Vidéki gazdálkodócsaládba született és 17 évnyi világkörüli kaland után (amibe belefért két hónap a Gates házaspárnál is) azért tért haza Magyarországra, hogy bebizonyítsa: a magyar húsárúnál nincs jobb a világon. Ivánácz Gábor Margit körúti üzletében igazán most indul az időszámítás.
„Olyan magyar céget akartam, ami megállja helyét az európai piacon” – magyarázza zakóban, elegáns budai üzletében Ivánácz Gábor. Előttem modern terítésen pár kóstolófalat, tőlünk jobbra fehér és arany színekkel teli húspult, a falakon díjak – például az Év Fiatal Vállalkozója-oklevél és vállalkozói ösztöndíj Japánba –, elismerések, kedves üzenetek a Gates házaspártól, Dr. Dretől és Allen Hughes producertől. „Én így képzelek el egy hentesüzletet Magyarországon. Középszerűből van sok, az enyém egy újragondolt termék, rendkívül magas hústartalommal. De a konstans magas minőség itthon még nem alapvetés – az első évet húszmillió forint mínusszal zártam.”
A ma 38 éves Ivánácz Gábor vidéki gazdálkodócsaládban nőtt fel – az állattartással járó, és feldolgozásukhoz kapcsolódó munkák mindennaposak voltak. Tinédzserként viszont nem vonzotta ez a létforma, és egy édesapjával való veszekedés után tanulni indult Pécsre, aztán Anglia felé. Szűk három évvel később már bárt vezetett a Chelsea stadionjában, aztán gastropubot, majd négy évre a Holland Antillákra költözött, hogy egy Sint Maarten-i night club VIP részlegét irányítsa. Onnan francia barátnője Dél-Afrikába csábította, ahol borokról tanult.
„Ha szakítok egy nővel, mindig más kontinensre költözöm” – meséli mosolyogva, hogy került vissza London egyik Michelin-csillagos éttermébe, és hogyan lett aztán „befolyásos, számunkra felfoghatatlan vagyonnal rendelkező arab és orosz” családok komornyikja. A legjobb francia pezsgőket és borokat, és persze a legfinomabb ételeket kutatta fel nekik, hogy amíg a világ legdrágább jachtjainak valamelyikén az időt töltik, kulináris vonalon is utazhassanak. Gábor így találkozott a Gates házaspárral is, két hónapot töltött velük, meséli lelkesen, és később videókat is mutat volt munkahelyeiről, a luxushajókról.
Ivánácz Gábor saját üzletében (Fotó: Orbital Strangers)
Gábor a 2010-es évek elején jött haza, és arra jutott, hogy füstölt húsárúban alapvetően verhetetlen lenne a magyar, ha többen készítenék jól. Elkezdte felfrissíteni családi kapcsolatait a termelőkkel, és 2014-ben létrehozta a Venison Gusto márkát.
„Különböző országok séfjeivel kóstoltam, közben tizenegy különböző céggel kíséreltük meg a bérgyártást. Ugyanannyi energia felépíteni egy jó üzletet, mint egy rosszat” – mondja.
Két és fél évvel ezelőtt az Ízgyűjtő Kft. mellett tette le a voksát, azóta Békéscsabán készülnek a Venison Gusto szalámik, kolbászok és a szarvassonka.
„Az alapanyagért én felelek. Csak magyar lehet, vadon élő és ridegen tartott állatokat dolgozunk fel” – mondja Gábor. Vadászott szarvas, őz, vaddisznó, valamint vízibivaly és szürkemarha húsokkal dolgozik, az állatokat nemzeti parkoktól szerzi be. A termékek csomagolásán egy sorban elférnek az összetevők: natúr, paprikás és csípős verziók készülnek, de még utóbbiban is visszafogott a fűszerezés, mert az a cél, hogy érvényesüljön a minőségi alapanyag eredeti íze. Én is megkóstolom őket: enyhén füstös (csak bükkfa jöhet szóba), finoman sós, komplex ízű és a megszokotthoz képest kevésbé zsíros termékek, különlegesek.
„Ritka, hogy ilyen alapanyagokból készül termék, de ebben a kiszerelésben és ilyen minőségben a Venison Gusto egyedülálló” – mondja Turóczky Edit, az Ízgyűjtő Kft. tulajdonosa.
A végeredményhez nagyban hozzájárul az az elkészítési módszer és számítógép-vezérelt technológia, ami az év minden napján nagy mennyiségben és kiváló minőségben képes tartósítószer-mentes, házi minőségű kolbászokat gyártani.
A Venison Gusto termékeivel a bezárások előtt dolgozott már a Michelin-csillagos budapesti Babel étterem, és olyan fine dining helyek mint a Kollázs, a Pierrot és a Kreinbacher-birtok étterme. Előfordul, hogy egy-egy magyarnak ezek túl száraz vagy túl drága alapanyagok, és a gyengébb minőséghez, erősebb fűszerezéshez, akár ízfokozókhoz és gyorsérleléshez szokott magyar szájnak és pénztárcának sem felelnek meg a 2750 és 3450 forint között mozgó szalámik (250 gramm), ezért ma már a prémium szalámik mellett kolbásztermékük is van.
Őz, szarvas, vaddisznó, vízi bivaly, szürkemarha (Fotó: Orbital Strangers)
„Itthon nehéz ebből megélni, az exportra nagy szükségünk van, a Covid előtt ötven–hatvan százalék volt ennek aránya, most három százalék” – mondja Gábor. Ami az exportot illeti: a jachtok továbbra is lelőhelyei Gábor nyomainak, a sertés nélkül készülő termékek pedig főleg olyan helyeken kelendők, ahol sok, a sertést vallási okokból mellőző fogyasztó fordul meg.
Edit szerint viszont itthon már a járvány ellenére is „egyértelműen igény van a minőségi termékekre, az emberek szívesebben vesznek kevesebbet, de jobbat”. Szerinte inkább a bevásárlás helyére van hatással a járvány, a korlátozások alatt a multinacionális láncok mennek, a lazítások idején pedig felfut a szakboltok, kisboltok forgalma.
Gábor is akkor döntött a végleges hazaköltözés és a bolt mellett, amikor Európában is kirobbant a világjárvány, a 2020. nyári lazítás idejére ki is nyitotta üzletét a Margit körúton. A dolog alapvetően bejött, miután a Cápák között című tévéműsorban is szerepelt mint vállalkozó, számos cikk megjelent kalandos életéről, és a forgalom is felpörgött valamelyest. De Gábor hozzáteszi:
„Egy szalámi csak akkor van eladva, ha a vevő hazament, és miután megette, visszajött egy másodikért.”
„Mostanáig körülbelül nyolcvan millió forintot tettem bele. Szeretem csinálni, és szeretném, hogy ez a cég nagyon sokat érjen el, és hogy hozzáadjon a magyar termékek hírnevéhez.” A 2020-as év végét negyven millió forintos bevétellel zárta, az utolsó hónapokban már pozitívba fordult mérlege. Idén év eleje óta hat tonna terméket gyártatott, 2021-re százmilliós forgalmat vár – mivel korábban félig külföldről irányította a márka életét, tavaly pedig keresztbe tett neki a járvány, 2021-ben indítja igazán időszámítását.
