Tavaly az ötven legjobb magyar borász közé választották, amit kezdetben annyira képtelenségnek tartott, hogy az erről szóló mailt is kapásból törölte. Csetvei Krisztina alig harmincévesen, városi, multis menedzserből lett talpraesett móri borász.
Vajon hányan járnak manapság óvodába Budapesti Műszaki Egyetem feliratú pulcsiban? A Csetvei lányokat úgy nevelte villamosmérnök édesapjuk, mintha csak ez az egyetem létezne, és az óvoda után úgy 14 évvel Krisztina nem is jelentkezett máshova, csak a BME-re. „Nem tudtam, mi szeretnék lenni. De mindig szerettem kicsit más úton menni” – mondja élénklila felsőben, tüsire vágott hajjal, szüntelenül mosolyogva. Lázadása akkor épp abban állt, hogy a Műegyetemen a mérnöki helyett a műszaki menedzser szakot választotta, majd pedig – egy álláshirdetés alapján – az akkor épülő Tokaj-hegyaljai Béres Szőlőbirtokra ment gyakorlatra.
„Akkor ismertem meg Bárdos Saroltát. Fiatal volt, ő készítette a birtok borait. Ez teljesen lenyűgözött.” Krisztina a Béres családdal is közelebbi kapcsolatba került, az évzáró karácsonyi vacsorán az asztaluknál ült, és még idősebb Béres Józseffel is elbeszélgetett. Meg is kapta máig ható iránymutatását: „Jó-jó, hogy ilyen lelkes vagy, és érdekelnek a borok, de ezt tanulni is kéne.” Nem sokkal később egy alapfokú borkóstoló tanfolyamot kapott munkájáért köszönetképp.
Snitt.
A Telekom multivilágában mindenki meghatározott rend és keretek között teszi a dolgát napi nyolc órában, így volt ez a 2000-es években Krisztinával is. Szabad idejében a BME-n ledoktorált, haladt a bortanfolyamokkal, kóstolással, és meg is házasodott, mint egy tisztességes huszonéves. Aztán az évtized végére mintha kirántották volna alóla a szőnyeget.
Édesanyja hosszan tartó betegség után elhunyt, hétéves kapcsolatot követő házassága kevesebb mint egy év után felbomlott, Krisztina pedig nem sokkal később stabil állását is otthagyta. Apja végig aggódva figyelte, mi történik lányával, de akkor esett igazán kétségbe, amikor Kriszti elé állt, és közölte: anyai örökségét egy lerobbant móri borospincére költi.
Véletlen nincs
Az International Wine Challenge (IWC) a világ egyik legjelentősebb borversenye, 1984 óta minden évben megrendezik Nagy-Britanniában, válogatott, nagy presztízsű zsűrijébe csak meghívással lehet bekerülni. 2010 volt, amikor Csetvei Krisztina beiratkozott a világszerte elismert Wine & Spirit Education Trust (WSET) londoni képzésére, hogy diplomás borszakértő váljon belőle, és kiszúrta, hogy az IWC borbírálata adott év utolsó, legfontosabb fordulójához közeledik. Besétált a helyszínre, előkerítette a zsűrielnököt, és elmondta neki, ki ő, mennyit tud a borokról, és hogy kóstolni szeretne.
Hallatlan bátorságát valószínűleg értékelte a férfi, mert Kriszti a következő négy napban a nagy tudású nemzetközi zsűri mellett ülve kóstolta végig a világ borait (akkor még tét nélkül), a következő évtől pedig rendre újra és újra visszavárják a tesztelők közé.
„Ültem a repülőn hazafelé, és akkor fogalmaztam meg magamnak, hogy szeretnék egy hordó saját bort. Még a Facebookra is kiírtam, hogy Napholdcsillag lesz a neve.”
Szülővárosuk, Szabadka is bő százezer fős város, a Csetvei lányok pedig már az óvodát is Budapesten végezték, villamos- és vegyészmérnök szüleik szemszögéből is óriási ugrás gazdálkodásba és bortermelésbe fogni 27 éves városi multis menedzserként. De a szabadkai ismerősök a legjobbkor kerültek a képbe. Bónis László, a szerbiai DiBonis pincészet alapítója és frontembere épp akkoriban hívta kóstolóra a családot. „Jó, hogy lelkes vagy, de még többet kéne tanulni, bort készíteni is” – mondta ő is Krisztinek, aki megfogadta a tanácsot. Kezdetben lejárt Szerbiába gyakorlatot szerezni, később egyszerre járta ki a Soós István Borászati Szakképzőt és a Corvinus Egyetem szőlész-borász szakát. De az igazi vizsgafeladatot maga adta fel magának: vásárolt szőlőből, barátok tanácsai alapján, bérelt pincében és hordóban nekiállt elkészíteni az első borát.
„2010 igen nehéz évjárat volt, sok szőlő tönkre ment, sokan egyáltalán nem tudtak bort készíteni. Az a Napholdcsillag viszont mai szemmel is jó bor volt.” A lány bizonyítani akart. Elhunyt édesanyjának, kétkedő édesapjának, és persze önmagának. A borkóstolókon és a tanfolyamokon szerzett barátoknak hála Kriszti első, mindössze egyhordónyi borát 2011-ben már a Budavári Borfesztiválon mutathatta be, ahol a szakma krémje vette körül. Nem csoda, hogy utána két hétig csörgött a telefonja.
„Miklós Csabi móri barátomat hívtam, hogy érdeklődik a Bock Bisztró, szerinte mennyit érnek a palackok, mit kérjek értük. Micsoda, Bock Bisztró, kérdezte. Az lehetetlen, én évek óta nem tudok hozzájuk bekerülni a boraimmal! Én máig nem tudom, hogy jól vannak-e beárazva, a pincénél kétezer és négyezer forint között van minden palack.”
Innen nem volt megállás. Illetve egy helyen, ahová a GPS véletlenül vitte. „2010-ben életemben először jártam Móron, Miklós Csabi és Kamocsay Ákos meghívására mentem. A GPS véletlenül egy öreg pincéhez vitt. Romos épület volt, rögtön kijött egy idős bácsi, kedves volt, beinvitált. Megmutatta a 42 méter hosszú pincét, traktorgumik voltak benne, meg pár hordó bor, egybe szüretelte a kékfrankost és az olaszrizlinget, mondta, hogy ettől szép rózsaszínű a bora” – nevet Kriszti. A férfi elmesélte neki, hogy el akarja adni a kis birtokot, mert egyedül nem bírja, más pedig nem veszi át tőle, és Krisztiben egy évvel később megszületett a döntés. „Nem hiszek a véletlenekben” – mondja, szerinte a találkozás sorsszerű volt.
Ps.: I love you
Az asztalok borkóstoláshoz felterítve, a személyzet sürög-forog, kezdetnek könnyű borokat hűtenek jégbe a budai borbárban. Néha kérdeznek ezt-azt Krisztitől, ő az este sztárvendége, a borász, akinek hét tételét és előadását 6900 forintért aznap egy borbárnyi ember hallgatja. Habár úgy érzi, őt a zárt sváb közösség tíz év alatt sem fogadta be, Krisztina, ha teheti már nem jár Pestre, második férjét küldi maga helyett. A rádiós berkekből ismert Nesta, azaz Machán Frigyes intézi a kereskedelmi ügyeket, de ha úgy van, füvet kaszál a gyomirtótól mentes biobirtokon, traktorra ül, és adott esetben kóstolót is tart – például kislányuk megszületésének idején.
A Csetvei Pince ma 3,5 hektár, három borteraszuk évente 1300–1500 embert mozdít meg, bevételük hetven százalékát az idegenforgalom, azaz a kóstolók és kisebb-nagyobb rendezvények adják. Vince-nap, Márton-nap, filmvetítés, Péterfi Bori-, Paso- vagy épp 30Y-koncert, bár utóbbiakat a házaspár leginkább saját szórakoztatására csinálja, a betérő 150 főért nem érné meg. A 2011-ben még romos kétszintes épület most csinos, barátságos, mint a gazdája.
„Eredetileg nem sok mindent gondoltam át. Tudtam, hogy kell egy pince, kell szőlő, és majd valahogy lesz. Persze, ez nem így van. Ráadásul többet szerettem volna, mint ami az örökségből meglett, de engem úgy neveltek, hogy nem szabad hitelt felvenni, addig nyújtózkodunk, amíg a takaró ér.” Miután a harmincmilliós befektetett összeg kevésnek bizonyult, a pince társtulajdonosa lett Csetvei Gyula, az apa, akivel tárgyalni néha keményebb volt, mint egy üzleti partnerrel. „Üzleti terveket kért, amik kezdetben minden alap nélkül készültek. Mindig kellett egy új tartály, egy új hordó, évekig karácsonyra is lapszűrőt és raklapemelőt kértem. Apa segített, de mindig úgy éreztem, hogy ő ezt nem akarja igazán, hogy felelőtlennek gondol.”
„Senki sem gondolta az első bora után, hogy ebből lesz valami komoly. Meglepetés volt, próbáltam lebeszélni, úgy tűnt, hogy ez egy fellángolás” – mondja Csetvei Gyula.
Kriszta viszont ügyesen haladt előre, az akkor harmincéves lány kezdő borászként hirtelen ismertebb lett, mint mások, akik évtizedek óta próbálkoztak. Bátor volt, mosolygós és kedves, kiterjedt kapcsolati hálója volt, és veszettül akarta. „Ps.: I love you” – írta a hordóira, a sztorit pedig felkapta a sajtó.
E szerint Kriszta gyermekkorában, édesanyjától kapta meg Dr. Masaru Emoto kísérleteinek fényképes albumát, amelyben azt mutatta be, hogyan változott a víz molekuláris struktúrája pozitív emberi üzenetek, egyszerű feliratok hatására. Az a bizonyos első Napholdcsillag-hordó ezért is kapta meg a krétafeliratot – és kapja meg azóta is minden tartály, hordó és palack a Krisztina és édesanyja személyét idéző kedvességet.
A Machán-Csetvei párosnak kislányuk megszületése után vált igazán fontossá a biogazdálkodás
Multis, marketinges, kereskedelmi és menedzsmenttapasztalatait ma is jól használja mint birtokigazgató. A Csetvei borok tíz százaléka az Egyesült Államokban fogy el, a többi nagyrészt a pincénél, illetve még egy adag budapesti bárokban, boltokban, éttermekben. „Megvettem a top 50 étterem magazint, abból választottam ki, hogy hova szeretnék bekerülni a boraimmal. Így is lett, besétáltam, bemutatkoztam, és máig jó érzés, hogy ha csak egy tétel szerepel Mórról egy borlapon, az sok esetben az én borom.”
A Csetvei négy év alatt lett önfenntartó, ami még kevés volt a növekedéshez és a fejlesztésekhez, egy fontos apai vallomáshoz viszont elég.
„Apám kemény volt, sokszor sírtam miatta. Aztán bevallotta, hogy csak attól félt, hogy majd kiugrom ebből is, hogy meggondolom magam. Látni akarta, hogy képes-e megingatni, én viszont úgy éreztem, hogy mindenáron ezt akarom, a borászkodást.”
„Műszaki ember vagyok, szeretem, ha valaki precíz. Krisztinek is sokat segít, hogy a műszaki egyetemre járt” – mondja apja, aki maga is rendszeresen körülnéz a közel tízéves birtokon, min lehetne még javítani. Habár Gyula dicséretek helyett ma is a konstruktív kritikában erős, már hagyomány, hogy a Napholdcsillag, a legfontosabb bor minden évben az ő születésnapjára készül el.
Csetvei borok
Ezerjó Tartály 2018
Kirobbanó frissesség, gazdag aromatika. Érett gyümölcsök mellett szép ásványosság és klassz savak. Bármikor.
2800 forint
Napholdcsillag 2018
Chardonnay, szürkebarát, ezerjó, ezeket jelenti a három égitest. Egy organikus birtok spontán erjedt, öt hónapig hordóban érlelt tétele. Ennek megfelelően telt, tartalmas, krémes, fűszeres, buján gyümölcsös és virágos.
4000 forint
