Milorad Krstić merészet lépett. A lassan harminc éve Magyarországon élő művész a festővásznat mozivászonra cserélte, Botticelli Vénuszát őrjöngő fojtogatóvá, Velázquez infásnőjét mohó kannibállá tette. A harcias festmények akár Oscar-díjat is hozhatnak az ügyvédből lett festőnek.
A hatéves Mika élete második festménye egy ökröt ábrázolt. A kisfiú lelkesen pingálta fel az állatot a dornberki otthonuk konyhafalára az 1950-es évek végén. Mikor édesanyja felfedezte a korai Krstić-klasszikust, kiabálni kezdett, amiért gyermeke nemes egyszerűséggel festővászonnak használta az alapvetően főzésre és étkezésre való helyiség falát. Fél óra múlva a kisfiú kihallgatta anyukája és az áthívott szomszédasszony beszélgetését. A büszke mama lelkesen mutogatta fia művét, amit harminc perce még annyira szidott.
Milorad Krstić ekkor értette meg, hogy a művészet az az erő, mely minden emberre hatással van.
2018-ban a Puskin moziban a közönség lelkesen nézi a művész első egész estét filmjét, a Ruben Brandt, a gyűjtőt. Milorad nyolc éven keresztül formált mozgóképével megint elérte azt, amit egykor spontán felmázolt gyerekrajzával: reakciókat és érzelmeket. A film senkit sem hagy hidegen: van, aki elkerekedett szemekkel mustrálja az eredményt és néha hüledezve tátog, mások elismerősen bólogatnak és hümmögnek.
A szlovén származású festőművész nagy utat tett meg. A családilag népszerű ökörrajz után először a magyar művészszcéna tagjait hódította meg, napjainkban pedig a világ filmkedvelőit.
fotó: Orbital Strangers
„Minden nap rajzolok valamit” – mondja Milorad, miközben apró stúdiójában lelkesen mutatja a varsói Marriott szállodában készült skicceit. A művész önmagát még mindig festőnek tartja, aki néha más felé is kikacsint, de élete fókuszában továbbra is a vászon és az ecset áll. Állítása szerint naponta tizenkét órákat rajzol vagy fest, de van, hogy még több időt képes az alkotással tölteni. A művész lakása saját bevallása szerint tükrözi állandó alkotási kényszerét, a vázlatoktól és festményektől gyakorlatilag már lépni sem lehet.
„Van egy tornagyakorlat, amiben fel kellene emelnem a lábam, de nem találtam szabad falfelületet” – meséli az otthonukban uralkodó festménycunamiról a festő felesége, Radmila is.
A magazin cikkéből további részletek is kiderülnek Krstić kalandos életéről és munkásságáról, de fény derül a művész első rajzára is.
Lapozz bele a decemberi Forbesba!
