Nincs eredendő kötődése a gasztróhoz, a mai napig nem tanult főzni, és hétéves működése alatt öt évig nem keresett vele pénzt, mégis a hazai, koncepcionális vendéglátós szcéna egyik legelismertebb márkája az övé. Tenner Benjámin és a minden kihegyezett érzékszervet pontosan célzó Konyhakör most már valójában egy hat lábon álló cég, igazi, kézzel fogható japán kaja-kocsmával a VIII. kerületben.
Hangos magyarok egy
romkocsmaszerűségben, ami csupasz téglafalaival Berlint hozza, a
hatvanas-hetvenes évekből maradt vegyes kerámiáival a magyar retrót – Zsolnay,
ipari, lagzis tányér, Gorka Géza-vázák –, miközben
példaképe a londoni Bone Daddies és a bécsi Mochi. A kínálata meg a japán
kocsmáké. Kacsa ramen, sajtos rántott csirke, és olyan snackek, mint a
savanyított fürjtojás vagy a sült malacfül, olyan sakéhoz, amit a csurig
töltött pohárból úgy ildomos kiinni, hogy nem emeljük fel. A nyitás után pár
héttel nem egyszerűen telt ház van: a vendégek a lambéria párkányára tett
tányérjaik fölé is örömmel görnyednek mindenféle bárszékekről, az irodának
kialakított kis sarokból is vendégasztal lesz, miközben többeket elküldenek,
tényleg nincs több hely.
Mindez a VIII.
kerületben, a Patyolat kopott vasajtaja mögötti hátsó épületben, egy mindössze
kétmillió forintból nyitott bisztróban, ahol az egyik tulaj anyja varrta a
függönyt, míg a másik tulaj otthonról hozta a régebben piacokon begyűjtött
étkészleteket. Eklektikus – vagy stílszerűen: vabi-szabi –, de összeáll.
Asztalt mindenesetre foglalni kell, amikor épp nyitva tarthatnak.
