A Béres családban sosem volt kérdés, hogy az örökösök, ha felnőnek, a cégcsoportnál fognak dolgozni. A feltaláló idősebb Béres József unokái, Melinda és Marcell előbb-utóbb átveszik majd szüleiktől a stafétabotot. Melinda jelenleg az erdőbényei borászatot vezeti, Marcell pedig az innovációért és a jövőbeli stratégiáért felel a gyógyszergyárnál. Az első számú vezetők azonban a kezdetektől kívülről jönnek, „nem értünk mindenhez, és nem is lehetünk mindenben mi a legjobbak” – vallják a családtagok. A patinás cég története a februári Forbesban.
„Nagyapánk sokkal többet mesélt nekünk gyerekkorunkban a háborús élményeiről, mint a Béres Cseppről. Igaz, amikor mi születtünk, a nyolcvanas években, még nem volt meg a cég, de ő addig is sok mindenen átment már a találmánya miatt” – idézi fel Melinda nagyapja, idősebb Béres József emlékét. A cég remetehegyi központjában ülünk, ahol egész múzeumot rendeztek be a Béres Csepp feltalálójának emlékére, az egész épületet afféle személyi kultusz hangulata lengi be.
Fotó: Orbital Strangers
Az eredetileg kertésznek tanult Béres 2006-os haláláig a kisvárdai laboratóriumában dolgozott, de rendszeresen utazott Budapestre, hiszen ott volt – a rendszerváltás hajnalán, 1989 augusztusában – a nyolcadik magyar részvénytársaságként megalapított Béres Gyógyszergyár Rt. központja. Ilyenkor a családjával töltött estén előkerültek a harctéri történetek, ezek közül is a leggyakrabban az, amely idősebb Béres halálra ítéléséről és csodával határos megmeneküléséről szólt.
A Béres Cseppet ugyan már 1972-ben megalkotta az idősebbik Béres, ám a hetvenes években sarlatánnak kiáltották ki, amiért gyógyhatást tulajdonított találmányának, nevezetesen azt állította, hogy a készítmény a daganatos betegeken is segít. A cseppet aztán évekig a Herbária gyártotta és forgalmazta, és végül 2000-ben törzskönyvezték gyógyszerként – persze nem rákellenes orvosság címén.
A cégben a Béresek második generációját képviselő Béres József, aki ma a csoport elnöke, eredetileg nem édesapjánál kezdett dolgozni. „Nem hívott édesapám, féltett egy bizonytalan sorsú vállalkozástól” – mondja. Aztán az új rendszer, az új lehetőségek mégis bevonzották a cégbe, másrészt úgy érezte, hogy segítenie kell édesapjának, aki nem is értett egy gazdasági vállalkozás vezetéséhez. Ez 1989 végén történt, hamarosan pedig József felesége, a szintén vegyész végzettségű Klára is csatlakozott.
Melinda és Marcell – a harmadik generáció – pedig már az egyetemet is úgy választotta meg, hogy az majd biztos hasznos lesz, ha a Béresnél akarnak dolgozni. Melinda a diplomamunkájához is a családi céget választotta terepül. Ő néhány éve az erdőbényei borászatot vezeti, míg Marcell az innovációt és a stratégiát irányítja a cégben. És mindketten arra készülnek, hogy előbb-utóbb átveszik majd szüleik munkáját: Marcell az édesapjukét, Melinda az édesanyjukét, aki kommunikációs igazgató a több mint 400 fős vállalatnál.
Részletek a februári Forbes magazinban! Lapozz bele!
