A LAB5 architects csapata tájépítészekkel együtt véget vetne a sarokban hervadozó pálmafák korszakának. Nézd meg jól ezt a munkahelyet, ilyen lehet az irodák jövője.
Általános iskola elején megtanultuk, hogy a növényeknek alapesetben két dologra, fényre és vízre szüksége van a túléléshez. Na, ehhez képest tegye föl a kezét,
aki látott már a munkahely módszeresen legsötétebb sarkába tett, hónapok óta szárazon tengődő pálmát.
Ugye, ugye. A statisztika tehát azt mutatja, hogy a portás-asszisztens-titkárnő hármasára bízott szegény IKEA-növények életciklusa drasztikusan rövid. Pedig ezt nem érdemlik meg: egyre több környezetpszichológiai kutatás foglalkozik azzal, hogy mennyire jó hatással vannak a hétköznapjainkra, a társas kapcsolatainkra és – ami a cégvezetést feltehetőleg még ennél is jobban érdekli – a munkánkra. Amikor ezeket a sorokat írom például, a mellettem zöldellő pálma (vagy mi) helyesel.
Nem csoda, hogy az irodák belsőépítészete is az úgynevezett biofilikus dizájn irányába mozdult el az elmúlt időszakban. Bár ez a fogalom irtó jól hangzik és konferenciákon (meg ártárgyaláskor) is ügyesen lehet vele dobálózni, nem feltétlenül kell radikális újdonságokra gondolni. A lényege röviden az, hogy a növényeken nem mint egy kötelező dizájnelem, utólag helyezzük el egy arra tökéletlen alkalmatlan sarokban, hanem az egész tervezés során figyelembe veszik a jelenlétüket, a telepítést pedig lehetőleg nem cserepekben, hanem alkalmasabb közegben végzik. Ez a nem túl tudományos definíció igaz a Skanska új budapesti irodájára is.
A svéd ingatlanfejlesztő cég rendszeresen költözik, mindig a saját maguk által újonnan fejlesztett irodaházakban vetik meg a lábukat néhány évre. Ezúttal a Váci úton, a Nordic Light nevű irodaház második ütemében felépült tömbjében, a 3. emeleten. A cég nemcsak emiatt különleges. Amikor például a zárható munkahelyi szekrények mintáit mutatták meg nekik az építészek, ők
először furcsán néztek, majd visszakérdeztek: miért kéne a szekrényeket bezárni?
– meséli Dobos András, a LAB5 Architects építésze.
A 3. emelet egy részét elfoglaló iroda közel 500 négyzetméteren helyezkedik el. Az összes funkció kikerült a homlokzati részre. A középen található területet nem választották el gipszkarton falakkal a nagyobb térhatás érdekében. Középen egy nagy, dobogószerű rész jött létre (a kép bal szélén látszik), ez éppúgy alkalmas egy kis délutáni pihenésre, olvasgatásra, mint a heti találkozók megtartására. Fotó: Batár Zsolt
Már a cikk-cakkos vezetésű bejárati résznél érezhető, hogy nem egy szokványos irodában járunk. Álmennyezet sem mindenhol épült, a fejünk felett minden látható, így olcsóbb és izgalmasabb is. „Miért ne mutatnánk meg? Ti építettétek!” – mondta Dobos András a tárgyalás megfelelő szakaszában. Fotó: Batár Zsolt
A növények gyökérzónája az álpadlóba süllyesztve kapott helyet. Fotó: Batár Zsolt
A tervezést, a növények kiválasztását és a telepítést is tájépítészekkel együtt végezték. Nem akármelyik faj viseli el az állandó 20 fokot, azt, hogy nincs tél és ezzel együtt nyugalmi periódus, ezt az itthoni őshonos növények például nem bírják. Ez egy kísérlet is egyben, de az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján úgy néz ki, hogy a dolog működik, a növények fejlődnek, új hajtások jelentek meg. Fotó: Batár Zsolt
Sok ilyet láttunk már – mondja Dobos András arról, hogy a megbízók először egy szimpla zöldfalat akartak. Ez a rendszer, amit tájépítészekkel közösen találtak ki, ennél azért komplexebb, növényekkel, kisebb fákkal, sziklákkal. Annyira azonban mégsem bonyolult, hogy tízmilliókba kerülne. Fotó: Batár Zsolt
