A Turbine az egyik legígéretesebb – egyben legértékesebb – magyar startup. Céljuk röviden: mesterséges intelligenciával (AI) segíteni a gyógyszerkutatást. Irodájuk nemrégiben költözött új helyszínre, és ahogy a cég sztorija, úgy ez a belső tér sem hétköznapi.
„Viszonylag ritka ez a szituáció, hogy ennyire, a helyszínkeresésbe is bevonják az építészeket. Szerintem ez egy nagyon jó folyamat, ha lehetne, akkor mindet innen indítanám” – mondja Csóka Attila Róbert építész, a Paradigma Ariadné egyik alapítója, akinek csapata három lehetséges helyszín közül segített kiválasztani azt, ahol végül leültünk beszélgetni, és ahol a Turbine irodája és laborja is helyet kapott.
A helyszín Budapest, a Corvin-sétány kezdőpontjánál formálódó „hub”, ahol több orvosi, technológiai, informatikai cég is otthonra talált az elmúlt években.
Fotó: Csóka Attila Róbert / Paradigma Ariadné
„Amikor elkezdtük a tervezést, körülbelül ötvenen voltunk, most közel hetvenen. Arra számítottunk egyébként, hogy nem fogunk rengeteg embert felvenni, de sokat nőttünk az elmúlt évben, így szükség is lett erre a méretre” – mondja Nagy Szabolcs, a Turbine társalapítója és CEO-ja, majd hozzáteszi, hogy volt olyan helyszín, ami elsőre nyerőnek tűnt, de végül egy másik szempont döntőnek bizonyult.
Nevezetesen az, hogy a különböző csapatok túl távolra kerültek volna egymástól. „Kiderült, hogy ott nem lehet megoldani azt, amit itt tök jól sikerült, vagyis hogy az irodatér és a labor kvázi integrálva van. Nem akartuk, hogy a két tér az emelet két ellentétes pontján legyen.
Ez egy fontos belső üzenet is volt, mint a céges kultúrateremtés része.
Eddig külsős szolgáltatókkal dolgoztunk, és most először van saját laborunk. A legtöbb biotechnológiai cégnek a költséghatékonyság miatt nincs saját laborja, de mivel mi elsősorban egy AI cég vagyunk, a labor igazából arról szól, hogy csináljunk olyan adatot, amit aztán felhasználunk a gépi tanulás során. Ehhez viszont tudtuk, hogy minél jobban integrálni kell a két csapatot” – mondja Nagy Szabolcs.
Fotó: Csóka Attila Róbert / Paradigma Ariadné
Mindez, úgy fest, sikerült is. Nem meglepő módon a Turbine-nál is sokan dolgoznak a távolból, de a 2023 októberében birtokba vett új tér jó alkalmat ad a találkozásokra, a közös munkára, ottjártunkkor is a tárgyalók legalább felében épp megbeszélések zajlottak.
Világító oszlopok
Az adottságok csak annyira voltak izgalmasak, mint bármelyik modern bérirodaház emeleti szintjei: nagy, egybefüggő, üres irodaszint, vasbeton tartópillérek, üveghomlokzat. Vagyis a legkevésbé sem.
Az azonban már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a megszokott négyzetes, cellás kialakítású irodatértől mindenképp eltérőt akarnak létrehozni. A Paradigma Ariadné csapata ebben az üres térben egy felszabadultabb, nagy geometriai formákat alkalmazó alaprajzi rendszert hozott létre.
Fotó: Csóka Attila Róbert / Paradigma Ariadné
A szabad geometriai elrendezésből adódóan az épület tartópillérei is ott lesznek a terekben, ezt azonban kreatív lehetőségként fogták fel a tervezés során. „Ezt nem rossz kompromisszumként, hanem kreatív lehetőségként fogtuk fel a tervezés során. Négy pillér is található a térben, ezeket azonban inkább megünnepelni, mintsem eldugni akartuk.”
A négy említett pillér közül kettő színes, geometrikus fejezeteket kapott, a harmadik egy plüss borítású kuckó része lett.
A legizgalmasabb szerintem egyértelműen a negyedik lett, aminek burkolata egy nagyméretű világító testként kel életre.
Termékkatalógusok helyett
A látszólagos lazaság és sok újítás ellenére azért nem hiányoznak a klasszikus irodák kellékei sem, így helyet kapott például három, cellásan kialakított vezetői iroda, egy egybefüggő, nyitott irodatér, valamint négy tárgyaló is. Utóbbiból a legnagyobb tovább osztható.
A terv annyiban változtatott a hazai irodaépítészet bevett modelljén, hogy sokkal több átlátás jött létre benne, illetve hogy a zárt szobák között egy egybefüggő hullámzó tér alakult ki, amiben elfért az auditórium, az étkező, valamint további sarkok és zugok a munkavégzéshez, ha valaki számára a zárt terek éppen nem lennének megfelelőek.
A Paradigma Ariadné építészei méltán büszkék új munkájukra. Balról jobbra: Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs, Smiló Dávid. Fotó: Sebestyén László / Forbes
„A kezdettől fogva szerettük volna elkerülni azt, ami az irodapiacot jelenleg jellemzi.
Az irodák kilencven százaléka jelenleg termékek kollázsából áll, gyakorlatilag olyan, mintha termékkatalógusokat nyitnál ki magad előtt.
Nyilván tudtuk, hogy lesznek benne székek, meg asztalok. Tudtuk, hogy létezik egy tipológia a cellás rendszerrel, és létezik egy rendszer az open office-ra. De mi van a kettő között? És ezt hogyan lehet kezelni? Ez látszólag formalizmus, amit tőlünk már ismernek a szakmán belül, de mégsem kiüresedett, hanem ennek vannak jelentései, olyan eszközök, amiket lehet használni” – mondja Csóka Attila Róbert.
Szellemes trükk például az is, hogy az egyik mini kávézósarkot egy olyan „fadobozban” helyezték el, ami elsőre egy egyszerű faszekrénynek tűnik – de aki ismeri a járást, kitárja az ajtót, és a szemfüles koffeinvadász már neki is állhat a kávékészítésnek, nem kell az irodáig elzarándokolni. A fent említett hullámzó terek egyszerre segítik a közlekedést, de közben itt-ott olyan terek jöttek létre, amelyek segítik a megállást, egy rövid beszélgetést.
A legelőremutatóbb mégis az az „anyagnemesítési” folyamat, ami lassan a Paradigma Ariadné védjegyévé válik – ennek friss példája a Kollab nevű közösségi tér, vagy épp a sándorfalvai bivalytanösvény. Az alumínium trapézlemezek, a nyers rétegelt borovi fenyőlemezek, a nagy üvegfelületek, a Lumoconcepttel közösen fejlesztett, világító oszlopok mind túlmutatnak a megszokott sémákon, és az élénk, mondhatni váratlan irodaterek éles kontrasztban állnak a kutatók megszokott világával, a szikár, fehér, csempék uralta környezettel.
Kattints a galériára, és tudj meg még több érdekességet!
Cél volt, hogy bent derengős, a külső tér fényeit a teljes irodatérben tompító, visszatükröző felületeket hozzanak létre. Fotó: Csóka Attila Róbert
A türkiz és a korall színek domináns alkalmazása a Turbine színátmenetekkel kialakított arculatát is erősíti. Fotó: Csóka Attila Róbert
Az építészek nem ijedtek meg a falszakaszok mennyiségétől, és akár több tíz méter hosszú felületeken is használtak egyetlen anyagot. Így jöttek létre az íves, alumínium trapézlemez falak. Fotó: Csóka Attila Róbert
A lelátószerű közösségi tér megfelelő helyszín nagyobb megbeszélésekhez, de akár közös meccsnézésekhez is. Az auditórium lelátója a laboratórium tereibe néz, amely így hátteréül szolgál minden céges prezentációnak, események. Fotó: Csóka Attila Róbert
A nyers rétegelt borovi fenyőlemezek alatt egy rejtett, mini kávézósarkot is talál a szemfüles koffeinvadász. Fotó: Csóka Attila Róbert
Nem hiányzik a klasszikus étkező-kávézó sem. Keresgélni nem kell, de a megoldásai ennek sem szokványosak. Fotó: Csóka Attila Róbert
„Szerencsénk volt, hogy a Turbine egy új és kísérletező startup, éppen ezért nyitottak voltak új és kísérletező megoldásokra az első önálló irodaterük kialakítását illetően. Ez számunkra meglepő volt, mert nem ezt szoktuk tapasztalni” – mondja az építész.
Mit csinál a Turbine?
A páciensek egy bizonyos körében a jól működő rákgyógyszerekkel szemben is rezisztencia alakulhat ki, ez a probléma az onkológiai gyógyszerkutatás fontos területe. A Turbine egy olyan, tanuló algoritmussal irányított platformot épít, ami képes az emberi sejtek alapvető, fehérje-fehérje kommunikációs logikáját megtanulva szimulálni azok válaszait a terápiára, így ígéretes gyógyszercélpontokat azonosítani, és a gyógyszerfejlesztés hosszú és kockázatos folyamatát akár az engedélyezésig támogatni. Több tucat validált gyógyszercélpontot azonosítottak már, ezek a többi számítási megközelítés számára láthatatlanok – írtuk nemrégiben, a legforróbb magyar startupok listáján. A cég a 2023-as lista összeállításakor a harmadik legértékesebb magyar startup volt, összesen 11,2 milliárd forint bevont tőkével.
