Húszezer informatikus, ötezer pedagógus, háromezer pénztáros, kétezer sofőr – dúl a számháború, hogy honnan, milyen szakmákból, mennyi utánpótlás hiányzik. A kereslet és a kínálat elvileg igazodik egymáshoz, de nem mindegy, hogy 5 vagy 25 év alatt. Min múlik ez, hogyan katalizálható a folyamat? Boda József, a Codecool Programozóiskola társalapítójának vendégírása.
Új autógyár a megyei jogú városban, óvodafejlesztés az agglomerációban, vagy sürgős műtét, esetleg csupán egy lakásfelújítás. Ami ezekben közös, hogy az elhatározás utáni második kérdés mindig rögtön az: ki fog ott dolgozni?
Statisztikai alapon kvázi megszűnt Magyarországon a munkanélküliség, hiszen aki mutat hajlandóságot valamilyen munka elvégzésére, az szinte biztosan talál is. Más kérdés, hogy képzettségének megfelelőt-e, vagy be kell érje valamivel, ami nem teljesen az, amit korábban tanult, vagy amit csinálni szeretne. Eközben sok iparágban munkaerőhiány van, speciális szakterületekre nincs elég ember.
Elérhetők a minőségi tanfolyamok, a munkaerő-összetételt ideális esetben maximum fél évtized alatt át lehetne alakítani.
„Nosza, miért nem ül be mindenki az iskolapadba, és képzi át magát záros határidőn belül targoncakezelőnek, dadusnak, aneszteziológusnak, programozónak?”
Ez utóbbival kapcsolatos tapasztalatainkon keresztül szeretném bemutatni, hogy milyen részletekben lakozik az a bizonyos ördög. Programozóiskolánkban felvételi előtt és után, de akár csak egy sima nyílt napon is rendre megkérdezzük a hozzánk látogatókat a váltással kapcsolatos véleményükről, élményükről. Három fontos tanulságot érdemes kiemelni.
Szembesülés
Az első az, hogy a karrierváltás súlyos döntés. A hozzánk érkezők közel fele 6 hónapnál régebb óta, minden negyedik pedig akár másfél évnél régebben is gondolkozik azon, hogy szakmát vált!
Sokan ennél lényegesen kevesebb idő alatt választják meg életük párját, és sokkal rövidebb időt szentelünk mondjuk ingatlanvásárlásra.
A szakmaváltás voltaképp egy szakítás, kisebbfajta gyászfolyamattal kezdődik. El kell fogadni, fel kell tudni dolgozni, hogy valami véget ér.
Szembesülni kell tudnunk egy korábbi rossz döntésünkkel: rossz lóra tettünk, ami kimúlófélben van. Ha ezen túlvagyunk, utána már sokkal könnyebben megy. Hogy lehet ezen segíteni? Nyilván nem olyan súlyos a helyzet, hogy pszichoterapeuta kezeljen minden egyes kiugrott könyvtárszakos bölcsészt. Ugyanakkor az emberi szó nagyon fontos: ugyancsak felméréseink igazolják, hogy
a szakmaváltási döntésre mások személyes tapasztalatai, beszámolói gyakorolják az egyik legnagyobb hatást.
Nem elég arról olvasni, hogy 100 munkást tervez felvenni az abroncsgyár, kell, hogy lásson az ember élő példát, kapjon referenciát, hitet, hogy sikerülhet. Ehhez nem elég a facebookos toborzóhirdetés. Itt élmények kellenek, találkozók azokkal, akik el tudják mondani, hogy miért érdemes belefogni valami újba. Egyre többen lesznek, akik be tudnak számolni a sikereikről, kialakul a lavinaeffektus, javul a meggyőzési ráta, a kereslet és kínálat igazodása ebből a szempontból mindenképpen gyorsul.
Ezt igazolják kérdőíves kutatásunknak azok a megállapítása, melyek szerint a megkérdezettek nagy többsége (1-től 5-ig terjedő skálán) egyetért azzal, hogy ma sokkal könnyebb meghozni felelősen egy állásváltási döntést, mint pár évvel ezelőtt. A tendencia jó – legalábbis nálunk, a programozásoktatás területén.
Ne éljük fel tartalékainkat!
A második tanulság, hogy a jobb életet megelőzi egy átmeneti nadrágszíjmeghúzás, ez pedig sokaknál kihívás. Kecsegtetők az új szakma fizetési statisztikái, de mi történik addig? Még ha utófinanszírozott képzésben vesz is részt a hallgató, az átmeneti, tanulással töltött időszakban nincsenek állásból származó bevételei. Egy minőségi kurzus akár 12 intenzív hónapot is igénybe vehet. Ezt a cash-flow rést ki kell tudni tölteni, ki kell gazdálkodni.
Talán furcsán hangzik, de ebből a szempontból a gyesen lévő kismamának új szakma kitanulásába fogni egy fokkal könnyebb, mint családfenntartói szerepben dolgozó férfinak vagy nőnek. Hiszen, aki éppen gyesen van, az átmenetileg pont lemondott az alkalmazotti státuszról. Természetesen jelentős kihívás egy vagy több gyerek mellett időt és energiát szakítani a tanulásra, ugyanakkor a leírt elszakadási folyamatot nagyban segíti, hogy a gyesen levő egyébként sem jár be éppen a munkahelyére.
Az ideális az lenne, hogy mindenki, aki karrierváltáson töri a fejét, minél hamarabb hozza meg ezt a döntést: ne élje fel azt a puffert, ami még adott esetben rendelkezésre áll, ne várja meg, míg utolsó, alulfizetett képviselője lesz korábbi szakmájának, hanem addig lépjen, amíg vannak tartalékai.
Soft skillek a beilleszkedéshez
Végül van egy fontos harmadik tényező, ami a frissen képzettek elhelyezkedését – szakmai nyelven szólva, az abszorpciót – határozza meg. Ellentmondásnak tűnhet, de a szakképzett munkaerő önmagában még nem jó dolgozónak. Be kell tudnia illeszkedni, jól kell teljesítsen vállalati közegben, kell alkalmazkodnia számára ismeretlen vállalati kultúrához.
Ezeket bizonyos soft skillek határozzák meg: hogy hallatja-e a hangját egy meetingen; hogy önálló munkavégzésre képes-e akkor is, ha a felettese nem mondja el lépésről lépésre, hogy mit csináljon; hogy képes-e munkatársaihoz fordulni, őket bevonni, csapatban dolgozni. Tud-e előadni, tud-e tiltakozni, mer-e javasolni, és nem utolsósorban: tudja-e majd képezni magát, hogy 15 év múlva ne kerüljön megint hullámvölgybe.
Ma már a soft skillek a külföldi iskolákban külön tantárgyként is részét képezik a tanterveknek, hiszen igen jelentős a súlyuk a későbbi érvényesülésben. Fontos ez tehát azért, hogy aki elvégez egy kurzust, az hamar 100%-on tudjon teljesíteni új munkahelyén, és ezáltal a megrendelői oldal is elégedett legyen, illetve – ami a további fejlődés záloga – kikerüljenek a munkahelyi csapatokból olyan szeniorok, akik oktatóként kerülnek vissza a körforgásba. Hiszen, ahhoz, hogy felpörögjön az átképzés, minden szakma esetében egyre több tanárra, mentorra is szükség lesz.
Az elszakadás, a finanszírozhatóság, a beilleszkedés
– mind olyan tényezők, amik jelentősen befolyásolják a munkaerőpiac flexibilitását. Ezeket szakmai együttműködésekkel – esetleg: állami szerepvállalással – is lehetséges katalizálni. Ami a legfontosabb: azt kell szem előtt tartani, hogy emberek életéről van szó, és ennek megfelelő hozzáállással és érzékenységgel kezelni az ügyet. Egy süllyedő hajón a vészharangok kongatása önmagában csak pánikot szül, a mentőcsónakok előkészítésére kell inkább energiát áldozni.
Boda József, Codecool Programozóiskola, társalapító – ügyvezető
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
