A londoni ecoLogicStudio dizájnműhelyét 2005-ben alapította két, ott végzett olasz építész. Közös cégük azóta világszerte ismertté vált, de az üzlet és a szépség közül gyakran az utóbbit választják. Marco Poletto építésszel Dublinban beszélgettünk.
„Pont úgy néz ki, mint egy kicsit furcsa tudós vagy egy professzor a laborból” – mondja a lengyel egyetemi tanár, aki teljesen véletlenül penderül ahhoz az asztalhoz, ahol épp az ír gasztronómiával ismerkedek. A fenti benyomás legalább akkora hatással volt rá, mint rám, ezért még egy ideig beszélgetünk az extravagáns brit-olaszról. „Sok építészt ismerek, semmi nem lep meg” – mondom az asztalomnál állónak.
Marco azt vallja, hogy az algák szépek. Fotó: NAARO/ecoLogicStudio
A párbeszéd az EIT Climate-KIC dublini klímakonferenciájának egyik szünetében (egészen konkrétan az ebédszünetében) hangzott el, ahol dr. Karolina Daszyńska-Żygadło egy kísérleti, a városok levegőjét tisztító buszmegállótípusról mesél nekem, majd így kanyarodunk el a nemrégiben színpadon szereplő építész leírásához. A kedves, de találó jellemrajzként ledexterprofesszorozott építész nem más, mint Marco Poletto, aki egy különleges installációt tervezett a konferencia helyszínére. Ahogy hegyesre pedert bajszával, világoskék galléros sötétkék öltönyében a színpadon magyaráz, kezében egy algával, az tényleg parádés –
de a feltűnő megjelenés egy gondolkozó embert és feltűnően innovatív gondolatokat takar.
Fotó: B. ú.
A photo.Synthetica nevű projekt lényege az a 16 panel, amelyet a konferencia helyszínének otthont adó, mérsékelten vonzó Printworks épületére függesztettek a Dublin Castle területén. A homlokzatot tehát pusztán felületként használják, a panelekben pedig egy speciális anyag található, amelyekben (egyébként Corkból származó) algák úszkálnak. A napfény hatására ez növekedni és színeződni kezd, hosszabb távon részt vehet az épület árnyékolásában és bioüzemanyagok gyártásához is alapanyagul szolgálhat. „A konferencián a pénzügyi rendszerek klímabarát átalakításáról van szó. Ennél mi valami kevésbé absztrakt dolgot akartunk, valamit, ami kézzel fogható.”
A photo.Synthetica a dublini Printworks épületén. Foto: NAARO/ecoLogicStudio
A 16 panel egyébként 16 országra, egészen pontosan az üvegházhatású gázok legnagyobb kibocsátóira utal, mivel a szén-dioxid-kereskedelem jelenlegi rendszere Marco szerint (de véleményével nincs egyedül) elég kontraproduktív: a legnagyobb szennyezők megvásárolják az elmaradott országoktól a kvótát, de mindezért nevetségesen kis összeget kell fizetniük, aminek a hatása beláthatatlan. „A probléma az, hogy a természet nem így működik. A hatás sokkal nagyobb abban a környezetben, ahol a szennyezés történik, mivel ezek a rendszerek összekapcsoltak.”
A photo.Synthetica a dublini Printworks épületén. Foto: NAARO/ecoLogicStudio
A céljuk mindezzel nem más, mint a manifesztáció, a figyelemfelkeltés, mert még mindig nagyon sokan nem hisznek az egész folyamatban vagy egyszerűen érdektelenek, nem érzik eléggé a saját életükön a változást. (Kicsit kétkedve nézek, hogy tényleg vannak-e még ilyenek, aztán bevillan egy aznapi sokkoló élmény, hogy többen egy klímakonferencián sem képesek normálisan használni a szelektív gyűjtőt. És akkor még szóba se hoztuk Trumpot.) Azért a humorát nem veszti el, ha a helyzet abszurditását kell leírni:
„Olasz vagyok, számomra persze hogy ez volt az eddigi legjobb londoni nyár. De ez nem normális.”
Marco egyébként 2001-ben, tanulni érkezett az angol fővárosba. Négy évvel később társával, a szintén olasz gyökerekkel rendelkező Claudia Pasquero-val megalapította az ecoLogicStudio nevű műhelyt, amelyet a mai napig ketten vezetnek, de már egy közepes méretű irodává fejlődtek. A londoni és részben innsbrucki székhelyű csapat az építészet, az urban design, a környezettervezés, a városi önfenntartás és az épületekbe integrált természet területén mozog a legotthonosabban. Az elmúlt években teljesen különböző projekteken dolgoztak: megalkották többek között a BioTallin nevű koncepciót, amire nagyon büszkék. Az észt főváros Paljassare nevű félszigetének átalakításáról van szó: a korábbi szovjet katonai bázis szennyezett területének szeretnék megújítani természetes, pontosabban a természetbe ágyazott szűrőrendszerek révén.
Claudia Pasquero és Marco Poletto építészek. Fotó: NAARO/ecoLogicStudio
Az eddigi legnagyobb sikerük alighanem mégsem ez, hanem a milánói EXPO2015-ön feltűnést keltett Urban Algae Canopy volt. Az itt kiállított projekt lényegében egy kísérleti tervük életnagyságú modellje: a terv lényege nem más, mint egy speciális, hálószerű tetőrendszer, amelyben algák találhatóak.
Az Urban Algae Canopy. Látványterv: ecoLogicStudio
A morfológiailag az algákéhoz hasonlítható rendszert egy speciális CNC-hegesztési technológiával állítják össze, ebben kap helyet a dinamikusan áramló vizes közeg, amelyben az algák tenyésznek. Minél erősebb a nap sugárzása, annál erősebb a fotoszintetizáló hatás, ami által az algák transzparenciája csökken, a természetes árnyékolóhatás pedig növekszik. Vagyis: annál több lesz az árnyékos felület, minél inkább szükség van rá.
Az Urban Algae Canopy részlete. Fotó: Domus
Amellett, hogy a tetőrendszer alatt jól használható városi köztereket lehet kialakítani, a hatás számokban is jól mérhető. A milánói expón felállított teljes Urban Algae Canopy egy
négyhektáros erdős terület oxigéntermelő képességével rendelkezett és 150 kilogramm biomassza előállítására alkalmas. Minden egyes nap.
Utóbbinak 60 százaléka egyébként természetes, növényi eredetű fehérjékből áll.
Az Urban Algae Canopy részlete. Fotó: Domus
A koncepció hatását jól tükrözik az 1928-ban alapított, neves olasz építészeti és művészeti magazin, a Domus sorai: „A látszólag valószerűtlen alga kifejezés volt az, amelyről Milánóban a legtöbbet vitatkoztak”.
A stúdió a biodigitális építészet egyik fontos műhelyének tartják világszerte, a fenti rendszert például úgy tervezték, hogy valós időben tudnak beavatkozni a felhasználók, ezzel részben a természetre bízva a folyamatot, részben befolyásolva azt. Ennek ellenére nem a drága megoldások érdeklik őket elsősorban. Amikor arról kérdezem, hogy a hightech vagy az egyszerűen megvalósítható projektek meghatározóak-e inkább számára, Marco a következőt válaszolja:
„Provokatív választ fogok adni. A szépség érdekel”
Az Urban Canopy látványterve madárpesrspektívából a milánói Expón
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy elvetnék az új technológiák használatát, és ezt nemcsak az épületek megvalósítására, a speciális összeállítási módra, az informatikai háttérre vagy a vizet helyettesítő, speciális polimerek kifejlesztésére lehet vonatkoztatni, hanem akár a finanszírozás új modelljeire is (a legkézenfekvőbb példa a crowdfunding). „Természetesen izgatottak vagyunk az új technológiáktól. De ha nincs szépség, úgy az egész nem ér semmit. Számomra az algák gyönyörűek. A fa gyökerei is: talán nem gyönyörűek, de egy rendszer részei. Mindenesetre nem a hightech gépek érdekelnek.”
Hogyan építhetünk olyan városokat, amelyek egyidejűleg fogyasztanak és termelnek energiát? Mi történik a városaink hulladékával? Hogyan alakítható ki interakció a természet és a városépítészet között? Ezek a kérdések sokakat foglalkoztatnak, az ecoLogicStudiónak viszont válaszai is vannak. „Ezek intelligens organizmusok, amelyeket akár az épületeinkre is vihetünk. Ez egy szűrő, egy teljességgel új rendszer. A teljes rendszert az változtatja majd meg, ha ezek az intelligens organizmusok a tárgyainkba lesznek ágyazva, az épületeinkbe vagy a ruháinkba. Az a küldetésünk, hogy ezeket a városokba vigyük, ahol a fogyasztás történik.”
Marco a TED-en is tartott előadást a városi mikrobiológiáról, amelyet itt lehet meghallgatni.
