Vajon remény vagy félelem vesz-e erőt rajtunk, amikor a jövőnkkel kapcsolatos kérdések sorozatával bombáznak minket? Kell-e valóban aggódnunk a robotizáció miatt? Az emberi elme fölé magasodik majd a technológia? Számtalan tényező befolyásolhatja a ismeretlennel szemben táplált érzéseink irányát. Az biztos, hogy a száraz tényeken alapuló adatok, vagyis úgy általában a minél több információ segíthet minket abban, hogy eldöntsük, szkeptikusnak vagy reménykedőnek kell lennünk, ha a technológiával átitatott jövőt szemléljük.
Kristálytiszta választ ugyan nem lehet adni, de a jövő megértéséhez egy alapos szempontrendszert és izgalmas kiegészítéseket kaptak a KPMG, a Forbes-szal közösen szervezett Future Up rendezvényén résztvevő hazai vállalatvezetők.
A KPMG és Európa legmenőbb, jövőfesztiváljának, a BrainBar-nak az együttműködése, számtalan szempontból mondható kellemes fejleménynek. Mindamellett, hogy inspiráló és izgalmas gondolatok érkeztek a KPMG nemzetközi meghívott szakértőivel együtt a fesztiválra, kaptunk egy kvázi mini BrainBar eseményt is extraként. Szerda este a Közgázon tartott jövőfesztivál headlinerei közül hármat hallgathattunk meg 50 CEO társaságában az egyébként gyönyörűen megújuló, de éppen most lezárt Szépművészeti Múzeum falai között.
A pár sorral ezelőtt már megpendített kettősség amúgy a kora esti tudásszeánsz minden percét átlengte: az alapvetően múltra koncentráló, mégis megújuló múzeum falai között a jövőről értekezni érdekes fűszer – bár elég csak arra az egyszerű tényre gondolnunk, hogy jövőnk alapja mégis csak a múltunk. A KPMG és a BrainBar sokoldalú együttműködésének egyik első állomása volt tehát ez a mai, csütörtöki rendezvényt megelőző, jövőre és tudásra kihegyezett összejövetel, amelyen a jövő és múlt, félelem és bizakodás kettősségének megfelelően, szkeptikus és lelkesedő szerepekbe helyezkedve, Bombera Krisztina és főszerkesztőnk, Galambos Márton igyekezett hol segítve, hol megizzasztva faggatni a BrainBar előadóit.
Azzal kapcsolatban, hogy miért is aktuális egy üzleti tanácsadócégnek egy filozófus, egy jövőkutató és egy babakutató, Robert Stöllinger, a KPMG Magyarország vezérigazgatója azt mondta: “Ma minden vállalat vezetőit komoly kihívás elé állítja a technológia integrálása a meglévő szervezetekbe. Azt azonban fontos kiemelni, hogy továbbra is a legfontosabb tényező maga az ember, sőt, a technológiai fejlődéssel a humánum felértékelődik. Pontosan ezért van egy alapvető szükség arra, hogy a vállalati stratégiák az embere fókuszáljanak, nevezzük ezt akár HR-nek, tehetséggondozásnak vagy employer brandingnek.”
Illetve a Forbes főszerkesztő csipkelődő kérdésére a digitális jövőről, és ma ismert munkahelyek és szolgáltatások sorsáról Robert Stöllinger azt mondta: “A mi víziónk az, hogy a digitalizáció javítja a munkánk minőségét, többet és jobbat tudunk adni. Az automatizáció pedig lehetővé teszi, hogy a szakértők a monoton, ismétlődő feladatok helyett a kreatív, intuitív kihívásokra koncentrálhassanak – erre pedig már most vannak nagyon jól használható megoldásaink, például szoftverrobotok formájában.”
Így tehát kiderült, hogy az üzleti siker továbbra sem kizárólag a technológiáról szól, sőt, a technológia révén egyre inkább az emberről. A Future Up rendezvény tematikája pedig még csavart is egyet ezen:
“A hogyan legyek sikeres helyett inkább azt a kérdést tedd fel, hogy egyáltalán miért legyek sikeres”
– talán ez volt az egyik legérdekesebb gondolat, ami elhangozhat 50 CEO előtt. A másik érdekességet maga a gondolat gazdája jelentette: Andrew Taggart gyakorlati filozófus, aki nem mellesleg buddhista is. Na, de nem egyszerű filozófus, nyugodtan mondhatni, hogy rendhagyó a maga szakmájában. A Szilicium-völgy és a Wall Street nagykutyáit találhatjuk az ügyfelei között. Munkájának lényege és a cél nagyon egyszerű: rendbe tenni az emberek életét. Míg a pszichológia a terápiás megközelítésre törekszik, addig a filozófiai tanácsadók a logikán és az okokon keresztül azonosítják és oszlatják el az életben felépített illúzióinkat. “A filozófusok akkor lépnek a színre, amikor a hülyeségnek már nincs helye” – mondta a fickó, akinél nyugodtabban és kimértebben beszélő előadót régen láthattunk már. Ha úgy tetszik optimalizációt hajt végre az üzleti életben összegubancolódott emberi elmén és lelken.
Andrew korábban maga is a számok bűvöletében élte mindennapjait, majd fordított egy nagyot az életén és hátrahagyta az üzleti világot. Ahogyan fogalmazott “elegem lett a telefonomból és egy egyszerűbb életre vágytam”.
Talán nem meglepő az sem, hogy módszerének lényege az egyszerűség. Pontosabban csak egyszerűen tűnik elsőre, aztán kiderül, hogy valójában mégsem olyan könnyű az. Például az Andrew-val való (nem ritkán Skype-on keresztüli) foglalkozások során tudni kell azt mondani, hogy nem tudom és kerülni kell a nagyívű, divatos kifejezéseket is, végül pedig hinnünk kell a saját mondanivalónkban. “Nem is gondolnánk, hogyha betartjuk ezeket a szabályokat, akkor mennyire más válaszokat adunk”
Andrew a jövővel kapcsolatban azt mondta, hogy figyelnünk kell arra, hogy ne a munka legyen az ember egyetlen fokmérője.
“Az a legnagyobb baj, hogy elveszítjük a jelenünket az életünkben. Határidők, jövőbeli tervek, elvárások és hasonlók határoznak meg minket, ahelyett, hogy arra tudnánk válaszolni, hogy kik vagyunk, és miért vagyunk itt”.
A gyakorlati filozófust követte a színpadon a “Föld egyik legmenőbb vállalatának”, a SciFutures-nek az alapítója. Ari Popper és csapata (100 sci-fi író) azon fáradozik, hogy lehetséges és valós jövőbeli szcenáriókat, stratégiákat vázoljanak fel nagyvállalatok számára, amelyek hozzásegíthetik őket a fejlődéshez és a növekedéshez. Magyarul: jövőkutatással foglalkoznak, a termékfejlesztés távlati vízióit állítják fel kérésre világszerte. Ügyfeleik között ott találjuk a Fordot, az amerikai hadsereget, a Visa-t és a Pepsit is.
Ari-ék adatok, felmérések, fogyasztói kutatások, majd az adott vállalat embereivel végrehajtott különféle játékos feladatok és módszerek (gaming technology) segítségével tárják fel (szabadítják fel – ahogyan fogalmazott) az ügyfelek elképzeléseit és álmait. A sci-fi írók segítségével történeteket varázsolnak, majd az így született sztorikat alakítják át lépésről-lépésre a valós életben is alkalmazható termékstratégiává. A nap végén pedig így segítenek megérteni az ügyfeleknek (a saját képzeletüket segítségül hívva), hogy merre is tart a világ.
“Azért az egy irigylésre méltó dolog, hogy valaki következmények nélkül magyarázhat a jövőről, ahelyett, hogy pontos receptet kínálna az ügyfeleinek, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy nyereségesek maradjanak” – hangzott el a provokatív gondolat Bombera Krisztinától, amelyet Ari Popper azzal védett ki, hogy “ha értelmetlen lenne, amit csinálunk, akkor egyszerűen nem lennének ügyfeleink”.
Példaként említette a Visa-t. “Segítünk az ügyfelünknek abban, hogy a rengeteg tényező, sok-sok információ között a lényegre figyeljen. Azokra a trendekre és folyamatokra, amelyek az ő iparágát érintik. Irányítjuk a figyelmét. Sokszor ugyanis csak egyszerűen nem veszik észre, hogy mire kellene figyelni. A Visa-val közös munka során az automatikus vásárlások merültek fel: rengeteg fizetési folyamat szinte teljesen emberi beavatkozás nélkül történik. Ez beszivároghat a mindennapi életünkbe is”.
A Szépművészetiben megtartott BrainBar ráhangolódást a CEU babakutatója, Marnó Hanna zárta, aki tudóstársaival az újszülötteket és a babákat vizsgáljá és kutatja. A cél, hogy minél többet megtudjanak arról, mi is tulajdonképpen, ami velünk született és mi az, ami tanult. A budapesti, már most is forradalmi eredményeket felmutató kutatás eredményeként várhatóan gyökeresen át kell majd alakítanunk a felnőtt tanulásról alkotott elképzeléseinket is. A babák ugyanis sokkal intelligensebbek, mint valaha gondoltuk. A tanulás tehát egészen másként történik: jóval több dologra képesek a babák már születésük után, csak eddig egyszerűen nem tudtok mérni, nem tudtuk ezt észlelni, a babák pedig nem tudnak ugyebár beszélni.
Hanna és kollégái többek között a tekintetet követő vizsgálattal tanulmányozták a babák agyát. Speciális kamerával rögzítik a babák szemmozgását miközben rövid videókat játszanak le nekik. A kamera segítségével pedig figyelik a reakciókat. Így tudnak következtetni rengeteg mindenre: például arra, hogy meglepődtek-e, mi az, amit értenek és mi az, amit nem, vannak-e elvárásai és reményei.
Hogy vajon mi az erősebb: az, ami genetikailag kódolva bennünk van, vagy amit életünk során tanulunk? “Ahogyan az szokott lenni, a válasz valahol középen található. Az biztos, hogy a korábban gondoltaknál jóval több dolog és képesség megvan már bennünk a születéskor is. Viszont ahhoz, hogy ezek előjöjjenek elengedhetetlenek az inputok.”
A jövő egyre inkább arról szól, hogy az ember és a technológia viszonya hogyan alakul. Exponenciális és lineáris területek találkoznak, feszültségek és kihívások születnek. Az erről való beszélgetés, illetve az ember szerepének minél mélyebb megértése kritikusan fontos, minden szinten – és nem csak a jövőfesztiválokon, hanem az üzleti mindennapokban is.
