A kötvénypiaci folyamatokat, a hozamszintet és az árfolyamok egyensúlyát rengeteg minden befolyásolja,
így egy változóra visszavezetni az ott látottakat hibás gondolatmenetet feltételez.
Ezen tényezők egy részét ugyanakkor ki lehet ejteni az egyenletből, ha az ember a vizsgált tagállamok euróban kibocsátott kötvényeit veszi górcső alá. Ezekben ugyanis például a forintos devizakockázattól el lehet tekinteni, hiszen nem forintban, hanem euróban fektet be az ember, és az alapkamat sem nyom olyan sokat ebben a latban, mint a forintos kötvények esetében. Ennek ellenére a cikk második felében visszatérek majd arra is, hogy mit látunk a magyar kötvényeken keresztül, mert teljes egészében semmiképpen nem érdemes elhanyagolni ezt a vetületet sem.
Az idén januárban több globális államkötvény-kibocsátási rekord is megdőlt, a világ országainak jelentős része igyekezett már az év elején hatalmas tőkét felvenni a piacról. Ezen országok közé hazánkon túl a régió több országa is felfért, ezek között előkelő helyet kaptak az euróban denominált papírok is. Magyarország 7 és 12 éves eurós papírokat dobott piacra, a rövidebb kötvény 4,25, a hosszabb 4,875%-os kupon mellett talált gazdára. Ugyanekkor Lengyelország 5 és 10 éves eurós papírokkal rukkolt elő, ezek 2,875%-os, illetve 3,625%-os kuponnal keltek el, Szlovénia pedig egy 10 éves kötvényt dobott piacra, 3,275%-os kupon mellett.
A lejáratok ugyan nem azonosak, mégis egyértelműen látszik, hogy Magyarország csak sokkal drágábban tudott hitelt felvenni a nemzetközi piacról még a devizaárfolyam-kockázat kiiktatása mellett is, mint a régiós társak.
Mindez azt látva talán nem is akkora meglepetés, hogy Magyarország hitelminősítői besorolása alapján Kazahsztánnal és a Fülöp-szigetekkel van egy kategóriában. E mögött egyaránt áll a jelentős államadósság, a kiszámíthatatlan kormányzati költekezés, a költségvetési hiány, és a politikai kockázat miatti finanszírozási kérdések (például az EU-s források meg nem érkezésének) bizonytalanságkeltő hatása is.
De már nem annyira, mint egy éve
Ez tükröződik a magyar államkötvényekre megvásárolható CDS-ekben, azaz hitel-nemteljesítési csereügyletek árazásában is. A CDS egy olyan „biztosítás”, amit egy befektető az általa birtokolt államkötvényekre vásárolhat meg, hogy csökkentse azok nemfizetési kockázatát: a biztosítás eladója ugyanis garantálja, hogy amennyiben az adott papír (vagyis a mögöttes állam) nem fizeti ki a kupont, vagy lejáratkor a névértékét, akkor ezt ő maga teszi meg az állam helyett, tehát gyakorlatilag átvállalja a papírban rejlő kockázatokat az eredeti befektetőtől. Ezt természetesen nem ingyen teszi, az árazás pedig a kockázat mértékével arányosan nő, így a CDS-ek prémiumain keresztül relatíve jó képet lehet kapni egy adott ország állampapírjaival kapcsolatos befektetői bizalomról.
A magyar CDS-prémium még mindig magas, 92 bázispont környékén jár, de jócskán lejjebb van, mint egy éve, Trump felszabadulás napi vámjait követően, amikor a 140 pontot is megközelítette a mutató, vagy a covid kitörésekor, amikor 250-nél járt a CDS-felár.
Ezt a tendenciát látva felmerülhetne egyesekben, hogy a befektetők a kormányváltás esélyeinek növekedésével párhuzamosan egyre kevésbé látják kockázatosnak a hazai állampapírokat, lévén egy Magyar Péter-féle kormánytól kiszámíthatóbb, EU-barátabb politikát várnak, ami több fronton is javíthatná a magyar eszközök megítélését.
A helyzet azonban nem ennyire egyszerű, és nem is ennyire egyértelmű: ahogy arra az MNB adatsora is rámutat, a magyar kockázati felár a román CDS-ekkel tandemben süllyedt az elmúlt egy évben – igaz, a román CDS 300 pontról süllyedt a mai 140-ig, tehát jócskán meghaladja a magyar értéket, de a trend hasonló. És ezt láttuk egyébként a lengyel rátával is, csak éppen az 50 környéki sávban.
Mindez sokkal inkább arra enged következtetni, hogy a nemzetközi befektetői hangulat a teljes régióval kapcsolatosan kezd egyre inkább feloldódni, az orosz-ukrán béke reménye csökkenti a térségnek tulajdonított kockázatokat, az időközben alkotmányellenesnek is kikiáltott vámháború okozta bizonytalanság pedig szépen árazódik ki a piacból. A dagály végtére is minden hajót megemel.
A magyar CDS-ek csökkenése így nem feltétlen tekinthető a kormányváltás esélyei piaci leképeződésének.
Érdemes ugyanakkor a 10 éves kötvényhozamokra is ránézni, ugyanis ezek nem csak egy adott ország kamatpályájának várt alakulását, de az átfogóbb befektetői országspecifikus várakozásokat is kiválóan tükrözik.
Trumpot megfogta a 10 éves hozam, itthon is érdemes rá figyelni
Amikor Trump egy éve elkezdte lebontani az elmúlt évtizedek gazdasági és diplomáciai intézményrendszerét, sokan azt várták, a visszatérő elnököt majd a részvénypiaci szakadás győzi meg arról, hogy a vámháborúval rossz irányba viszi a világot. Ez azonban érdekes módon nem így lett, Trump akkor fogta vissza kommunikációját, amikor a 10 éves államkötvények hozama kilőtt, elérte a 4,6%-ot, és félő volt, hogy meg sem áll az 5%-os lélektani határig.
A kötvények hozama és árfolyama egymással ellentétes irányba mozog, a hozamok meredek emelkedése így egyenlővé tehető az árfolyam beszakadásával is. Erre a felszabadulás napi bejelentéseket követően azért került sor, mert a befektetők pánikszerű eladási hullámba kezdtek az amerikai adósság kapcsán, hiszen
- egyrészt az Egyesült Államok elvesztette a piac bizalmát mint biztos partner és befektetési helyszín,
- másrészt felélénkültek a recessziós félelmek egy esetlegesen elmérgesedő kereskedelmi háború következtében,
ez pedig drágította volna az egyébként is elképesztően költséges amerikai államdósság finanszírozását, hiszen a befektetők magasabb hozam mellett lettek volna csak hajlandók finanszírozni az amerikai kormányzatot. Ez már Trumpnak sem fért bele, így visszakozott, a részvénypiac talpra állt, a 10 éves hozam pedig lassan, és nem is túl biztosan, de visszatért a 4%-os szint környékére.
A 10 éves hozamot tehát nem csak a jegybanki alapkamat (ami egyébként ezidő alatt Amerikában 75 bázisponttal csökkent) és az azzal kapcsolatos piaci várakozás mozgatja, hanem a befektetői bizalom is, a magasabb árfolyam-alacsonyabb hozam páros kedvezőbb, ellentettje kedvezőtlenebb piaci várakozásokat társít az érintett gazdasághoz.
A magyar 10 éves hozam hatalmas kilengéseket mutatott az elmúlt egy évben, novemberben még 7,2%-on ütött csúcsot, február végén viszont már 6,5%-on látjuk a rátát.
Itt ismét előjöhetne az a narratíva, hogy a befektetők olcsóbban is hajlandók finanszírozni a magyar államadósságot, mint eddig, akár pont a már korábban felvázolt Magyar Péternek tulajdonított stabilitási várakozás miatt, csakhogy a helyzet itt sem ennyire egyszerű.
A Varga Mihály vezette jegybank ugyanis tavaly decemberben lengette be először, hogy hamarosan eljöhet az első kamatvágás ideje, a 10 éves hozam pedig ezt követően kezdett szabadesésbe, 50 bázisponttal került lejjebb bő két hónap leforgása alatt. Ennek azért van jelentősége, mert a kamatcsökkentési várakozás rendszerint lejjebb húzza a hozamokat, hiszen azt feltétezi, a jövőben csak alacsonyabb kamatok mellett lehet majd csak felmarkolni a papírokat, így aki ezen a piacon képzeli el a jövőjét, az még lecsap a magasabb kuponokra.
A magyar 10 éves hozam mozgásának hátterében így ugyan meghúzódhat az, hogy a nagybefektetők politikai változást várnak, ami nagyban befolyásolja a gazdasági kilátásokat, így az adósságpiaci kockázatokat is, ez pedig a kötvényhozamok mozgásában csapódik le, de az nem jelenthető ki, hogy ez az egyedüli, a legfontosabb, vagy éppen a biztos indoka a folyamatoknak.
Az ugyanakkor, hogy szerepe van benne, teljes mértékben elképzelhető, főleg, ha a forint MNB-kamatcsökkentést követő látványos erősödését (ami pont szembe megy azzal, amit ilyenkor látni szoktunk) és a gyanúpert nagyban erősítő részvénypiaci újrapozícionálást is mellé vesszük, ami a kormányhoz közel álló cégek brutális alulteljesítését eredményezi.
Kategorikusan viszont azt kimondani, hogy a Tisza Párt választási esélyei alakítják a kötvénypiacot, erősen felelőtlen döntésnek tűnik.
