Vis maior ellen a redundáns tápellátás, akkumulátorok, pár másodperc alatt felpörgő generátorok, sokszorosan túlbiztosított hűtési rendszerek védik az adatainkat, pontosabban azokat a központokat, ahol tárolják azokat. A rablók és tolvajok ellen viszont más módszerekre van szükség.
Az elmúlt hónap legmókásabb bűnügye egy mondatban összefoglalva olyan, mintha egy skandináv vígjáték címe lenne. Az ember, aki ellopott több ezer bányászgépet, majd kisétált a börtönből, és az izlandi miniszterelnökkel közös gépen elmenekült. A bányászgépek ez esetben számítógépek, amiket kriptovaluták kitermelésére használtak (2 millió dollár értékben loptak ilyen eszközöket). Az eset két dologra biztosan felhívta a figyelmet. Az egyik, hogy Izland egy furcsa ország, a másik pedig, hogy az szervertermek és adatközpontok fizikai biztonságát nem szabad félvállról venni.
Semmit sem ér az átgondolt IT-biztonság és a redundáns ellátás, ha egy kisteherautóval be lehet parkolni az épülethez, és el lehet vinni a gépeket.
Először lő, aztán kérdez
A Las Vegas-i Supernap adatközpont már a zöld létesítményekről szóló válogatásunkba is bekerült, de a fizikai biztonság miatt is meg kell említeni.
Tenger alatt, erdő közepén: hova viszik a techóriások az adatainkat?
A Switch nevű üzemeltető cég alapelvei ugyanis jóval szigorúbbak, mint az iparágban megszokottak. Egyrészt ragaszkodnak az állandó fegyveres őrzéshez, még az épület csodájára járó újságírókat is gépkarabéllyal felszerelt őrök kísérgetik. A katonásdit egészen odáig vitte a cég, hogy a kerítés körül őrjáratozó személyzet a háborús filmekből és híradókból mindenki számára ismert Humvee terepjárókkal van felszerelve.
Másrészt pedig nem hétköznapi biztonsági őröket alkalmaz a Switch katonásba öltöztetve.
A felvételi kritériumok között nem csak a katonai kiképzés hanem a harci tapasztalat is szerepel. A központot védő sereg nagy része korábbi tengerészgyalogos.
A biztonságnak ez a szintje, úgy tűnik, jó marketingeszköz: kormányszervek, óriás techvállalatok és kaszinók is döntöttek úgy, hogy a SuperNAP-nél jó helyen lesznek az adataik. Ez utóbbi a kaszinók városában annyira nem lenne nagy szó, de Atlantic City-i, makaói és brit kaszinók is akadnak az ügyfeleik között.
A SuperNAP szervertermei így néznek ki – elsődleges a fizikai biztonság.
Az InformationWeek tudósításából azt is lehet tudni, milyen követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy a legtöbb amerikai kormányszerv érdeklődését felkeltse egy adattárház. A Terremark Culpeperben, a kétezertízes évek kezdetére felépített datacentere a katonai létesítményekre jellemző magas betonkerítésen és a 250 mozgásérzékelős kamerán túl még bombakereső kutyákkal is fel van szerelve. Talán még az ügyeletes rendszergazdát is trombitával ébresztik, annyira katonás.
Akikről lepattan a SWAT
A fizikai biztonságot azonban nem az amerikaiak, hanem egy holland szolgáltató fejlesztette a legmagasabb szintre. Ráadásul úgy, hogy a fejlesztés korábban és közpénzből zajlott, a Cyberbunker nevű cég csak betelepült az előkészített helyszínre, egy 1955-ben épült, elektromágneses sugárzás ellen is védett NATO atombunkerbe. A hidegháború végével privatizált bunker 1996 óta szolgál szerverteremként. Menekült már az ő gépeikre a The Pirate Bay, de üzemel egy Wikileaks tükörszerver is a bunker mélyén.
Cyberbunker. Nehéz vizuálisan izgalmas képeket készíteni egy atombunkerbe költözött adatközpontról.
A sztori szépséghibája, hogy a Cyberbunker többször keveredett rossz hírbe. A cég szolgáltatási filozófiája, hogy a gyermekpornográfián kívül bármit lehet náluk tárolni. Ennek megfelelően keveredtek már spamelési, vírusterjesztési és hackertámadási ügybe is. Nem is kicsikben: az internetes bűnözés ellen küzdő Spamhaus és az elosztott támadások kivédésére szolgáló Cloudflare elleni támadásokban is benne volt a kezük.
Büntetés és lefoglalások azonban egyik esetben sem követték az akciókat. Ennek oka lehet, hogy
a SWAT egységek jellemzően nincsenek felszerelve 20 kilotonnás vagy annál nagyobb atomtöltettel, így soha nem jutottak be a Cyberbunker szervertermébe.
Az atombunker újrahasznosítás nem csak a hollandoknak jutott eszükbe, kevésbé színes és sokkal törvénytisztelőbb szolgáltatók is költöztek már privatizált bunkerekbe.
Szerverterem saját őrangyallal
Egészen másfajta védelemre számíthatnak a barcelonai Centro Nacional de Supercomputación rendszergazdái. A MareNostrum 4 szuperszámítógépnek otthont adó épület – amely Dan Brown legutóbbi thrillerében is felbukkant – egészen 2005-ig nagyon más feladatot látott el más név alatt. Korábban Torre Girona kápolnának hívták, és a Katalán Műszaki Egyetem saját templomaként szolgált. A használaton kívüli kápolnát a spanyol gazdasági minisztérium, a katalán kormány és a UPC által összedobott pénzből újították fel.
A gyönyörűen felújított Torre Girona – belül adatközpont.
A Torre Girona belülről, a Centro Nacional de Supercomputación szupergépeivel.
Az átalakítás során a 19. századi templom eredeti szerkezetét jórészt érintetlenül hagyták, a gépek a főhajó hosszában beépített klimatizált üvegkalitkába kerültek. A MareNostrum 4 az emberi genom feltérképezéséhez szükséges számításokra, asztrofizikai kutatásokra és meteorológiai modellek futtatására is használták az elmúlt években. A szuperszámítógép jelenleg Európa negyedik legerősebb gépe, csupán a svájci és az olasz tudományos célú szuperszámítógépek és a brit meteorológiai hivatal gépe előzik meg.
