A borturizmus nagy előnye, hogy szólhat a pihenésről, de éppen annyira lehet gasztro- vagy borkultúra-túra is, sőt, lehet sportélmény, ha tekerünk vagy aktívan dűlőket mászunk közben. Mutatjuk, ezen a nyáron mely európai borvidékeket érdemes bevenni!
Champagne, Franciaország
Champagne mára megbarátkozott az UNESCO-státusszal (lassan 2 éve, hogy megkapták), de kicsit talán még mindig inkább pezsgő-, mint turistaparadicsom. Nem az olcsó úticélok egyike, cserébe életre szóló élmény. Érdemes legalább egy hosszú hétvégét szánni rá, és Reimsből (ejtsd: rensz) kiindulva felfedezni. A város, amely ezer éven át 33 francia király koronázásának színhelye volt, ma gasztroturisták tömegeit is vonzza. Természetesen a katedrálisa mellett főleg azért, mert olyan maisonök otthona, mint a Taittinger, a Veuve-Clicquot, a Ruinart, a Krug, a Roederer vagy a Mumm.
Érdemes becsatlakozni egy szervezett körútra egy napra, mert csoportosan olcsóbban és kényelmesebben fedezhetjük fel a legnívósabb pezsgőházakat. Egy champagne-i körutazás szóljon arról, hogy megértjük, milyen hosszadalmas és bonyolult módon készülnek a világ legértékesebb pezsgői, és hogy végre átlátjuk, miért olyan értékesek. Ezután jöhet a pezsgőbb Epernay, és a borvidék főutcája, az Avenue de Champagne. Az éttermek, kávézók és bárok mellett itt is találunk majd néhány nagy nevet: Moët & Chandon, Mercier, Pol Roger, Boizel, Perrier-Jouët… Már kívülről is élmény látni őket.
Akit a kisebb butikborászatok, a szőlőt biztosító kisebb piaci szereplők és az organikus pezsgők is érdekelnek, azoknak ajánljuk a BK Wine szervezett útjait. Egyébként pedig
ne riadj vissza olyan pezsgő-étel párosításoktól, mint a reims-i pástétom, a troyes-i andouille (fűszeres füstölt kolbász), vagy a mustáros rántott disznóláb. Hidd el, jó lesz!
Loire-völgy, Franciaország
A Bibendum az angliai éttermek és bárok legfontosabb borimportőre, azt jósolja, hogy ez az év a Loire-menti borokról fog szólni. A kastélyokkal tarkított Loire-völgy hatalmas kiterjedésű, és a sok-sok vízfolyás által kialakított mezoklímáknak hála, ezerféle terroir-t kóstolhatunk itt meg. A ropogós, könnyű muskotályok mellett vaskos epres rozék és gyümölcsös vörösök is várják itt a megfáradt kirándulókat, nem kevésbé a legendás katedrálisok és kolostorok. Ezen belül található a még mindig nagy divatját élő acélos sauvignon blanc európai otthona is, Sancerre (ejtsd: szanszer).
Ha csak pár napot szánsz az utazásra, indulj Sancerre-ből (amely már egy Michelin-csillagos éttermet is fel tud mutatni). Ez után Vouvray-ben (vuvre) akár tíz éves chenin blanc-okat is találhatsz remek formában, de Chinonba (sinon) már sokan inkább a vörös cabernet franc-ok miatt szokás elutazni. Ajánlott pincészetek: Domaine Henri Bourgeois (Sancerre), Le Clos du Tue-Boeuf (Touraine), Domaine de la Noblaie (Chinon), Domaine Vigneau-Chevreau (Vouvray), Domaine de la Paleine (Saumur).
Ami a konyhát illeti, a völgynek talán nincsenek kiforrott, egységes jellemzői, van viszont rengeteg nagyon finom és magas minőségű alapanyaga és vadhúsa. Ne hagyd ki helyi kecskesajtot, a szinte nyers crottin de Chavignolt, se a vadból készült rillette-eket és a rillonokat.
Aztán szállj vízre a régió jellegzetes, lapos fenekű fa hajóinak (toue) egyikén.
Chianti, Olaszország
Toszkána, Olaszország
A dél-olaszok azt mondják, maga Toszkána is olyan mint egy nagyszerű palack bor: szeretettel készült, nagy odafigyelés mellett fejlődött, és minél többet nézegetjük, kóstolgatjuk, annál jobban szeretjük. Ez eléggé érzelmes, de azzal egyetértünk, hogy ezt a régiót nem lehet megunni.
Toszkána többet is jegyez a leghíresebb olasz eredetvédett bortípusok közül, onnan származik például a Brunello di Montalcino, a Chianti Classico, a Nobile di Montepulciano, a Vernaccia di san Gimignano, és a Carmignano. Ahogy borai, úgy bortúrái sem az ötperces kategóriába tartoznak: időt és figyelmet kell rájuk szánni. Ókori templomok, középkori zarándokutak, és négyszáz éves ciprusok vezetnek el olyan pincészetekhez, amelyek fél évezrede ugyanannak a családnak a tulajdonában vannak. Ráadásul a Mediciek, Frescobaldik, Antinorik nem csak szőlőt műveltettek, hanem a művészetek mecénásai is voltak.
Semmiképpen se hagyd ki Chiantit és az azonos nevű legtöbbet exportált olasz bort, és ejtsd útba Bolgherit, a szupertoszkánok bölcsőjét. Ajánlott pincészetek: Antinori, Sassicaia – Tenuta San Guido, Castiglion del Bosco, Castello di Ama, Castelli di Nipozzano, Capezzana, Salcheto, Badia a Coltibuono.
És ha már arra jársz, próbáld ki legalább egyett Firenze Michelin által is kiemelt étteremei közül!
Rioja, Spanyolország
Ahol a borkészítés az avant-garde építészettel találkozik, az a (mostanában felkapott turistacélpont) Spanyolország, azon belül is az északkeleti Rioja borvidék. A britek torkán egyébként is irdatlan mennyiségű csúszik le az itt készülő borokből, de a Bibendum szerint ez idén csak fokozódni fog.
Mintegy 1200 pincészetével, jellegzetes szőlőfajtáival, az Ebro folyó felett nyújtózkodó szőlősoraival Rioja azon rédiók egyike, amelyen akár egy hetet is boldogan eltölthetünk nemzeti parkok, dinoszaurusz-nyomok és bicikliutak felfedezésével, kolostorok és a Santiago de Compostelába vezető utak felkutatásával.
Mi azonban a pincészetek sem hagynánk ki. Ezek közül az egyik legrégebbi, a családi López de Heredia Haróban. A Rioja-túráknak egyébként is ebből a városból illik kiindulnia, ahogy a helyi borászat is itt virágzott fel a 19. században. Ugyanitt található a Roda, amely egy modern beruházás üvegfalakkal. Szintén a közelben a hosszan érlelt borok mestere, a La Rioja Alta. Brionesben a Dinastía Vivancót bormúzeuma miatt érdemes felkeresni, a Viña Realban (Laguardia) pedig szép kilátás és jól szervezett kóstolók várnak. Tipp: éhes sehol sem maradsz, de arra számíts, hogy az ebédidő itt délután háromkor tombol, a vacsora pedig este tíz körül kerül tányérra.
Grúzia, Kakheti és a kvevrik
Grúzia
A fapadossal potom pénzekért utánunk dobott grúziai utak a hagyományos borkészítés kedvelőinek kötelező kört jelentenek. Főleg most, még mielőtt túlzottan felkapnák őket. Itt tényleg nyolcezer éve, folyamatosan készül bor, és ez tényleg egyedülálló. (Bizonyíték a Gilgames eposz, és a ghvino szavuk, amely talán a wine, wein, vino őse).
A világ négyezer regisztrált szőlőfajtájából több mint ötszázat itt jegyeznek.
Már kiolvasásuk is komoly feladat: a vörösek közül ott van például a saperavi, a tavkveri, a chkhaveri, a fehéreket pedig például rkatsiteli, chinuri és mtsvane néven kereshetjük.
Ezek a szőlők a forróságtól folyamatosan izzó kaukázusi területekről még ma is többnyire földbe ásott agyagedényekbe (kvevri) kerülnek és érlelődnek. Itt nem is a régió, hanem a kvevri-módszer élvez világörökségi státuszt. Nevezhetjük a végeredményt narancsboroknak – aki még nem kóstolt ilyeneket, meg fog lepődni, hiszen ezek a megszokott stílusnál jóval színesebbek, szagosabbak és testesebbek. Pont mint a grúz ételek: az isteni ízes-büdös-krémes sajtok, a töltött tésztabatyu, a khinkali, a krémes khachapuri, a rengeteg zöldség például olajos magvak krémjeivel, és a friss zöldfűszerrel készülő pörköltszerű egytálak… amelyek általában egyszerre kerülnek az asztalra, és még a magas színvonalú helyeken is viszonylag olcsók.
Grúzia első női borásza, Marina Kurtanidze örömmel főz is vendégeinek a borai mellé. Kevesebb étel, több bor vár Tbilisi egyik legjobb természetesbor-lelőhelyén, a több szempontból is találó nevű Vino Undergroundban, de szintén a borra fókuszál az Azarphesha étterem is. Az ország sztárséfjét, Meriko Gubeladze-t a Shavi Lomi étteremben keresd. Ha pedig Kutaisi közelében ladolsz, autózz el Shuamtaba, és célozd meg a helyiek kedvenc helyét, a Nikalát.
A 80 millió euróból tavaly megépült birodalomban az egész borvilágot megismerhetjük. A világ borvidékei, történelem, terroir-ok, borkészítés, borkóstolás, művészetek – ebben a dekantálóra emlékeztető épületben mindent megtalálunk, ami bor.
