A hőség még Kaliforniához képest is szokatlan. Egy coworking iroda mellett találkozunk egy parkban, a „venture capital fővárosának” nevezett környéken, egy fa alatt, amely pont annyi árnyékot ad, amennyire szükségünk van. Andrej Kiska Jr. leül velünk szemben a padra – kávéval a kezében, lazán, nyoma sincs rajta annak, hogy valahová sietnie kellene. Pedig épp a technológiai történelem talán leggyorsabb versenyének közepén van.
Nyugalma abból fakad, hogy a befektetések és a kockázati tőke (venture capital, VC) világában korántsem számít újoncnak. Komoly befektetési portfólió áll mögötte, tele európai unikornisokkal. Egy évtizeden át építette a Credo Ventures kockázatitőke-alapkezelőt, amelynek befektetései idővel minden közép-európai startupalapító áhított céljává váltak. Most pedig épp azt magyarázza nekünk, miért jobb egy chatbotalkalmazásban megjelenő reklám, mint egy hagyományos webes banner.
Közben a szlovák startupvilág bennfentesei valami olyasmiről suttognak, ami néhány éve még fantazmagóriának tűnt volna. Andrej Kiska Jr. lehet az első szlovák, aki startupjával milliárd dolláros értékelést ér el, az ilyen startupokat hívják unikornisnak. Egy poprádi születésű unikornis, amelyet a Szilícium-völgyben épít az az ember, aki évekig más alapítókat küldött ide – miközben ő maga Prágában, a Credo főhadiszállásán maradt. Most azonban helyet cseréltek. Hogy miért? Íme, az ő története.
Ha meg akarjuk érteni, mit keres Andrej Kiska Jr. Palo Altóban 2026-ban, akkor 17 évet kell visszautaznunk az időben. Továbbra is az Egyesült Államokban vagyunk – egészen pontosan Charlottesville-ben, a Virginiai Egyetemen, 2009-ben, az egy évvel korábban kitört pénzügyi krízis kellős közepén.
Kiska pénzügyet tanult, és ezen a területen tervezte a karrierjét. Körülbelül kétszáz évfolyamtársa ugyanebben gondolkodott: Wall Street-i állásokra pályáztak, pontosan úgy, ahogy azt egy elit amerikai egyetem végzőseitől elvárják. Kiska ránézett erre a tömegre, és azt tette, amit egész későbbi karrierje során újra meg újra meg fog tenni: az ellenkező irányba indult.
A képlet egyszerű volt: ha a kétszáz közül akarsz egy lenni, oda mész, ahová mindenki más. Ha viszont te akarsz lenni „az az egy”, akkor olyan helyet keresel, ahol nincs senki más. Számára ez Közép-Európa volt.
Volt egy barátnője, aki a csehországi magántőke-piacról írta a disszertációját, és rendelkezett egy Excel-fájllal a régió összes befektetési alapjáról és bankáráról. Kiska elkérte a listát, és minden alapnak írt egy e-mailt. Öten válaszoltak. Végül Prágában kötött ki, a Benson Oak Capitalnél – annál a private equity (magántőke) alapnál, amelyet Gabriel Eichler alapított (a szlovák Forbes első címlaposa).
„Andrej közvetlenül az egyetem után csatlakozott hozzánk. Érdekelték a technológiai befektetések, látta, mire képesek a cseh-szlovák techcégek, főleg az AVG-be történt befektetésünk révén” – emlékszik vissza Eichler.
A Benson Oak portfóliójában akkoriban nemcsak az AVG antivírus-szoftvercég volt ott, hanem az ETA porszívógyártó is. Az egyik oldalon egy globális piacot célzó szoftver, a másikon egy fizikai termék, amelyet a régióban mindenki ismert. Kiskát egyre inkább foglalkoztatta a gondolat, hogy az előbbit sokkal könnyebb nemzetközileg felskálázni.
Aztán egyszer egy izraeli kockázatitőke-befektető tartott előadást a Benson Oaknál. Megmutatta startupportfólióját – olyan cégeket, amelyek akkor még a jövőnek tűntek, később viszont valósággá váltak. Kiska összekapcsolta a pontokat: látta, hogyan nő globálissá egy cseh szoftvercég, és látta azt a modellt is, amelyben egyszerre több tucat technológiai startup növekszik. Arra gondolt: ezt Közép-Európában is meg lehetne csinálni. Ez 2011-ben történt.
Ezzel párhuzamosan egy másik történet is zajlott. Két befektető, Ondřej Bartoš és Jan Habermann éppen akkor alapította meg a Credo Venturest – egy olyan alapot, amelyről senki sem hallott, és amely olyan startupokba fektetett, amelyekről szintén alig tudott valaki bármit. Kiskának két lehetősége volt: marad a Benson Oaknál, egy tiszteletben álló és stabil pénzügyi intézménynél, vagy csatlakozik két sráchoz, akikről senki sem tudta, mire számítson. A környezete ismét azt mondta neki, hogy megőrült, amiért egyáltalán fontolóra veszi ezt. Ő mégis a Credót választotta.
Gabriel Eichler másként emlékszik erre a történetre. „Úgy döntöttünk, hogy több időt és tőkét fordítunk technológiai cégekre, ezért stratégiai befektetést hajtottunk végre a Credo Venturesben, amelynek része volt az is, hogy Andrej átkerült az alaphoz” – írta le a helyzetet a Forbesnak a saját nézőpontjából. Bárhogyan is történt pontosan, Kiska döntése nem légüres térben született.
A vállalkozás a génjeiben van
Kiska olyan családban nőtt fel, ahol a vállalkozás nem absztrakt fogalom, hanem életforma volt. Apja, idősebb Andrej Kiska, felépítette a Quatro és a Triangel hitelcégeket, amelyeket 2005-ben adott el a – a magyar CIB anyabankjához tartozó – VÚB banknak. A fiatalabb Kiska így saját szemével látta, hogyan néz ki egy sikeres exit – ráadásul egy olyan vállalkozásé, amely ma fintechcégként lenne ismert, és amelynek 400 ezer ügyfele volt. Mindez akkor történt, amikor Közép-Európában még alig beszéltek startupokról vagy exitekről.
A média soha nem tudta meg, mennyiért adta el az apja a cégeket, de a fia máig emlékszik arra, mit tett a pénzzel. Nem vett nagyobb házat vagy drágább autót. Egy átlagos poprádi házat vásárolt a családnak, majd teljes erővel a jótékonyság felé fordult. Így született meg a Jó Angyal (Dobrý anjel) alapítvány.
„A pénzügyi szakember karrierjének végterméke maga a pénz” – mondja Kiska Jr. két évtizeddel később, Palo Altóban ülve. – „Mozgatja, befekteti, hogy még több pénzt termeljen. Ha ezt sokáig csinálja, könnyen előfordulhat, hogy az alapján méri a sikerét, mennyije van. Nagyobb házat vesz, nagyobb autót, nagyobb repülőt. A vállalkozó viszont gyakran valamilyen problémát akar megoldani, és a pénz csak melléktermék.”
Apja számára az utóbbi típus jelentette a mintát. 2012-ben id. Andrej Kiska elindult a szlovák köztársasági elnöki posztért. Megnyerte a választást. Fia pedig, aki éppen akkor kezdte építeni nevét a prágai kockázatitőkés világában, egyik napról a másikra „az elnök fia” lett. Nem véletlen, hogy karrierjét tudatosan Szlovákián kívül építette.
„Soha nem akartam apám fia lenni, ami a karrieremet illeti” – mondja. – „Mindig a saját utamat akartam járni. Egy ponton rájöttem, hogy Szlovákiában ez nehéz lesz, mert kicsi ország, és az apám egyre ismertebb lett.”
Az alap, amely majdnem elbukott
Ma, ha egy pozsonyi, prágai vagy krakkói alapító elsőkörös befektetőt keres a startupjához, a Credo Ventures az egyik első név, amely eszébe jut. Olyan alapkezelő, amelyet mindenki szeretne a cap table-jén látni, pedig kevesen múlt, hogy a Credo túlélte a harmadik évét.
A VC alapok úgynevezett J-görbe szerint működnek. Először tőkét gyűjtesz a befektetőktől, majd startupokba fektetsz. Az eredmények viszont nem jönnek azonnal – először a bukások érkeznek. Tíz startupból kilenc elvérzik, így eleinte csak azt látják a befektetők, hogy ég a pénzük.
A Credo pont ebbe a mélypontba került bele akkor, amikor Közép-Európában még senki nem értette igazán a venture capital működését. „A legkritikusabb pillanat nagyjából három évvel az első alap indulása után jött” – emlékszik vissza Kiska.
Az egyik nagy befektető felállt egy megbeszélésen, és nyíltan kijelentette: a Credo nem működik, az egész kudarc, és le kellene állítani a további finanszírozást. „Nyílt vita volt, és bárhogyan végződhetett volna.”
Végül néhány nagyobb befektető mégis kiállt mellettük. Azt mondták: a startupoknak idő kell. A vita kiélezett volt, de a Credo túlélte. A második alapból később Európa egyik legsikeresebb VC alapja lett. Több mint tízszeres hozamot termelt, és az Európai Befektetési Alap adatai szerint a kontinens három legjobb alapja közé tartozott.
Ha akkor másképp szavaznak, talán sosem jött volna létre az ElevenLabs, a Productboard vagy a New York-i tőzsdéig menetelő UiPath sem.
Kiska évekkel később ott állt a legnagyobb siker közepén, az UiPath tőzsdére lépésekor. A román startup 2021-es IPO-ja az európai VC történelem egyik legnagyobb exitje lett. Hiába az óriási siker, Kiska épp ekkor kezdte el megkérdőjelezni saját pályáját. „Feltettem magamnak a kérdést: mekkora az esélye, hogy még egyszer találunk egy ilyen céget? A régiónkban erre nagyon kicsi esély.”
Aztán jött a felismerés.
„A kockázatitőkés valójában csak egy felmagasztalt pénzkereskedő. Nincs terméked, nem oldasz meg problémát. Egyik oldalról pénzt veszel el, és a másiknak adod.”
Nem kritikának szánta – egyszerűen rájött, hogy számára ez már nem elég.
A chatbotreklámok jövője
Fotó: Cody Pickens
2025 tavasza. Bőröndök a földön. Nemcsak az övéi, hanem az egész családé. Három gyerek és egy startup, amelynek még nincs terméke, ügyfele vagy biztos finanszírozása. Kiska Palo Altóba költözik, hogy felépítse első saját cégét, a Kontext-et. „Az első két-három hónap Amerikában érzelmileg a legnehezebb időszak volt az egész karrieremben” – mondja.
A felesége nem akart eljönni Prágából, és most sem érzi magát igazán jól Amerikában. A gyerekek ott hagyták az iskolát és a barátaikat. A startup pedig akkor még csupán egy ötlet volt. „Mindenki máshogy fizet ezért az útért” – mondja.
A Kontext alapötlete egyszerűnek hangzik, technológiailag mégis rendkívül összetett. A hagyományos digitális reklám arra épül, mit csináltál tegnap, múlt héten vagy épp a múlt hónapban. A Kontext ezzel szemben azt figyeli, mit írsz éppen most a chatbotnak. A rendszer valós időben elemzi a beszélgetést, felismeri a vásárlási szándékot, és az adott pillanathoz illő reklámot generál.
„Csak az érdekel minket, amit a felhasználó ebben a pillanatban próbál megoldani. Semmi több”
– mondja Kiska.
Ha például valaki túrázáshoz kér tanácsot egy chatbottól, a rendszer felismeri a szándékot, és természetes módon ajánlhat egy vízálló hátizsákot – nem bannerként vagy felugró ablakként, hanem a beszélgetés részeként.
Az indulás első hónapjaiban Palo Altóban a küldetés egyszerű volt: megszerezni az első ügyfelet. Bármilyet. Csakhogy az ötleten kívül semmijük sem volt, és még az az ötlet is alig két hete létezett a fejükben.
Amikor társalapítóival elmentek az Egyesült Államok kilencedik legnagyobb generatív AI-chatbotjához, a SpicyChathez, úgy tettek, mintha egy komoly múlttal és referenciákkal rendelkező cég lennének.
„Ha tudták volna, hogy hárman vagyunk, és tizenöt napja létezünk, valószínűleg az ajtót sem nyitják ki nekünk”
– mondja Kiska nevetve. Nem tudták. Az ajtó viszont kinyílt. Karrierje legrosszabb hete lassan csak újabb fejezetté vált azoknak a döntéseknek a sorában, amelyeket a környezete őrültségnek nevezett, ő pedig a mai napig logikusnak lát.
Valahányszor a digitális világban új domináns platform jelent meg, amelyet az emberek tömegesen kezdtek használni, mindig létrejött egy új reklámformátum is, amely elsöpörte a korábbiakat. A Google azzal robbantott, hogy akkor mutat reklámot, amikor valamit aktívan keresel. A Facebook azzal, hogy a közösségi hálón keresztül követ. Az AppLovin a mobiljátékokban találta meg a reklámok monetizációját – egy olyan kategóriában, amelyet korábban senki nem tudott igazán pénzzé tenni. Az AppLovin ma körülbelül 140 milliárd dolláros piaci értékű vállalat.
Andrej Kiska szerint a generatív AI-chatbotok jelentik a következő ilyen nagy platformváltást. Úgy gondolja, hogy a Kontext ezen a területen domináns szereplővé válhat.
Az ötlethez egyszerű logikával jutott el. Olyan iparágakat keresett, amelyeket az innovátorok többsége elkerül – például azért, mert unalmasnak vagy túl komplexnek tartják őket. A befektetőként eltöltött évek megtanították arra, hogy gyakran éppen ott a legkisebb a verseny és a legnagyobb a lehetőség.
A reklámtechnológia, vagyis az adtech tökéletesen megfelelt ezeknek a feltételeknek. Komplex, nem túl népszerű terület, tele olyan szereplőkkel, akiket az iparágon kívül szinte senki nem ért igazán. Eredeti társalapítójával, Dušan Kovačičcsal – aki később külön útra lépett – készítettek egy prezentációt három ötlettel, majd egy hónapra Los Angelesbe repültek, ahol különösen sok adtechcég működik.
Az első szabályuk az volt: addig semmit nem fejlesztenek le, amíg nem kapnak valódi ügyfél-visszajelzéseket. Nem terméket építettek, hanem beszélgetéseket folytattak. Azt keresték, hol van tényleges érdeklődés.
Egy hónap után a három ötlet két irányra szűkült: automatizáció retailplatformok – például az Amazon vagy a Walmart – számára, illetve reklámok chatbotfelületeken. Először az automatizációval próbálkoztak, de néhány hónap után rájöttek, hogy az nem az ő útjuk. A fordulópont az egyik első találkozójukon jött a Perplexityvel, amely ma már az egyik legismertebb AI-alapú keresőeszköz. A reakció azonnali és egyértelmű volt: „Ezt akarjuk. Meg akarunk titeket venni.”
A Perplexity – amelyről az alapítói viccesen azt mondják, mintha a Wikipedia és a ChatGPT közös gyereke lenne – ma már több mint 26 milliárd dollárt ér. Az ilyen érdeklődés egy startup számára az egyik legerősebb piaci visszajelzés. Azt jelzi, hogy az ügyfél valós problémát lát, és valódi értéket talál a termékben. Kiska végül úgy döntött, hogy nem adja el a céget – inkább arra használja ezt a jelzést, hogy tovább építse.
A Kontext első kampányai aztán az Uber, a MasterClass és a Blizzard számára készültek. Az eredmények szerint a chatbotos reklámokra kétszer gyakrabban kattintanak a felhasználók, mint a hagyományos platformokon futó hirdetésekre. A startup 2025 augusztusában 10 millió dolláros megvető befektetési kört zárt. A befektetők között ott van az M13, a Torch Capital, a Parable VC – és a Credo Ventures is. Igen: az alap, amelyet Kiska egykor társalapított, ma már az ő startupjába fektet.
Gigászok harca
A legnagyobb AI-cégek is ott vannak már a reklámpiacon.
OpenAI / ChatGPT
- 2026 februárjában kezdte tesztelni az első reklámokat az Egyesült Államokban.
- A hirdetési ár körülbelül 60 dollár ezer megjelenésenként.
- Ez nagyjából háromszorosa a Meta átlagos árszintjének.
Google / Gemini
- A Google 2025 decemberében jelezte hirdetőinek, hogy 2026-ban reklámokat vezet be a Geminiben.
- A vállalat több mint 200 milliárd dolláros éves reklámüzletágra támaszkodhat.
Vissza a startvonalra
Palo Alto olyan város, amelybe könnyű lenne első látásra beleszeretni. Tiszta, biztonságos, tele kávézókkal, zabtejes lattékat szorongató emberekkel, akik ugyanazzal a természetességgel beszélnek „disruptionről” és „product-market fitről”, ahogy máshol az időjárásról szoktak. Andrej Kiska Jr. számára azonban ennél prózaibb oka is van annak, hogy ideköltözött: a legnagyobb ügyfelük öt perc sétára lakik tőlük. Ennél pragmatikusabb indokot nehéz lenne találni a költözésre.
„Az összes nagy chatbot és AI-infrastruktúra-szolgáltató vagy a Szilícium-völgyben, vagy Kínában működik” – mondja. „A kaliforniai költözés felgyorsította a fejlődésünket, és lehetővé tette, hogy a legjobbak ligájában játsszunk.” Szerinte rendkívül nehéz Pozsonyból eladni egy kalifornai cégnek. Nem lehetetlen – de minden plusz kilométer újabb akadály.
Palo Altóban közben kialakult valami, amire kívülről kevesen számítanának: egy kicsi, de működő közép-európai közösség. A Kiska család ennek is része. Rögtön három cseh-szlovák családot ismernek, akik gyalogtávolságra laknak egymástól. Hétvégén találkoznak, a gyerekek együtt játszanak, a felnőttek pedig olyan dolgokról beszélgetnek, amelyeket nehéz amerikaiakkal megosztani. Nem azért, mert az amerikaiak ne lennének barátságosak, hanem mert bizonyos dolgokat jobban megért az, aki tudja, hol van Poprád.
A feleségének, Irmának egészen más története van. Korábban maga is vállalkozott, ma pedig a cseh Eduzměna alapítvány fundraisingjét vezeti. Tudta, mire készül Andrej, és hajlandó volt feláldozni a saját karrierje egy részét azért, hogy a férje kipróbálhassa a saját útját. Kiska ezért hálás, és ezt nem pátosszal mondja, hanem egyszerű tényként. Közben Európára egyre inkább „fáradt kontinensként” tekint.
„Az emberekből kevesebb optimizmus sugárzik, mint korábban” – mondja. A Völgyben ezzel szemben mindenki lázasan dolgozik azon, amit AGI-nak neveznek, vagyis az általános mesterséges intelligencián.
Mit szeretne, húsz év múlva az emberek mit gondoljanak Andrej Kiska Jr.-ról? – teszem fel neki találkozónk végén a kérdést. Elgondolkodik. „Azt szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint valakire, aki nem félt olyan döntéseket hozni, amelyeket mások őrültségnek tartottak, hogy kövesse az álmait, és mélyebb értelmet keressen az életben.” Egy pillanatra elhallgat, aztán hozzáteszi:
„Számomra az a fontos, hogyan használom fel az időt, amit kaptam. Hogyan élek, hogyan döntök – és főleg az, hogy aszerint cselekszem-e, amit helyesnek tartok, még akkor is, ha az nem könnyű vagy nem hagyományos.”
Lehet, hogy ez úgy hangzik, mint egy Instagram-idézet, de egyórás beszélgetésünk után sokkal inkább tűnik olyasvalaminek, amit valóban komolyan gondol.
Az első szlovák unikornis alapítója lesz? Talán. Nyár végére tisztább lesz, hogy a Kontext hogyan halad tovább, újabb befektetési kört zár, vagy az elképesztő AI-lázban égő Völgyben valaki lecsap rá, és egy stratégiai exittel folytatódik a történet. A piac növekszik, a számok jönnek, a csapat összeállt. Kiska azonban valószínűleg azt mondaná: ez nem a megfelelő kérdés. „Még ha holnap vége is lenne, úgy mennék tovább, hogy rengeteget tanultam, és semmit sem bánok.” Noha a startupjáról mondja, igaz ez arra a hihetetlen utazásra is, amit eddig bejárt.
