Volt már rá precedens Spanyolországban, hogy egy nagy torna előtt pár nappal kiderült, a válogatott szövetségi kapitánya eligazol – csakhogy akkor nem lett belőle botrány. Közel 40 évvel ezelőtt az FC Barcelona vitte a szövetségi kapitányt, a regényes életű magyar zsenit, Kubala Lászlót.
A 2018-as oroszországi futball vb előtt egy nappal robbant a bomba: a spanyol szövetség kirúgta Julen Lopetegui kapitányt, mert nem sokkal a vb-rajt előtt kiderült, noha korábban a 2020-as Európa-bajnokságig hosszabbított a szövetséggel, mégis elfogadta a Real Madrid ajánlatát. A szövetség elnöke, Luis Rubiales leginkább azon húzta fel magát, hogy – spanyol sajtóhírek szerint – Lopetegui csak 5 perccel a Real bejelentése előtt hívta fel, hogy közölje vele, aláír a sorozatban három Bajnokok Ligája-győzelem után edző nélkül maradt királyi gárdához (Zinédine Zidane váratlanul lemondott pár hete). A Real mindenképp a vb előtt akarta lerendezni az edzőkérdést, hogy jó pozícióból tárgyalhasson a keret leendő és mostani tagjaival (akiknek egy jó világbajnoki szereplés megdobhatja az értékét és/vagy a fizetési igényét). A Lopetegui-csapat rendkívül meggyőző játékkal jutott ki a világbajnokságra, szövetségi kapitányként meccset sem veszített. Helyét az eddig is a csapat mellett dolgozó egykori Real-legenda Fernando Hierro vette át.
A magyar zseni, aki 11 évig volt szövetségi kapitány, aztán lecsapott rá a Barca
Rubiales drasztikus döntése nagy vitát kavart Spanyolországba, de sokan kritizálták a Real Madrid érdekeit a nemzeti csapat elé helyező Florentino Perez Real-elnököt is (a válogatott gerincét most inkább a Real adja a korábbi Barcelona-dominancia után). Spanyolországban volt már precedens arra, hogy a szövetségi kapitányról egy nagy torna előtt derült ki, hogy eligazol: 40 éve épp a Real ősi riválisa, az FC Barcelona csapott le akkor a válogatott edzőjére.
Az ügyből ugyan botrány lett, de nem követte drasztikus lépés, mint most. Egyik főszereplője azon kevesek egyike, akik szobrot kaptak az FC Barcelona stadionja, a Nou Camp mellett, egy kalandos életű magyar, aki a futballtörténelemben egyedül mondhatta el magáról, hogy három válogatott mezét is magára húzta. Nem másról van szó, mint Kubala Lászlóról.
1980-ban Olaszország rendezte az Európa-bajnokságot, a spanyol válogatottat pedig már 11 éve ugyanaz a szövetségi kapitány vezette, az FC Barcelona egykori legendája, Kubala László. A torna előtt négy nappal derült ki, hogy a Barcelona a 1980/81-es szezonra Kubalát szemelte ki edzőnek. A szövetséget akkor irányító Pablo Porta nem járult hozzá, hogy Kubala átvegye a katalán kispadot, az ügy ugyanakkor kapóra jött neki, mert valójában nem akarta meghosszabbítani Kubala szerződését.
1978-ban egy építési vállalkozó vette át a Barcelona irányítását, José Luis Núñez a katalán klub 35. elnöke lett (érdekesség: a Forbes milliárdos listáján is szereplő Florentino Perez szintén az építőiparból indult). A csapat elnöksége első két évében két Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK) nyert, de az 1980-ban véget ért szezon második fele nem igazán jött össze, a Barca csak 4. lett a bajnokságban, épp hogy kvalifikálta magát az európai kupaküzdelmekbe. Núñez új irányvonalat akart, és ehhez új edzőt keresett, aki képes megújítani a Barcelonát. 1975 Franco halálával a spanyol foci is felszabadult, első sorban a katalán identitás fontos részét képező FC Barcelona. A 80-as években megfogalmazott célok között volt, hogy a spanyol mellett az európai klubfutballban is domináns szerepre kell törekednie a csapatnak, a végül 22 évig a Barcelonát igazgató Núñez tehát komoly elvárások előtt állt, miközben nem igazán látszott, hogy lép majd egyről a kettőre a csapat az 1980-as szezon után.
Ekkor merült fel az akkor már 11 éve a válogatott kispadján ülő Kubala neve. Csakhogy a szövetség nem járult hozzá, hogy Kubala a válogatott mellett a Barcelonánál is munkát vállaljon. Miután kiderült, hogy Kubala valószínűleg Barcelonában folytatja, a sajtó folyamatosan erről cikkezett, a legnagyobb kérdés az volt, hogy melyik játékost viszi magával a válogatottból.
A világpolgár, aki egy teherautó platóján menekült a kommunista Magyarországról
Az FC Barcelona szurkolóinak beceneve “culés”, ami feneket jelent. A helyi hagyomány szerint a 60 ezer fősre bővített Les Corts stadion annyira tele volt, hogy a felső karéjban ülők fenekét kívülről is látni lehetett – ezért döntöttek az 50-es években az új stadion építéséről. Szintén a helyi legenda része, hogy egy népszerű, új igazolás miatt nőtt meg hirtelen az érdeklődés a csapat iránt: Kubala László 1950-ben tette át székhelyét Spanyolországba és új korszakot nyitott a Barca történelmében. Nemcsak kiváló focista volt a magát világpolgárként jellemző Kubala, de igen jóképű is, a rossz nyelvek szerint ezért a nők is egyre többen akartak jegyet váltani a csapat meccseire. 1957-re elkészült a csapatnak ma is otthon adó 90 ezres stadion, a Nou Camp, az azóta 98 ezer férőhelyesre bővített aréna Európa legnagyobbja azok közül, melyeket jelenleg is használnak – az elmúlt évtizedekben többször felmerült, hogy Kubaláról kellene elnevezni.
Az 1927-ben Budapesten született Kubala apja szlovák származású kőművessegéd volt, édesanyja pedig szlovák mellett rendelkezett lengyel felmenőkkel is. 18 éves volt, amikor a Ferencváros leigazolta a Ganz TE csapatától, ahol serdülő éveit töltötte. A háború elől menekülve igazolt az SK Slovan Bratislava csapatához, mivel nem akarta, hogy besorozzák. Itt kezdődött válogatott karrierje, apja és anyja szlovák felmenői miatt ugyanis pályára léphetett a csehszlovák válogatottban, itt összesen hat meccset játszott (4 gólt lőtt), majd 1948-ban visszatért – szintén a sorozás elől menekülve – Magyarországra, ahol végül a Vasast választotta. A magyar szövetség lecsapott a lehetőségre, és azonnal beválogatta Kubalát, aki így háromszor a magyar címeres mezben is pályára lépett.
A kommunista hatalomátvétel után kalandos módon (egy teherautó platóján, majd innsbrucki csempészeket lefizetve) Ausztrián keresztül Olaszországba menekült, ahol a többi, hazáját hátrahagyó kelet-európaiból csapatot verbuvált, Hungaria néven játszottak (a csapat edzője a csehszlovák Ferdinand Daučík volt, aki a Slovannál edzette, és aki az apósa is volt egyben), majd csatlakozott a ma már olasz harmadosztályú Pro Patria együtteséhez.
Hamar híre ment, hogy kijutott Magyarországról, és bár az MLSZ elérte, hogy a disszidálás miatt a FIFA eltiltsa, a klubcsapatok bejelentkeztek érte, noha csak edzeni tudott náluk. Köztük a kor egyik nagy csapata, az “Il Grande Torino” (azóta is így nevezik a város második számú csapatát), az először Lombardiában letelepedő Kubala meg is egyezett velük, hogy egy barátságos meccs erejéig beszáll, csakhogy fia betegsége miatt végül lekéste a gépet és nem utazott el Lisszabonba a Benfica elleni meccsre. Visszafele történt az olasz foci egyik legnagyobb tragédiája. A csapatot szállító és a viharos időjárás miatt alacsonyra ereszkedő Fiat G.212-es repülőgép a superga-hegyi bazilikának csapódott, a balesetet senki sem élte túl, a kor egyik legjobb focicsapata veszett oda.
Kubala megmenekült, de egy kitérőig emlékezzünk meg Erbstein Ernőről – ő ugyanis a fedélzeten volt. Akkortájt egyáltalán nem volt ritka, hogy magyar edzők dolgoztak európai élcsapatoknál, a játékosként a 10-20-as években Olaszországban majd az Egyesült Államokban karriert befutó Erbstein a fasizmus olaszországi térnyerése miatt költözött vissza 1939-ben Magyarországra, pedig akkor már több olasz klubnál is dolgozott vezetőedzőként. A zsidó származású szakembert Raoul Wallenberg mentette meg, így visszatérhetett Olaszországba és egy korszakos csapat edzői stábjában dolgozhatott. Háromszoros olasz bajnok volt edzőként.
Felfigyelt rá a Real Madrid és a Barcelona is
Kubala a Pro Patriával több felkészülési meccset is elvállalt, még az 1950-es világbajnokságra készülő spanyol válogatottat is megverték – az eltiltása miatt hivatalos meccsen nem szerepelhetett. Így is felfigyelt rá a Real Madrid és az akkor az FC Barcelona megfigyelőjeként dolgozó Josep Samitier is (ő 5 évvel korábban edzőként bajnokságot nyert a katalánokkal). Végül Samitier meggyőzte Kubalát, hogy válassza a Barcát. Így karrierjét újabb országban kezdte újra – később a szintén Spanyolországba igazoló Puskás Ferencnek is segített, aki történetesen a nagy rivális Real Madridhoz igazolt. Az Aranycsapat másik két tagja, Kocsis és Czibor később – Kubala közbenjárására – szintén a katalánokhoz igazolt.
Kubala László a Barcelonában. Fotó: FC Barcelona
1950-ben jelentették be Barcelonában, végül 10 évet játszott itt. Legendás csapat jött össze, 1952-ben a klub négy kupát is nyert. Ezt a siker később csak a Pep Guardiola-féle Barcelona tudta elérni, sőt, túl is szárnyalta azt, a 2008/2009-es idényben mind a hat sorozatot megnyerték, ahol elindultak. Jellemző Kubala és az 50-es évek csapatának kultuszára, hogy amikor a Guardiola vezette álomcsapat megnyerte ötödik kupáját, a katalán lapok címlapjukon azt emelték ki: “Ez a csapat még Kubala Barcelonáján is túltesz”.
Az 50-es években nyert négy kupa persze a Franco által elnyomott katalánoknak az önbecsülésük és az indentitásuk miatt is nagyon fontos volt, ezért elképesztően népszerű Kubala mind a mai napig, aki amúgy később pályára lépett a katalán válogatottban is.
A világpolgár csavarog, majd edzőnek áll
Edzőként meg sem közelítette azt a szintet, amit játékosként. A Barcelona után játszott a város másik csapatában, az RCD Espanyolban is, majd Zürichben és Torontóban vezetett le (játékos-edzőként, Kanadában ismét együtt dolgozhatott apósával). Apró érdekesség, hogy a már említett – az Ipolyságban született és szlovák nemzetiségű – Daučík, Kubala apósa szintén vele tartott Spanyolországba, ahol tekintélyes karriert futott be, edzette a Barcelona mellett többek között az Athtetic Bilbaót és az Atlético Madridot is – háromszor is nyert spanyol bajnokságot.
Kubala a Real Madrid sztárjával, Puskás Ferenccel. Fotó: Puskas.com
Vissza 1980-ban. A spanyol sajtót a Kubalával kapcsolatos pletykák izgatták az Európa-bajnokság előtt, kész tényként kezelték, hogy Kubala megy a Barcához, a sajtót pedig leginkább az érdekelte, hogy vajon kit visz majd magával a válogatottból. Közben Madridban Kubala próbált a tornára koncentrálni. Nem csillapodtak a kedélyek, amikor kiderült, hogy a Barca 100 millió pesetáért leigazolta Alexankót (a Valencia jelenlegi sportigazgatóját) és Quinit is. A Barca-Real Madrid megosztottság érezhető volt a válogatottban is, az öltözőben feszültség volt a játékosok között. A helyzet kezdett tarthatatlan lenni, de Porta végül úgy döntött lezárja az ügyet. Három nappal az Eb kezdete előtt bejelentették, nem hosszabbítják meg Kubala amúgy is lejáró szerződését, de Olaszországba még elutazhatott a csapattal.
Tizenegy évig volt kapitány, 1969-1980-ig töltötte be a posztot, de kiemelkedő sikerek nélkül. Az 1972 és ’76-os Európa-bajnokságra nem jutott ki a válogatottal. 1972-ben négy csapat játszotta a döntőt (Magyarország lett a negyedik), ’76-ban, Jugoszláviában szintén a négy legjobb játszotta az Eb-döntőt, 76-ban bővítették a csapatok számát nyolcra. A ’74-es világbajnokságra szintén nem jutott ki, de ’78-ban már ott voltak a 16 csapatos megmérettetésen, a csoportból azonban nem jutottak tovább.
Spanyolország 1964-ben megnyerte a hazai rendezésű, négycsapatos Európa-bajnokságot (Magyarország bronzérmes lett), de utána hosszú évtizedekig nem tudott maradandót alkotni nemzetközi tornán, egészen 2008-ig, amikor az aranygeneráció megnyerte az Európa-bajnokságot, majd két évvel később világbajnokok lettek. A Kubala vezette válogatottal kapcsolatban nem voltak magasak az elvárások, a klubok közötti széthúzás miatt a közvélemény is alapvetően pesszimista volt a csapat várható eredményét illetően. Nem volt a szövetségen nagy nyomás, hogy küldjék el Kubalát, mert a kialakult helyzet veszélyezteti a csapat sikerességét. Porta úgy volt vele, 3 nappal az Eb előtt felesleges kidobni a kapitányt, aki 11 évig szolgálta a nemzeti csapatot – pontosan tudták, hogy új emberre van szükség.
Kubala utolsó nagy tornája tehát az 1980-as Európa-bajnokság volt, de meglehetősen rosszul sikerült, a csoport utolsó helyén zárt a válogatott. A következő szezont már a Barcelona kispadján kezdte, de az erősítések ellenére a Barca nem tudott jelentős eredményeket felmutatni. Hamar távozott innen. Edzőként egyik legjelentősebb sikere mégis a városhoz kötődik: 1992-ben a spanyol olimpiai válogatott másodedzője volt, a hazai rendezésű olimpia futballtornáját pedig sikerült megnyerniük.
