A gyerekek gyerekebbek tudnak maradni Balin, a felnőttek többet mozognak, lazítanak, és nem húzzák fel magukat például dugóban araszolás közben. Halmos Ádám, az Open Books alapítója a minőségi élethez szerinte szükséges különleges pillanatokból jó sokat megélt az elmúlt két évben családjával Balin, európai identitása és a cégvezetés azonban hazaszólította. Pontosabban Lisszabonba, ám a kétlaki életet nem adja fel. Cikk a júliusi Forbesban, ajánló itt.
„Nem úgy terveztük, hogy ott éljük le az életünket. Egy évre indultunk, kettő lett belőle, és elképesztően feltöltő volt” – mondja Halmos Ádám. Éppen a júniusi könyvhétre költöztek haza családjával Bali kulturális központjából, Ubud városából. Az volt az egyik fő motivációjuk két éve, hogy a gyerekeik hadd járjanak kis ideig az ottani különleges nemzetközi iskolába, a dzsungel közepén működő Green Schoolba.
„Az expat közösség már csak azért sem stresszes, mert ebben a közegben él, másrészt mert sokan épp azért mennek Balira, hogy ne legyenek stresszesek. Nem az van, hogy ott nem kerülsz dugóba, sőt gyakrabban kerülsz bele, mint itthon, de a balinézek végtelen nyugalommal reagálják le a stresszes helyzeteket.
Dühbe gurulhatok ötpercenként, ráfoghatom a gyerekkori traumámra, vagy lehet az is, hogy mosolyogva végigülöm a dugót. Mi kint megtanultunk így tenni. Igaz, az elképesztő páratartalomtól és a konstans harminc foktól el is kezd az ember más tudatállapotba kerülni.”
Trópusok után mediterrán világ
„Nem a hosszú élet a jó cél, hanem az a fontos, hogy tudunk-e minőségi életet élni, sok-sok jó pillanatot eltölteni a családunkkal és azokkal, akikkel szeretünk együtt lenni. Ilyen különleges pillanatból nekünk nagyon sok adódott az elmúlt két évben. De nekem az is ilyen, amikor a szerzőimmel egyeztetek. A jó beszélgetések tényleg fel tudnak tölteni.”
Persze a gyerekeik nem váltak buddhista szerzetessé, de nyilván hatott rájuk, hogy papucsban, rövidnadrágban flangálhattak, és a sárban dagonyázhattak egész nap.
„Gyerekebbek tudtak maradni azáltal, hogy több időt töltöttek a természetben, zöld vette őket körül, és kevesebb digitális eszközt használtak.
Ubudban lényegében falusi életet él az ember, és közben a világ legjobb gyógyászai, jógatanárai gyűlnek ott össze” – meséli. Abban viszont elfáradt Ádám, hogy közben a cégvezetést ötórás időeltolódással, kéthavonta hazajárva vigye.
„A mentális kapcsolgatás a két világ közt főleg az elején volt nehéz – mondja –, mert amint hazajöttem, a stresszes közeg azonnal beszippantott. Át kellett állítanom az agyam, hogy olyanokkal beszélgetek, akiknek itt reggel van, és tegnap mondjuk tüntetésen voltak.”
Délkelet-Ázsiát többé-kevésbé körbeutazták az elmúlt két évben, és amúgy is visszavonzotta a családot Európa. Azt mondja, kint is leginkább európaiakkal barátkoztak, és nyilván hiányzott a magyarországi – vagy inkább az európai – magaskultúra, az az ő igazi közegük.
Ám mivel a nemzetközi létformát fent akarták tartani, ősszel Lisszabonba mennek egy kis időre úgy, hogy megtartják a kétlakiságot. Arról, hogy Ádám vegánságra váltott-e, miért éppen Lisszabont választották, és hogy milyen volt kétlakinak lenni Balin és Magyarországon, a júliusi, longevity tematikájú Forbesban olvashatsz. Lapozz bele a magazinba!
