A futás az elmúlt harminc évben rohamtempóban sodorta el az egészségtudatos városi felső-középosztályt. Én is találtam egy futókört, a Running Latte Clubot, amelynek eseményein nemcsak futnak, hanem utána kávéznak is. Ez egy organikus, a városban gyökeret vert kezdeményezés, ahol a mindennapi emberek a sport ürügyén találhatnak új barátokra, partnerekre, inspirációra és közösségre. A klub létrejöttéről és az alapítók, Környei Viki és Nyári Attila terveiről beszélgettünk amellett, hogy megpróbáltuk megválaszolni: tényleg a futóklub a megoldás az urbánus fiatalság egyedüllétére?
Nemrég újra elkezdtem futni, már amennyire a térdem és a dongalábam engedi. Mondjuk arra, amit én csinálok, a futás szó használata meglehetősen túlzó. Talán még a kocogás is túl erős frázis. Rendszeresen futók az én tempómat inkább erőltetett gyaloglásnak neveznék. Ettől függetlenül kifejezetten jó érzés esténként öt-öt kilométert lebattyogni.
Az instagram-algoritmus jó ütemérzékkel kapta el az új hobbimat, és elém rakott pár posztot a barátaim történeteiből, ahol egy futóklub, a Running Latte club eseményein szaladgálnak, majd kávéznak. A klub alapítóival, Környei Vikivel és Nyári Attilával beszélgettünk.
A városi futás és a sport mint közösségteremtő erő új hullámában a Running Latte – a név zseniális és nem is a ChatGpt találta ki – egy itthon még nem túlzottan elterjedt közösségi élményt kínál Budapesten: egy szabad, könnyed futóklubot, ahol a hangsúly nem az időeredményeken vagy a teljesítménykényszeren, hanem a találkozáson, az emberi kapcsolatokon és a közös élményeken van.
Egy olyan közösségről van szó, amelynek tagjai minden héten összegyűlnek, hogy futással, majd egy kávézóban vagy bárban eltöltött kötetlen idővel kapcsolódjanak egymáshoz. Nincs kötelező tagdíj, nincs elitista megközelítés – a Running Latte organikus, a városban gyökeret vert kezdeményezés, ahol mindennapi emberek a sport ürügyén találhatnak új barátokra, partnerekre, inspirációra és közösségre.
A klub filozófiája egyszerre egyszerű és erős: fussunk együtt, aztán igyunk egy jó kávét! Az ötlet annyira természetesnek hat, hogy sokan elsőre meglepődnek: miért nem jutott ez másoknak hamarabb eszébe? Spoiler: eszébe jutott .
A Running Latte Club megközelítése egyfajta közvetítő a nagyvárosi lét izolációja és az emberek valódi, személyes kapcsolatai között, ám a futókör a közösség erejét kihasználva üzleti vállalkozásként is kezd értelmezhetővé válni.
A Running Latte Club Környei Viki és Nyári Attila közös projektje. Viki már több mint egy évtizede fut hobbi szinten, és a futás számára „annyira természetessé vált, mint a reggeli fogmosás”. Attila designer háttérrel érkezett. Viki adta a szójátékon alapuló nevet – Running + Latte, Running Late stb. –, de Attila kreativitása segített abban, hogy a Running Latte név mögé márkaélmény is kerüljön: egy azonnal felismerhető, játékos „mascot” figurával, barátságos arculattal igyekeznek a klub kötetlenségét hangsúlyozni.
A név Viki érdeme, a futó elviteles kávéspohár köré Attila álmodott brandet.
Futni és kávézni, nem csak profiknak
A Running Latte Club ötlete 2023 novemberében fogant meg, amikor az alapítók Amszterdamban jártak, és szembejött velük egy menő futóklub, amely mögött nem állt nagy sportszergyártó vagy brand, csak egy menő, organikus közösség. Ekkor villant be Vikinek: miért ne lehetne ugyanezt Budapesten is megcsinálni?
Itthon is és a világ sok nagyvárosában léteznek olyan futóklubok, amik a sportteljesítményre fókuszálnak, ezeket jellemzően valamelyik nagy sportmárka szponzorálja, de Vikiék víziója a közösségen és a futás rekreációs erején alapult.
A kezdetek elég szerények voltak, ám hamar beindult a dolog.
A ma már közel 9000 követős Instagram-oldalt 2023 decemberében indították, de az első futás csak 2024. február 3-án volt, ahol még összesen csak ketten voltak jelen Vikin kívül.
Az eddigi növekedés teljesen hirdetés nélkül történt. Az emberek szájról szájra terjesztették a hírt, az Instagramon is organikusan gyűltek a követők, és így a futásokon is egyre többen lettek. „Március közepén volt az a »wow-moment«, amikor elmentem az eseményre, és egyszer csak ott volt húsz vadidegen ember” – meséli Viki. Onnantól szépen növekedett a történet, a nyáron volt olyan eseményük, ahol 130-nál is több ember futott.
Viki és Attila külföldön találkozott az ötlettel, ma már külföldről is sokan érkeznek azért, hogy a Running Latte Club tagjaiként fussanak Budapesten – Fotó: Sebestyén László / Forbes
A klub futásai legtöbbször a város központi hídjai körüli terekről indulnak. Viki a legtöbb futáson ott van (eddig összesen kettőt hagyott ki külföldi nyaralás miatt), mond egy kis köszöntőt, majd elindulnak az előre megbeszélt kávézóhoz vagy bárhoz, az oda vezető úton jellemzően 5-7 kilométeres távot futnak, mindenki a maga tempójában, majd az esemény zárása egy kötetlen kávézás, koktélozás, beszélgetés.
„Fontos, hogy mindenki a saját tempójában tud futni, bármikor csatlakozhat hozzánk a célban, mert jellemzően ott vagyunk még órákig a futás után is.”
A közös futás és az utáni kötetlen rész nagyon jó kohéziós erővel bír, rengeteg barátságot – és (alkalmi) partnereket is – szült már a klub. „Vannak olyanok is, akik itt találtak maguknak utazótársat” – meséli Viki.
A nyári csúcsidő óta jellemzően 50 körüli résztvevő jön el átlagban egy-egy futásukra, de már több mint 2000 ember iratkozott fel a hírlevelükre és a whatsapp csoportjukban is majdnem ugyanennyien vannak. A résztvevők közel negyven százaléka külföldi, van aki életvitelszerűen Budapesten él, de olyan is, aki csak turistaként jön le egy-egy alkalomra, mert a hostel recepciósa ajánlotta neki a Running Lattét, miután ő is volt és jól érezte magát.
„Tényleg a világ minden tájáról jönnek. Volt egy chicagói srác, aki egy hónapig Európában utazgatott, de itt maradt plusz egy hónapot, mert annyira megszerette Budapestet és a Running Lattét.”
Sok személyes sikersztori is van a klubon belül: több olyan résztvevő is akadt már, aki soha nem futott korábban, mostanra viszont félmaratonra, maratonra készül. Vannak, akik a szorongásuk leküzdésében látnak előrelépést a közösség révén. Viki a Kikapcs Alapítvány egyik alapítója – és Amigos alumna –, aki operatívan már nincs benne az alapítvány működésében, de még mindig nagyon hisz a közösség erejében. Ezért is volt számára fontos, hogy a Running Latte elsődlegesen közösség, és csak másodlagosan üzlet legyen.
Futóközösség mint üzlet
A Running Latte alapfilozófiája, hogy a heti két közösségi futás ingyenes és nyitott legyen. Ez a legfontosabb: a klub nem elit sportklub, ezért nem is kér tagdíjat. A Running Latte közössége így is értéket teremt, és ezt a partner kávézók és néhány márka is észrevette már.
A kávézók, bárok legtöbbször örömmel fogadják a 80-100 fős futócsapatot és az általuk generált extra forgalmat. Ezen túl vannak együttműködéseik futó- és szabadidőmárkákkal is. Csináltak már eseményt a HOKA-val, a New Balance-al, az Oakley-val és az Oatly-val is.
Vikiék célja, hogy nem csak egy molinót raknak ki a célban és kész, hanem próbálnak kreatív programokkal, megoldásokkal előállni a márkák számára. „Az Oatly-val olyan programot találtunk ki, hogy időmérő futás volt, és a leggyorsabb befutó megkapta a testsúlyát Oatly-ban, majd napközbeni bulit tartottunk Budán dj-vel és proseccóval. Az Oakley a mikulás-napi futásunkat szponzorálta, itt volt egy Mikulásnak öltözött futónk, akit el kellett kapni, és akinek először sikerült, Oakley ajándékcsomagot kapott, benne egy tök menő szemüveggel.”
Vikiék nemrég útjára indították az RLC Plus-t is, ami egy előfizetéses tagság azoknak a klubrajongóknak, akik komolyabban szeretnék venni a futást. „Van egy új-zélandi edzőnk, aki hivatalos licencelt trainer, vele indítottuk el az RLC Plus-t.
Itt havi 8500 forintért lehet csatlakozni, és cserébe vezetett extra edzésekre lehet járni. Az edző segít maraton-edzéstervben, valamint a tagok kedvezményeket kaphatnak a Running Latte Club brandelt ruháiból is”
Az RLC Plus-szal Viki és Attila terve az, hogy kiterjesztik vállalati partnerek számára, akik dolgozói jólét-programjaikba illeszthetik ezt az ajánlatot. A már említett merch is jól megy, eddig két limitált szériát dobtak piacra, és a jövőben is tervezik ezek periodikus ismétlését. A cél nem az azonnali nagy profit, hanem a hitelesség és a közösség értékeinek megőrzése.
Viki és Attila a Running Latte Clubról hosszú távon gondolkodik: lassan, organikusan akarják növelni a bevételeket anélkül, hogy a lényeg elveszne.
Meghagynák az organikus közösségi élményt, de létezik a klub fenntarthatóságát biztosító üzleti modell is. – Fotó: Sebestyén László / Forbes
Most akkor nem is kell már Tinder?!
Ma sok városban paradox helyzet áll fenn: több millió ember él egymás mellett, mégis könnyű elszigetelődni, elszakadni az emberi kapcsolatoktól. A Running Latte ebbe a térbe robog be, és a futáson keresztül kínál kapcsolódási lehetőséget hasonszőrű emberek számára. Az újonnan érkezők, gyakran egyedül jönnek, sokan izgulnak is kicsit, ezt Vikiék onnan tudják, hogy sokan írnak nekik az első alkalom előtt ezzel kapcsolatban Instán. De legtöbbször a következő üzenetben már arról írnak, hogy teljesen felszabadultan távoztak a futásról és már alig várják, hogy újra jöhessenek.
A futás oldja a feszültséget, a kávé vagy a sör a végén segít a kötetlen beszélgetésben. Van valami euforikus az együtt izzadásban…
A testedzés természetes kapcsolódási pont lehet különböző hátterű emberek között. A klubban nem számít a kor, a végzettség vagy a munkád – mindenki futó, mindenki ember, és mindenki tud valami közös témát találni. „Volt már, hogy lejött egy egyetemi tanár, akinek a diákjai ismerték már a klubot, és ők mondták neki, hogy: »ha futnék, ide járnék futni.« Ez a generációs, kulturális mix hihetetlenül jó.”
A Running Latte Club az új Tinder? – kérdeztem Vikiéktől. A válasz ennél összetettebb. A Running Latte Club elsődleges célja a közösség, a közös sport és a jó hangulat, nem a párkeresés. A közeg viszont alkalmas találkozási pont, ahol természetesen kialakulhatnak románcok. De miért is lenne ez probléma?
„A New York Times is írt arról, hogy a futóklubok új randiplatformokká válhatnak. De mi nem mondjuk senkinek, hogy jöjjön ide párt keresni. Egyszerűen adott a közös pont: futás, kávé, laza beszélgetés. Innen már maguktól alakulnak a dolgok.”
Nincs kényszer, nincs nyomás, nincs „match” funkció. Az emberek valódi élethelyzetben, közös aktivitásban ismerkednek egymással, ettől lesz az egész spontán, nem erőltetett. Ha ebből barátság vagy szerelem születik, az csak a közösség erejét és természetességét bizonyítja, nem a klub tudatos párkereső szándékát.
Nyárig már tele a naptár
A Running Latte Club elég inspiráló első éve még csak a kezdet. Viki és Attila több hónapra előre terveznek eseményeket, tavasz végéig már be is telt az eseménynaptár. Tárgyalnak új partnerekkel, sőt, a beszélgetés során felmerültek olyan – egyelőre távoli – vízióik is, hogy idővel akár turisztikai vonzerővé, futófesztivállá fejlődhet a dolog.
Külföldön – mint említettük – van példa rá, hogy nagy sportmárkák állnak be egy közösségi futóklub mögé, professzionálisabb eseményeket, kampányokat, akár saját márkás felszereléseket kínálva. Vikiék ezt sem zárják ki pár éven belül, de akkor is a közösségen maradna a hangsúly és semmiképp sem vinnék el elitista irányba.
„A nagy sportmárkák is felismerték, hogy a futás nem csak a hobbi-atléták kiváltsága.”
Azok az új futócipőmárkák, mint a Hoka, a Brooks, vagy akár a New Balance is arra összpontosítja marketing tevékenységeit, hogy kényelmes, sokoldalú, vagány cipőket gyártsanak, amikben amúgy futni is lehet, de menő lehetsz benne a boltban is.
A Running Latte Club egyedisége abban rejlik, hogy míg a digitális platformok korában minden a virtuális térben zajlik, addig ők a való élet, a személyes találkozások felé terelik tagjaikat, mert ebben hisznek. Egy ilyen közösség fennmaradásában a legnagyobb kihívás az arányok megőrzése: a közösség, a hitelesség fenntartása, ugyanakkor olyan üzleti modellek kialakítása, amelyek hosszú távon is biztosítják a klub jövőjét.
Valószínűsíthető persze, hogy egyre több hasonló kezdeményezés bukkan majd fel Magyarországon is, de a Running Latte Club úttörőnek számít: megmutatja, hogy a sport, a kávé és a beszélgetés triumvirátusa a legtermészetesebb módja lehet a közösségépítésnek a 21. század városi fiataljai számára.
