A földesurad a zsebedben van, és azt akarja, hogy boldog legyél

Lévai Richárd

2018. szept 01. 6 perc olvasás

A történelemórák azt a képet alakíthatták ki az emberek nagy részében, hogy a középkori uralkodók az elnyomás mintaképei. Az első éjszaka jogával, a kilenceddel robotokkal és más válogatott módszerekkel zsákmányolták ki a jobbágyaikat, akik szenvedtek, éheztek, és ha nem lettek volna röghöz kötve azonnal távoztak volna.

Biztos voltak ilyen földesurak is, de az előrelátó nemeseknek nem az volt a célja, hogy néhány év alatt megszedje magát aztán távozzon. Hiszen ő a gyermekeire, az unokáira, dédunokáira hagyta földjét, így elemi érdeke volt, hogy a jobbágyai – a lehetőségekhez képest – boldogok és elégedettek legyenek. Nyilván minden földbirtokos beszedte ami neki járt, de ha volt egy csöpp esze, és jövőbelátása, figyelt arra is, hogy az alattvalói ne szenvedjenek (nagyon). Hosszú távon ugyanis nem volt jó se neki, se az utódainak a kizsákmányolt, megnyomorított jobbágyság.
(Nem azért írom ezt, hogy összehasonlítsam a demokráciával, ahol egy képviselő, vagy egy kormány sokszor csak néhány évre tud tervezni. Ez más tudományág feladata.) Ez a gondolatmenet arról szól, hogy egy elsőre kontraproduktívnak tűnő digitális trend mögé nézzünk.

Az elmúlt hónapokban ugyanis a nagy platformgyártók sorban jelentették be, hogy segítenek a felhasználóiknak abban, hogy kevesebbet használják az eszközeiket. Hogy mi?!?! Elment az eszük? Kevesebb pénzt akarnak ezek keresni? Kérdezheti ezt az egyszeri befektető, mielőtt elkezdi eladni az online mamutok papírjait.

Az önsorsrontónak tűnő bejelentések sorát még januárban a Facebook kezdte, amikor a saját részvényeinek komoly tőzsdei zuhanást magára húzva bejelentette: átalakítják a hírfolyam algoritmus megjelenését azért, hogy a felhasználók minőségibb időt töltsenek a rendszerben. Ez pedig a Facebookozásra fordított idő csökkenését jelenti majd. Ráadásul nem ez volt az utolsó önkorlátozó lépés a Facebook részéről idén, hiszen később bejelentette, hogy be fogja vezetni azt, hogy a felhasználói nyomon tudják követni, mennyi időt töltenek el a rendszerben. Sőt figyelmeztetéseket is kérhetnek, ezzel csökkentve a saját digitális függőségüket. A furcsa lépés olyan, mintha egy kocsmában a csapos mindenkit egy pohár után hazazavarna. De kocsmából van sok, Facebookból viszont csak egy.

Ahogy Apple-ből, Androidból, Instagramból és YouTube-ból is csak egy-egy van.

És a felsoroltak mindegyike bejelentett az utóbbi hónapokban olyan lépéseket, amik a felhasználói önkorlátozást támogatják, amik mindegyike kontraproduktívnak tűnik, hiszen a rendszerben, vagy éppen, az eszközzel eltöltött időt csökkenti, ami konkrét pénzügyi veszteséget is jelenthet a gyártónak. A fentiek között az Apple persze kicsit kakukktojás, hiszen bármennyit is használjuk a telefont, azt meg kellett venni. Az almás cég nem az adatgyűjtés alapú hirdetésekből tölti meg a páncélszekrényeit. A Facebook és a Google viszont a különböző platformokban és eszközökkel eltöltött időnkből él. Neki elsőre nincs értelme olyan megoldásokat kínálni a felhasználóinak, amik csökkentik a rendszerhasználat idejét, ezzel pedig közvetetten a cég bevételeit. Sőt, még másodikra sem tűnik logikusnak ez a lépés.
De érdemes észrevenni, hogy a Facebook és a Google, már nem egyszer használatos, eladható termékként tekintenek a felhasználóikra. Nem egyszerű gyárosok, akik kisajtolják belőlünk az adatokat, aztán eladják őket. A felhasználók pedig futószalagon jönnek, mint feldolgozandó nyersanyag. A nagy platformok ma már inkább joviális földesurak, akik a kecske is jól lakjon a káposzta is megmaradjon elv szerint irányítják a birtokukat.

Olyan jobbágyokra van szükségük, akik mentálisan egészségesek tudnak maradni, akiknek van valódi életük, és akiket (akiknek az adatait) ennek köszönhetően újra és újra el lehet adni a piacon. Olyan felhasználókra, akik lehet, hogy kevesebb időt töltenek el a rendszereikben, kevesebbet használják az eszközeiket, de cserébe az eltöltött idő értékesebb, az ilyenkor megjelenített hirdetések pedig drágábban adhatók el.
Hozzá kell tenni, hogy van két másik dolog, amiért megengedhetik magoknak ezt az önsorsorontónak tűnő viselkedést. Egyrészről az internet átalakult. Nehéz ma már személyes, vagy akár üzleti kommunikációt e nagyok nélkül reálisan elképzelni. Másrészről pedig a felhasználók követése is átalakult. Nem csak a rendszerben eltöltött idő alapján tudnak profilozni minket, hiszen szó szerint mindenhol követnek, és mindenhol gyűjtik az adatainkat. Így a kevesebb rendszerhasználat mellett is egyre pontosabban ismerik a szokásainkat, a vásárlásainkat, még a legbelső vágyainkat és félelmeinket is.

A rövid távú üzleti logikát legyőzik a hosszútávú érdekek az online feudalizmus korában.

Mi pedig, digitális-jobbágyok, jobban tesszük, ha megfogadjuk kedvenc eszközünk, vagy alkalmazásunk figyelmeztetését, kevesebbet létezünk a digitális világban, helyette pedig több időt töltünk el szeretteinkkel. Nyugi, a leglájkolnivalóbb videókról, a legtrendibb szelfikről és kedvenc márkánk online ajánlatairól így sem fogunk lemaradni, hiszen a dunaparti fröccsözés közben is elég sok infót gyűjt rólunk a telefonunk akkor is, ha meg tudjuk állni, hogy egy közösségi appba se osszuk meg naplementés háttér elé komponált borospoharunkat #nofilter hashtaggel.