Az idei Velencei Biennálé egyik legizgalmasabb installációja a magyar volt – egy olyan építészcsapat alkotta, amely egy, a nemzetközi dizájnszcénát hasonlóan megmozgató bútorszériát tervezve szerzett hírnevet. Nem engednék el ezt a vonalat sem. A Studio Nomad sztorija.
„Az irodát valahol egy belső frusztráció hozta létre. Elkeserítő, hogy sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a tervezett munka meg is valósuljon. A kisebb bútorokkal való kísérletezés egy direkt visszajelzés, ezért is alakult ki nálunk a bútorléptékű ág” – indokolják a Studio Nomad tagjai azt, hogy építészként miért vágtak bele egy másik szakmába is amellett, hogy eredeti hivatásukat sem engedték el. Jól döntöttek, darabjaikért nem csak a hazai, de a nemzetközi piac szereplői is lelkesednek, legutóbbi installációjukkal a Velencei Biennálén is arattak.
Szabihíd: a velencei biennále egyik legnagyobb durranása lett
„Az aranyláncom igazi, az órám még csak márkautánzat, az eredeti körülbelül másfél millió forintnál kezdődik” – mondja Pongor Soma, amikor rákérdezek, hogy megy a biznisz. Ugyan még nem flangálnak luxus kiegészítőkben, de a fiatal építészek karrierje szépen szárnyal felfelé. Érdekes helyzetben vannak:
építészek, akiket egyelőre még főleg bútorcsaládjukról ismernek, a darabokért pedig leginkább külföldön lelkesednek, de ott nagyon.
„A hazai piac még kicsi, de a helyzet nem reménytelen.”
A 3LEGS szériára hamar felkapta a fejét a nemzetközi dizájnvilág
Pásztor Bence, Pongor Soma és Tarcali Dávid a Budapesti Műszaki Egyetem egykori építészhallgatói még tanulmányaik alatt kezdtek együtt dolgozni. A kezdeti hallgatói munkák és tervpályázatok után 2012-ben hirtelen ugrottak pár szakmai lépcsőt, amikor rájuk bízták a Müszi kulturális alkotóközpont belsőépítészeti tervezését és a kivitelezés nagy részét. A háromezer négyzetméteres objektum sikeres átalakítása után megalapították a Studio Nomadot, ahol az építészeti tervezés mellett időnként az installációk és a bútorok világába is kikacsintanak. Nem is akárhogyan.
A Studio Nomad alkotóhármasából ketten: Pongor Soma és Pásztor Bence. Fotó: Sebestyén László
„Azok az asztalos fiúk!”
Pár éve Dávid költözködés előtt állt és eldöntötte, az új lakáshoz új dohányzóbútor is dukál. Szétnézett a kínálatban, azonban sem az IKEA, sem pedig a high-end tervezői darabok nem csigázták fel, így elkezdett magának skiccelni és modellezni. A forma és az anyag megtalálása után Bencével és Somával közösen találták ki a színeket, majd pár hét után megszülettek az első prototípusok is, amire a világ designoldalai jól le is csaptak. A siker lavinaszerű volt: az online publikációk után a print sajtó is sorra számolt be a 3LEGS szériáról, és ezzel párhuzamosan egyre több megrendelő tűnt fel a stúdió életében.
Az első években inkább a brand megfogalmazása és a nemzetközi porondon való részvétel volt a fókuszban.
Termékeiket validálja, hogy olyan megjelenéseik voltak, mint a Wallpaper magazin, az Elle Decor, a Milan Design Week és a COS divatmárkával történt együttműködés. „Nem tudnánk megnevezni egy pontot, amikor azt éreztük, hogy ez tényleg siker lehet, mert folyamatosan jöttek a megkeresések és a projektek.”
„A turista csak azt tudja elvinni, ami belefér a kofferjába”
A 300 eurós darabáron árult termékcsalád középkategóriás bútornak számít, amivel a hazai vevőkör többsége még nem tud mit kezdeni. Megmaradtak a szélsőségek:
a fogyasztók jelentős része még mindig az olcsóbb, jól bevált gigabútor-áruházakban vásárol, míg a tehetősebbek a sokkal drágább luxuskategóriák felé fordulnak.
Ugyan a termékek néhány hazai designboltban megtalálhatóak, de az építészek szerint nem éri meg teletömni velük az itthoni üzleteket, mert egyszerűen nem fogynak el. A külföldi turisták nem fognak egy asztallal felszállni a repülőre, míg a magyar piacon egyelőre nincs igény az ilyen típusú berendezési tárgyakra, a piac még túl kicsi ehhez. „Nincs még presztízse a kis bútorok gyártásának, talán még mindig egy barkácshangulat társul hozzá, pedig már itthon is tök jó dolgok vannak. Az embereknek nem jut eszükbe az, hogy a tervezőktől direkt vásároljanak, de azért javul a helyzet és egyre nyitottabbak itthon is” – mondja Bence a hazai helyzetről.
A stúdió online értékesítéssel jut el az ügyfelekhez, így a megrendelések direkt érkeznek be, amit a gyártás, majd a kiszállítás követ. A módszerrel egyaránt elkerülhetik, hogy rajtuk ragadjon egy rakás bútor, a vevőnek pedig lehetősége lesz egyéni kívánságokra is, például a színválasztásban.
Kuncsaftjaik többsége külföldi, a bútorokra főleg a nyugat-európai országokból és Amerikából van érdeklődés.
„Ha az IKEA képviselője kopogtatna, hogy szeretne egy Studio Nomad bútort, mit szólnátok?” – teszem fel a kérdést, mire Dávid – aki az interjú idején Skype-on jelentkezett be Amerikából – egyből rávág egy kontinenseket átszelő igent. Az általános vélekedés szerint az IKEA futószalagon termelt tömegtermékei mumusnak minősülnek a bútortervezők között, ahol az egyediség nem mérvadó. „Ez egyáltalán nem lealacsonyodás” – vétózza meg az álláspontot Soma – „mostanában még hangsúlyozva is van, hogy tervezőkkel dolgoznak.”
A Studio Nomad társalapítója, Tarcali Dávid – Skype-on keresztül kapcsolódott be az interjúba, épp Amerikában volt. Fotó: Sebestyén László
A kérdés mellesleg nem annyira légből kapott, a 3LEGS sikere miatt a fiúk külföldi megkereséseket is kaptak. A milánói bútorszalon Ventura Lambrate programján személyesen Henrik Most, az IKEA kreatív vezetője „kacsintott rá” a bútorra és látszott, tetszik neki, amit lát, ám végül ennyiben maradtak.
A külföldi megrendelések zakatolnak, azonban az ügyfeleken kívül már forgalmazók és a gyártók is kacérkodnak az építészekkel. A konkrét megállapodás még várat magára egyszerűen azért, mert idáig mindig számukra kedvezőtlen ajánlatokat kaptak. Egy brazil gyártó Dél-Amerikában akarta forgalmazni a magyar bútort, ám a kínált összeg nevetségesen alacsonynak minősült, így végül az üzletből nem lett semmi. Előfordult, hogy egy dán gyártó/forgalmazóval végül azért nem sikerült megállapodni, mert a bekerülés magasabb lett az előre meghatározott keretösszegnél. Amíg a vállalkozás építészeti lába meg nem erősödik, inkább maradnak a saját forgalmazásnál, mert az biztosan kifizetődő.
Üzleti szempontból még sok kiaknázatlan lehetőséget éreznek a bútortervezésben-gyártásban, eddig elsősorban a 3LEGS asztalok és a 27° könyvtartó eladások jelentették ezeket, de a proaktív, szervezettebb működéstől ebben is előrelépésre számítanak.
A konkurencia felspanol
Az építészek szerint a hazai szektor zsizseg, de az egyre erősödő versenyt nemhogy hátrányként, hanem előnyként élik meg. „Sok karakter megjelent a mi korosztályunkból, ami inspirációra sarkall.”
A fiatal generáció építészei között annyira nincs rossz viszony, hogy sokan a Studio Nomad bútorait használják saját belsőépítészeti fotózásukhoz.
Amikor nem aprólékos lakberendezési munkáról, hanem belsőépítészetről van szó, a legjobb az, ha olyan tárgyak épülnek be, melyek nem terelik el a figyelmet az építészeti értékről, de mégis adnak az egésznek egy kis fűszert, az ő bútoraik pedig éppen ilyenek.
A friss építészek táborába tartozik Pálfi Dániel Illés, szabadúszó belsőépítész is, aki saját munkája dokumentálásánál használta a 3LEGS mentazöld asztalát. Pálfi egy idősebb hölgy lakását alakította át Bárdossy Krisztina tervezőtársával, ahol a koncepció a tulajdonos ízlésének és a mai trendek megfelelő összemosása volt. “Azt szerettük volna, hogy a modern és a régebbi kiegészítők is a saját stílusbeli kiválóságukat tükrözzék, a fotózáshoz ezért is választottuk a Studio Nomad munkáját.”
A tervező osztja a stúdió álláspontját, mely szerint az általuk készített termék a hazai közönség számára még túlságosan progresszív, az ilyen típusú bútorokat itthon nehezebben fogyasztják. Szerinte a formatervezett berendezéseknél szempont, hogy a vásárló rendelkezzen egyfajta dizájnérzékenységgel és tudja értékelni az egyediséget. Pálfi a másik fő problémát abban látja, hogy az itthoni vásárlók többségének ez a kategória túlárazott, sokan hozzászoktak a szintén letisztult formákkal operáló IKEA-árakhoz és hirtelen sokkolhatja őket a bútorokért kért összeg.
Hazánk egyik nemzetközi fronton is elismert bútor dizájnere, Kodolányi Gábor, a Codolagni Bútor vezetőtervezője „hatvan év kontraszelekció után” azon a véleményen van, hogy
itthon pont azok értékelik és szeretik a designbútorokat, vagy egyáltalán az esztétikát, akik nem tudják megfizetni.
Bútormanufaktúrája állított már ki Barcelonában, Londonban és Berlinben is, a nemzetközi sikert véleményük szerint annak köszönhetik, hogy náluk a termék megvásárlása nem merül ki egy birtoklás vezérelte beszerzésben, hanem az valódi élményt jelent. Kodolányi tapasztalatai szerint a hazai értékesítések nagy részét még a Magyarországon működő külföldi cégek teszik ki. A tervező úgy gondolja, hogy a hazai szakma két részre osztható: az egyik oldalon vannak azok, akik hitelesen képviselik az esztétikai és filozófiai értékeket, megfelelő végzettséggel rendelkeznek, szeretnek és tudnak alkotni, nyitottak a világra és azonos nyelvet beszélnek a világ top designereivel. „Kevés ilyen van, négyet-ötöt tudnék említeni, köztük a Studio Nomadot. Ezek a cégek világítanak országunk esztétikai sötétségében. Ők a mi konkurenciánk, akiket tisztelünk és nagyra tartjuk. A szakma másik fele a 99 százalék. Ők a vizuális környezetszennyezők, a designer nélküli design cégek.”
„Inkább építészstúdió szeretnénk lenni, mint bútorosok, akik néha szoktak házakat tervezni”
A Studio Nomadnál mindig is fontos mozgatórugó volt az anyagokkal való kísérletezés, ahogy a műfajok közti határfeszegetés is. Ahogy mondják, frissen tartja őket a léptékek közti ugrálás. Bár a nemzetközi ismertséget a bútoroknak köszönhetik, hangsúlyozzák, hogy
ők még mindig elsősorban építészeknek vallják magukat.
A külföldi sikerekből és a lassan, de biztosan növekvő hazai igényből ugyan logikusan következne, hogy a stúdió száz százalékig ráfeküdjön a bútorvonalra, azonban ennek pont az ellenkezőjét szeretnék. A 3LEGS minimalista vonalaival és pasztell színeivel sokak retinájába beégett, ám alkotói igyekeznek arra koncentrálni, hogy építészként is megjelenjenek és kilépjenek a bútoros skatulyából.
Az erő a különbségben és sokszínűségben rejlik
Magukat három teljesen különböző karakternek tartják, azonban épp a különbözőségük jelenti a kohéziót. „Nem szoktunk verekedni” – mondja viccesen Soma, amikor a közös munkáról esik szó – „Hallgatunk egymásra, persze vannak viták, de ezek mindig elég hamar elcsendesednek. „Mindenki másban erős: van, aki a technikai részletekbe szeret belemászni, míg más a megjelenésért és a kommunikációért felel.
Az internetes felületet igyekeznek minél jobban kihasználni, a weblap mellett – amire portfólióként is tekintenek – az Instagramon a legerősebb a jelenlét. A platformot azért is szeretik, mert sokan itt találják meg őket, többek között az a chicagói irodai is, ami belsőépítészeti munkára kérte fel őket.
Abban mindannyian egyetértenek, hogy
az elsődleges cél az, hogy a Studio Nomadból egy nemzetközileg elismert építész és design stúdió váljon.
A gazdag léptékszerűségből nem szeretnének engedni, de az tény, hogy most az építészeti vonal erősítése a feladat. Az installáció világától sem szakadnának el sőt, úgy tűnik, ebben sem tudnak mellélőni. A design menedzsment műhelyként aposztrofált Kultúrgorillával közös munkájuk az idei Építészeti Velencei Biennálé meghívott magyar projektje. A szabadság hídja – Új horizontok a városban nevű alkotással a közösségi tér rendszerváltás utáni használatát boncolgatják, a visszajelzések pedig azt igazolják, hogy munkájuk nem csak a szakma, de a közönség körében is sikeres. A hazai megjelenések mellett a vezető olasz építészeti portál, a Professione Architetto a Velencei Építészeti Biennále 10 legjobb pavilonja közé sorolta az installációt, az Elle Decor Italia pedig szintén beválogatta a legjobbak közé.
A stúdió alapvetően három lábon áll: tervezői szolgáltatás, bútorforgalmazás és időnként külső építészeti projektek. A változó munkák mellett az utóbbi egy évben mondható el, hogy teljesen függetlenedni tudtak és a vállalkozás önfenntartóvá vált. A srácok eddig többnyire projektszinten, egyéni vállalkozás formájában dolgoztak együtt, de különösen az utóbbi munkáink tapasztalatai alapján fontosnak tartják, hogy belevágjanak egy mielőbbi szervezeti és a gazdasági szempontból is formalizált együttműködésbe, vagyis a közös cég létrehozásába. Ösztönözve vannak arra, hogy ne álljanak le és még több energiát belefektessenek abba, hogy még ismertebbek legyenek és az építészeti oldal is hangsúlyos legyen. A fellendülő hazai piac, a sokszínű repertoár és a sikeres Velencei Biennálé az ő oldalukon áll.
