A Hiventures az EU illetve a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) forrásaiból 50 milliárd forint kihelyezését tervezi ígéretes startupokba. Az állami alapkezelő vezetőivel arról beszélgettünk, nem árt-e a magyar startup ökoszisztémának, hogy túlkínálat van a piacon tőkéből, hogyan képeznek utánpótlást, mennyire tud rugalmas lenni a Hiventures, és mikor jönnek majd a külföldi befektetők a magyar piacra? Milyen sajátos modellt dolgozott ki a régió legnagyobb, kifejezetten startupokba fektető alapjának kezelője, és türelmes lesz-e velük vajon a politika? Interjú.
Ha nemzetgazdaságilag nem is jelentős tétel, amit a Hiventures kezel, a piaci szereplők egy része szerint újfent sok forrás ömlött hirtelen a piacra, sokan ezek megszerzésére aspirálnak, nem pedig arra, hogy piaci alapon építkezzenek.
Kisgergely Kornél (KK): Abban bízunk, hogy ez a forrás minőségi változást hoz a hazai ökoszisztémában. Fel kell lőni a rakétát a világűrbe, ezt nem lehet sok kis robbantással megtenni, egy nagy bumm kell.
A Hiventures egyik legnagyobb újdonsága és ereje, hogy nem az elmúlt években felépült piacból akar magának minél nagyobb szeletet kihasítani, hanem bővíteni akarja ezt a kört.
Azokat is el akarjuk érni, akik ma még nem részesei a magyar startupközösségnek.
A 9 milliós, inkubációs programunk lehet számukra a belépő – azért is kommunikálunk intenzíven, hogy őket elérjük.
Katona Bence (KB): Ebből a szempontból a Hiventures több, mint egy sima kockázati tőkealap-kezelő. Olyan programokat hoztunk létre – felismerve például az utánpótláshiányt –, ami keresletet generál ezen a piacon.
Sok nemzetközi példához hasonlóan itt az államnak van fontos szerepe, be kell avatkoznia és elvégeznie a piacfejlesztést.
Ezért indítottuk el az inkubációs programot, ahova egy komolyabb összeget, 10 milliárd forintot allokáltunk. Csak ide tavaly 600 cég jelentkezett annak köszönhetően, hogy erős kommunikációt vittünk és egyfajta ökoszisztéma-pásztor szerepet próbálunk betölteni.
A legfrissebb startupjelentésünkben azt írtuk, hogy az állami forrásbőség miatt sokan elkényelmesednek. A portfólió-építés közben ti mennyire találkoztatok ezzel? Az, hogy a hozzátok eddig jelentkező 1500 cég csak 10 százaléka kapott tőkét, ennek is köszönhető?
KK: Az a feltételezés, hogy ha mi nem lennénk, ezek a cégek agilisabbak lennének, nem állja meg a helyét.
KB: Finanszírozásban egy teljesen új termék Magyarországon, amit a korai fázisban a Hiventures bevezetett. Ez az ökoszisztéma annyira alulról építkezik, annyira gyerekcipőben jár még, hogy nemigen tud elkényelmesedni. Én legalább is nem tapasztalom ezt. Egy startupvállalkozás elindítása hihetetlen nagy áldozat, eszméletlen munkaigénye van, és ha elbukik, az megakaszthat egy induló karrierpályát, hiszen egy bukott vállalkozás a magyar céges kultúrában nem jelent előnyt.
Akik innen forrást kapnak, azoktól elvárjuk, hogy kulcspozícióban, teljes állásban dolgozzanak, adott esetben kevesebb fizetésért, a piaci átlag 60-70 százalékáért. Erre nehéz azt mondani, hogy elkényelmesedés.
KK: Nem szeretnénk, ha azt gondolnák, hogy révbe értek, csak azért, mert a számlájukra megérkezett a befektetés. Gazdagodjanak meg, ha összejön egy exit!
Katona Bence és Kisgergely Kornél, a Hiventures vezetői és arcai. Fotók: Egyed Péter
A rengeteg állami forrás ellenére sem látszik, hogy a magánszektor szerepe nőtt volna a kockázati tőke-iparágban, a magánforrások csak a magvető fázisban aktivizálódtak. Ez nem azt mutatja, hogy kevesebb az ígéretes cég, amiért versenybe szállnának a magánbefektetők?
KB: Miért lenne több magánbefektető, ha nincs megfelelő kínálat – a befektetők szemszögéből –, vagyis elég startup? Miért jönne ide egy osztrák vagy német befektető, ha azt látja, hogy éves szinten 100-200 startup cég születik, series A fázisban pedig van 5-10, akiknek elegendő az a két-három – akár privát – alapkezelő is, akik már itt vannak? Amíg a tartópillérek és a felhordórendszer nem alakul ki teljesen, nem elvárható, hogy ezen a piacon a magánszereplők nagyobb számban megjelenjenek.
Az elmúlt 5 év legfontosabb feladata az volt, hogy azok a programok elinduljanak, amelyek a kínálati oldalt megteremtik, vagyis legyen minél több startup, legyen meg ennek a felhordórendszere.
KK: Gazdaságpolitikai szempontból a végső cél, hogy minél több sikeres startup legyen Magyarországon. Ezáltal tudjuk bővíteni a vállalati innovációt, itthon tudjuk tartani azokat, akik amúgy külföldre mennének. Sőt a mi esetünkben van olyan, hogy emiatt költözött valaki haza.
Ha ennek a célnak az elérésében szükséges, hogy legyenek magánbefektetők is a piacon, akkor fontos, hogy őket tudjuk aktivizálni, de önmagában ez nem cél.
Nagyon kevés olyan ökoszisztéma van a világon, ami önmagában piaci alapon meg tud állni, ez talán csak az amerikaira igaz. A nyugati országokban is nagyon fontos szerepe van az államnak. Írországban tulajdonképpen minden startupbefektetés mögött ott van egy állami szereplő, az Enterprise Ireland, vagy közvetlen- vagy társbefektetőként. A magyar ökoszisztémában inkább a következő lépés lesz majd az, hogy mellettünk több magánbefektető lépjen be.
Mennyire fogta vissza a magyar startupökoszisztéma fejlődését, hogy a Jeremie-időszak nem volt sikeres? Ezt nem mi, hanem a számok mondják. A sok forrás ellenére magas tulajdonrészekért szálltak be a befektetők, ami arra utal, nem volt nagy verseny a startupokért. A már termékkel rendelkező Jeremie-portfóliócégek jellemzően nem tudták növelni az árbevételüket. És akkor a korrupcióról még nem is beszéltünk, rengeteg gyanús befektetés volt, a Forbes írta meg – többek között – a Morando sztorit, ami után költségvetési csalás miatt indult eljárás az alapkezelő ellen.
KK: Azzal a tudással, amivel most rendelkezünk, valószínűleg ma már okosabban el tudnánk költeni ezeket a forrásokat.
Ebből tanult a gazdaságpolitika, és ennek lett az egyik következménye, hogy a pénzek jelentős része felett megtartja a kontrollt, ezért a forrásokat nagyobb részben állami tulajdonú alapkezelők osztják szét. Akiket te említették, magánpiaci szereplők.
A Jeremie-pályázat magánpiaci kezdeményezés volt?
KK: Magántulajdonban voltak azok az alapkezelők, akik ezeket a befektetéseket – amiket említettél – végrehajtották.
Ez semmiképpen sem azt bizonyítja, hogy az állami szerepvállalás rossz lenne, de nyilván nem ebben a formában.
Nem ez volt talán az optimális csomag, ami megvalósult.
Ezeket a forrásokat elég sokszor megkérdőjelezhető módon az állam osztotta szét.
KK: Az alapokat az állam választotta ki, de a befektetési döntéseket utána privát szereplők hozták meg.
És most nem üt vissza, hogy rengeteg rossz gyakorlat alakult ki a Jeremie-alapok befektetési időszaka alatt?
KK: Annyiból igen, hogy azok a cégek, akik akkor indultak, nem feltétlenül számítanak nekünk potenciális befektetésnek, mert a felhasznált források ellenére nem érték el a céljaikat, nem is nagyon tudtak második körös befektetést szerezni. A másik, amire utaltál, elég sokszor magas részesedést kértek el ezek az alapkezelők, vagyis az újabbaknak már alig van hely. Ha azt látjuk, hogy egy cég amúgy üzletileg rendben van, hajlamosak vagyunk azzal a feltétellel befektetni, ha az előző befektető aránytalanul hígul. Osztjuk azt az elképzelést, hogy úgy lehet startupot építeni, hogy az alapító motivált marad.
Vegyük át, hogy bizonyos szcenáriókban pontosan mi is történik egy-egy Hiventures befektetésnél! Először nézzük meg, hogy mitől lesztek boldogok?
KB: A végső cél mindig az exit. A cégértékelésben ezért nálunk nagyon fontos, hogy a cap table (tulajdonosi struktúra) hogyan is fog kinézni a következő körben, lesz-e hely újabb – nemzetközi – befektetőnek. Fontos, hogy ezek a cégek vonzóak legyenek, mint befektetési célpont, ezért adott esetben nemcsak tőkeágon finanszírozunk, hanem piacon bevett gyakorlat szerint konvertálható tagi kölcsön formájában is, éppen azért, hogy a megfelelő tulajdonosi hányadokat ne borítsuk meg.
Van már ilyen? Az állami tulajdonos mennyire vonzó/ijesztő a nemzetközi befektetők számára?
KK: Magyar befektető tett már pénzt portfóliótársaságunkba, nemzetközi befektető még nem, de csak tavaly februárban indultunk el. A cégeinkből van fél tucat, amelyik abban a fázisban van, hogy van értelme nemzetközi befektetőt keresnie.
KB: Ajánlatot kaptunk már.
KK: Arra számítunk, hogy idén legalább egy ilyen ügyletünk lesz.
KB: Ebben a periódusban jellemzően koinvesztálunk (társbefektetnek). A stratégia az, hogyha magvető-növekedési fázisban van a cég, akkor legalább 12-14 hónapra adunk finanszírozást, hogy ne azon kelljen dolgoznia 3 hónap múlva, hogy legyen új befektetője.
Fontos látni, hogy egy külföldi tőkebevonás nagyon komplex folyamat, és nagyon nem mindegy, milyen időzítéssel valósítja meg a cég.
Éppen ezért hoztunk össze egy multi-stage-funding struktúrát.
Ha valaki jól használja fel a 9 milliós első befektetést, kaphat egy 30 milliós rásegítést (konvertálható kölcsön formájában), ha ezek után nagyon jól megy, de nem akar még külső forrást behozni, hanem fejlesztene tovább, akkor kaphat tőlünk magvető finanszírozást (akár társbefektetővel is). Egyedül a növekedési fázisig is el tudjuk vinni a cégeinket. Gyakorlatilag ebben a fázisban van esély egy külföldi befektető bevonására.
Katona Bence, a Hiventures vezérigazgató-helyettese.
Ez egy folyamat, aminek két-három éves kifutása van, akkor lesz több olyan portfóliótársaságunk, ami felkeltheti, mondjuk, a régiós befektetők figyelmét. Az a fontos, hogy a magvető fázis végén, a növekedési szakasz elején a startup kész legyen arra, hogy kilépjen a külföldi piacokra. Házon belül létre is hoztunk egy csapatot az utóbbi félévben, kifejezetten a nemzetközi üzletfejlesztésen dolgoznak. Körbejártuk Európa legnagyobb befektetői csoportjait, folyamatosan építjük ki a befektetői kapcsolatokat, infrastruktúrát, küldjük nekik azokat a cégeket, amik profilba vághatnak. Ezzel személyesen én magam is sokat foglalkozom. A legtöbb esetben magánpiaci szereplőkkel tárgyalunk, és azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem zavarja őket, hogy állami tulajdonú szervezet vagyunk. Megnézik a term sheet-ünket vagy a szindikátusi szerződésünket, semmiben nem térünk el attól, amit egy piaci szereplő kínál.
KK:
Semmilyen üzleti érdek nem szólhat amellett, hogy diszpreferáljon minket valaki, csak azért, mert állami tulajdonban vagyunk.
KB: A megfelelő finanszírozás a kulcs, nekünk is. Komoly kihívás, de dolgozunk rajta, hogy legyenek privát befektetők, akik a növekedési szakaszban bejöhetnek fölénk, mert az nekünk nem lehet az érdekünk, hogy ezek a cégek egy szinten megrekedjenek.
Állami szereplőként a Hiventures mennyire tud rugalmas lenni, főleg, ha jön a következő körös befektető? Ha azt akarja, hogy híguljon a részesedésetek, abba például belementek?
KB: Persze, de ez mind egyedi döntés. Az igazgatóság és a befektetési bizottság ezt megtárgyalja, és ha racionálisan alátámasztható és üzletileg is úgy ítéljük meg, hogy kifizetődő, ebben tudunk rugalmasak lenni.
Ha jön egy startup, hogy akar 250 millió forintot, mi lesz az első három dolog, amit biztosan megnéz a Hiventures?
KK: Az esetek 90 százalékában ilyen összeg mellett 20-40 százalék között fog változni a tulajdonrész, amit elkérünk. Akkor van közelebb a 20 százalékhoz – vagyis a magasabb árazáshoz –, ha azt látjuk, hogy ez egy globálisan eladható történet, ami annyira új vagy olyan nagy piacot célzott meg reálisan, mint mondjuk az USA, ahol bekövetkezhet – valamilyen formában – akár egy exit is. Ha egy copycat-ről beszélünk, olyasmiről, ami Amerikában már létezik, de Európában sok országban még nem, annak a kifutása nyilván limitáltabb, kockázata is kevesebb, akkor az közelebb lesz a 40 százalékhoz. Ennél több konkrét fogódzót nehéz adni, mert bármelyik iparágban lehet olyan cég, amiből azt lehet látni, hogy nagy nemzetközi siker lehet belőle, és sok olyan cég akad, aki előre elmondja, hogy a régióban 2-3 ország piacát célozza csak meg.
KB: Házon belül megvan ahhoz a tudás és tapasztalat, hogy el tudjuk dönteni, miben van potenciál üzletileg. Ha műszaki vagy technológiai ügyekben kell döntést hoznunk, akkor külső szakembert keresünk, de a cég kapcsolatrendszerében megvannak ezek a szereplők.
Van-e hozamelvárása az államnak a Hiventuresszel szemben?
KK: Az a minimum cél, hogy amikor majd likvidáljuk az alapkezelő eszközeit, akkor legalább a nominális értékét őrizzük meg az alapoknak. Ez esetben az elmaradt hozam lesz a gazdaságpolitikai ára a mi tevékenységünknek. Nyilván egy ilyen programnak akkor van értelme, ha sikeres startupokat termel ki,
annak semmi értelme, hogy csődhalmazt hagyjunk az utókorra.
Szóval nincs kőbe vésett hozamelvárása a fenntartó MFB-nek?
KK: Startupokba fektetni nagyon kockázatos, így csak a magas hozammal kecsegtető cégekbe fektetünk. A fenntartó MFB-nek határozott elvárása, hogy őrizzük meg az alapok értékét.
A bank ugyanakkor egy állami társaság, ami felett a mindenkori politika gyakorolja a kontrollt. Teljesen természetes a startupvilágban, hogy – a legjobb szándék mellett is – sok induló cég elbukik. De hogyan veszi be ezt a politika gyomra? Nyilván a látványos és gyors sikerek a fontosak abban a dimenzióba, hiszen az az, amit a választók is könnyen megértenek. Semmilyen politikus – sem Magyarországon, sem másutt – nem fog egy bukott startupperrel együtt pózolni.
KK: Kétféle módja lehet annak, ha egy cég nem lesz sikeres. Ebből a jobbik eset, ha egyébként becsületesen költötték el a rájuk bízott pénzt, de nem jött be a termék, az üzleti modell vagy bejött egy nagy iparági szereplő és letarolta a piacot – ebben az esetben mi békében fogunk elválni. Ha azt látjuk, hogy azért nem sikeres a startup, mert nem is akart az lenni, akkor a szerződésben vannak rá lehetőségeink, hogy interveniáljunk.
Ez rendben van, és abban a buborékban, ahol mi élünk, ezt mindenki érti. A politika viszont más logika szerint működik és el kell tudnia adnia, hogy miért van szükség egy ilyen tőkeprogramra. Ebből adódóan van rajtatok bármilyen nyomás?
KK: Nem érzékelünk ilyen nyomást. Ebből a szempontból fontos, hogy nagy portfóliónk van, a nagy számok törvénye itt működik, és valahol az igazsághoz közel lesz majd a sikerarányunk. Ha minden elbukott startup mellé oda tudunk majd állítani kettő sikerest, ebből biztosan nem lesz probléma.
Az igencsak világbajnok eredmény lesz ebben az iparágban!
KK: Nem az exitekre gondolok, hanem arra, hogy fel tudjuk mutatni, hogy a cégeink abba az irányba haladnak, amit szeretnénk nekik. Teljesen jogos elvárás az államtól és minden tulajdonostól, hogy tudjunk sikereket felmutatni, és hogy a program megítélése végig pozitív legyen. A program időbeni lefutásával lehet csak probléma, egy cég nyilván hamarabb áll fejre, mint ér el egy exitet, a siker idő kérdése is. Éppen ezért fontosak lesznek a részeredmények, amikor majd bejön egy új befektető egy magasabb árazáson, mert az megkérdőjelezhetetlen és látványos eredmény lesz, amit az esetleges kudarcok mellé oda lehet rakni.
Kisgergely Kornél, a Hiventures vezérigazgatója.
Mi garantálja, hogy az állam majd türelmes lesz?
KB: Fontos látni, hogy amikor a kormány elfogadta a tőkealap-kezelő koncepcióját, az előterjesztésben benne volt az iparág bukási aránya is. Ez persze alakulhat máshogy is, de
az állam tisztában volt a kockázatokkal.
Nyilván a bank is elvárja, hogy a lehető legjobb befektetési döntéseket hozzuk meg. A mi szempontunkból is az a legfontosabb, hogy legyenek hosszabb távon újra felhasználható források ezen a területen a jövőben is – nyilván az akkori piaci kondíciókhoz igazítva. Mind gazdaságélénkítő programként, mind finanszírozási eszközként tekintve a munkánkra sok olyan aspektus van, ami nehezen számszerűsíthető: mennyivel nő a vállalkozási kedv, hány fiatal marad itt csak emiatt, hogy mondjuk saját céget indítson? A vissza nem térítendő pályázatoknál sincs erről erős monitoring, hogy hány vállalkozás lett erősebb, vagy hány bukott el.
Miniszteri szinten kell most riportolni?
KK: A projekt elején még így volt, de az a tavaly februári indulással lezárult. Jelenleg – mint minden más leánycég – az MFB-nek riportálunk. A bank tartja a kapcsolatot a Minisztériummal (az MFB a Nemzeti Vagyon Kezeléséért Felelős Tárca Nélküli Minisztériumhoz tartozik*- a szerk.).
Mennyire lesztek majd versenyhelyzetben? A mi becslésünk szerint a jövő év elején indulhatnak az újabb Jeremie-alapok, ami azt jelenti, hogy újabb 75 milliárd forint kerül a piacra. Az EU-s pénz fog majd versenyezni az EU-s pénzzel.
KB: Csak a tavalyi évben összesen 1500-an jelentkeztek hozzánk. Nem teljesen értek egyet azzal, hogy az uniós forrással versenyez majd az uniós forrás, hiszen komoly privát tőkét is be kell rakni a Jeremie-alapokba, egy 10 milliárdos alapnál 3-4 milliárdról beszélünk!
Persze, mert előtte kiszáradt a piac, nem futott éppen tőkeprogram.
KB: Igen, a felfutás ezzel is magyarázható. Ugyanakkor az idei, havi adatokból az látszik, hogy vannak érdeklődők, csak az inkubációs befektetési programra havi 35-40 cég biztosan beadja a jelentkezését. Mindent összevetve nem látjuk, hogy az utánpótlást tekintve a jelentkezők száma beszakadt volna. Ha csak azok adták volna be, akik korábban nem jutottak finanszírozáshoz, akkor ennek a beszakadásnak már meg kellett volna történnie.
A kérdés az, hogy a Jeremie-kör elindulásával lesz-e beszakadás?
KB: Az a konstrukció alapvetően egy későbbi fázisra fókuszál. A mi szempontunkból az ökoszisztéma finanszírozása újabb pillért kap. Reményteljesen várjuk ezeket a szereplőket és nem konkurensként tekintünk rájuk, akikkel cél, hogy társbefektetőként együttműködjünk, vagy tovább vigyék azokat a cégeket, amik itt nevelkednek. Ha bejönnek a számításaid, akkor egy 200 darabos portfóliónk lesz, mire ezek az alapok elindulnak. Ha azt látják, hogy a mi cégeink jól teljesítenek, nyilván megkeresnek minket, megmutatjuk a számainkat – ezzel ők is képesek lesznek majd a kockázataikat csökkenteni.
Inkább a zsíros falatokra gondoltam, azokra az érettebb cégekre, amikből sikert tudna kovácsolni magának a Hiventures is.
KB: Az ökoszisztéma finanszírozása újabb pillért kap.
Reményteljesen várjuk ezeket a szereplőket és nem konkurensként tekintünk rájuk, akikkel cél, hogy társbefektetőként együttműködjünk, vagy tovább vigyék azokat a cégeket, amik itt nevelkednek.
Várják az új alapkezelőket.
KK: Mire az új kockázati befektetési alapok elindulnak, mi két éve a piacon leszünk, nem nagyon lesz olyan startup a piacon, amelyik ne fordult volna meg nálunk. A mi koncepciónk, hogy a belső pipeline-ra alapozunk, az inkubációs szakaszból tovább lépő cégből egyre több lesz. Azt látjuk, hogy ezek a várakozásainkon felül teljesítenek. Ez a belső pipeline véd a külső „konkurenciától”, de ha ott megy tovább valaki, akkor egyrészt ennek örülünk, akár szívesen be is fektetünk mással együtt, másrészt megvan az utánpótlásunk is. Az inkubációs szakaszban biztosan nem fogunk ugyanis konkurálni senkivel.
Ha én új alapkezelő lennék, az első utam ide vezetne.
Azt, hogy EU-s pénz versenyzik EU-s pénzzel nem én mondom, hanem a piaci tapasztalat és jó néhány általunk is feltárt eset. A Jeremie-alapkezelők közül sokan megtalálták annak a módját, hogyan fizettessék ki a portfóliócégekkel azt a magánforrást, amit a befektetőnek kellett volna az alapba raknia, így gyakorlatilag semmi vesztenivalójuk nem volt, nem kockáztattak magánforrásokat. Ezek a gyakorlatok sajnos részei a magyar startuppiacnak.
KB: Az ilyen nem tőkebefektető a számunkra.
KK: Az biztos, hogy ha mi benne vagyunk a cégben, akkor ezt nem tudja megcsinálni.
*Az interjúba eredetileg az a szerkesztői megjegyzés került, hogy a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) a Miniszterelnökség alá tartozik – tévesen. A bank a Nemzeti Vagyon Kezeléséért Felelős Tárca Nélküli Minisztériumhoz tartozik. A cikket utólag korrigáltuk, a hibáért az érintettek és az olvasók elnézését kérjük!
