Minden nap keményen dolgozol, de végül csak annyi pénzed marad, hogy jól meg kell gondolnod, mire költöd. Érdemes olyan dolgokra, amiről a tudomány is azt mondja, hogy boldoggá tesznek. Az érzelmi intelligenciával foglalkozó Travis Bradberry tanácsai a Forbes.com-ról.
A javak paradoxona
Thomas Gilovich, a Cornell University pszichológiaprofesszora által elvégzett húszéves kutatás egyértelmű következtetésre jutott: ne költsd a pénzed tárgyakra. Az a baj a tárgyakkal, hogy nagyon gyorsan elmúlik a boldogság, amit okoznak. Ennek három fontos oka van:
- Hozzászokunk az új javakhoz. Ami egyszer újdonságnak és izgatónak hatott, hamar megszokott lesz.
- Egy magasabbra rakjuk a lécet. Minden új vásárlás új elvárásokat hoz. Amint hozzászoktunk valamihez, egyből jobbat keresünk.
- A szomszéd fűje mindig zöldebb. A tárgyakat természetüknél fogva hasonlítgatjuk. Veszünk egy új autót, és elégedettek vagyunk vele, egész odáig, amíg a barátunk nem vesz jobbat. És valaki mindig vesz jobbat.
„A boldogság egyik ellensége az alkalmazkodás” – mondja Gilovich. „Új dolgokat veszünk, hogy boldoggá tegyenek minket, és sikerül is. De csak egy ideig. Az új dolgok először izgalmasak, de aztán alkalmazkodunk hozzájuk”.
A javak paradoxona, hogy feltételezzük, hogy a boldogságot, amit valami megvásárlásával szerzünk, olyan sokáig tart majd, mind maga a dolog, amit megvettünk.
Ösztönösen úgy gondoljuk, ha valamit állandó jelleggel láthatunk, hallhatunk és megfoghatunk, az jelenti a lehető legnagyobb értéket. De ez tévedés.
Az élmények hatalma
Gilovich és más kutatók szerint és az élmények – legyenek akármennyire is múlandók – sokkal tovább tartó boldogságot jelentenek, mint a tárgyak. Megmagyarázom, miért.
Az élmények részei lesznek az identitásunknak. Nem a tárgyaink vagyunk, de mi vagyunk minden, amit valaha láttunk, amit valaha tettünk, az összes hely, ahol voltunk. Egy okosóra megvásárlása nem változtatja meg, aki vagy, de ha szabadságot veszel ki, és az elejétől a végéig megmászod az Appalache-hegységet, az valószínűleg igen.
„A élményeink nagyobb részét jelentik önmagunknak, mint anyagi javaink” – mondja Gilovich. „Tényleg szeretheted az anyagi dolgaid. Azt is gondolhatod, hogy az identitásod kapcsolódik ezekhez a dolgokhoz, de ennek ellenére elkülönülnek tőled. Ezzel szemben, az élmények tényleg a részünké vállnak. Élményeink összessége vagyunk.”
Az összehasonlítások nem sokat számítanak. Nem hasonlítunk össze úgy élményeket, ahogy tárgyakat. A Harvard egyik tanulmányában, amikor megkérdezték az embereket, hogy inkább magas fizetést szeretnének, ami alacsonyabb, mint társaiké, vagy alacsony fizetést, ami magasabb, mint társaiké, sokan nem voltak biztosak a dologban. Amikor ugyanezt a kérdést a vakáció hosszáról tették fel, a legtöbb ember hosszabb vakációt választott, akkor is, ha az rövidebb volt, mint a többieké. Nehéz számszerűsíteni és összehasonlítani az élményeket, ettől lesznek sokkal élvezetesebbek.
A várakozás is számít. Gilovich eredménye szerint az élmény várása is izgalmat és élvezetes, míg a javak megszerzésére várás türelmetlenséget okoz. Az élmények már a tervezés első pillanattól élvezetesek, az emlékek pedig sokáig elkísérnek minket.
Az élmények múlandók (ami jó dolog). Vettél már olyan dolgot, ami közel sem volt annyira menő, mint amennyire gondoltad, hogy az? Ha egyszer megvetted, állandóan ott lesz, hogy emlékeztessen a csalódásodra. És ha elégedett is vagy a vásárlásoddal, a bűntudat még mindig bejátszhat: „Persze, menő, de talán nem ért meg ennyi pénzt”. Élményeknél nem viselkedünk így. A tény, hogy csak rövid ideig tartanak, része annak, amiért ilyen értékesnek tartjuk őket, és ez az érték csak nagyobb lesz az idő múlásával.
Gilovich és kollégái nem az egyetlenek, akik úgy gondolják, hogy az élményektől boldogabbak leszünk, mint a tárgyaktól. Elizabeth Dunn, a University of British Columbia kutatója szintén megvizsgálta a témát. Ő „örömtócsának” hívja azt az ideiglenes boldogságot, amit tárgyak megvásárlásakor élünk át. Más szavakkal, ez a fajta boldogság hamar elpárolog, és csak többet akarunk. A tárgyak talán tovább maradnak meg, mint az élmények, de az időtálló emlékek többet számítanak.
