A Bortársaság egyértelműen uralja a borok piacát, nemcsak a kisker, de nagyker és gasztronómiai vonalat is. A Veritas, a Raiker és az Ital Magyarország osztozik még egy szeleten, de mi van azokkal a pincészetekkel és egyéb kereskedőkkel, akik saját szabályok szerint játszanának? Az Artizan is ilyen, mégpedig a legjobb potenciállal.
„Érdekes, hogy hogyan indult ez az egész történet. Éppen Katalóniában túráztunk, Prioratból mentünk fel a Pireneusokba, és egy 950 méter magason fekvő, high-tech garázsborászatnál kóstoltunk rajnai rizlinget. Két megvilágosodás értékű bor volt életemben, ez volt az egyik. Kristálytiszta volt. És akkor jött az ötlet, hogy egyesíthetnénk a kereskedéseinket.”
Barta Károly ezt, a prioratinál eggyel kevésbé emelkedett atmoszférában meséli, az V. kerület egyik legújabb borbárjában, az Arany János utcai My Wine-ban, két társa mellett ülve. A kirándulás után két év telt el, mire közös cégüket, a nagyker Italfront Kft-t, márkanevén Artizan Borkereskedést bejegyezték, és még kettő, mire ezt a bolt-bárt kinyitották Szentesi Józseffel és Farkas Krisztiánnal. A cég tavaly már 18,3 milliós adózott eredményt produkált.
A sör megy
Barta Károly, Sándor testvérével közösen, több évtizednyi közgazdász karrier és irodista élet után vásárolta meg a parlagon fekvő Öreg Király dűlőt Tokaj-Hegyalján, és miután visszahódította az elvadult egykori szőlőterületet, butikborászatával berobbant a csúcsszegmensbe.
Barta Károly közgazdászból lett butikborászat-tulaj
„Más úton indultunk el mint a Hegyaljai borászatok legtöbbje: nagy történelmi múltú, nagyon nehezen, drágán művelhető területen kezdtünk szőlőt művelni. Ennek jelentőségét a nagykereskedések nem ismerték fel. Csak azt látták, hogy itt egy újonc borászat, aki az akkori árszintek tetején kínál egyébként iható borokat. Ezért fordultunk végül a közvetlen gasztronómiai értékesítés és az export felé – magyarázza arról, hogy a Barta Pince mindig is a saját útját járta, ami az értékesítést illeti. – Egyszerűbb volt saját házat építeni, mint bekönyörögni magunkat valahova.”
A hatvanas évei elején járó Barta azonban nem egyedül kezdte kiásni a ház alapjait, olyan társak mellett találta magát – a Pireneusok tetején – akik már jó ideje dolgoztak a placcon. Egyikük az idén hetvenéves Szentesi József, és Katalin lánya, a budafoki Szentesi Pincészet tulajdonos-vezetői, illetve Szentesi a kilencvenes évek óta vitte a Magyar Borok Háza nevű bornagykerét. Másikuk a 39 éves Farkas Krisztián, aki szintén jól ismert minden potenciális érintettet, miután évekig dolgozott a Bortársaság vezető gasztronómiai értékesítőjeként – nem utolsó sorban neki is pincészete van Tokaj-Hegyalján, a Bodrog Borműhely társtulajdonosa. A cégbe végül még Takács Alex sommelier szállt be, aki nem mellesleg Barta veje.
Farkas Krisztián elsőként látta meg a pénzt a magyar kraftsörökben
„Emlékszem, úgy 2014 őszén álltunk a haverokkal egy koszos, pici kocsmában a Ganz utcában vagy negyvenen, és kábé 1500 forintot fizettünk egy pohár újhullámos sörért. Akkor éreztem, hogy itt most valami nagy dolog történik, mindenki meg volt őrülve”
– emlékszik Krisztián arra, hogyan indult el a kézműves, vagy kevésbé elcsépelt szóval, a kraft sörök forradalma Magyarországon. Az akkor még bortársaságos értékesítő nem is sokat késlekedett, ahogy ő mondja, hétfőn még az ország egyik legnagyobb borkereskedésénél dolgozott, kedden már saját kézműves-sörnagykerét rajtolta, méghozzá 2015 januárjában, a műfajban elsőként Magyarországon. Ennek a mai napig élvezi az előnyeit; „igazából erre tudtuk ráhúzni az Artizant” – mondja.
„A sör nagyon megy, ez adja a bevételünk meghatározó részét, és gyorsabban bővül, mint a bor. Ráadásul az új főzdék jellemzően minket keresnek meg elsőként, ha a gasztro piacra be akarnak lépni.” Ezért is viszi tovább az Italfront Kft. a Sörfront nevét, ezért is burkolja a My Wine Borbár falának jelentős részét a legjobb hazai kis főzdék portékája. Valahogy mégis a bor a legérdekesebb ebben az egészben, és nem csak azért, mert alapvetően mindhárman ezen a fronton érdekeltek.
A nagyker már kisker is. Az Artizan borbár-boltja a My Wine
„Új csatornát nyitottunk egy monopolizálódó piacon.”
A hazai borpiacot több nagyobb régi szereplő viszi ma: a Bortársaság, amely a gasztroban és a kisker szegmensben is piacvezető, ráadásul az áruházaknál is jól szalad. A Veritas és a Raiker is dobogós a gasztrót tekintve, az Ital Magyarország az áruházak egyik legnagyobb borbeszállítója. Aztán ott a Zwack Izabella Borkereskedés a Zwack Unicum Nyrt-n belül; amelynek a tájékoztatás szerint a belföldi borértékesítésből származó árbevétele nem éri el az anyacég teljes (jövedéki adó és neta nélküli) árbevételének 2 százalékát.
Jelen van a kézműves-természetközeli borvonalat képviselő Terroir Club, és a legismertebb sommelier-bajnok Kovács Antal biznisze, a Pinceáron, mellettük még két-három kisebb vállalkozás. Ezért sem egyértelmű, miért lett volna egyszerűbb saját házat, azaz céget építeniük, ami az italokkal, a budafoki raktárral és az autóparkkal együtt legalább 100-150 milliós befektetés.
Sok borászat ugyanis kizárólagossági, vagy legalábbis stratégiai szerződést ír alá a nagyobb cégekkel, amely megakadályozza őket abban, hogy direktben értékesítsenek vagy más utakon, amellett, hogy esetenként egyéb feltételeket is szabnak. Bartáék szerint ez kiszolgáltatott helyzet, amellyel vissza is tud élni az erősebb partner, ráadásul szerintük ezek a megállapodások gyakran feleszik a cégek nyereségét. Kereskedőként mégis ezt látják megoldásnak. „Célunk, hogy egy-egy pincészettől minél nagyobb mennyiséget tudjunk felkarolni, és hosszú távú megállapodásokat kössünk.”
Az Artizan elsősorban az eredeti borokat készítő, organikus szemléletű, kis borászatokat keresi, akik a mainstream-től távol állnak. Szentesi például ősi magyar szőlőfajtákat telepített újra, olyanokat, amelyeket máshol már nem lehet megtalálni. A tihanyi kék, a tarcali kék, a fekete muskotály vagy például a hajnos kék borai nemsokára kóstolhatók is lesznek, és azok a borászok, akik ezen felbuzdulva szaporítóanyagot vásároltak tőle, ígéretet tettek rá, hogy a kész boraikat elsőként az Artizánnak kínálják majd.
A My Wine-ban szeparált helyiségek is vannak
„A kézművesség egy hozzáállás, egy filozófia. Az igényesség, a minőség az elsődleges szempont” – ennél jobban nem tudják megfogalmazni, mi alapján válogatják össze azt a nagyjából harminc magyar pincészetet, amelyeket forgalmaznak, és amelyből legalább 25-ben egyébként nincs érdekeltségük (a Barta család a mátrai Nagygombos Borászatban is érdekelt).
„Aki számlát kézzel állít ki, már kézművesnek mondta magát. Ezt a szót lejáratták” – Szentesi sommás véleménye ellenére mindannyian jó választásnak tartják az azonos jelentésű Artizan márkanevet. Az idén nyáron nyitott bolt és bár neve, a My Wine is sokat mondó. A helynek egyébként egyáltalán nem csak a nyitott, de akár laikus közönség megszólítása a célja, hiszen ide a belvárosi éttermekben dolgozó sommelier-k is könnyedén befuthatnak egy-egy új tételt vagy szortimentet tesztelni.
„A borértékesítésünk 90 százalékának forrása a gasztronómia, ennek 70 százaléka a főváros. De mi nem a romkocsmáktól indultunk, hanem felülről, a legjobb éttermektől megyünk lefele. Onyx, Borkonyha, Four Seasons. A vidékben is nagy potenciál van, és nekünk jók a szállítási kondícióink” – mondja az ügyvezetőnek kiválasztott Farkas Krisztián, Barta pedig közbeszúrja: „Van egy csomó szép autónk.”
Borlap, copy, paste
Szentesi szerint húsz évvel ezelőtt, ha bementél egy étterembe, anélkül is tudtad, mi van az étlapon, hogy kinyitottad volna: rántott hús, hagymás rostélyos. Étel fronton sokat javult a helyzet, de az italkultúra lemaradt. „Az éttermek csak lassan jönnek rá, hogy miért nem jó, ha Kisvárdától Kőszegig ugyanaz a borlap.”
Szentesi József évtizedek óta van a piacon, van véleménye róla
Aki ismeri a borpiacot, akárhol néz rá egy borlapra, azonnal megmondhatja, melyek azok a borok, amelyeket a Bortársaság, a Veritas vagy a Raiker betol, hozza fel mások mellett Evans Victoria, a Caviar & Bull éttermek vezető sommelier-je, aki egyben a Bottle Life International borkereskedés borértékesítési vezetője is. Az átlagos helyeken a borlapok mind ugyanazok, de szerinte „a jó sommelier eleve nem dolgozik olyan borászattal, amelynek alsóbb kategóriás tételei a hiperekben is ott vannak”.
„Én nem akarom, hogy ha a vendégem lefényképezi az asztal mellett a borospalackot, azonnal megtalálja a neten, hogy hol lehet megvenni.”
Vagyis a csúcsgasztróban egyértelműen az exkluzivitás az előny, sőt része az árnak. Ő ezért összesen 32 beszállítótól válogatja össze a 250 tételes borlapját, amelynek 70 százaléka magyar termék. Dolgozik az Artizannal, a Póta Richárd egyéni vállalkozó vezette DemiJohnnal, a Terroir Clubbal, a Bor és Mással, és közvetlenül a pincészetekkel is. Mivel sommelier és kereskedő egyszerre, ügyesen zsonglőrködik a kis pincészetek tételeivel.
A saját boraik is bent vannak
A Bottle Life jóval kisebb szereplő a fenti nagykereknél, tavalyi 17,5 milliós bevétele volt. Üzleti modellje hasonló az Artizánéhoz: kis mennyiségben termelő, alig ismert borászatokat karol fel, és lehetőség szerint egy-egy tételüket teljes egészében felvásárolja. A Caviar & Bullon kívül magasabb kategóriás vidéki éttermekbe és szállodákba, illetve külföldi éttermekbe juttat még a borokból, Budapesten belül, hasonló fine dining helyekre lehetőség szerint nem. Így aztán egyrészt tényleg exkluzív maradhat a Caviar & Bull itallapja, másrészt pedig maga árazhatja be a palackokat, itt nincs nyomás, hogy máshol esetleg olcsóbb decije.
„Legutóbb csak sört vásároltunk tőlük, de azt kizárólag tőlük szerezzük be” – mondja Angermann László, a két Michelin-csillagos Onyx étterem vezető sommelier-je az Artizanra visszatérve. Az Onyx egy-egy évre szerződik egy-egy nagyobb bornagykerrel, amelytől így akár 10 százalék vásárlási kedvezményt is kap, de egyidejűleg akár további három-négy másik kereskedőtől is vásárol. „Vannak borok, amiket csak az Artizantól tudok beszerezni, például a somlói Spiegelberg ilyen” – azt is elárulja, hogy a különböző cégek szolgáltatásaiban nincs jelentős különbség, és a kínálatukban is vannak átfedések. Ilyenkor a sommelier nyilván vagy azt választja, ahol a legolcsóbb, vagy azt, ahol a szerződése jelenthet kedvezményeket, de esetenként a sommelier-kereskedő jó kapcsolata is nyom a latba.
Victoria ugyanakkor tud olyan helyekről is, amelyek jelentős részben ilyen kizárólagossági szerződések miatt csődöltek be: „egy új hely nem biztos, hogy jól meg tuja becsülni az éves borforgalmát, de ha nem teljesíti a vállalásait, év végén komoly összegeket fizethet vissza.”
Én borom
„Minőség, széles fajtaválaszték, a szolgáltatás pedig alap: mindig felveszem a telefont és holnapra mindig ott a bor” – összegzi üzletpolitikáját az Artizan. Az árak tekintetében is próbálnak rugalmasak lenni, kondíciók és kedvezmények jelenthetik a betörést a nagyok közé.
„Nekünk nem konkurenciánk egyik nagy cég sem, ők nem tudnak tőlünk elvenni, legfeljebb mi tudunk tőlük”
– zárják a kérdéskört egy kis tanakodás után.
Sonka- és sajtpult, portéka a Fény utcai piac A Sonkásától (Fotó: Artizan)
A három üzletember borboltjában a palackárak 1990 és 10000 forint között mozognak, egy-két Barta bor és aszú megy csak e fölé. A bevételek felét a bolt résztől várják, a másik felét adhatják a helyben fogyasztott italok és harapnivalók (sonkák, sajtok, szalámik A Sonkástól). A 200 tételes szortimentjükből itt havonta más-más 20-25 tételt poharaznak, a többi borbárhoz képest talán valamivel olcsóbban, a másfél decis adagok árai 595 forintról indulnak (Szentesi A Cuvée) és 3200-ig terjednek (Malatinszky Cabernet Franc). Sörből 13-14 főzdét futtatnak, és van sonkájuk is, amit a Sonkástól vesznek, és az ő Fény utcai piacos áraival azonos áron árulják elvitelre is, vagy helyben falatozásra is.
„A banknegyedben vagyunk, és munka után egyre többen lejönnek. Az Amerikai Nagykövetségről már rendszeresen ide járnak” – mondja Farkas Krisztián a körülbelül 25 milliós befektetésükről. Annak ellenére, hogy a közelben is erős a borbár-kínálat, a belváros és a bulinegyed egyéb helyeiről nem beszélve. „Reményeink szerint szeptemberben be fog indulni.”
A teljes céget illetően évi 30 százalékos növekedéssel számolnak, ezt az elmúlt három évben tartották is, más hasonló profilú cégek tavaly eredményeivel összehasonlítva nagyon is jó úton járnak. „A sör nagyon megy, és azon a piacon nagyon sok minden fog még történni öt-tíz éven belül – és ennek mi is biztosan a részei leszünk. Csak bor fronton kéne még erősítenünk.”
Fotók (a legutolsó kivételével): Sebestyén László
