A Medián közreműködésével alapos kutatást készített a Cofidis Magyarország a hazai kutyák és menhelyek helyzetéről. Minden harmadik ember él kutyás háztartásban, és pont ugyanannyian fogadnának örökbe menhelyről, mint amennyien vásárolnának tenyésztőtől. A menhelyek helyzete viszont nem egyszerű: a pénzhiány és a zsúfoltság szinte mindet érinti.
Bátran kijelenthetjük, hogy Magyarország kutyás ország. 2017-ben a magyar háztartások 33 százaléka tartott kutyát, ezzel hetedik helyen végeztünk az EU-s országok között. (A listát Románia vezeti 46 százalékkal, a sereghajtó pedig Ausztria, mindössze 12 százalékkal.) A kutyák konkrét számát tekintve a középmezőnyben elején állunk, a Statista adatai alapján az EU 85 millió (háziállatként tartott) kutyájából több mint 2 millió van Magyarországon.
Ennek ellenére a hazai kutyák és menhelyek helyzetéről eddig nem született átfogó kutatás (bár épp tavaly ilyenkor a Magyar Állatorvosi Kamara (MÁOK) adatbázisai alapján az Index összeszedett mindent, amit a hazai kutyák neveiről tudni érdemes). A Cofidis Kutyaszemmel című kutatása 2018 májusában készült a Medián közreműködésével, két részből áll: egyrészt menhelyszakértőkkel, -vezetőkkel készített mélyinterjúkból, másrészt egy 1200-as mintájú, országos lakossági felmérésből (reprezentatív a felnőtt lakosságra nem, életkor, végzettség és lakóhely szerint).
A felmérés alapján a magyar emberek 36 százaléka lakik kutyás háztartásban. Községekben a kutyatartás lényegesen gyakoribb, mint városokban: míg a falun lakók 49 százaléka tart kutyát, a városokban csak a háztartások 33, Budapesten 22 százalékában van esélyünk arra, hogy belebotlunk egy négylábúba. A legtöbb kutyát az Alföldön találjuk. Kutyát tartani a 40–49 éves korosztály szeret leginkább – 43 százalékuk háztartásában található kutya –, őket fej-fej mellett követi a legfiatalabbak (18–29) és az 50–59 évesek tábora, 37 százalékkal.
A menhelypártiaknak jó hír lehet, hogy
összességében ugyanannyian vásárolnának kutyát tenyésztőtől, mint amennyien menhelyről fogadnának örökbe (18-18 százalék).
Az örökbefogadás népszerű a fiatalabbak, a diplomások és a budapestiek körében, valamint azok esetében is, akiknek még nincs kutyájuk. Az örökbefogadás sokak esetében a mai napig tabu, leginkább attól tartanak az emberek, hogy a menhelyi kutyák vadak, kiszámíthatatlanok (a válaszolók 62 százalékának volt ez nagyon fontos vagy fontos visszatartó tényező) vagy lelkileg sérültek (60 százalék).
Menhelyhelyzet
A menhelyeknek számos, működésükkel összefüggő akadállyal kell szembenézniük. A válaszolók a menhelyek legnagyobb nehézségének a zsúfoltságot tartották (58 százalékuk szerint ez a legfontosabb probléma), ezt követi a pénzhiány. A válaszadók 11 százaléka segítette már menhely működését, az ilyenek aránya az átlagosnál nagyobb a 30–49 évesek, a budapestiek és a diplomások körében. A leginkább előnyben részesített támogatási mód a táp adományozása és az adó 1 százalék felajánlása, ezeket 51, illetve 50 százalék említette.
Desszert helyett napi jótett: menhelyes kutyáknak is lehet ételt rendelni a Netpincéren
A menhelyek átlagos kapacitása 125 kutya, de a szórás nagy: 32 százalékukban legfeljebb 50 kutya fér el, 49 százalékukban 51–150, 19 százalékukban ennél is több. A kihasználtság menhelyenként különböző: egyharmadukban vannak szabad helyek, egynegyedükben a hivatalosnak megfelelő számú kutya van, 45 százalékukban a kutyák száma meghaladja a hivatalos kapacitást.
Fotó: Jennifer Regnier / Unsplash
Egy évben átlagosan 278 kutya kerül egy menhelyre, jellemzően legfeljebb egy évet töltenek itt (22 százalékukban legfeljebb 6, 31 százalékukban 6–12 hónapot). 1–2 évet a menhelyek 28 százalékában, ennél többet 10 százalékában töltenek átlagosan a kutyák.
Egy részük, jellemzően az idősebb, nagytestű, fekete kutyák egész életüket is ott tölthetik.
A menhelyszakértők 70 százaléka szerint a legfőbb indok, ami miatt a kutyák a menhelyekre kerülnek, az ivartalanítás elmaradása, 28 százalékuk szerint a felelőtlen kutyaválasztás a probléma kulcsa. A menhelyek 50 százaléka esetében a hatóságok, vagy maga a menhely lelnek rá a kutyákra. Az, hogy a gazdái behozzák a kutyát, ritka (bár a budapesti Illatos úti telephely statisztikái alapján a kutyák 30 százaléka kerül ide gazdáktól), sokszor pedig semmilyen információ nincs a menhelyre kerülő kutyákról.
Nem fogadhat akárki örökbe, az összes megkérdezett menhely számon tart kizáró tényezőket. Megvizsgálják például az örökbefogadók élethelyzetét (van-e kisgyerek a családban, mennyire idős az örökbefogadó), előtörténetét (szökött-e már el tőle kutya, láncon, bezárva tartaná-e), kizáró ok az önálló jövedelem hiánya és az alkoholizmus, de a lakáshelyzet is sokak számára fontos (pl. lakásba kerülne-e a kutya).
Ennek ellenére az örökbefogadott kutyák 11 százaléka visszakerül a menhelyre.
A megkérdezett menhelyszakértők ugyanazt a két problémát emelték ki, mint amit a lakossági felmérésben válaszolók: a pénzhiányt és a zsúfoltságot. A menhelyszakértők 31 százaléka sorolta első helyre a bérezésre fordítható pénz hiányát, negyven százalékuk pedig a zsúfoltságot. A pénzhiány nem csak a foglalkoztatottakat érinti, gyakori, hogy a kutyák egészségügyi ellátására, állatorvosra sincs elegendő keret.
A legnagyobb segítséget a menhelyek a lakosságtól és civil szervezetektől kapják, az állam szerepét jelentéktelennek ítélik – még a celebek is szívesebben támogatják őket.
A menhelyek szükségletei elég szerteágazóak: sokan említették, hogy nagyobb mértékben lenne szükség önkéntes munkára, bár többen kiemelték, hogy az önkéntesek elsősorban csak kutyasétáltatást vállalnak, nekik pedig szakjellegű segítségre lenne szükségük. Kétötödük válaszolt úgy, hogy összetettebb segítségre is szükségük lenne (építés, pályázati lehetőség, autó, célzott vagy normatív állami támogatás).
A kutatás eredményeit október 3-án mutatták be a Magvető Caféban, ezt egy kerekasztal-beszélgetés követte Csányi Vilmos etológussal, Wieden Krisztinával, a Hangya Közösség vezetőjével és Sziládi-Kovács Tiborral, a Kutyabarat.hu alapítójával.
„A mi tanszékünk vezette be a „szőrös gyerekek” kifejezést a kutyákra, bár külföldi kollégáktól vettük – mondja Csányi. – A legfontosabb, hogy a kutya be tudjon kapcsolódni a család érzelmi köreibe. Egy kutyának igényei vannak, egy 2–3 éves gyerek szintjén kötődik, fontos, hogy úgy bánjunk vele, mint egy családtaggal. Aki csak büszkélkedik vele, és ha megunja, kiteszi, az borzasztó. Egyszer az Iskola utcában láttam, ahogy kitesznek egy vizslát egy autóból, egész délután várta, hogy visszajöjjenek érte.
Egy kutya, amit kiraknak, ugyanolyan traumaként éli ezt meg, mint egy gyerek. Ha kutyát vállalsz, az 14–15 évre szóló kötelezettség, ezt fontos lenne megérteni – folytatja. – Kötődés szempontjából a kutya és az ember teljesen ugyanúgy viselkedik, ellentétben például a csimpánzokkal. Ha egy csimpánzkölyök elveszíti az anyját, gyakorlatilag elpusztul.
Egy kutya képes néhány hét alatt átállni egy másik személyre, még felnőtt korában is, ugyanolyan erősen kötődni hozzá, mint az első gazdához. Ez egy emberi tulajdonság.”
Csányi szerint fontos lenne terjeszteni ezt az ismeretet, mert sok embert az tart vissza az idősebb kutyák örökbefogadásától, hogy félnek, hogy az kevésbé fog hozzájuk kötődni, mint egy kölyök.
Szóba kerül az is, hogy a keverék kutyák valóban szívósabbak, mint a fajtatiszták. „Naponta kapjuk azokat a leveleket, hogy sajnos kiderült a kiskutyáról, hogy szívbeteg, nincs pénzük vállalni – mondja Wieden Krisztina. – Ez általában a szaporítók miatt van. Egy tenyésztő szerződést köt, követi a kutya sorsát, és eleve ritkán hoz le almot, az ő kiskutyáira hosszú várólista van.” Krisztina megjegyzi azt is, hogy a kutyák gyakran (az esetek 90 százalékában) azért kerülnek vissza a menhelyekre, mert megváltozik a gazda családjának élethelyzete (például költöznek), de a túl sokat ugat / egyáltalán nem ugat probléma is gyakran felmerül.
„Az a baj, hogy fogalmuk sincs, mi az, hogy kutya, mi az, amiről le lehet szoktatni, mi az, amiről nem – mondja Csányi. – Ott van például az ugatás, 50–100 éves szakirodalma van. Az ugatáson nagyon nehéz, gyakorlatilag lehetetlen változtatni, mert genetikai tulajdonság. Egy puliban a legkisebb zaj, amit talán mi nem is hallunk, azonnal aktiválja ezt a viselkedést, erről nem lehet leszoktatni. Nem lehet kérni, hogy hagyja abba. Az én kutyám, Jeromos, ő más, egy pumi-husky hibrid, nagyon nagy dolog kell ahhoz, hogy ugasson. Ha betörnének hozzánk, segítene lehordani a cuccot, mert mindenkit szeret. Előre kell tudni, hogy a fajta, amit választunk, ilyen szempontból megfelel-e vagy sem. Egyrészt. Másrészt a mozgásigény.
Én nem hiszek abban, hogy a huskyt nem lehet 30 négyzetméteren tartani, a kutyának a legfontosabb az, hogy szeressék.
A mozgásigényt persze ki kell elégíteni, ha nem akarjuk, hogy ezt a 30 négyzetméteren vezesse le a kutya, le kell vinnünk néhány órára minden nap, de ezeket lehet tologatni. Meg kell oldani. Ha nem tudjuk, ne legyen kutyánk, inkább csak lapozgassuk a fényképalbumokat. De nem igaz az, hogy a hatodik emeleten állatkínzás kutyát tartani. Kutyát mindenhol lehet tartani, ahol szeretik és törődnek vele.”
A kutyám bejöhet? Igen!!! – Kutyabarát helyek listája egy helyen
Afganisztántól az akadálypályáig – a Hard Dog Race elszánt kutyák és még elszántabb gazdák versenye
Borítókép: Jamie Street / Unsplash
