Brit lordok, francia madame-ok, és ázsiai fiatalok töltötték meg Tokajt szombaton, ahol a Tokaji Borárverésen rekord mennyiségű tétel állt rajthoz. A többségük most itthon maradt, de az 55 éves 5 puttonyos talán már úton is van a brit elit felé.
A: zöldalma, mandula, citrusos savak. B: szép tiszta fajtajelleg, klasszikus furmint. C: érett gyümölcsök, sok virágos jegy, propolisz, arányos szerkezet. És így tovább, jegyzetelek összesen 39 darab egyforma ötliteres üvegbe töltött bort szombaton délelőtt 11-kor, úgy 80 külföldi, és ugyanennyi magyar társaságában. Sok brit, de néhány ázsiai, francia és német is szaglássza a borvidéki teljesítményt, száraz és édes fehérborok, ez már a hatodik Tokaji Borárverés.
„Mondtam nekik, hogy lehet ugyanakkorának maradni, mint a korábbi években, lehet ezt így is tovább csinálni, de én akkor nem szállok be” – áll mellém a francia Laurent Comas, a rendszerváltás egyik első tokaji pincészetének, a francia tulajdonú Pajzos-Megyernek ügyvezető igazgatója. Nyakában aranyszínű sál lóg, ez a szervező Tokaji Borlovagrend egyendarabja, így könnyen leszűröm, hogy végül beadta a derekát. „Persze, nyitottak voltak rá, hogy lépjünk a külföld felé” – folytatja ügyes magyarsággal. Idén London, jövőre már New York és Washington, vagy például Párizs szállhat majd be élőben, online is a lovagrend árverésébe.
Gentlemanek és madame-ok Tokajban
A Tokaji borvidék borászai egy-egy hordónyi különlegesen magas minőségű borukat adják most már hatodik éve az árverésre, ezek a tételek kizárólag itt kerülnek forgalomba. A másfél órás licitálás alatt idén rekord mennyiségű bornak, 39-nek, összesen több mint 4000 liternyinek van lehetősége gazdát cserélni. Nem mintha ez lenne a lényeg: az árak felsrófolása inkább.
„A mi borunkat már biztosan elviszik Londonba” – újságolja izgatottan egy borászattulajdonos, úgy mondja, mintha még nem lennének tételei menő londoni éttermek borlapjain. A lelkesedése még így is érthető.
Az árverés a borászok számára duplán nyereséges műfaj, nem véletlenül van ennek akkora hagyománya például Bordeaux-ban.
Azon kívül, hogy így különösen drágán is eladhatják a portékájukat a termelők, jó adag pénzügyi nyomástól is megszabadulnak. Ugyanis a komoly borok, mint amilyenek ezek a száraz és édes tokajiak is, akár több éves hordós érlelést igényelnek. Viszont ez azt is jelenti, hogy a borász kénytelen a bevétele forrását évekre a pincéjébe zárni, amíg mondjuk a gyerekei meg a munkásai tarthatják a markukat. Az árveréseket viszont éppen ezért többnyire a legutóbbi évjáratok bemutatására tartják, általában tavasszal, hiszen az őszi szüret ilyenkorra kerül formába. Valójában a módszerrel a fogyasztó is jól jár: biztos lehet benne, hogy a lehető legjobb állapotban, életpályája csúcsán kapja majd meg a bort, és addig a borász a megfelelő tárolásáról is gondoskodik, vagyis marad az ő pincéjében, ha csak másként nem egyeznek meg.
A későbbi rekorddöntőt még a délelőtti kóstoláskor sem locsolgatták túl bőkezűen
Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a vásárlók gyakorlatilag félkész borokat vesznek, itt most Tokajban leginkább a jól sikerült 2017-es évjáratból válogathatnak.
Aki ilyen állapotban megmondja, hogy néhány év múlva melyik tétel lesz csúcsformában, vagy mondjuk egy-két évtized múlva melyik éri majd a megvásárlási ár sokszorosát, az már nem csak amolyan gyorstalpalós pesti sznob.
Nem is látok kispályás arcokat – nézek körbe a tízedik tétel környékén, amikor már húzzák az ínyemet a fiatal savak – egy idősebb, francia arisztokratának tűnő nő az aranykeretes szemüvegét megemelve szörcsög, fiatal brit srácok az édes borok körül komolykodnak. „Lehet, hogy van egy magyar származásúakból álló külföldi vevőkörünk is” – mondja Laurent, amikor felmerül egy bizonyos Mr. Kovacs neve, aki amerikaiként már visszatérő vendégnek számít az árverésen. Ő végül nem tűnik fel a gyűjtők, nemzetközi kereskedők és étteremtulajdonosok között, akadnak helyette újak. Amikor fél 12-t harangoznak, mindenki elcsendesedik a kóstolótérré alakított Bormúzeumban.
Az ábécé betűivel jelölt negyven borról addig senki sem tudhatja, hogy ki és mikor csinálta, így tényleg elfogultság nélkül válogathattak közöttük. Ahogy felfedik az egyes tételeket, kiderül, hogy az én kedvencem a Myrtus Pince a többieket megosztó hárslevelű bora a Lestár dűlőből, 2017-ből. Na érte mondjuk adnék 8-10 ezer forintot, palackra leszámítva a kikiáltási ár ennek fele, szóval simán ráfuthatnék, ahogy számolok. A kérdés csak az, hogy aztán mihez kezdenék a maradék 119 palackkal, hiszen e bor esetében is egy egész hordónyit kínálnak, és így összességében 440 ezer forintról indul.
A tokaji zsinagóga hívja a Pall Mall utca 67-et
Egy kiadós ebéd után idő, mire a kulturális házként funkcionáló zsinagóga megtelik emberekkel, és az árverést vezető Winkler Nóra mögötti képernyőn élőben kapcsolódik a 67 Pall Mall klubtagsága. „40 tárcsát küldtünk ki, onnan is legalább harmincan követik élőben” – súgja felém Laurent, ahogy elcsendesedik a tömeg. A 67 Pall Mall igazi brit borklub, állítólag minden sztereotípiát, amit a zártkörű brit elitegyesületekről gondolnánk, nyugodtan gondolhatjuk erről is: nyilván nehéz bekerülni, nyilván sok pénz kell hozzá, nyilván a négyezer tételes borlapjuk háromnegyede halandók számára egyébként elérhetetlen. Ilyen illusztris körbe léphetnek most be a hegyaljai borok.
Persze van, akit az egész hidegen hagy, a 24 résztvevő borász között akad szkeptikus, ugyanis a Tokaji Borárverés bevételeinek (az eladott borok nettó értékének) 40 százaléka a Borlovagrendet illeti, azt a borvidékre fordítják.
„Legfeljebb két-három napra jönnek ide a turisták, pedig egy hetet is el lehetne itt tölteni” – magyarázza Laurent, emlegeti a Zemplént, új éttermeket és a látogatható borászatokat. – Csak irányítani kellene az embereket.” Ő tehát főleg turisztikai célokra fordítaná a 40 százalékokat, de azt a korábbi ötletet sem vetették még el, hogy a helyi fiatal borászok külföldi tanulmányait finanszírozzák belőle. Jó ötletnek tűnik, hogy az Európában legrangosabbnak számító két borszakértő-képző egyetemén fejlesszék a kapcsolataikat, tanárokat és diákokat hozzanak ide Rusztról és Londonból, akik később is terjeszthetik a tokaji igét.
I’m selling it for 1,7 million
„Pici hársméz, növényi jegyek, buja fűszeresség, ígéretes szerkezet” – kezdi az árverés független borszakértője, Mészáros Gabriella, és máris fordítja mellette anyanyelvi angolsággal a világszerte ismert Ron Wiegand borszakértő. Az első tétel, a Disznókő Pincészet 2017-es Hárslevelűje rögtön a kikiáltási ár duplájárért, egymillió forintért kel el, aztán mire leírok két mondatot, a 4. tételt, egy Karádi-Berger Furmintot is elvitte Nagy-Britannia. A Winkler Nóra mögötti monitoron, a Londonban ülő licitálók is aranysárga sálban tetszelegnek, a házigazda ebédel, mögöttem a franciák meglepő tökéletességgel ejtik Mészáros Lőrinc nevét – hiába, a leggyorsabban gazdagodó magyar a Tokaji borvidékre is betette már a lábát, habár borászatának tétele még nem bukkant fel az árverési katalógusban. Én leginkább azt várom, hogy a kedvencemre kerüljön a sor.
A lófarkas német úr évek óta visszatérő vendég az árverésen
„Ízében is érezni komplexitását, gazdagságát, és az alapanyag koncentrációját” – mondja Mészáros Gabriella a Myrtus-borról, feszülten figyelek, de egyetlen tárcsa sem emelkedik a magasba, London is lapít. A bor végül nem kel el, és a tendencia innentől kezdve egészen az utolsó darabig folytatódik.
A Royal Tokaji hordónyi 6 puttonyos aszúja 5,5 millióért nem talál gazdát, sem a Patríciusé 3,4 millióért, de a Laurent mögött álló Pajzos Hosszúvölgy 6 puttonyos aszúja sem 3,8 millióért – ezek a legmagasabb kikiáltási árak. Még a délelőtt izgatott borászattulajdonos is hoppon marad; arra gondolni sem akarok, mi van, ha valaki kijátssza a lovagrendet, és jótékonykodás nélkül adja a borát a határon túlra.
„Firm, long finish, extremely good quaility” – mondja Mészáros után a brit bormester, de a dicséret itt már nem igazán segít. Végül 18 bort adnak el a 39-ből, ami meglepő, mert a korábbi években az árverési tételek 80 százaléka elment. Idén nem dől meg az árbevételi rekord sem, 18,9 millió jön össze, pedig volt ez már 30,2 is. Megdől viszont az egy palackra jutó legmagasabb összeg.
Pont ennyi idő venni két karton bort, palackját 140 ezerért
Az utolsó a Grand Tokaj (korábbi nevén Tokaj Kereskedőház, ez az állami borászat) 1963-as 5 puttonyos aszújának licitjére mindenki felébred a bóbiskolásból. „Többször is megkóstoltuk, több palackot is teszteltünk. Nem mutatja az öregedés jeleit, hagyományos, de tiszta ízű, ehhez persze az is kellett, hogy senki ne bolygassa őket az elmúlt 55 évben” – magyarázza Mészáros, Winkler Nóra pedig ügyesen fokozza a hangulatot. Ilyen idős, gyakorlatilag muzeális bort még nem indítottak itt az elmúlt pár évben. 12 palack, vagyis két karton kikiáltási ára 550 ezer forint, ez megy fel végül 1,7 millióra, örülnek a britek, de végül az alul maradt franciák is inkább tapsolnak. A 67 Pall Mall összesen hatmillió forintot hagy nálunk.
Az 55 éves borok mehetnek Londonba, ahol talán még további 55 év, mire egy őrült klubbulin valaki fizet belőlük egy kört a többieknek. De az is lehet, hogy jövőre a Sotheby’s árverésen jönnek szembe, tízszer ilyen magas kikiáltási áron.
Fotók: Tokaji Borlovagrend
