Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

A legkisebb osztrák borvidék London és Japán után a magyar piacon is megjelenik

Ausztria legkisebb borvidéke szinte épp hogy csak visszanyerte önálló státuszát, hónapról hónapra közelebb kerül ahhoz, hogy megmutassa, bizonyos szempontból többet tud szomszédainál. A magyar határ mellett fekvő Eisenberg, vagyis a Vashegy egyik kiemelkedő borászata, a bio Groszer Wein London és Japán után ebben a hónapban a magyar piacon is elindul.

Nemrég az osztrák borászati hivatal érdekes kísérletet végzett. Összehasonlította a magyar határral szomszédos Burgenland négy borvidékének minőségi borait ásványianyag-tartalmuk szempontjából. Az eredmény meglepő volt: a legkisebb, 1986 és 2010 között évig önállóan nem is létező osztrák borvidék grafikonjai messze lehagyták a többit kálcium, kálium, foszfor és nátrium vetületében. A kutatási eredményt persze nem tömegek, csak a szakma értékelte nagyra, ez mégis löketet adott valami megkapóan újhoz. Ahhoz, hogy az apró Eisenbergen, vagyis a Vashegyen új időszámítás kezdődjön.

Ebben az új időszámításban, magán a Vashegyen állva a lendület már most látszik a környező szőlősorokon. Alattunk tüchtig osztrák falu és kis borospincés házai, szemben a Jáki templom, balra a Somló-hegy, jobbra Szlovénia, és még Horvátország is közelebb van, mint Bécs. A poharunkban meg egy remekül elkészített, többrétegű, feszes kékfrankos. Utóbbiról mondjuk azt gondolhatnánk, Ausztria- és világszerte alap ma már a kimagasló, vagy legalábbis a jó minőség, de valójában a Vashegyen nagy szó.

Innen Horvátországig látunk (Fotó: Zombori András)

Ez a vidék lényegében mindig is a víkendházak és a hobbista borászok játszótere volt – szó szerint, eléggé erodálták közben a talajt –, egyszerű borokat készítettek, amiket a Buschenschankban, a fogadóban inni lehetett az osztrák-magyar fúziós ételek mellé.

Ebből a környezetileg és gazdaságilag sem fenntartható állapotból a helyi gazdák a 90-es években az összefogás felé mozdultak: néhányan összeálltak egy egyfajta egyesületbe, és közösen kezdtek bort készíteni. De ahogy az lenni szokott, valójában annyi felé evezték a közös hajót, ahányan rajta ültek, magyarul mindenki mást akart közülük, amíg aztán végleg össze nem vesztek. „Feloldhatatlan ellentétek alakultak ki köztük, akkor kerestek meg engem, hogy segítsek” – meséli Matthias Krön a gazdák által létrehozott borászatban. – Addig főleg csak családi borászatokkal foglalkoztam, de 2011-ben igent mondtam. Megvásároltam a birtokot.”

A kis házak, alattuk borospincékkel, ma a régió kulturális örökségének részei (Fotó: Zombori András)

Herr Krön mesél, miközben felterel a kóstolóterembe, és kifogástalan eleganciával, szinte láthatatlan gesztusokkal elindítja a kóstolót. Az angolja megüti az anyanyelvi szintet, ahogy a borokről és a vidékről beszél, bár ő maga sem kevésbé érdekes.

Az 50 éves salzburgi a kínai kultúra, történelem és filozófia nagy tudója, aki Taipei és New York mellett Bécsben tanult, ma is a fővárosban él ázsiai feleségével és gyermekeivel. Borbirtokra való tőkére viszont nem sinológusként tett szert, hanem mint a Mona Naturprodukte, Ausztria egyik legjelentősebb növényitej-előállítójának alapító tulajdonosa, majd mint a nemzetközi Mona Group társtulajdonosa és CEO-ja – utóbbi adja Európa növényi alapú tejtermékeinek 10 százalékát. Krön, miközben 2011-ben borászatot vásárolt, lemondott a cégvezetésről, de tulajdonrészét megtartotta, ahogy az osztrák szója szövetség, és a nemzetközi Danube Soya Association elnöki tisztségét is, így harcol a gmo-mentes szójatermésztésért.

És a fenntarthatóságot választotta a borászatban is: a 21 hektáros Groszer Wein jelentős része ma már bio. Ebben szerepet játszott Marcus Bach is, a németországi borászcsalád fia, aki Ausztriában tanulta a szakmát, amikor az „egyesületi” borászatnak kezdett dolgozni, majd Krönnel egy időben, mellette kisebb részben tulajdont szerezett a cégben. „A 2011 óta eltelt néhány év egy felfedezőút volt, közben hibáztunk és fejlődtünk.” A két tulajdonos felváltva beszél arról, hogy „a lehető legtermészetesebb és tisztább” borkészítés, és így a bioművelés számukra nem volt kérdés, ahogy az sem, hogy a kékfrankossal szeretnének kiemelten foglalkozni.

Az 500 hektáros borvidék 200 hektárján kékfrankos terem (Fotó: Zombori András)

A bio művelést 2010 óta az osztrák állam kiemelten ösztönzi és támogatja, utóbbi is adja magát: a mindössze 500 hektáros borvidéknek majdnem felét ma már a kékfrankos ültetvények teszik ki; az egyetlen erdetvédett bora, az Eisenberg DAC Klassik és az Eisenberg DAC Reserve kizárólag 100 százalékban ebből a fajtából készülhet (utóbbi későbbi szüretet, hosszabb érlelést és hosszabb életű borokat jelent).

„Az összes eredettvédett Eisenberget végigkóstoltam vakon, egy tetszett, ez. Azonnal eldöntöttem, hogy foglalkozni akarok velük” – meséli a Groszer Wein Szapáry területről származó reserve-jéről Kató András, a kizárólag természetközeli, többnyire organikus vagy bio borokat forgalmazó Terroir Club vezetője.

„[Ezen a borvidéken] történelmileg többet voltunk magyar területen, mint osztrákon. De az idea lényege nem a nemzetiség, a jövőre európaiként gondolunk” – reflektál Krön.

Matthias Krön és Kató András rögtön megtalálták a közös hangot (Fotó: Zombori András)

András láthatólag megtalálta az összhangot Matthiasszal és Marcusszal, kedélyesen átbeszélgetik a kóstolót, majd a Terroir Club és néhány magyar sommelier tiszteletére tartott borvacsorát, az üzleti kapcsolatuk pedig már fix: a Groszer Wein novemberben megjelenik a magyar piacon, elsőként az Eisenberg borvidékről. Boraikat maga a tulajdonos-borász Marcus mutatja be Budapesten szombaton a Mitiszol Fesztiválon, de én is ajánlok párat.

Pet nat 2017

„Pet nat is always a good idea to start” – vagyis a pet nat mindig jó ötlet kezdésnek, mondja Matthias Krön és tökéletesen igaza van. Ezzel együtt az az aktuális kedvenc pet natom, vagyis (némileg archaikus módon készülő) pezsgőm. Olyan, mint az igazi friss, házi málnaszörp szódával. Van benne kis maradékcukor (7 g), de remekül ellensúlyozza a sav (6,8 g) – tökéletes nyári frissítő, elképesztő módon itatja magát.

Marcus Bach, a társtulajdonos borász családja németországi borászatát adta fel Eisenbergért (Fotó: Zombori András)

Röslerből készítik; ez egy sötét színt adó fajta, a vörösborokhoz a színe miatt adták korábban. „Azt mondhatom, hogy pet natként is elég jól működik” – mondja Marcus. „Nincs degorzsálva, ezért vannak élesztős ízjegyei. Az éttermek is szeretik – ahogy a pet natot, a kenyeret is az étkezések elején szokták kínálni, így még inkább összehasonlíthatók az élesztős jegyek” – teszi hozzá Matthias. (5999 Ft)

Eisenberg DAC Blaufränkisch 2017

„Ami Vaskeresztest illeti, ez inkább az alsóbb területekről való. Alap vörösbornak szánjuk – acélban erjedt, és többnyire abban érett –, sushi és szójaszósz mellé adják Japánban, a londoni indiai éttermekben pedig csípős ételekhez” – magyarázza Matthias, aki a borkereskedelemben is bevetette már ázsiai kapcsolatait.

A korty gyümölcsös, lédús erdei bogyós és érett meggyes, fekete cseresznyés, a tannintartalma pedig alacsony, úgyhogy a vaskosabb szószok és az enyhén csípős, sóhangsúlyos ételek mellett tényleg jól mutat, bár errefelé inkább tennénk kacsához, libához, mint sushi mellé. (3999 Ft)

Eisenberg DAC Reserve 2015, Szapáry dűlő

A bor, ami meggyőzte a magyar kereskedőt – és nem a magyarok körében jól ismert Szapáry név miatt.

Illatban gyümölcsös, céklás és földes jegyek tűnnek fel először, összhangban a korttyal. Szép savak, magasan a sav-tannin egyensúly, cassis. Lédús gyümölcsösség, meggy, meggymag, hosszú korty. Összehúzza a szájat – négyévesen is fiatal bor, hosszú élet vár rá, érdemes érlelni. Zsíros kacsához, libához kiváló. (11 999 Ft)

A Groszer Wein neve és címkéi a francia grand vin-knak mutatnak fricskát (Fotó: Zombori András)

Eisenberg DAC Reserve 2011, Szapáry dűlő

„Neoklasszikus” – Matthias Krön nem szereti a „natural” szót, ezt használja helyette.

Ez már sokkal szebb, harmonikusabb, érettebb bor az előzőnél. Az életkorából tehát arra következtethetünk, hogy nyolc évet simán érdemes lesz érlelni a Groszer Wein nagy vörösborait, ugyanakkor 2011 a birtokvásárlás éve volt, az útkeresés legeleje. Ha már abból az évből ilyen tételt tudott felmutatni Marcus és Matthias, én velük maradok a jövőben is.

Hossz, intenzitás, kirobbanó gyümölcsösség, és ebben a tételben már a koncentráltság, harmónia is megjelennek. Magas extrakt, nagy test, nagy bor. Csoki, csokilikőr, konyakmeggy, hosszú, hosszú korty. Jó.

 

"Az üzlet üzleti része sosem érdekelt igazán"

Hugh Hefner, a Playboy magazin alapítója