Hatalmas szállodakomplexumok közé ékelődik be a török riviéra új szenzációja, a béke szigetének szánt Bijal luxushotel. A szálloda a tavalyi szoft nyitás után, beépítve a beérkező visszajelzéseket, idén márciusban nyílt meg hivatalosan. Kipróbáltuk.
Már az alapkoncepcióból is látszik, hogy a luxus szegmens legtetejére lőtték be a Bijalt. Kimondott cél volt, hogy új standardot állítsanak fel a török piacon. Az antalyai repülőtér Budapestről 2,5 óra alatt közvetlen járattal elérhető. Innen egyórányi autóútra fekszik Side ősi városa és mellette a török riviéra új sztárja, a Bijal (ejtsd: bizsál). A hotel mellett természetesen van egy leszállópálya helikoptereknek is.
A tágas és elegáns klubházból kilépve nem is Törökországban, sokkal inkább a Maldív-szigeteken érezhetjük magunkat. Nem véletlenül.
A tulajdonosok sokat inspirálódtak a portfólióba tartozó, Maldív-szigeteki szállodáikból (Joali Maldives és Joali Being).
Az elgondolás az volt, hogy szembemennek a helyi trendekkel: egy hatalmas szállodakomplexum helyett a hosszúkás, a Földközi-tenger partjáig lenyúló birtokra 19 luxusvillát építettek és két nagyobb klubházat. A villákból egy, kettő, illetve többágyas is van, külön kerttel, és hangulatos társalgóval a fűtött medencék partján – hiszen a Bijal egész évben várja a vendégeket, noha a szezon májustól október végéig, november elejéig tart. A tartományban kevés hotel tart nyitva télen is, ilyenkor 15-20 fok a jellemző.
Villaépületeket más, nagyobb resortokban is lehet bérelni, de a Bijal abban egyedi a teljes partszakaszon, hogy itt csak butikvillákból áll maga a hotel. Igyekeztek egy zárt világot kialakítani, a szomszédos szállodákból sem lehet nagyon átlátni a telekre, a villák belső kertjeire pedig egyáltalán nem.
Bijal luxushotel – Antalya, Törökország (16 kép)
Maga az ingatlan kiemelkedő minőségű. Az ebben a szegmensben épülő komplexumok gyakran esnek a túlzás hibájába, a Bijalt azonban nagyon kifinomult ízléssel építették meg és rendezték be. Minden egyensúlyban van, visszafogott, árad belőle a harmónia, vagyis az, amiért a vendégek ide érkeznek. Nincsenek túlzó méretek, csak letisztult formák és vonalak.
Az egyágyas villák 70, a kétágyasak 120 négyzetméteresek, különálló hálókkal és fürdőkkel. A jól elrendezett épületek nappalija fényes a tetőablaknak hála, és a tér is nagyobbnak tűnik, de a méretek itt is emberségesek, valójában ez teszi nagyon kényelmessé és valahogy otthonossá az ittlétet.
A luxus úgy leng körbe minket, hogy sosem nyomakodik az arcunkba. Így lehet kiélvezni igazán.
A tágas fürdőblokkban elegáns zuhanykabin van, kád nincs. Ahogy az az ilyen szintű szállodákban megszokott, a neszeszerbe elég csak a parfümünket bedobni, minden mást kapunk. Persze ez csak az én nünükém, de nagyon tudtam értékelni, hogy a borotválkozó szetthez igen jó érzékkel az olasz Proraso borotválkozás utáni krémjét választották. Az ilyen apróságokban is megmutatkozik az a kiváló ízlés, amivel berendezték a villákat. Máshol azért van némi hiányérzet: például előre behűtött Moët pezsgővel köszöntik a vendégeket a nappaliban, de a kategória talán elbírna ennél egy szinttel feljebb lévő választást is. (Igen, a Bijal az a luxusszint, ahol ez a kérdés felmerülhet.)
A tengerparttól 100 méterre felhúztak egy kisebb épületet (Beach House), ahol a szálloda egyik étterme működik. A telek felső részén pedig a klubházba érkezünk (Club House) – itt vannak a masszázstermek és a konditerem is, de akad egy butikshop is. A két főépület közé szórták el a villákat, amiket kanyargós utacskák kötnek össze. A telek hosszában csupán 500 méter, de
a 0-24 órában szolgálatot teljesítő butlerek azonnal előbukkannak, ha véletlenül az az eretnek gondolata támad valakinek, hogy gyalog sétál le a tengerpartra: a fő közlekedési eszköz itt az elektromos golfautó.
A villák mellé azonban járnak sárga biciklik is – csomagtartóval vagy gyereküléssel, ha a vendég kéri. Szimpatikus húzás, játékos kiegészítő egy olyan helyen, ahol tényleg mindent megtesznek azért, hogy egyetlen felesleges mozdulatot se tegyünk.
A személyzet az érkezésünk után gyorsan jelzi, hogy nyugodtan szóljunk, ha csak magunk akarunk lenni – de a „Do not disturb” táblát persze digitálisan is kiakaszthatjuk a könnyen kezelhető multimédiás rendszeren keresztül. És igen, ez már a 21. század, a butlerek nem állnak mindig a hátunk mögött, nem a csengőszóra várnak, hanem Whatsappon keresztül tudjuk jelezni, ha kocsi kell – vagy kifogyott a habzóbor. Ez jól is van így, nemcsak a hatékonyság, de a diszkréció miatt is.
A Bijal másik erőssége a szolgáltatások minősége. Az én butlerem 3 évig a szaúdi királyi családnál dolgozott, most igazolt a Bijalhoz, ami azért jól mutatja, hogy a főidény alatt több mint 100 fős személyzet tagjait nagyon is megválogatják. A testvérszállodákból, a Maldív-szigetekről jöttek a magasan képzett – nagyrészt – balinéz masszőrök, bűn is kihagyni a masszázst. A wellnessrészlegen a Bioline Jatò kozmetikai márkával dolgoznak együtt. Van tenisz- és padelpálya, gyerekklub, igény esetén borkostoló, főzőtanfolyam, tengerparti jóga vagy privát filmvetítés.
Az éttermek mellett tágas medencék, a parti klubház medencéjében természetesen a víz alatt is szól a zene. A medencék 120 centiméter mélyek, de a parti étterem mellett van külön gyerekmedence is.
Más szolgáltatásokhoz hasonlóan magas minőségű a szerviz az étkezéseknél, illetve a kiszolgálás az egész nap folyamán. Folyamatosan érkeznek a frissítők – melléjük ízlésesen összecsavart nedves kis törülközőket is kapunk, hogy hűsítsük magunkat a 30 feletti hőségben.
Side
A görög gyarmatosítók által épített Side a török partszakasz egyik legnagyobb és leggazdagabb városa volt egykor. Különleges fekvése, és a partot védő, éjszaka láthatatlan bazalt sziklák miatt a kalózok is elkerülték. Az átfogó régészeti feltárás csak pár éve indult meg. A ma működő kikötő mellett megtalálták Apollón templomát, de több főút is jó állapotban maradt meg, akárcsak az anfiteátrum. Side fontos központ volt, és az hogy két főtere is volt, jelzi, hogy az ókorban kifejezetten nagy városnak számított.
Ma az egyetlen török városka, ahol a romok között ingyen sétálgathatunk, picike belvárosa összeépült a műemléképületekkel. A városvezetés sikerrel tisztította meg a bevásárló utcát a kitelepülő bazároktól és turistacsapdáktól. A boltok többsége persze így is a turistákat célozza, de nem emiatt, hanem az – este már kivilágított – ókori romok miatt éri meg nagyon is eljönni a városkába.
A hotel által szervezett túra bravúros volt, de vezetett bejárás nélkül is érdemes egy nagy sétát tennünk itt. A tengerparton 20 perc séta a hoteltől a városi strand, autóval 4-5 perc az út.
A hivatalos nyitás után erősítettek a Michelin-csillagos – amúgy dél-tiroli száramzású – Theodor Falserrel, őt nevezték ki executive chefnek, vele együtt dolgozták ki a menüt, de havonta egyszer el is látogat Törökországba (és dolgozik a Maldív-szigeteken is).
A Club House étteremben az olasz konyha remekeit a nemzetközi ízekkel ötvözik, a Beach Hosue-ban inkább a tengeri és helyi fogások dominálnak. A bébipolippal turbózott tenger gyümölcsei saláta kellemes meglepetés volt, nem érdemes kihagyni. A kiváló minőségű alapanyagok nagy részét a környékről szerzik be – ez amúgy Falser gasztronómiai filozófiájának is fontos része.
Az egészen elképesztő helyi alapanyagok – főleg a zöldségek – miatt lehetne faragni az adagok méretén: egy ilyen luxushotelben inkább jót, mintsem nagyot akar enni az ember. A nekünk kínált 5 tételes vacsoramenüt steakkel koronázták meg, de addigra már kellemesen eltelt szinte mindenki.
Apróságokon van még mit javítani, a steak például lehetett volna lédúsabb, a paradicsomhasználat pedig visszafogottabb. A konyha egyelőre kicsit többnek akar tűnni, mint amit ad, de a környezet bőven kompenzálja – a javítható – hibákat. A helyi mezőnyből pedig így is abszolút kilóg – felfele. A török menüsort mindenképpen ajánlom, a legizgalmasabb vacsora ez volt, és itt az adagokat is jól eltalálták.
A tárkonnyal, babérlevéllel, fekete borssal ízesített grillezett báránycomb kiemelkedő volt.
Az ételek mellé török borokat kínálnak, a fehér bor meglepően kellemes, de az azért nem tragédia, ha a vöröset kihagyjuk.
Egy két, különálló hálószobával rendelkező villa, és a fűtött medence.
A luxusparadicsom a turistaparadicsom közepén van. A Bijal tényleg a béke szigete, de Antalya ettől még Antalya – a szomszédos hatalmas szállodamonstrumokban este annak rendje és módja szerint megy a turisták kiszolgálása: látványos showműsorokkal, diszkóval. Este 10-ig ez azért bőven behallatszik a parti étterembe, de inkább háttérzene, mintsem a beszélgetéseket ellehetetlenítő hangzavar. A villák hangszigeteltek, de erre a részre nem nagyon ér már el amúgy sem a hang.
Mennyibe kerül?
Árajánlatot külön kell kérni a szállodától. Júniusra az egy hálószobás villák ára 900 ezer forint / éjszaka, júliustól szeptember elejéig már 1,1 milliónál kezdődik a díjszabás. A több hálószobás villák ára főszezonban éjszakánként 2 millió forint körül van, de korai foglalásra és egyéb tételekre adnak kedvezményt.
Az árban a kontinentális reggeli benne van, a többi étkezést fizetnünk kell, ezek ugyanakkor nem drágák (nagyjából 25-50 euró között vannak, fogásonként). Mindenképp úgy járunk a legjobban, ha a szállodától közvetlenül kérünk ajánlatot.
A legnagyobb luxus, amit a Bijal valójában kínál, hogy magunk lehetünk teljes nyugalomban.
Diszkrét személyzet, a villákat körülölelő buja növényzet és illatos fenyők, fallal körbevett kert: ha nem akarunk, nem is találkozunk mással. A tengerpartra kihelyezett napozóágyak és napernyők is kellő távolságban vannak elszórva egymástól, tényleg úgy érezhetjük, mintha a part csak a miénk lenne. A szálloda éppen ezért a helyi hírességek körében is hamar népszerű lett.
Közben nyugodtan elmélkedhetünk azon, hogy a Bijal – akárcsak Törökország – összeköti a Keletet a Nyugattal: olaszos konyha, a Maldív-szigetekről importált koncepció, nyugat-európai luxus standardok, a helyi farmerek által termelt kivételes zöldségek ötvözete teremti meg a luxus új szintjét.
És persze ez a luxussziget valahol sokat mesél a századról is, ahol élünk. Ahol a privacy már a legmagasabb szintű luxuscikkek egyike.
