A fiatalok és a lélekben fiatalok együtt ropják a valcert a Hofburg fényes termeiben, éjjel fél egykor quadrille-t táncolnak, és önfeledten galoppoznak, miközben folyik a kávé és a pezsgő. A Kaffeesiederball, vagyis a Kávémérők bálja 1957 óta a bécsi szezon egyik legjobban várt eseménye. Körbesasszéztuk.
Vajon mit csináltak felmenőink Magyarországon, 1957 februárjának hétvégéin? Van rá egy fogadásom, hogy nem a Monarchia úri értékeit és mindennapi hagyományait ápolták, amikor Bécsben éppen megrendezték az első Kaffeesiederballt, pedig egy generációval korábban még sok hasonló szabadidős tevékenység kötötte össze a császárvárost és Budapestet.
Hozhatta volna úgy is a történelem, hogy nincs éles törés a patinás kávéházi létezés és a pompás palotákban pukedlizés bécsi és pesti ikertornyaiban, de lett. Így bár a kávékultúra többé-kevésbé nálunk is visszaépült, Pest lecsúszott a báli térképről, a műfaj egyedüli közép-európai fellegvára mára Bécs maradt. Ott viszont egyáltalán nem poros tradíció hajnalig perdülni nagyestélyiben. Nagyon is élő és menő mulatság, nagyjából 18-tól 78 éves korig.
A top3 bál egyike
A Kaffeesiederballt hagyományosan a bécsi kávéháztulajdonosok klubja rendezi meg. Az Operabál és például a Jogászbál mellett az egyik legrangosabb a bécsi bálok sorában, és ebben kiemelt szerepe van a Meinl családnak.
A történetét 1862-ből datáló Julius Meinl a kezdetektől a fő támogatója és védnöke a Kaffesiederballnak, az idei volt a 65. alkalom. Így aztán van Meinl Lounge a VIP-vendégeknek, különleges kávék és kávés koktélok minden mennyiségben, a bálterem kis asztalkáin Meinl-logós piros lámpaernyők és kaspók.
A belépőjegy 180 euró a felnőtteknek, 84 a diákoknak, be lehet szerezni online, vagy valamelyik patinás bécsi kávéházban: a Landtmannban, a Centralban, a Schwarzenbergben, a Sperlben, a Museumban, a Prückelben, a Korbban vagy a Hawelkában.
A polgári élet része
„Elkezdődik azzal, hogy elsőbálozó vagy, és aztán minden évben elmész egy-két bálba. Abszolút része az életünknek” – magyarázza Christina Meinl, a Julius Meinl igazgatója. Ő a kávédinasztia ötödik generációjának tagja, a kávés bál abszolút törzsvendége és kvázi egyik háziasszonya is.
A negyvenes éveiben jár, emancipált, modern nő, határozott kézfogással, nagy felelősséggel és kislányos izgatottsággal, ami a Kaffeesieder Ballt illeti. Nem csak a maga nevében beszél, amikor azt mondja,
ez ma nem a bécsi arisztokrácia, hanem a bécsi polgárok természetes szórakozása a farsangi szezonban.
Helyszín
A pompás Hofburg. A Habsburg uralkodók egykori palotájának máskor múzeumi termeiben 3600 ember koccint, sétál, lejti el a háromnegyedes keringőt este 9-től körülbelül hajnali 4-ig.
Hatalmas kristály csillárok alatt, fényesre suvikszolt parkettán a hangulat elegáns, de messze nem karót nyelt. A közönség látványosan élvezi, hogy kiöltözhet, megadhatja a módját a kulturált szórakozásnak, és együtt bulizhatnak unokák, szülők, nagyszülők, párok és baráti társaságok.
Dresscode
Az este úgy indul, hogy a kivilágított Hofburg bejáratánál mindenkinek ellenőrzik az öltözetét, fenntartva a jogot, hogy bárkit vissza is fordíthatnak. A nők szigorúan földig érő estélyiben léphetnek be, ruhájuk alól csak a cipőjük orra hegye lóghat ki. A ruha bármilyen színű lehet, de jobb, ha nem fehér, az az elsőbálozók kiváltsága. Szatén kesztyűt lehet, de nem kötelező hordani, táskának alkalmi kis táska dukál.
A férfiak választhatnak a frakk és a szmoking között, ezt szigorúan fehér inggel, fénylő fekete cipővel és csokornyakkendővel kell hordaniuk. Hosszú nyakkendő nem opció.
A kereteken belül aztán szabad a pálya. Frizurában, ékszerben, szemüvegben, csipke alól kikandikáló tetoválásban bőven lehet egyénieskedni és feszegetni a határokat, meg is teszik ezt néhányan. Idén a legfeltűnőbb egy élénk kék hajú, szmokingos punk volt, a legvagányabb egy filigrán nagymama ősz, tüsi hajjal a parkett közepén.
Legyező
Hagyományos kellék, a fülledt februári éjszakában jól is jön, melegek a palota termei. Nem kell vele előre készülni, minden évben ajándékba kapják a bál női vendégei, amint belépnek a bálterembe. A Julius Meinl Art Fan (lévén, hogy ezt az ajándékot a Julius Meinl szponzorálja) idei tervezője az Ausztriában élő Eva Yurková volt. Kék alapon kék liliom és apró, piros tulipán motívumokkal dolgozott.
A Kaffeesiederball legyezőit egyébként annak idején Oskar Kokoschka ihlette. A híres festő száz évvel ezelőtt hat különböző legyezőt alkotott múzsájának és szeretőjének, Alma Mahlernek.
Virsli
Ez a bál nem olyan, mint nálunk egy szilveszter a wellness hotelben, itt nem az evésről szól minden. Eleve asztal is kevés van, ami van, az se nagy.
A legtöbben előtte vacsoráznak otthon vagy valahol a városban, és a bálban legfeljebb csipegetnek. Van ugyan étlap, de csak kisebb fogásokkal. Az egyik legnépszerűbb a ropogós bécsi virsli friss császárzsömlével. Abszolút elég és stílusos.
Pezsgő és kávé
A kulturált italozás már inkább központi momentum, érdekes lenne tudni, hány liter pezsgő fogy el az este folyamán. Kávéból is jelentős a bevitel, és vannak persze kávés, pezsgős koktélok is.
Az italokért, ételekért külön kell fizetni, a belépőjegy tényleg csak a belépésre jogosít. A pincérek varázslatosan fürgék, pedig intenzíven hömpölygő, masszív tánctömegen kell átsuhanniuk.
Elsőbálozók
Velük indul az este, mintha egy gigantikus szalagavatón lennénk, több száz elsőbálozó vonul be a központi bálterembe. A terem egyik végében a Bécsi Operabál Zenekar zenészei játszanak (karmesterük Gyükér László), a terem hosszanti szélén végig kis asztalok, mögöttük állóhelyek izgatott szülőkkel, nagyszülőkkel.
A fiatalok ünnepélyesen betipegnek, majd hónapokig gyakorolt koreográfia mentén keringőznek.
A tánc a lényeg
Chopin, Gershwin, Strauss zenéit, továbbá jazzt és könnyűzenét játszanak élőben a Hofburg legalább hat báltermében, de van, amikor polkát szökell a tömeg, vagy tangóznak a képzettebbek.
Az első órában a bécsi opera balettművészei foglalják el a legszebb báltermet (Gershwin Kék Rapszódiájára mutatnak be egy darabot), majd az éjszaka legnagyobb részében a lelkes amatőröké a terep. 18-tól ránézésre 78-ig minden korosztály ott van, elegánsak, lazák, önfeledtek. L
ehet, hogy valaki évente csak egyszer táncol, de a látvány itt összeáll, talán a forgó-sodró ruhák vagy a pezsgő teszi.
Quadrille
Az éjszaka fénypontja fél 1-kor következik el, amikor Thomas Schäfer-Elmayer kezébe veszi a mikrofont, és instruálni kezdi a parketten felsorakozó bálozókat. Hosszú sorokban állnak egymással szemben a párok, hogy aztán több százan egyszerre francia négyest táncoljanak.
Az instrukció nyilván azért kell, mert a közönség 90 százaléka nem ismeri a koreográfiát, de a quadrille szerencsére így is tökéletesen élvezhető.
Két-két páronként, spontán négyes összeállásokban zajlik a helycsere, kart karba öltve forgatják egymást a szemben, vagy egymás mellett állók, majd néhány percenként jön a lokális csúcspont. Ilyenkor a sorból kiválik egy-egy pár, összekapaszkodik, és végigüget a többiek alkotta hosszú (sok tíz méteres) sorfal között oda, majd vissza.
A lendület óriási, az egész attrakció egy félórás kiadós kardio program, majd megint jöhet a pezsgő, és további néhány óra valcer.
Hajnali kebab
Mivel a már korábban emlegetett legendás bécsi kávéházak némelyike farsangi szezonban hajnalban is nyitva tart, a megfáradt közönség hazafelé menet akár be is ugorhat egy villásreggelire, kávéra vagy sütire. Utóbbiak – egyértelmű Monarchia-hatás – kísértetiesen ismerősek egész Bécs-szerte, például az Esterházy-torta, a kuglóf (Guglhupf) vagy a gesztenyepüré.
Eggyel kortársabb megoldás a hajnali kebabozás a szálloda felé félúton: egyszer egy évben, báli ruhában a ringen ezt is ki kell próbálni.
Fotók: Katharina Schiffl