Hamarosan elindítja szolgáltatásait a világ első kifejezetten kutyákra szakosodott luxus-légitársasága, a Bark Air. Egy egyirányú jegy New York és Los Angeles között hatezer dollárba kerül majd egy kutya és egy ember számára. Igény pedig valószínűleg lesz rá az Egyesült Államokban, ahol a 2022-es adatok szerint a háziállatpiac éves mérete a magyar GDP 77 százalékával egyenértékű.
(A szerző a Concorde részvénypiaci stratégája. Korábban megjelent írásai itt olvashatók.)
Bár áprilisi tréfának tűnhetett elsőre, de nem az: idén május 23-án egy New York és Los Angeles közötti járattal megkezdi működését a világ első kifejezetten kutyák reptetésére szakosodott légitársasága, a Bark Air. Esetünkben a képi világ minden szónál többet elmond, ezért érkezzen is ide az írás elejére a cég egyperces reklámfilmje:
„The first ever in-air dog park” – nem kicsit tűnik polgárpukkasztónak a dolog. A légitársaságot a már jól bejáratott kutyaeledelekre, fogápolási termékekre és játékokra szakosodott vállalkozás, a Bark Inc. és a Talon Air néven futó private jet charter vállalat hozta létre.
A normál körülmények között 14 embernek helyet adó luxusrepülőgépen egyszerre tíz ember és tíz kutya utas utazhat. Vagyis bocsánat, a társaság narratívája szerint, és ez a honlap foglalási részén is így van, ezen a járaton a kutyáké az elsőbbség.
Heti egy járat közlekedik majd mindkét irányba New York és Los Angeles között, míg kéthetente indul szintén oda-vissza a New York-London járat.
Az egyirányú jegy ára egy kutya és egy ember számára hatezer dollár az Egyesült Államokon belüli, míg nyolcezer dollár a transzkontinentális járatra. Ahogy a vállalkozás honlapját – leesett állal – figyelgettem, a jegyek nagyon szépen fogynak a nyári hónapokra. Kutyajátszótér, halk zene, langyos levendulás frissítőkendő, kár is ragozni a négylábú ügyfelekkel való törődés szintjét tovább, az írás eleji kisfilm jól bemutatja a szolgáltatás minőségét.
A cégvezető még rá is játszik a dolog ellentétes oldalára, amikor „lement kutyába” egy négyórás konvencionális háziállat stílusú repülés erejéig.
Íme:
Rengeteg kérdés merülhet fel a kedves olvasóban ennek a kutyalégitársaságnak a kapcsán, nekem is napok óta törnek elő az ezzel kapcsolatos gondolataim. A kérdésnek sok-sok aspektusa van a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódásától kezdve a házikedvencek felértékelődésén át a szociológiai, emocionális és pszichológiai vonzatokig.
Én most félretéve ezeket, kizárólag a hidegvérű közgazdasági szemüvegen keresztül kívánom megvizsgálni a kutyaluxusipar elmúlt években lezajlott robbanásszerű kibontakozását, amelynek egyfajta (lokális) csúcspontja lesz az első Bark Air járat.
Két évvel ezelőtt a YouGov az alábbi 49 kérdésből álló igen részletes kérdőívvel mérte fel az Egyesült Államok lakosságának az attitűdjét a házikedvenceihez.
Két kérdést emelnék ki ebből a kérdőívből.
Az egyik arra vonatkozott (többféle választ is meg lehetett adni), hogy minek tartja magát a kutya tulajdonosa. Itt a válaszadók 51 százaléka bejelölte azt a választ, hogy szülőnek tartja magát. A másik kérdés pedig az volt, hogy amennyiben az állat valamilyen életét veszélyeztető betegségben szenvedne, mennyi pénzt áldozna a gyógyításra.
Itt a válaszadók 8 százaléka 5-7 ezer dollárt, 3 százaléka 10 ezer dollárt, míg 9 százalék 10 ezer dollárnál többet is hajlandó lenne áldozni a kezelésre.
Induljunk ki ebből a 9 százalékból, amelyik 10 ezer dollárnál többet is hajlandó lenne költeni állatára egy egészségügyi vészhelyzetben. Jelen pillanatban az Egyesült Államokban 70 millió kutya él. (A 333 millió lakosú országban 180 millióan élnek olyan háztartásban, ahol van kutya.) A számok alapján 6-7 millió kutya számára rendelkezésre áll egy 10 ezer dollárnál, azaz nagyjából négymillió forintnál is nagyobb keret arra, ha valami állati életet veszélyeztető betegség jönne.
Ha ennek a 6-7 millió kutyának a felső egy százalékát nézzük, akkor a jelenlegi amerikai jövedelmi egyenlőtlenségek mellett lehet alsó hangon körülbelül 60-70 ezer olyan kutya ebben az országban, akire kvázi limit nélkül képes lehet költeni a gazdája. Ezen ebeknek pedig nem kis százaléka él valószínűleg New Yorkban és Kaliforniában.
A Bark Air pedig a jelenlegi járatsűrűség mellett 520 kutyának biztosít egy évben utat egy irányba New York és Los Angeles között.
Valahogy úgy érzem, hogy gyorsan meg fognak telni a felkínált helyek…
Az amerikai háziállatpiac mérete jelenleg (2022-es adatok állnak rendelkezésre) az iparági becslések szerint 137 milliárd dolláros. Ez az összeg a magyar GDP 77 százaléka. A piac a 2018-as 91 milliárd dollárról így négy év alatt 51 százalékkal növekedett, miközben az időszak alatti kumulált infláció csak 18 százalékos volt.
Eszembe is jutott ezen számok alapján az a Masterclass videósorozat, amit Howard Schultz, Starbucks alapító tartott.
Ebben az anyagában Schultz kifejtette, hogy ha ma kellene vállalkozásba fognia, akkor biztos, hogy valamilyen csúcsminőségű háziállat termékre vagy szolgáltatásra szakosodna. Az azóta eltelt négy év azt mutatja, hogy nagyon is igaza volt ebben.
A Bark Air ugyanis nagyon nincs egyedül a maga top-end luxuseb szolgáltatásával. A New York-i D Pet Hotel szolgáltatását ez a hat évvel ezelőtti (!) ötperces videó mutatja meg:
Erős kijelentés, amikor a 2018-as 200 dolláros „überlakosztályt” úgy mutatja be a hotel alkalmazottja, hogy ez szebb, mint az ő otthoni hálószobája. Felvételi eljárás is van ebbe az intézménybe, ahol a túl temperamentumos kutyáknak nem lehet helye.
A repülés és a szállás/napközi után pedig jöjjön az étkezés. A hangzatos Dogue nevű kutyaétterem 2022 szeptemberében nyitotta meg a kapuit San Francisco városában.
A Business Insider újságírónője el is vitte nem sokkal később a saját házikedvencét, hogy a kutya kipróbálhassa a három fogásból álló 75 dolláros kóstolómenüt. A sok-sok fényképpel ellátott cikkében így számolt be az élményről.
Itt a kutyaétterem séfje elmondta neki, hogy ő a saját kutyájával is olyan táplálkozással kísérletezik, ami a háziállat számára élethosszabbító hatással bírhat.
Hogy a kutya-légitársasághoz hasonlóan mennyire nem vicc ez, számomra az idei év egyik leginkább szürreális szóösszetétele így hangzott: dog longevity startup. A Loyal nevű – az étteremhez hasonlóan – San Franciscóban székelő startup nemrég 65 millió dollár befektetői tőkét vont be arra a célra, hogy olyan gyógyszert fejlesszen, amely segíti a kutyákat a hosszabb élet elérésében. Illetve megnöveli a minőségi életévek számát is.
A sor pedig folytatható a végtelenségig a luxuskutyák számára kínált szolgáltatásokról. Van „Barkitecture”, azaz olyan lakberendezés, ami például sokezer dolláros fürdőszobával segíti az állatok tisztántartását. Illetve még a Wall Street Journal is írt nemrég arról a „Dog Birthday Parties Are the Hot New Invite. Results Can Be Ruff.” című írásában, hogy a kutyaszületésnap mekkora trend manapság.
Egyik kedves kollégám már húsz évvel ezelőtt is előszeretettel használta a „még a kóborkutyák is szivaroznak” kifejezést azokra az élethelyzetekre, amikor minden klappolt. Itt ugyan nem kóborkutyákról volt szó és nem is szivarozásról, de a kifejezés képi világa immár valóság lett…
Jónap Richárd,
részvénypiaci stratéga – Concorde Értékpapír Zrt.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
