Barabási Albert-László fizikus a hálózatkutatás nemzetközileg is elismert szakértője. A Forbes pénteki Tech Summit rendezvényén a művészeti teljesítmény és a hálózatkutatás kapcsolatáról beszélgetett a színpadon Bagi Lászlóval.
A művészethez gyerekkora óta vonzódó, erdélyi származású Barabási eredetileg szobrásznak készült, de már a felkészülés közben is fizikusok életrajzát olvasgatta. Aztán mégis a második szerelem mellett döntött.
„A döntésnek nagyon egyszerű volt az aritmetikája: a szobrászati karra öt főt vettek fel, az atomfizikára könnyebb volt bejutni. A Bukaresti Egyetemen utóbbi szakra 75 főt vettek fel.”
Barabási Albert-László | Forbes Tech Summit | Fotó: Fekete Csaba (8 kép)
Mi köze egy fizikusnak a hálózatelmélethez?
A hálózatok evolúciója rengeteg véletlen eseményből tevődik össze, melyekből mégis adódik egy belső rend. „Ez nem meglepő egy fizikus számára. Statisztikus fizikus vagyok, a szakmánk alapja a gázelmélet. Eszerint bár a molekulák a térben véletlenszerűen mozognak és ütköznek egymással, mégis vannak mérhető tulajdonságaik, mint hőmérséklet, a nyomás, a viszkozitás. Ezen tulajdonságok véletlen összeadódásából megjelenik egy makroszkopikus rend.
Ugyanez igaz a hálózatokra is: ahogy a sok véletlen találkozásból létrejön egy társadalmi háló, és van, ami megmarad, van, ami sikeres, van, amit elfelejtünk.”
A hálózatelmélet lényege, hogy elfogadjuk a véletleneket és a rendezetlenséget és ezeken felül keressük a rendet.
Karácsonyi olvasmány a gráfelméletről
1994 karácsonyán postdocként kezdett az IBM-nél. Besétált egy könyvtárba, izgalmas olvasnivalót keresett, és levett a polcról egy kötetet a számítógéptudomány 50 problémájáról. Az egyik fejezetben találkozott a számítógépes gráfok elméletével.
„Azonnal felfedeztem a magyar iskola, a magyar matematikusok – Rényi Alfréd, Erdős Pál – hozzájárulását ehhez a területhez. Sétáltam Manhattanben és arra gondoltam, milyen hihetetlen hálókra van szükség ennek a városnak a működtetésére, fenntartására (elektromos hálózat, vízellátás, társadalmi, gazdasági háló) és éreztem, hogy ezekről nem tudunk semmit.
Ez volt az a pillanat, amikor elkezdett foglalkoztatni a hálózatok kérdése.”
A művészet értéke
„Nem igaz, hogy a művészetben nincsen mérhető érték: a hálózaton keresztül értelmeződik.” Marcel Duchamp 1917-ben készített Forrás című műalkotása, egy piszoár, művészeti chartaként értelmezhető. „Egy hétköznapi tárgy teljesen új jelentést kapott, ez adja az értékét” – fejtette ki Barabási.
Nagy sikert aratott a Ludwig Múzemban két éve bemutatott BarabásiLab – Rejtett mintázatok című kiállítása, amely a hálózatok területén az elmúlt 25 évben végzett kutatásokat mutatja be egyedülálló módon. A csúcstechnológia felhasználásával a hálózati ábrák és struktúrák szemléletesen értelmezik azokat a rejtett kapcsolatokat és összefüggéseket, amelyek egy-egy jelenség hátterében húzódnak.
„Tudományos kontextusba hoztuk a művészeti kurzusok eszköztárát. Óriási táblafestmények is születtek, fiatal magyar képzőművészekkel együttműködve, a MOMA, a Whitney Museum of American Art kurátorai is eljöttek megnézni és múzeumba valónak találták a műveket.”
Hosszú kerülővel visszatért a művészethez
„Nekem is szoknom kell ezt a kifejezést. Mi az, hogy művész és én az vagyok-e? Az intellektuális felfedezésről szóló útvonal nyelvezetei mind a művészet körébe tartoznak.
Ez egyetlen, nagy, közös folyamat, melyben az írás, a művészeti és a tudományos megjelenés ugyanannak a folyamatnak a látható formái.”
