Amikor Sándor Szilveszter nyolc évvel ezelőtt kiment Nagy-Britanniába kezdőtőkét gyűjteni egy saját vállalkozáshoz, csak azt tudta, hogy valami újat akar elhozni Székelyföldre, amiből itthon is meg lehet élni. A véletlen műve, hogy épp az édességbizniszbe csöppent, a gyergyócsomafalvi Berri nevű csokimanufaktúrát viszont már nagyon céltudatosan építette fel.
A téli hidegből lépek be Sándor Szilveszter műhelyének meleg előterébe. Egy polcon csokicipő, csokiautó, kis tányérokon zöld és rózsaszín csokidarabkák árulkodnak arról, hogy itt édességgel dolgoznak. Nem hallgatom el, hogy ezekről a színekről az ételszínezékek jutnak eszembe.
„Hát pont ez az” – vágja rá Szilveszter – „Mert nincs csokoládékultúránk.” Ekkor a tejpor-kakaó-cukor-csapvíz kombó jut eszembe, amit nagy előszeretettel kézműveskedett anyukám, amikor a kilencvenes évek elején édességet kívántam. Mint kiderül, Szilveszternek is ez az első csokiélménye.
„A Berrivel azt akarom megmutatni, hogy a csoki mennyivel izgalmasabb lehet ennél.”
Sándor Szilveszter a csokimanufaktúrájában. Fotó: Mincsor Szabolcs
Szilveszter már egyetemi évei alatt saját vállalkozásról álmodott. Tervei között volt a méhészkedés, esetleg számítástechnikai szaküzlet nyitása, de végül egyikbe sem vágott bele, mert „ami pénzt gyűjtöttem, az mindig elment” – mondja. Miután befejezte a vállalatmenedzsment szakot, eldöntötte, hogy külföldre megy ötletet és pénzt keresni.
Egy rövid újsághirdetés vezetett oda, hogy 2013 elején a nagy-britanniai Ledburyban dolgozott: málnatöveket gondozott és eperpalántákat ültetett. Egy esti bevásárlás alkalmával egy csokoládéműhely hangulatos kirakata előtt sétált el.
„Beléptem a műhelybe, és a rengeteg féle-fajta csokoládé elvarázsolt” – mondja. Megtalálta, hogy mivel szeretne foglalkozni.
Csokoládékurzus a Szamosnál
Az ötlet megvolt, a pénz és a tudás viszont még hiányzott. Hogy kitanulja a szakmát, Szilveszter ekkor tudatosan keresni kezdte a műhelyeket, szakkönyveket olvasott, elvégzett egy csokoládékészítési kurzust Haraszti Andornál, a Szamos Cukrászda csokoládémesterénél, közben pedig folytatta a pénzkeresésést. Angliából Franciaországba ment, itt kőműves édesapjával építkezéseken dolgozott, szabad idejében pedig kézműves csokiműhelyeket látogatott.
Fotó: Mincsor Szabolcs
Amikor néhány havonta hazatért Gyergyócsomafalvára, fejest ugrott a saját receptekkel való kísérletezésbe, és lépésről-lépésre elkezdte kialakítani a saját műhelyét. Első komolyabb befektetése egy nagy márványlap volt.
Családja csodálkozott, hogy Szilveszter tényleg minden pénzét egy újabb hóbortba fekteti, de azért elismerték, hogy az ötlet jobb, mint az előzőek.
2015 végén tért haza végleg Székelyföldre. Néhány hónap alatt befejezte a családi ház tetőterében kialakított műhelyt, végigjárta az adminisztrációs folyamatot, és amikor az első nagyobb sikerélményéről kérdezem, rögtön rávágja:
„2016. június 28. Aznap írtam az első számlát.”
Csoki baconnel, füstölt tengeri sóval
Szilveszter az alapanyagot egy belga cégtől szerzi be, és tudatosan olyan ízekkel dolgozik, amelyek nem elsőként jutnak az ember eszébe, ha a csokiról van szó. Így könnyezett már csilipaprikás csoki mellett, de készített csokoládét rózsaborssal, baconnel, füstölt tengeri sóval is. Tizenkétféle táblás csokoládét készít aktívan, ezeket gyakran kandírozott és fagyasztva szárított gyümölcsökkel díszíti, kérésre feliratozza is őket. Románián kívül szállít Magyarországra, Szlovákiába és Franciaországba is.
Csodák a székelyföldi csokiműhelyből. Fotó: Mincsor Szabolcs
Jelenleg leginkább a kenyai kávés, a mentás és a gyümölcsös csokoládéi fogynak.
A Berri termékek több mint felét ajándékba rendelik, esküvőkre, születésnapra, de gyakoriak a céges rendelések is. Az egyik budapesti ötcsillagos hotel például Berri csokoládéval ajándékozza meg alkalmazottait, de az is előfordult már, hogy egy cég videóstábot küldött filmre venni, hogyan készül a nekik szánt ajándékcsokoládé. A rendelések között gyakoriak az egyedi formák és ízek, a legextrémebb kérés eddig csokiból készült szegőléc volt.
Fotó: Mincsor Szabolcs
Sándor Szilveszter mindig is otthon, Székelyföldön képzelte el a jövőjét, vállalkozóként valami olyannal foglalkozva, amiért „reggel szívesen jön munkába”. Nem ő az egyetlen kézműves csokoládékészítő a térségben, viszont ízvilágban az egyediségre törekszik. A Berrivel nagy célt tűzött ki maga elé: fejleszteni a székelyek csokoládékultúráját, és, hogy „itthon is kicsit varázslatosabb legyen az élet.”
A borítóképen Sándor Szilveszter, fotózta: Mincsor Szabolcs
