést?
Nagyjából erre az időszakra terveztem. Kár lenne tagadni, jó, ha van egy jól elkülöníthető nap. Főleg, hogy az első két albumon is elég sok dal van, ami női karakterhez szól. A női nem sok szempontból befolyásoló tényező volt az életemben.
Azért kuncogtam rajta, amikor a Spotify a te arcoddal promózta, hogy „ma a női előadókat ünnepeljük a világ minden tájáról”.
Mint egy szimuláció, olyan az elmúlt három–négy évem, annyi hülyeséget meg hibát láttam már a mátrixban.
Gyakran te is szeretsz ráködösíteni. Koncert a Boráros téri Jollyban, Fonogram a Mannában,Meglepetés magazincímlap. Hát mit akarsz még elérni az életben?
Szeretnék keresztrejtvény-megfejtés lenni a Fülesben, vagy valahogy úgy bekerülni a horgászmagazinba, hogy nem tudok horgászni. Esetleg egy olyan nagyon nagy hallal fotózkodni.
Szóval vége a trilógiának. Akkor már most tudod, mi jön ezután?
Tényleg próbálok mindig arra, ami van. A sportolói múltamból hoztam. Nagy focis sablon, de amennyire blőd, szerintem annyira jó dolog is.
A másik focista rapper pont, hogy előretervezős.
Igen. Én annyira nem. Az vagyok, aki mindig azt a meccset nézi, amelyik épp van. Szerintem akkor vagyok a legeffektívebb. Tudom, hogy van egy naptár, de pontosan még nem tudom, hogy folytatom.
Miért 0:0 az állás?
A 0:0-ás eredménynek önmagában van egyfajta elfojtott feszültsége a pályán, a mérkőzés bármelyik pillanatában.
Állás vagy eredmény?
Állásnak gondolom.
Előbb eredményt mondtál. Szómágia.
Fennakadhatunk ezen, de érted, mire gondolok.
Szerinted van harmadik Magyarország?
Szerintem egy Magyarország van.
Te két Magyarországot meccseztetsz.
Kicsit olyan, mint amikor egymás ellen játszunk edzésen. Elfajulhat, meg lehet egymást rugdosni, de szerintem nem érdemes elfelejteni, hogy ugyanabba az öltözőbe megyünk vissza.
Szerintem miért most állt ki egy csomó híresség, celeb egyhangúan valamilyen közügy mellett? Te is adtad a nevedet a tartalomgyártók gyermekvédelmi tüntetéséhez.
Talán túlhasznált a mostani időszakban, de én is társadalmi apátiának azonosítom, amit tapasztalok magam körül. Legyünk őszinték, ebből az apátiából bennem is sok van. Ez olyan minimumügy volt, ami mellől már nem nagyon lehetett elemelni a fejünket. Túl vagyunk sok ponton, ami mellett szintén nem lehetett, de itt szerintem tudott képződni egy egyetértés. Ez egy olyan dolog, amit nem lehet felületesen kezelni.
Elmúlt heteket követted, gondolom.
Nagyjából, de koncentrálnom kellett, hogy legyen belőlem valami erre az albumra.
Az albumra volt hatással a kegyelmi ügy?
Közvetve mindennek volt hatása. Tartalmilag vannak olyan soraim, amik értelmezhetőek ebben a kortörténeti epizódban. Szándékkal is van egy olyan vetülete a szövegeimnek, ami akar is picit közvetíteni arról, hogy ez hol zajlik pontosan és mikor.
„Aki nem illik ide, azt elüldözi a nyája” – a Margaréta című számból. Az elmúlt hetekben ezt még jobban aláhúztad postairónnal?
Szerintem kicsit alákérdezel. Ez sokkal általánosabban értelmezhető kérdéskör a magyar társadalmi előzményeket tekintve. A magyar történelem során ezek abszolút fontos kérdések voltak, és amikor internális konfliktusok voltak, akkor is fontos volt, hogy milyen konklúziómagja marad egy társadalomban.
Sok a népi motívum az új szövegekben.
Ahogy telik az idő, kísérletezel, tágulnak a dolgok, majd jön egy fázis, hogy hogyan tudsz kevesebb eszközzel többet mondani. Ez már egy nehezebb szövegírói kihívás, mint faltól falig írni vagy nagyon színes képeket festeni.
Miért piros-fehér-zöld az amerikai zászlód?
Az MVM Dome-os plakátvariációkon fejjel lefele is lóg sok esetben. Ez is olyan szimbolika, amit nem akarom senkinek sem a szájába adni. Az a jó ezekben a játékokban, hogy van bennük mozgástér. Ha viszont egyet kiemelek, akkor kettőt kirúgok.
Fotó: Sebestyén László.
Anubii$ a lemez fő producere, ő 2023-ban robbant be a szcénába. Hogyan találkoztatok?
Írt nekem Messengeren két–három éve. Ilyen hangjegyzetekben küldött alapokat, amit nem annyira kultiválok.
Nagyon Gen Z.
Nem Gen Z, hanem borzasztó. Tudom, hogy trend, de nagypapám testvére is csinálja.
Akkor ő is Gen Z. „Az idő lapos kör, ez mindig visszaköszön.”
Körbeértünk, igen. Szóval Anubii$szal kicsit átment ez már zaklatásba, úgy éltem meg. Teljesen ignoráltam egy darabig, aztán egy év múlva rám írt, hogy legalább xy artistnak adjam meg az elérhetőségét. Mondon, ezt a pofátlanságot, ilyen már nincsen. Teljesen kiakadtam, hogy ezt te hogy gondolod, vezér? Aztán kiderült ez az erdélyi szál is…
Kiderült?
Ő erre hivatkozott, hogy nem bántani akar vagy ilyesmi, csak céltudatos, mert, mittudomén, erdélyi. Küldtem neki ímélcímet, ahol a Banana alkotótáborba lehetett jelentkezni, hogy figyelj, most nem tudok veled foglalkozni, turnén voltam, vagy valami ilyesmi, de itt egy lehetőség, segítek. Elküldte oda a zenéjét, és két nap múlva már itt is volt Londonból a táborban.
Akkor ti most két erdélyi származású srác vagytok, csak te a nyolcból, ő Londonból?
Ő szovátai származású, ott is született. Walesben kibéreltünk tavaly egy konténernyaralót, ott, a parton vettük fel az első három kiadott számot az albumhoz.
Milyen vele dolgozni?
Ő is nagyon perfekcionista alkotó, meg én is.
Szóval összevesztetek?
Csak ilyen mikro-összezördülések. Nagyon sokat tanultam a türelemről, a barátságról, hogy hogyan érdemes közelíteni módszereket, ha tényleg nagyon erős közös cél van, de nagyon máshogy látunk dolgokat. Kovács Gerrison, Baba Aziz, a Toldyuuso, Hundred Sins, Miller Dávid is sokat volt ebben az időszakban stúdióban.
» Közben elkezdünk képeket lőni. Ledobja a dzsekit, alatta Carolina Panthers-melegítőfelsőt hord. Mutatja, hogy az alatt „a default Beton.Hofi-skint hoztam”, vagyis fehér trikót.
Körbejártad már, hol a legjobb fotózni? Húszezer fő a hely maximum kapacitása, ti mennyire fogtok lőni?
Az ülőhelyek egy részét le lehet zárni. Szerintem a 0 megjelenése lesz a fokmérője, hogy ez hova úszik ki. Tizenkétezer a minimum, az a fölötti mezsgyében a mixtape sikerén múlik.
És hogy érzed most? Megtöltöd?
Úgy érzem, hogy igen.
És ha nem?
Földön maradok. Aztán felállok.
Számít ez? Három új generációs Aréna-sold out után? Azahriah, Dzsúdló, Krúbi után? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy most mibe vagytok.
Persze, hogy számít. De azért ebből képezni identitást, vagy hogy valid-e, amit létrehozok, szerintem kicsit önnyomorgatás.
Lehet, hogy nem is nektek fontos, hanem mindenki másnak, aki azt akarja, hogy ez fontos legyen.
Piaci szempontból fontos. Kapitalizmus szempontból fontos.
Meddig lesz ez érdekes, hogy zenei aranykorban élünk?
Szerintem már most engedjük el ezeket a terminusokat. Ha elhisszük, hogy ez az aranykor, akkor lesz ennek vége. Ez még csak a bronzkor.
Hány százalék alkotó és hány százalék vállalkozó vagy?
Jó kérdés, és fontos is. Mind a kettőre szükség van egy szint felett, és az ahhoz szükséges kvalitásokra. Én szerintem jó arányban vagyok: 65 százalék alkotó, 35 vállalkozó.
35 soknak hangzik egy zenésztől.
Ezen a ponton már nem. Inkább időben tudom lebontani, hogy mi mennyit vesz igénybe.
2024-ben ez mennyire fontos skill?
Fontos volt 2004-ben is.
Húsz éve be tudtál volna futni?
Tizenkét évesen, vezér?!
Na jó.
Szerintem be tudtam volna. Nincs értelme latolgatni.
Azt a maradék identitásképző fundamentumot is piszkálnánk, ami egy–két sértett előadóban ott van, hogy bezzeg az ő korukban maximum a csepű elrágásában jeleskedhettünk volna. Hát, ezt talán már sosem tudjuk meg.
2004-ben is ugyanígy foglalkoztak ezzel?
Szerintem nem vették elég komolyan ezt a részét, kifejezetten az én zenei elődeim nem. Például hasznos volt végignézni, ahogy itthon egy előző generációnyi hiphopelőadó nem forgatott annyi videóklipet, és ez egyfajta büszkeségi kérdés volt. Ők csak azt, ami épp nekik jólesik. Értem a hátterét, de kicsit túlvitték ez. Szerintem nem gáz videóklipet készíteni a közönségednek. A különbség köztünk, és azért is kellenek a vállalkozói kvalitások,
mert ezt jól szerintem úgy lehet csinálni, ha száz százalékig dedikált vagy. Ha ez a hivatásod. Ha ebben minden lépéseddel azt érzed, hogy magadat képviseled. És hogyha ennek következménye van, akkor a felelősségét neked kell felvállalnod, vagy pedig rejtegetned azt, amivel szembe kell majd nézned.
Ha ezt egy olyan gipszkarton mögül teszi meg az ember, olyan projekcióban, ami neki nem kényelmes, annak beláthatatlan mentális, lelki és egészségi következményei vannak. Go hard or go home.
Főleg nálad érdekes, ahogyan az előző generáció megjelenik az újnak a hátterében. Mindazzal, amit ők zenészként tapasztaltak, és nem kapták meg, de tudják, hogy nektek kellhet, és megkapjátok tőlük. Kama (Mary Popkids) a menedzsered, Gerrison tanár úr (Soerii & Poolek) a gitárosod, Pándi Balázs (mindenhonnan) a dobosod.
Meg lehet figyelni nagyon sok produkciónál, a Supermanagementnél is például. Van mindig valaki, aki egy ciklust végigélt valamilyen zeneipari területen.
De mintha nálatok, az új generációnál akarnák megvalósítani azt, ami nekik nem ment, mert volt valami gátja. Főleg az akkori zeneipari környezet.
Sokszor gondolkodtam, hogy ebben van egyfajta hasonlatosság, tudod, hogy melyik fajta játékosból milyen típusú edző lesz, és hogy az végül is mit ad át. Szerintem ez egy evolúciója a magyar zeneiparnak, a hasznos tapasztalat pedig itt data.
Hogy kell kimenni egy arénaszínpadra?
Ez az egó haláláról szól. Nagyon magas pillanatokat akkor értem el, amikor úgy éreztem, hogy mindent elveszítettem. És amikor ennek ellenére is azt mondod, hogy ez vagyok én, akkor éltem meg a legteljesebb pillanataimat.
Nekem az első Budapest Parkom volt ilyen. Azt éreztem, hogy nem fog menni. És mégis kimentem.
És amikor egy telt házas Parkból kisétálsz, mi fog el? Az eufória vagy a letargia?
Egyszerre a kettő. És ez geci ijesztő.
Lehet, így egészséges, középen, nem pedig fent vagy lent.
Lehet. Sokkba vagyok utána, van, hogy másnapig tart. Lejövök, és még nem jövök le.
A Park-bulidon elég, sajnos muszáj leszek az ikonikus szót használni, szóval ikonikus mozzanat volt…
Amikor leestem az autóról?
Nem, az tavaly volt. Az első Parkodon tavalyelőtt, amikor tizenkétezren kiabálják, hogy „száz kurva bűnnel hazamegyek anyámhoz”, te pedig némán leveszed a trikót, és meghatódva tapsolsz. Még talán meg is könnyezed.
Meg ledobom a mikrofont. Egy MC-nek nincs annál nagyobb pillanat, mint amikor ledobod a mikrofont, és megy magától a koncert, és ott van anyukád is, aki látja ezt légvonalban húsz méterre a karzatról.
Kettős érzésem van.
Na, nyomassz.
Te vagy a csávó, akin látszik, hogy tényleg élvezi és megéli. Hogy ez neki fontos, bizonyít vele a szeretteinek. Másrészt te vagy a másik csávó is, aki nagyon ki van téve ennek a hirtelen berobbanásnak, gondolj csak bele.
Nem kell belegondolnom, mert tapasztaltam, hogy milyen volt ez a trip az elmúlt pár évben.
Nem tudom elképzelni, hogy jutsz el Pesten A-ból B-be, miközben szeretsz mozgolódni.
Úgy, hogy mindennek ellenére is megpróbálok nem tudomást venni róla. Ha én berúgok, vagy ugyanazt csinálom, mint a többi, egy másik filter alatt zajlik. Észreveszek magamon reflexeket, hogy mit nézek először egy helyen, hogy hova szeretek állni térben, ilyesmi.
Hol kell feltöltődni ezen a szinten?
Van egy dolog, amiről kevés szó esik.
Hogy annak milyen energetikai hozománya van, ha azt csinálod, amit szeretsz, amiben hiszel. Nagyon nehéz csinálni, de közben olyan energia is jön, amit előtte a hétköznapok nem adtak meg soha. Ha aludtam, ha nem, ha sportoltam, ha nem.
Még ha ki is lóg a belem, de konkrétan ezt szeretem csinálni. Volt egyszer bátorságom hozzá, hogy egy szobában azt mondjam: bassza meg, ezt akarom csinálni.
Fontos pillanat ez. Amikor ezt ki tudod mondani.
Sok mindenről lemondtam emiatt. Magánéletileg, egészségileg, lelkileg is szerintem sok dolognak tettem ki magamat ezzel a döntéssel, aminek valószínűleg nem voltam egész pontosan tisztában a következményeivel. Hogy milyen a magyar társadalom? Egy bizonyos része, konkrétan a kocsmai vitriol rész azt mondja erre:
ezt akartad, nem? Ez az általános állítás. De ez szerintem nem válasz a jelenségre.
Fotó: Sebestyén László.
Ha tőlem ezt elemeljük: az, hogy ismertté válnak emberek, egyre könnyebben történik meg. A viralitás be tud indulni Tiktokról, és egy hét múlva máris ott lehet valaki egy hotel tetején úgy, hogy előtte még nem látott soha Caipirinhát. Ma már nem földtől elrugaszkodott gondolat. Hogy ezt hogyan kezeljük magunk körül: mindenkinek, aki ezt a szakmát választja ebben a korban, fontos, hogy tekintettel legyen a saját lelki igényeire, és nagyjából legyen egy képe arról, mit szeretne, és hogy azt miért. Ezt fontos tisztázni. Ha olyan okból, hogy valakinek bizonyítani valamit, vagy hogy csak figyeljenek rám, de még nem tudom, mit akarok kezdeni azzal a figyelemmel, ha hirtelen meg is kapom, az tényleg veszélyes nekem is és a környezetemnek is. Ha valaki esetleg ezzel akarna foglalkozni: ez olyan hivatás, amit felelősséggel érdemes választani. Még ha ez kívülről sokszor nem is tűnik így.
Te nem fáradtál el kicsit ebben?
Ez az egész nekem olyan, mintha egy délután eljöttem volna otthonról, és azóta tart. Mintha leugrottam volna tejért.
» Utolsó képeket lőjük. Közben a menedzsere, Kama odajön hozzánk.
Kama mennyire apád helyett apád?
BH: Inkább baráti vagy laterális, semmint apa-fia a dinamika.
Kama: Korban sem vagyunk messze egymástól, nem az van, hogy a kicsi fiút felkaroltuk.
Ha már így együtt itt vagytok. Nektek mit mondott a magyar piacról, amikor tavaly az utolsó major kiadó, a Universal is lényegében kivonult?
Kama: Az a majorökről mondott nekünk dolgokat. Hogy ebben a méretben, az új zenei világban, ha nem a nagy, nemzetközi dolgokat nézzük, akkor nem tudnak focizni ezzel a felállással. Sokkal inkább az előadó-, kreativitásközpontú, önazonos dolgok működnek, amihez kevésbé kell infrastrukturális háttér.
A majorök a nagy, nyugdíjasoknak szóló óceánjárók, itt pedig a motorcsónakok azok, amik jobban működnek, mert minden gyorsabb. Már Billie Eilish is magának posztolja a dolgait.
Téged engednek posztolni?
BH: Persze. Megbeszéltem már a Simon Marcival is, hogy a Twitterem egy Petri-robot lesz az album után. Mindig csak Petrit fog bizonyos időközönként kinyomni, és ez ki is lesz írva a nevébe. Gondolj bele, Petri Györgynek a halála után lesz egy 36 ezres Twitter-fiókja!
Áruld már el, hogy kell ennyire dobozon kívül gondolkodni?
BH: Engem is ezzel nyomasztottak egész életemben. Amin én nevetek belül, azon biztos lesz legalább egyvalaki, aki nevet. Magamat használom műszerként.
Rosszul esik, ha nem nevetnek?
BH: Az a típus vagyok, aki egyedül is el tud röhögcsélni magán.
Kama: Nem pont ez a tanulság, az özazonosság? Hogy azon nevetnek…
BH: …ahogy én nevetek!
Mondj már egy viccet!
BH: Aj, vezér, mennyi van nálad?
Kama, segíts, a Banana Recordssszal hogyan váltatok el a Universaltól?
Kama: Alapvetően a Universal égiszén belül kezdtünk mint sublabel, de bizonyos infrastrukturális meg pénzügyi részét kivéve volt egyfajta autonómiánk. Kétkörös volt a kivonulás, már a 2023-as végső bejelentésük előtt is volt egy forduló.
BH: Csak az aranyakat vitték először!
Kama: Első körben, 2022-ben majdnem mindenkivel felbontották a fennálló szerződéseket, tőlünk, a Bananától is megváltak.
BH: Személyzetben is kevesebben lettek, és mivel nekünk addigra már kialakult az az infrastruktúra, amiben dolgoztunk…
Harmadszor hallom, hogy infrastruktúra. Tényleg vállalkozók vagytok.
BH: Szóval levágták őket mint képviseletemet, magukat lebontották, és elzavartak mindenkit, egyik hétről másikra már Csehország a központ. Itt azért maga a megítélése is kicsit furcsult ennek a szolgáltatónak.
Kama: Közben bejöttek a Virgin márkával, és az lett a mondás, hogy az addigi recording artist tevékenység helyett disztribúciós cégként fognak versenyezni a régiós piacon. Aztán röpke egy év után az is kifutott. Ott is ugyanaz volt, mint 2022 tavaszán, amikor először elvágták a vonalat. Valaki ránézett egy táblázatra, és azt mondta, hogy másik irányba forduljon el a hajó. Nekünk az első rész sem volt nagyon drámai, Ádinak a szerződéséből maradt csak egy kicsi, de azt is elintéztük, aztán a többi előadónkkal együtt vittük magunkkal tovább.
BH: For the record, személyes ölelés és tisztelet mindenkinek, aki szeretettel volt a projektem felé. Sokan voltak.
Mi jön ezután a magyar piacon?
Kama: Minden.
BH: Abszolút piaci bővülés. És ennek a generációnak a hatására lehet, hogy nagyon rövid időn belül elképesztő számban fognak megjelenni új előadók egy sokkal magasabb kvalitásbéli sztenderd felett. Pont, ahogy én is korábban kaptam egyfajta reményt, hogy Krúbi nem az a klasszikus underground MC, mégis valid, és engem is segített kiugrasztani.
Nagyon sok, önmagáról már korábban lemondott, vagy egyelőre nem észrevett, vagy újonnan kezdő, de tehetséges ember kezd el alkotni bátrabban, mint korábban.
Kama: És egy teljesen új közönség is elkezdett koncertekre járni meg zenét hallgatni. Volt már ennek régebben is előszele, egy kicsit még más társadalmi közegben. Akik akkor a rendszeren kívül léteztek – mondok egy példát, az AK26 –, volt egy bázisuk, akik amúgy nem jártak koncertekre, csak vidéki diszkókba, és ők is elkezdtek becsatornázódni. Aztán jöttek utána mások is, KKevin vagy Horváth Tamás például, ettől pedig összemosódott a két világ. Ami egyébként nem baj, régen azért volt egyfajta elzárt elitizmusa a koncertiparnak.
BH: Az is egy következménye ennek, hogy sok olyan előadó a korábbi generációkból, aki picit inaktívabb volt, szintén bekapcsolódik. Mert látja, hogy bővült a streamingfelhasználók száma, vagy más pályatársától azt, hogy „igen, nála ekkora buli van?”, és ezért visszajön egy százéves emlékkoncerttel a barátaival.
És lesz olyan, akinél ez kellemetlen lesz, de olyan is, akinél meg nem lesz baj. Validan lehet zenélni bármilyen korban, kit érdekel? Aki már elmúlt 50, miért ne zenélhetne? Továbbmegyek: honnan tudjuk, hogy 50 évesek ne tudnának ugyanúgy megtölteni egy Akvárium Nagyhallt? Nemcsak aréna-, de klubszinten is újra aktivizálódni fog ez a szegmense a zeneiparnak.
Kama: Reméljük.
BH: Nem azt mondom, hogy ezért imádkozom, úgymond nincs nagyon ezzel dolgom. De ha ez megtörténik, lehet, hogy lesz annak olyan társadalmi lefolyása, hogy csökken ez a fajta generációs stigmatizálás.
Mennyibe fog nektek kerülni az MVM Dome?
Kama: Még most adjuk össze a kis táblázatba.
Elegáns módja annak, hogy semmi közöm hozzá.
Kama: Nem, majd beszélhetünk erről, ha összeáll, küldök egy részletes kimutatást.
BH: Figyelj, Magyarországon vagyunk, nem merünk pénzügyekről beszélni, vezérem! Hát azt mégis hogyan?
És amíg stadionokat építettek, addig „fúj Orbán”, amikor pedig már megtöltitek azokat, akkor „je, aranykor”!
BH: Ezt úgy hívják, hogy opportunizmus. És biztos felvett minta, szóval gyanítom, hogy nem az én hibám!
Egy átlag arénakoncert itthon 90–100 millióba kerül. Az anyagi kockázatokon ti is társszervezővel osztozkodtok, aki ezúttal nem valamelyik nagyobb arénaszervező cég (Broadway, Live Nation).
Kama: De, ő is elég nagy, Szombathelyi János a Budapest Promoterrel elég sok külföldi előadót szervez, a Quimby és a Bagossy Brothers Company arénakoncertjét is ők csinálták, volt velük korábban is kapcsolatunk. Inkább indie gondolkodású ember, mint amilyenek mi is.
BH: Az üzleti kémia megvan!
Kama: Meg abban hiszünk a Bananánál, hogy mi olyan emberekkel dolgozunk, akikkel jólesik együtt dolgozni. Ezt gondolom, Ádi is elmondta már előttem.
Ezt pont nem mondta. És ’24-ben még mindig nem lehet kaszálni egy arénakoncerten?
Kama: Mi a kaszálás? Teljesen relatív. Mindenen lehet kaszálni, ha kiveszed a látványt és hazaviszed a pénzt. És akkor mi lesz?
BH: Ha az elején nem költesz rá ezekre a belépőpontokon a produkcióra, azzal kihagysz egy ziccert.
És a listaárad is jobb lesz tőle.
BH: Az is, meg jobb élményt is okozol azzal, hogy látszik, van benned alázat, hogy ki van találva a műsor, nem pedig csak slendrián módon felmész. Így csináltuk mindig, nem tudom, máshogyan milyen lett volna. Így volt kifizetődő.
Fotó: Sebestyén László.
» Felengednek minket a karzati Platinum Lounge-ba, nagy kerülővel, de odatalálunk. Az előtte fekvő szektorban ülünk le Beton.Hofival, jön is tőle egy Ancelotti-hasonlat. Megkérdezi, szeretem-e a focit, de mondom, hogy inkább ne menjünk bele – amúgy is, a napokban kértek öt év börtönt a Real Madrid edzőjére. Bárhogy is legyen, innen a legjobb a rálátás az itt épülő Pogány Induló-színpadra – március 2-án kilenc-tízezer ember előtt lépett fel a Dome-ban Szirmai Marcell, a 18 éves rapper idén a Forbes szerint a 30 sikeres magyar 30 alatt egyike.
Itt leszel Pogány Indulón?
Igen, szerintem a színpad széléről fogom nézni. (Végül fel is ugrott egy acapellára egy közös dalukhoz – a szerk.)
És Azahriah valamelyik Puskás-koncertjén?
Valamelyiket szeretném megnézni. Attól is függ, milyen a naptár. A legjobbakat kívánom neki mind a három műsorra.
Hány nap lehet felhúzni egy ilyen színpadot?
Ott lent, ezeknek a sokat látott harcosoknak? Egy–kettő. Nekünk kettő, mert középszínpadunk lesz.
Így jobban megéri, vagy csak a flexről szól?
Vannak bizonyos vizualizációs technikáim, amiket nagyon régóta elkezdtem. Amikor ezt a koncertet magam előtt láttam, akkor 360-ban érzékeltem embereket.
Ahhoz tényleg kell jelenlét, nem?
Igen, de ami nekem nagyon tetszik az ötletben, hogy amikor nagy pályán játszol, mindegyik részét a pályának tudat alatt, de kicsit nézed, hogy ott mi van. Az plusz élmény az egyik oldalnak, amikor csak neki szól valami, és az is intenzív kihívás, hogy nagyjából arányba tudom-e tartani, mikor melyik térfélhez gesztikulálok.
És a zenekar is izgalmasabban nézhet ki szétszórva a színpadon. Ha már zenekar, a dobosotok, Pándi több mint egy éve absztinens, ugye?
A gitáros, Gerrison is az, ő már két éve talán. Így érkeztek hozzánk mindketten.
Jó ballaszt a zeneiparban, ha absztinens emberek is dolgoznak a történetben. És nemcsak, hogy a zeneiparon belül teszik ezt, de ráadásul ilyen múlttal, ami érték.
(Pándi józanságáról a 444 fog bemutatni portréfilmet – a szerk.)
Hatott a csapatra?
Hatott. Próbálunk rá figyelni, hogy izoláljuk őket koncert után ettől a környezettől. Néha ők is ott maradnak, máskor egyben tartjuk a csapatot, és együtt lelépünk. Ők hamarabb telítődnek, a beszélgetések színvonala egy idő után nyilván eltér a hétköznap megszokottól, ami pedig hétköznapi tudattal valószínűleg jobban viszi a processzort.
És a tiédet?
Kicsit mindig úgy éreztem, mintha kocsmában nőttem volna föl. Mindig nyüzsgő szociális terekben voltam, a családomra is jellemző volt, hogy nagyon nyíltan mondtak el minden érzést, ha kell, akár intenzívebben.
Neked nincs is kedved kipróbálni a józanságot?
Év elején próbálkoztam teljes absztinenciával.
Március elsejét írunk.
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy ne relativizáljuk az effortot! Van, akinek egyetlen nap is nagyon nagy munka, nem adnál rá egy lyukas garast sem, hogy menni fog, mert már négykor gatya. Értem, hogy még csak március van, de azért egy huzamos, teljes absztinencia sosem árt, néha be kell iktatni.
Egy turnéidőszak sok utazással nagyon heavy, ha már csak egy sört iszol meg minden buli után, már annak is savanyú szájíze van. Meg kell adni a testnek is, amit megérdemel.
Amikor 2022. nyár végén elment a hangod? Akkor találkoztam veled először, mobilra pötyögtél és azt mutogattad, mert nem tudtál beszélni.
Tényleg? Nagy szopás volt. Závada Petivel is úgy találkoztam először, az is jó volt. Nem tudtam beszélni. Ugyanúgy találkoztam és kommunikáltam vele személyesen, mint előtte egész életemben, amikor még csak néztem: ő beszél, én nem tudok hozzászólni, de talán a szememet néha látja.
Azóta óvatosabb vagy?
Azért ment el akkor a hangom, mert folyamatosan kísérleteztem, hogy meddig tudok elmenni ebben a rage-elős energiában meg punk előadásmódban. És aztán egy koncerten a Balkaan freestyle közben a harmadik „belep”-nél elpattant a hangom.
Az első Parkod előtt ráadásul.
Előtte 12 nappal. 2021-ben, amikor először láttam Krúbit a Parkban, az én Parkom előtt egy évvel, akkor végigfutott rajtam: már 150 embernél kiesik a helyéről a szívem, 450 embernél pedig olyan izgalmon meg halálfélelmen megyek át, mielőtt kimegyek, hogy az meghaladja a tudati készségeimet. A fiatalember meg ott áll 8 órakor a színpadon ezrek előtt, baszd meg, ráadásul fiatalabb is nálam a 29 évével.
Pedig akkor úgy voltam vele, hogy ha minden igaz, és a céljaimat számba vetem, kábé egy év múlva ugyanez a szint nálam is reális lehet. De néztem őt a színpadon, és egyszerűen nem tudtam akkor elképzelni magamról ezt a fajta kontrollt a saját zeném fölött.
Végül csak visszajött a hangod a Parkra. Ahhoz képest lehoztad. Bele kell ebbe halni?
Szerintem senki ne haljon bele, nem érdemes.
De szerinted?
Én nagyon sokszor meghaltam már ebben. Mindegyik halálom után zorallabb lettem, őszintébb magammal.
Beszéljünk mégis fociról. Az NB. I.-ben négy és fél millió a havi átlagfizu. Ez a része idegesít?
A futball szerethetőségét jelentősen csorbítja. Ettől függetlenül nem idegesít, csak lelketlenedik tőle a foci lassacskán. Nem is lassacskán, gyorsacskán. A grundkultúra megszűnése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy maga a labdarúgás egy nagy cirkusznak tűnik, és már nem jön össze annyi baráti társaság, mint korábban.
Ki cenzúrázta tavaly a Bagirát a közmédiás A38-koncertfelvételben? Ki halkította le, hogy „az Orbán les”?
Mai napig nem derült ki. Az sem, hogy ennek mi volt a funkciója vagy hogy ez pontosan miért történt. Demeter Szilárd nyilatkozott az ügyben, hogy ő nem cenzúrázott volna ki, de ennél többet nem kaptunk, arról sem, hogy ez mégsem cenzúra volt-e, hanem valaki bent hibázott volna.
Az anyagot az A38 gyártotta mint úgynevezett dobozos terméket a közmédia rendelésére.
Akkor én nem néztem át az anyagot, ami az A38-tól jött, a tévében pedig már így ment le. Abban, amit kaptunk, sehol nem volt lehúzva a hang, rendesen lement a koncert, és csak a közvetítésben húzták le. Nem tudjuk, mi történt ott az utolsó tíz méteren.
Két éve még kapkodták a levegőt az orbános sorodtól. Vagy tavaly, amikor Azahriah bejátszott egy Orbán Balázs-szövegrészt, vagy amikor „disznófejű pedofil politikusokról” énekelt. Ma meg már tök oké, hogy egy Lil Frakknak így kezdődik az új dala: „A politika hidegen hagy, kivéve, ha megtudom, hogy fideszes vagy.”
Azért szerintem volt történeti előzménye, hogy magyar rapelőadók úgy beszélnek a politikáról, ahogy azt akár szélsőségesen gondolják.
Nem is ezt akarom számon kérni a legpolitikusabb műfajtól.
Csak azt mondod, hogy a mainstream sodor ennél azért apolitikusabb volt?
Mindenképp.
A folyamatot én is látom. Szerintem fontos volt hozzá a Bagira mint lépcső. Azinak is voltak ilyen számai, de például a Carson Coma is egy elég szélsőséges véleményt formált meg sok ügyben. Nincs erre blueprint, hogy ennyit vagy annyit kell beletenni.
Reméltem is.
Mindenki abból alkot, ami őt zavarja, érdekli, foglalkoztatja, vagy ami kihat a pszichéjére. És Magyarországon szerintem már sok ember pszichéjére kihat a politika. Ez várható társadalmi lenyomata annak, ami a politikában történik.
Vajon a zenét hogyan lehet majd lefóliázni?
A magyar ember nagyon leleményes. Ha valamit le akar fóliázni egy adott ponton, akkor kitalál hozzá egy új fóliát.
De a zenét nem lehet elvenni az emberektől. Meg lehet próbálni, de természetétől fakadóan hozzájuk tartozik, és szabadnak kell lennie.
Fotó: Sebestyén László.
Hogyan érdemes élni?
Lelki nyugalomban, szabadságban, úgy, hogy ez a kettő egyszerre tudjon teljesülni. A harmadik pillér, ami fontos, hogy a tetteimért felelősséget vállalva.
És hogyan érdemes meghalni?
Emelt fővel.
Hogyan kezdenéd újra?
Ugyanígy.
Jó itt élni?
Magyarországon vagy ebben a korban?
Ennek a kornak a Magyarországán.
Nehéz, de szép.
Örökre itt fogsz élni?
Nem tudom.
De elgondolkoztál már ezen?
Igen.
Felnevelnéd itthon a gyerekedet? Itthon taníttatnád?
Igen, de szerintem erős jelenlétet igényelne részemről, hogy megvizsgáljam, milyen intézményben tanul, milyen környezetbe engedem azokban az időkben, amikor a közösséget tanulja.
Kegyelmi ügy hozott új gondolatot?
Ijesztő belegondolni, hogy gyerekként milyen lehet az a hely, ahol annak vagy kiszolgáltatva, aki elvileg véd. Mintha csak sima kártyákkal játszhatnál, veled szemben pedig +2-kkel meg +4-ekkel játszanak. Lelketlenítő.
Szerinted mi a NER legnagyobb bűne?
A társadalmi apátia és ennek a létrehozása.
És mi a legnagyobb erénye, érdeme?
Sokat tanul az ember arról, hogy milyen magyarnak lenni nehéz időkben.
Az apátiában mégis, mi motiválhatja az embert?
Hogy megszűnjön az apátia. Közben kicsit kíváncsiak is vagyunk rá, hogy meddig tud ez elmenni. Két ellentétes folyamat.
Popcornt zabálva zakatolunk a katasztrófa felé?
Inkább valahol azzal kellene foglalkozni, hogy mi a magja ennek. Hogy lehet az, hogy egy országon belül két ennyire különböző buborékban élnek az emberek? Miért akarnak ennyire rosszat egymásnak néha? Miért ez a fajta bandaháborús szituáció vette át a magyar társadalmi kommunikációt?
Ha azt nézzük, mi jött a rendszerváltás után, akkor mintha már ott elcsúszott volna a dominó. Vége lett valaminek, ahol aztán meg lehetett volna mutatni, hogy mi, magyarok mit akarunk állítani a saját szabadságunkról. A kilencvenes évek kriminológiai pontjait állítottuk róla.
Nehéz megállapítani, hogy morálisan egész pontosan hol tartunk, mert önmagában mi is egy buborék vagyunk egy nagyobb buborékon belül. Vannak nemzetközi folyamatok, amik amúgy is nehezítik a korélményt, és ezen belül is ott a magyar karma, a magyar nyelven keresztül megélt érzelmek, amik talán még más szinten is filterezik a megélhető érzéseknek a számát. Meg az, ahogy magunkról nyilatkozunk, ahogy szinte konnotált a pesszimizmus, a melankólia, akár a Himnusz kapcsán, akár ahogy visszaemlékszünk a hőseinkre vagy a szabadságharcainkra. Tudjuk, hogy történetileg nem egy hosszú és independens időszak következett egyik után sem.
Azért az apátia nem a Fidesznek a műve. Nehéz ezt már rájuk visszabontani ezen a ponton, és nem tudom, meddig kéne visszahúzni a fonalat. Egy olyan társadalomban éltünk a második világháborútól 2000-ig, ahol nem tudhattad, hogy a szomszédod mit fog mondani rólad, vagy hogy pontosan ki a szomszédod, és valójában magát a lakosságot is a rendszer részévé silányították moralitásban, akár a szeretteinken keresztül. Eleve gyógyulnunk kellett volna hosszú ideig, nem egy szabadrablásba átmenni. Most kicsit olyan, mintha valami politikai Mad Maxben lennénk.
Van egy réteg, aki megteheti, és van, aki nem teheti meg, és ki van szolgáltatva annak, akik megteheti, nekik pedig mindenféle színű mezük van. Ebből nem lesz társadalom.
Boldog srácnak tartod magad?
Hühühü, nem. De olyan srácnak igen, aki sokszor nem veszi észre, hogy amúgy tök jól van. És aki tud azért nevetni a legnagyobb szar közepén is.
Van mottód?
Egy régi cimborám mondta: nem az a srác vagyok, akit egy szex után el lehet hívni randizni. Azon nagyon sokat nevettem. Meg hogy „néha rossz emberekkel is történnek rossz dolgok”. Ez se rossz, de nem ez a mottóm. Citromale gang shit, ennyi, nincs külön meghatározott.
Apukám egyszer azt írta sms-ben: pain is temporary, pride is eternal. Hogy mire gondolt? Passz. De van benne valami.
